#23 - "Miért rontok el mindig mindent?!"

 SziasztoK!:) AZ előzőrészhez 6 (!!) komment érkezett, nagyon hálás vagyok! ♥ Illetve a 9000. oldalmegjelenítés miatt is!:)xx

 A részhez pedig annyit, hogy remélem ismét meglepetést okozok vele! ^^

 

/An szemszöge/

A srác, akivel táncoltam nagyon jó fej volt. kedvesen beszélt hozzám, sőt, még egy italra is meghívott az elején, aztán táncolni mentünk. Egy kissé elfajult a fantáziája, de csak kuncogtam rajta, mivel már elég mennyiségű alkohol volt bennem. Amúgy Drewnak hívták, és igen, felettébb hasonlított Niallre. Nem tiltakoztam amikor megcsókolt. A legrosszabb az volt, hogy tudtam, hogy Niall ott van valahol. Amikor megérkeztünk, már akkor el akartam menni onnan, nem bírtam egy légtérben lenni vele, de a lányok nem engedték. Mi más választásom lett volna? Örültem, hogy zavarja, amit lát, hogy Drewval táncolok. Kifejezetten örültem neki. De amikor megláttam, hogy egy másik lánnyal táncol nem messze tőlünk, furcsa dolgot éreztem. Azt hiszem...talán...na jó, nagyon zavart! Nem tudom miért, hiszen egy bunkó, idióta, és nincs annyi rossz szó rá amennyire ki voltam rá akadva, de még is. Még is éreztem azt a rossz érzést a hasamban és a szívemben. De a legrosszabb érzés akkor fogott el, amikor megcsókolták egymást...majd a lány kézen fogta Niallt, és elvezette valahova. Hirtelen a rossz, feszítő érzést düh váltotta fel. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire szánalmas?! Tegnap még engem akart, ma meg már megy is mással? Jézusom, de ostoba voltam...Ki tudja, ha megtörtént volna, akkor ugyan ezt csinálta volna? Utállak Niall Horan! Teljes szívemből! Elástad magad nálam, örökre! Észre sem vettem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Drew letörölte, majd kérdően nézett rám.

-Minden rendben?

-Nem. -mondtam közömbös hangon. Drew magához ölelt. Hihetetlen, hogy egy alig fél órája ismert srác ennyire kedves és törődő legyen velem. Bezzeg, az állítólagos "legjobb barátom" éppen most lépett le egy kb. 5 perccel ezelőttről ismert szőke plázacicával. Drew megfogta a kezem, majd leültetett egy pultos székre. Bátorítóan simogatta a vállam.

-Elmondod, mi a baj?

-Á...Csak a "legjobb barátom" éppenséggel tegnap le akart fektetni, most meg egy ismeretlen csajjal ment el a WC irányába... -vontam meg a vállam, majd kínosan felnevettem.

-Tetszik neked?

-Nem! -vágtam rá azonnal. Ez magamtól is meg kellene kérdeznem. Tetszik nekem? Azt hiszem...igen.

-Na figyelj. Van egy ötletem. -kérdő tekintettel néztem rá, mire a fülemhez hajolva ecsetelte az ötlelét. Arcomon egy széles vigyor terült el. Nem akartam elhinni, hogy Drew tényleg ilyen kedves velem. Hiszen az elején olyan...másnak tűnt. Olyannak, aki csak egy alkalomra szeretne engem. És kiderült, hogy mégsem. Egy teljesen kedves, segítőkész srác. Pár perc múlva Niall lépett ki a "cicababájával"...Kezeit a lány derekán pihentette. Undorodtam ránézni. Arcomra egy flegma arckifejezés ült ki, mire Niall csak kérdően nézett rám. Hirtelen Drew megfogta a kezem, majd Niallék előtt elhaladva kezdett el kifelé húzni az épületből. Mosolyogva indultam el vele, majd Niallre kacsintottam, aki értetlenül meredt rám, kipirult arcával és kissé kócos hajával.

*

Otthon gyorsan ledobtam a magassarkúm, mert már iszonyúan fájt benne a lábam. Levágódtam az ágyamra, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. Miért fáj ennyire, amikor csak a barátom?! Gyorsan letöröltem a kósza könnycseppet. Drewtól nagyon kedves volt, hogy féltékennyé akarta tenni Niallt. És olyan aranyos is volt, hogy rögtön hazahozott, nem használta ki az alkalmat hogy éppen szomorú vagyok és bármibe belemennék. Telefonszámot is cseréltünk, és elméletileg megbeszéltük hogy holnap találkozunk. Sem energiám, sem kedvem nem volt átöltözni, ezért party szerelésben kerültem át az álomvilágba.

/Niall szemszöge/

Másnap reggel amint felkeltem visszatekertem magamnak a tegnapi nap eseményeit. A hasamban egy csomó keletkezett. Mit tettem?! Komolyan képes voltam elmenni azzal a lánnyal azért, hogy féltékennyé tegyem azt akit szeretek? Csalódtam magamban...Nem is kicsit...És a legrosszabb az, hogy ezt látta...És utána elment azzal a sráccal... Hogy én mekkora egy barom vagyok! Nem így kellett volna megtörténnie az első alkalomnak neki...hogy dühből elmegy egy sráccal. Egy részből örülnöm kéne, mert lehet, hogy azért tette, hogy megmutassa nem csak én tudom őt féltékennyé tenni, de viszont utálom magam ezért... Lehet, hogy nem is emlékszik rá! Álmosan keltem ki az ágyamból. Lassan lebaktattam a konyhába, ahol csak Liam, és Eleanor ült. El a szemével ölni tudott volna.

-Niall te még is mi a fészkes fenét csináltál?! -támadott le rögtön. -Megmondom neked, hogy ő is többet érez irántad, menj és tegyél mindent jóvá, erre mit csinálsz? Lelépsz a WC-be egy ismeretlen csajjal. Most ezek után lesheted, hogy valaha is összefog veled jönni vagy csak simán a közeledben lesz! -vágta a szavakat a fejemhez El. Igaza van...Mindent elcsesztem ÚJRA! Fejemet a tenyerembe temettem, majd felkönyököltem a pulthoz.

-Nem mondasz erre semmit?!!

-Most mégis mit mondjak? Egy ostoba, bunkó, hülye, gyökér, idióta vagyok. Na, megfelel? -mondtam kicsit flegmán.

-Velem itt ne flegmázz azért Niall, mert te voltál a hülye! -nézett rám El összehúzott szemöldökkel. Komolyan, ijesztő volt. Mintha az anyám kiabált volna velem, amiért nem értem haza időben, vagy nem takarítottam ki a szobám. Igaza volt, nem másokkal kell bunkóznom azért mert én voltam az idióta.

-Ne haragudj. -néztem rá bűnbánó szemekkel, mire sóhajtott egyet.

-Ne tőlem kérj bocsánatot! Nem én haragszom rád.. Na jó, én is...Lehet, hogy An éppenséggel otthon itatja az egereket.

-Nem hiszem. Azt hiszem nem otthon van, és nyilvánvalóan nagyon jól szórakozott. -nevettem fel gúnyosan.

-Miről beszélsz?

-Csupán arról, hogy a szemem előtt lépett le azzal a sráccal, és gondolom nem étterembe mentek, vagy sakkozni. -kacsintottam rá, majd a pultot kezdtem el bámulni. Jelen pillanatban az volt a legérdekesebb. El ajka egy 'o' formát vett fel.

-Tessék?! Én azt...azt hittem, hogy...hogy ő ment haza magától, és amikor hívtam nem vette fel... Gondoltam kiborult. -motyogta magában El.

-Nem. Megnyugtatlak, hogy nagy valószínűséggel éppen a csávó ágyában fekszik, és kuncognak visszagondolva a tegnapi este emlékeire... -morogtam. Amint belegondoltam, elöntött a düh. A kezeimet ökölbe szorítottam, és próbáltam lenyugtatni magam.

-Niall..Én sajnálom..hogy így leoltottalak...pedig nem is tudtam az igazat...Én...-magyarázkodott EL. Szeme televolt megbánással.

-Nem, nem. Igazad van. Én voltam az ostoba. Valószínűleg miattam vesztegette el a első alkalmat az életében. Ezt is elcsesztem! Gratulálok Niall Horan! Ezt ismét jól megcsináltad! -nevettem fel magamon kínosan, majd a combomra csaptam, és úgy láttam jónak, ha felmegyek a szobámba. Idő közben megláttam Harryt kijönni a szobájából, aki kérdően nézett rám, de egy intéssel lerendeztem a dolgot, hogy most hagyjon. Bólintott egyet, majd berontottam a szobámba. Elővettem a fiókomból egy tábla csokit, majd hihetetlen gyorsasággal ettem. Pár pillanat múlva már egy kocka sem volt. Káromkodtam egy sort magamban, majd megbontottam egy újabb táblát. Ez kellett nekem. Egy kissé lenyugtatni magam a kalóriákkal. Mért rontok el mindig mindent? Magam elé vettem a laptopom, majd megütötte a szemem egy hír.

" Opps! A One Direction ír szépfiúját nemrég egy szintén ír származású lánnyal látták kézen fogva sétálgatni, illetve egymást ölelgetni és puszilgatni. Tegnap pedig a szőkeség egy londoni szórakozóhelyen és ismeretlen lánnyal táncolt, majd az ottaniak megerősítették, hogy jó pár percre eltűntek a WC irányában. Mi történhetett? A múltkori kapcsolatát nem erősítette meg,állítása szerint csak legjobb barátok régóta, ezt Twitteren is megosztotta. A kérdés: a legjobb barátok kézen fogva járkálnak és puszilgatják egymást? NEM! De úgy látszik még sem volt semmi köztük, vagy csak Niall félrelépett a lány tudta nélkül? Néhány információ alapján a lány is ott volt, és ő pedig egy más fiúval táncolt. De akkor mi az igazság?! Reméljük minél előbb kiderül!"

Az idegesség ismét eluralkodott rajtam. Mi a fenéért vagyok már megint én a hírek közt? Miért nem tartják tiszteletben tartani végre a magánéletemet? Most jutottam el arra a pontra, hogy elegem van. Nem kicsit! Az emberek mért nem értik meg, hogy szükségünk van privát szférára?! Kíváncsi lennék azok, akik ezeket a cikkeket írják vagy nyomoznak a sztárok után mit éreznének, ha nekik nem lenne egy szabad lépésük sem. Nem olyan jó érzés, amikor a fél világ tud arról, hogy kivel voltál együtt úgy és mikor...Komolyan...Egy kicsit sem tudnak belegondolni a helyzetünkbe? Idegességemben lecsaptam a laptopom, majd elfeküdtem az ágyamon. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam majd kezembe vettem a gitárom, és pengetni kezdtem a húrokat. A fejemben végig érlelődött egy dalszöveg, illetve az akkordok csak úgy maguktól jöttek. Amint vége lett a dalnak, elmosolyodtam. Írtam egy új dalt!

/An szemszöge/

Reggel nagyon álmosan keltem. Magamra néztem, a tegnapi ruhámban feküdtem. Gyorsan kirohantam a fürdőmbe, majd szemügyre vettem magam. Meghökkentem a látványomra. A szemfesték el volt kenődve a szemem alatt, illetve még az arcomon is látszódott a feketeség. Megnyitottam a fürdőkádban a vizet, levetkőztem, majd beleültem a nyakig érő vízbe. A szememről ledörzsöltem a feketeséget, majd a vanília illatú samponommal megmostam a hajam, és csak áztam a vízben. Visszapörgettem a tegnap eseményeit...A gyomrom görcsbe rándult. Végig csak az a kép jelent meg előttem, ahogy Niall visszatér azzal a lánnyal kócos hajjal, elégedett mosollyal. Az arcomra egy fintor ült ki. Nem hiszem el, hogy én is képes voltam odáig lesüllyedni, hogy féltékennyé akartam őt tenni! Mentségemre legyen, elegendő mennyiségű alkohol volt bennem...  Fél óra gondolkodás és fürdés után kimásztam a kádból. A meztelen talpam csattogott a kövön. Megtöröltem magam, majd a hajam, és a testem köré csavartam a törölközőm. Mit sem törődve, hogy a hideg víz csorog a hátamra a vizes hajamból csak lementem és szótlanul kiültem a kertbe. Anyu furcsán nézett rám, végül ő is szótlanul nézte, ahogy köszönés nélkül elmegyek előtte. Kiültem a hintaszékre, majd hallgattam ahogyan a kismadarak egymásnak nótáznak. Elmosolyodtam. Madár akarok lenni! Nekik nincs semmi problémájuk, csak az a feladatuk, hogy tavasszal és nyáron felvidítsák a rosszkedvű embereket. Na jó... azt hisze meghülyültem. Most komolyan arról gondolkodok, hogy madár akarok lenni?! Kínosan felnevettem magamon, majd éreztem, hogy mellettem lesüpped a hintaágy. Anyu mosolyogva nézett rám, kezében egy tányérral amin kettő nagy szendvics pihent illetve egy pohár narancslé.

-Köszönöm. -adtam egy puszit az arcára, majd nekiestem az ételemnek.

-Mi a baj kincsem? Látom, hogy valami nincs rendben.

-Semmi. -hajtottam le a fejem.

-Tudod, hogy kiszúrom amikor hazudsz. A tegnapi buliban történt valami?  -nagyot sóhajtottam, majd az eget kezdtem kémlelni.

-Mondhatni.

-Na mesélj. -karolta át a vállam.

Elmondjam neki? Hiszen még is csak az anyám. Be se engedné Niallt, ha megtudná, hogy mit akart tenni velem...Ráadásul, ha azt is megtudná, hogy másnap már más csajjal volt, tuti soha többé be nem teheti majd a lábát a lakásba.

-Semmi extra, anyu. Csak nekem miért nincs szerencsém sohasem a fiúk körében? -csaptam a combomra idegesen. -Engem mindig átvágnak, vagy idióták találnak meg... -zsörtölődtem. Anyu felnevetett, mire kérdően néztem rá.

-Csak nem egy fiú van a dologban? Niall az?

-Nem!- vágtam rá azonnal.

-Hát, rendben. Tudod, még fiatal vagy. Rengeteg időd van még megtalálni az igazit. Amikor 16 éves voltam, akkor találkoztam apáddal. Azelőtt egy rendes kapcsolatom sem volt. Mindig csak olyanok kerestek, akik nekem nem tetszettek, vagy cigiztek és ittak minden hétvégén. Jó, én sem voltam egy mintagyerek, de nem akartam cigis fiút. -erre elmosolyodtam. -Aztán egyszer csak apád mindent megváltoztatott. Én is rengeteget sírtam az anyámnak, hogy nekem sohasem lesz senkim. De mindig azzal biztatott, hogy az igazi akkor fog megjelenni amikor nem számítasz rá. És én biztos vagyok, hogy hamarosan megtalálod majd azt aki teljes szívéből szeretni fog téged.

Szorosan megöleltem, majd egy puszit adott a hajamba.

-De figyelj, An. Szerintem öltözz fel és szárítsd meg a hajadat, mert ijesztően festesz így. -erre mindketten felnevettünk, majd sietősen a házba vettem az irányt. Magamra kaptam egy egyszerű szerelést, megfésültem a már száraz hajam és az árvaházba mentem. Legalább ott elterelődik a figyelmem majd mindenről. Sietősen szedtem a lépteket a árvaház felé. De aztán eszembe jutott. Utoljára Niallel voltam itt. Miért köt minden Niallhöz?! És én miért foglalkozok vele? Itt jött el az a pillanat, hogy elegem lett az önsajnálatból. Elhatároztam, hogy nem fog érdekleni! Nem érdemli meg, hogy mindig rá gondoljak, illetve ő járjon a fejemben.  Nagy levegőt vettem, beleszippantottam a Londoni levegőbe, és egy nagy mosollyal az arcomon léptem be az árvaházba.

*

Az árvaházi látogatásom eredménye az lett, hogy a lányok szomorúan kérdezték, hogy hol van Niall. Én pedig csak azt válaszoltam rá, hogy egy kissé összekaptunk de majd talán eljön legközelebb. Pontosan tudtam, hogy nem fogom elhívni. Emmával megbeszéltem mindent. Még fagyizni is elmentünk, és közben elmesélte, hogy milyen tökéletesen sikerült a randija, és hogy már hivatalosan is egy párt alkotnak. Mosolyogva hallgattam, hogy milyen boldog. Megérdemli, hiszen egy csodás lány. Szerencséje van annak a fiúnak Emmával. Gyönyörű, okos, kedves, megértő. Egy igazán jó barátnőm. Elmondtam neki mindent az elmúlt két napról, és csak hitetlenkedve meredt rám. Persze ő is azt mondta, hogy szerinte is feleslegesen haragudtam rá meg ennyire amiatt az este miatt, de az tény, hogy ez nagyon undorító húzás volt tőle, hogy lelépett azzal a lánnyal másnap.

Éppen a laptopom előtt ültem, amikor sms-em jött. Ránéztem a telefonomra, és elmosolyodtam. "Szia. Ne haragudj, hogy nem írtam korábban, de közbe jött valami. Ha este 8-ra megyek érted, az megfelel? :) Drew xx" Visszaírtam neki, hogy "Tökéletes. :) Várlak xx" majd gyorsan a fürdő felé vettem az irányt. 6.48 volt. Beültem a fürdőkádba, a hajamba hullámokat varázsoltam, majd felvettem egy egybe részes nyári ruhát. Egy kis sminket tettem fel, és megnéztem a végeredményt. Nem is lett olyan rossz. Jól elment az idő, 7.52 volt már. Lementem, majd anyu értetlen fejjel nézett rám.

 

-Hát te? Csak nem randira mész? -vigyorgott.

-De... -kémleltem a sarum elejét.

-Akkor jó szórakozást. -puszilta meg az arcom. Pár perc múlva csöngettek. Anyutól gyorsan elköszöntem, majd kirohantam az ajtón. Drew nagyon szívdöglesztően nézett ki. Két puszival köszöntöttük egymást.

-Gyönyörű vagy. -bókolt, majd egy féloldalas mosolyt eresztett. Egy kissé elpirultam. A haja tökéletesen be volt állítva, egy fehér póló és egy háromnegyedes sötétzöld gatya volt rajta, fehér Conversezel. Tegnap észre sem vettem, hogy milyen vonzó egy személyiség.

-Hova megyünk? -kérdeztem mosolyogva.

-Hát nem igazán akartam első randinak egy giccses éttermet, ezért úgy gondoltam, hogy mozi és séta?

-Tökéletes! Ennél jobbat nem is választhattál volna! -vigyorogtam.Tényleg örültem neki, hogy nem akar egy előkelő étterembe menni, mivel én sem annyira csípem az ilyen helyeket. Kissé hezitált, hogy megfogja-e a kezem, de végül nem tette. Furcsa, tegnap még smároltunk, ma meg teljesen félénk lett. De szerintem ez így jó. Hiszen tegnap mindegyikünkben volt alkohol, nem is kevés, és gondolkodás nélkül cselekedtünk. Drew az út alatt végig nagyon kedves volt. Viccelődött, de tudott komoly is lenni. De összességében egy vicces figura. A moziban egy vígjátékot néztünk. Vettünk külön-külön nagy popcornt illetve én még nachost is sajtos szósszal, a film közben pedig végig egymást dobáltuk, illetve önfeledten beszélgettünk és nevettünk, amit a mellettünk ülők nem néztek túl jó szemmel. A film után beültünk a Nando'sba. Nagyjából elregéltük egymásnak az életünket, illetve a vicces sztorikat magunkról, majd már kezdett elég késő lenni, ezért elindultunk hazafelé. Drew nagyon kedves fiú. Teljesen feloldódtam mellette, és vele mindenről lehet könnyen beszélgetni. Egyszerűen imádni való a mosolya, illetve a segítőkészsége. Amint megérkeztünk a házunkhoz, felé fordultam búcsúzásként.

-Nagyon jól éreztem magam Drew. Köszönöm. -pirultam bele a mondandómba.

-Én is. Remélem ezt még megismételjük, ugye? -kérdezte egy kicsit félve.

-Naná! -csattantam fel, mire elnevette magát. -Hát akkor én bemegyek...-utaltam az ajtóra, de Drew visszahúzott magához. A mellkasunk teljesen összeért, fogva tartottuk egymás tekintetét. A szívem gyorsabban kezdett kalapálni, amikor Drew ajkai vészesen közeledtek az enyémekhez. Lágyan csókolt, a hasamban a pillangók életre keltek. Amint elváltunk, egy szégyenlős mosolyra húzta a száját, én pedig elpirultam.

-Akkor...An, leszel a barátnőm?

-Szíves örömest. -ugrottam a nyakába, és ezúttal én csókoltam meg. Egy dudaszóra váltunk el. Zavartan néztem az autóra, aminek a lámpája a szememet égette ki majdnem. Majd meghallottam egy ismerős hangot.

-Bocsi, nem akartunk zavarni! -nyávogott Louis, mire kínosan felnevettem. Drew is ezt tette. Egy "bocsánat"-ot suttogtam a fülébe, majd egy puszit adtam az arcára, és jelezte, hogy indulnia kell.

-Remélem holnap találkozunk, Hercegnő. -kacsintott utoljára rám, én pedig mosolyogva integettem neki. Odasétáltam a kocsihoz. Hirtelen 6 kíváncsi szempárral találtam magam szemben. A 7. pedig...csak a cipőjét bámulta felnézés nélkül.

-Sziasztok srácok. Minek köszönhetem a látogatásotokat? -kérdeztem mosolyogva.

-Nem akartunk megzavarni titeket, ahogy láttam jól elvoltatok. -vigyorgott gonoszul Louis mire csak megforgattam a szemem.

-Nos, azt hiszem nem lesz itt semmilyen éjszakai élet, ugyan is mi most szépen kifaggatjuk ezt a leányt.

Észre sem vettem, Perrie már mellettem volt és izgatottan szorította a felső karom. El is kipattant a kocsiból, de még visszanézett és egy sajnálkozó pillantást vetett Niallre, aki csak vállat vont, majd visszatért a cipője kémleléséhez. Nem értettem ezt az egész helyzetet, de nem is nagyon tudott most érdekelni. Hiszen teljesen fel voltam dobva! Drewt a barátomnak tudhatom. És nem fogom megbánni, hiszen egy nagyon kedves fiú. Lehet, hogy egy kicsit elhamarkodtuk, de minek vártunk volna?

-És velünk mi lesz? -nézett ki Harry szomorúan.

-Ti szépen hazamentek, vagy bulizni, nekem aztán teljesen mindegy. -vont vállat Perrie.

-Hát kösz' szépen asszony.-durcizott be Zayn, mire mindenki felnevetett. Perrie és El két oldalról elkezdtek az ajtónk felé húzni. Nevetve csapódtunk be, anyu pedig csak mosolyogva nézett minket.

-Sziasztok! -integetett anyu a lányoknak.

-Jó estét! -viszonozták a kedvességet, majd a szobám felé vettük az irányt.

-Nos, akkor most mindent elmesélsz. -vágódott le hassal az ágyamra Perrie hatalmas vigyorral az arcán. Mindent egytől egyik elecseteltem nekik. El zavartan nézett maga elé, Perrie pedig végig úgy mosolygott mint egy tejbe tök.

-Ez nagyon király! Gratulálok! Tuti jó fej srác ez a Drew. -bökött oldalba, majd megölelt.

-El, minden rendben? -néztem felé felhúzott szemöldökkel.

-Ühüm. -bólintott.

-Na, ki vele.

-Hát...Nem tudom, mit mondjak. Szóval...Tegnap, amikor ugye Drewval táncoltál... Niall teljesen ki volt akadva, és én megmondtam neki, hogy...lehet,hogy te is többet érzel, mint barátság...és, hogy tegye rendbe a dolgokat...Szóval, amikor odament hozzád éppen akkor smároltál Drewval...És Niall azért ment el azzal a csajjal. De ne aggódj, reggel lecsesztem érte elég rendesen! Aztán...mondta, hogy te is leléptél Drewval. Nem akartam elhinni..De hogy így mesélted, minden érthető. De...Niall teljesen ki volt borulva, hogy lehet, hogy miatta vesztegetted el az első alkalmad...És, azt hiszem ő fülig szerelmes beléd. -mosolyodott el. Nem akartam elhinni. Ez most komoly? Mi a fészkes fene folyik itt? El és Niall titokban szövetkeztek?

-Tessék? Niall szerelmes belém? -kérdeztem értetlen arccal. Nem akartam elhinni. De hiszen ő megmondta, hogy csak barátok vagyunk! Te jó ég...Minden azért volt, mert szeret engem?

-Igen..Vagyis..Szerintem igen...

-Jézusom. -temettem az arcom a tenyerembe. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Akkor azért volt annyira közvetlen velem mindig. És azért puszilgatott és simogatott. És én még komolyan azt hittem, hogy csak ennyire szeret engem mint barátot. Hogy én milyen hülye vagyok...Most haragudjak, vagy sajnáljam?

-O.M.G. -szólalt meg Perrie. -Jézusom! Akkor azért volt ilyen fura mindig Niall! A mi kis írünk szerelmes! -tapsikolt Perrie, mire El gonosz szemmel nézett rá.

-Ez azért annyira nem vicces. Most mit csináljak?!

-Hát...Nem tudom. Boldog vagy Drewval? -bólintottam. -Akkor ne szakíts vele. Az a lényeg, hogy te boldog légy. -simította meg a vállam El.

-De Niallel mi lesz? Boldogtalan... -hajtottam le a fejem.

-Ne aggódj. Azt hiszem tegnap ''sem'' volt elég boldogtalan azzal a lánnyal. -forgatta meg a szemét Perrie. Igaza van!

-Jogos. -bólogatott El.

-Igazatok van. Majd talál magának valakit. -rántottam meg a vállam.

Az este folyamán mindenkit kibeszéltünk a lányokkal, illetve megnéztünk vagy 4 filmet, megettünk 3 csomag popcornt és 3 doboz pizzát, plusz még egy tábla csokit és 4 zacskó gumicukrot. Adtam a lányoknak pizsamát, majd olyan hajnali 4 körül sikeresen elaludtunk.