#19 - Confused

 

Pontban 8-kor csöngettek. Felkaptam magamra a magassarkúmat, és mentem is le a lépcsőn. Nem vittem túlzásba az öltözködést. Rettentő meleg volt, de végül egy fekete csőgatya mellett döntöttem, egy csinos blúzzal, és fekete magassarkúval. A hajam kiengedtem, a szempillámra pedig csak egy kis szempillaspirált tettem fel. Egy puszit nyomtam apu arcára, akinek nem tetszett a helyzet, hogy elmegyek. Nem számoltam be neki, hogy randizni fogok menni Niall egyik csapattársával. Egy "majd jövök''-kel lerendeztem, majd szaladtam az ajtóhoz. Harry egy féloldalas mosollyal az arcán végigmért, majd egy puszit nyomott az arcomra. Kezével átfogta a derekam, úgy mentünk a kocsijához. Nem tetszett ez a helyzet. Nagyon nem. Kinyitotta a kocsiajtót, majd beültem az anyósülésre. Amint elindultunk, nem volt nagyon kedvem beszélgetni vele.

-Mi a baj, gyönyörűség? -nézett rám, amikor pirosat kaptunk. Csak megráztam a fejem, hogy semmi. -Rendben. Nagyon csinos vagy. Bár, a miniruhákat jobban szeretem, de ezzel is megbirkózok. -kacsintott. Ezt most mire véljem? Nem, nem, nem. Harry Styles, nem fogsz az ágyadba csábítani, azt garantálom! Harry próbált beszélgetni velem, de egy idő után megunta, hogy nem vagyok nagyon beszélős kedvemben. Amint megállt az autó, egy puccos éttermet fedeztem fel. Beérve Harry jelezte, hogy asztalfoglalásuk van. A terv kezdetét vette.

-Elnézést uram, de nincs ilyen név, hogy Harry Styles. -mondta a recepciós.

-Tessék? De lefoglaltattam egy kétszemélyes asztalt. Ne szórakozzon velem. Hadd nézzem. -Harry idegesen nézte a vendéglistát, és nem találta a nevét. Halványan elmosolyodtam. Imádom Perriet, az biztos! Hogy tudta ezt elintézni, az kérdéses...

-Telt ház van, szóval csak egy 4 személyes asztalt tudok nyújtani.

-Rendben... Jó lesz az is... -duzzogott Harry, majd ismét a derekamnál fogva vezetett. Leültünk az asztalhoz, Harry velem szemben, majd az étlapot kezdtük nézegetni.

-Komolyan nem hiszem ezt el... -kezeit ökölbe szorította, majd idegesen lapozgatta az étlapot.

-Nyugi, Harry. -mosolyogtam rá kedvesen, mire egy kicsit megenyhült.

-Gyönyörű a mosolyod. -kacsintott. Nem pirultam el, egyáltalán nem jelentett ez a bók nekem semmit. Valahogy Harry egyáltalán nem tudott zavarba hozni. Csak az járt  fejembe, hogy neki csak azért kellek, másért nem. Ismerem a pletykákat róla, és Niall is megerősítette, hogy igazak.

Miután kihozták a főételt, a telefonom rezegni kezdett. Sms jött. Elmosolyodtam. Akkor a terv második fázisa mindjárt beteljesedik. Pár pillanat múlva meghallottam Perrie hangját.

-Harry? An? An! -olyan ügyesen játszotta el a meglepődöttséget, hogy szerintem az éneklés mellett még színészkednie is kellene.

-Perrie! -öleltem szorosan magamhoz. Zayn és Harry értetlenül néztek ránk.

-Zayn. Ugye nem baj, ha Harryékkel vacsizunk? Ez így tök jó buli lesz. -ezzel már le is huppant mellém. Zayn kezet fogott Harryvel, majd zavartan néztek egymásra. Az este további része úgy telt, hogy Harry és Zayn egymással beszélgettek, míg én és Perrie "eladtuk" az éttermet a nevetésünkkel. Harry elég gonoszan nézett Perriere, amire nevetnem kellett. Az este végén, Harry fizetett, magára vállalta Zaynék kajáját is, majd elindultunk hazafelé. De sajnos egy dologra nem számítottam. Basszus, én Harryvel jöttem! Zayn elhúzta Perriet a kocsijukhoz, miután elköszöntek, Perrievel pedig kétségbeesetten egymásra néztünk. Ő csak egy "sajnálom"-ot tátogott, mire biccentettem egyet, hogy semmi baj. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk.

-Hát. Köszönöm az estét, Harry.

-Azt hiszem egyszer még megölöm Perriet. -nevetett fel kínosan.

-Miért?

-Mert ezt az estét kettőnknek szenteltem. De még nincs semmi veszve. -kacsintott. Amint kinéztem az ablakon, félve vettem észre, hogy nem haza hozott. Kikapcsolta az övét, majd elkezdett felém közelíteni. Nem volt időm kicsatolni az övemet sem, mert ajkai az enyémre tapadtak. Megszorította a combomat, majd felmordult. Azonnal eltoltam magamtól, egy gyors mozdulattal kicsatoltam az övem, és kiugrottam a kocsiból. Sietve szaladtam befelé. Az ajtón beérve Liam ijedt fejével találtam szemben magam.

-Hát te? Nem Harryvel vagy? -kérdezte zavartan.

-Éppen kint van a kocsiban. -mondtam gúnyosan, majd tovább szaladtam az emeletre. Niall szobájába rakétaként vágódtam be. Éppen az ágyán hasalt egy boxerben, előtte pedig a laptopja volt. Kérdően nézett rám. Ledobtam a cipőmet, majd bevágódtam mellé az ágyba. Mit sem törődve azzal, hogy ruhában vagyok. Elterültem az ágyon, majd a plafont kémleletem. Niall lecsukta a laptopját, arrébb tette, egyik kezére könyökölve fordult felém.

-Mi a baj, An? -kérdezte aggódó szemekkel.

-Harry... -erre felnevetett.

-Nem vált be a terv?

-Minden tökéletes volt, addig amíg ki nem értünk. Elfelejtettem, hogy Harryvel jöttem. Perrie-ék meg külön kocsival mentek... Aztán kiderült, hogy nem haza hozott, hanem ide. És a kocsiban rám mászott...

Niall hangosan felnevetett, mire csak szúrós szemekkel néztem rá.

-Ez nem vicces, Horan! -vertem vállon.

-De igen, az. Amúgy Harryt sohasem szokták elutasítani. Szóval ez neki új még. -nevetett tovább.

-Az engem nem érdekel. Ááá! -vertem a fejembe egy párnát. -Most hogy fogok a szemébe nézni ezek után? Nem jöhetek ide többet...

-Ilyet ne is mondj! Akinek szégyellnie kell magát, az ő, nem te. Te csak az áldozata voltál, ennyi. Viselkedj úgy, mint eddig, és kész. Csináljatok úgy, mintha semmi sem történt volna. -kacsintott. Hirtelen felindulásból magamhoz öleltem. Visszaölelt, majd biccentett a fejével a fürdő felé. Út közben odaléptem a szekrényéhez, kivettem egy boxerét (ezúttal egy teljesen feketét , természetesen Calvin Klein ) majd egy pólóját, és a fürdő felé vettem az irányt. A hátam mögül nevetést hallottam.

-Lassan már otthonosabban mozogsz a szekrényemben, mint én! -kuncogott, amikor már majdnem becsuktam az ajtót. Kidugtam a fejem, majd kiöltöttem rá a nyelvem. Gyorsan lezuhanyoztam, magamra vettem Niall cuccait, és kiérve bebújtam mellé az ágyba. Valami nem volt jó. Megvan!

-Niall.-kocogtattam meg a már majdnem alvó személy vállát.

-Hmm? 

-Aludhatok én a jobb oldalon?

Kinyitotta a szemét, "ez komoly?!" pillantást vetett rám, majd elnevette magát, és felült. Átmászott a bal oldalra, én pedig a jobbra. Egy puszit nyomtam az arcára, majd megköszöntem neki, és elaludtunk. Reggel amint felkeltem, Niall még aludt. Kiosontam a mosdóba, majd halkan le a lépcsőn. Hallottam hogy Harry beszél a fiúkkal, így megálltam.

-Komolyan Harry! A kanos formádat már! Ha miattad nem fog ide jönni többet, ugye tudod, hogy rohadtul ki fogok akadni? Nem csak én.

-Jól van már, nem kell ennyire lecseszni. Egyszerűen csak úgy éreztem, talán ő is kedvel engem. A medencés jelenet is...

-Az semmi volt , Harry. Csak valamiért lehet, hogy összekaptak Niallel. Ráadásul amikor megakartad csókolni, elhúzódott tőled. Nem láttad az arcát, milyen világfájdalmas volt?

-Nem...Tudom, hülye voltam, de egyszerűen olyan gyönyörű. -sóhajtott egy nagyot.

-Harry. Neked nem kellene másra, csak egy alkalomra.

-Igen, tudom. De attól még pasiból vagyok, nézzétek már el nekem. Nagyon sajnálom, már megmondtam. Majd bocsánatot kérek tőle. Megígérem. -tette a szívére a kezét.

-Kezdjük ott, hogy nagyon jól tudod, hogy Niall milyen mérges lenne, ha összejönnél vele.

-Miért is lenne mérges?!

-Tudod, hogy szereti An-t.

-Igen. A legjobb barátok. De attól még mért lenne mérges?

-Harry! Neked nem tűnik fel, hogy Niall odáig van érte?! Csak ahogy látom An egyáltalán nem néz rá pasiként. Nem veszed észre, hogy amint Niall nem Annel van, teljesen kedvetlen lesz, és csak Anről beszél? Hiába nem vallja be, és azzal a szöveggel jön, hogy "csak barátok vagyunk", teljesen beleszeretett. Csak nem értem mért nem mondja el nekünk...És Anen sem igazodok ki. Most vagy hülyíti Niallt, amit kétlek, vagy csak ennyire szereti mint barátot.

-Basszus! -csapott a homlokára Harry. -Niall szerelmes An-be?!

-Szerintem igen...

-Hogy én mekkora egy barom vagyok... -sóhajtott Harry. -De akkor mért nem hívja el An-t valahova? Vagy mért nem lép?

-Gondolom fél, hogy An mit válaszol, és nem akarja tönkre tenni a barátságukat.

-Szerintem beszélnünk kellene vele. Ó, istenem! Akkor azért ilyen fura mostanában. Szerelmes a mi kis írünk! -ugrált idiótán Harry, mire Liam és Louis felnevetett.

-Lehet. De te éppen a kiszemeltjét próbáltad meg ágyba vinni. Szóval ne csodálkozz, ha Niall nem fog hozzád szólni egy ideig.

-Nincs oka haragudni! Én nem tudtam, hogy neki tetszik An!

-Amúgy, komolyan azt gondoltad, hogy csak úgy belemegy, hogy itt, nálunk, ráadásul Niall szobája mellett veled?

-Jó, ez tény, hogy hülye ötlet volt. Hagyjuk, jó? Inkább azt terveljük ki, hogy hogyan hozzuk őket össze.

Teljesen ledermedtem a hallottak alapján. Akkora jutott el igazán a tudatomig, hogy miről is beszéltek. Ez most valami vicc? Niall szerelmes belém? Az nem lehet! Valamit nagyon félrenéztek a srácok.

Hirtelen magam mögé pillantottam, és a szívem kihagyott egy ütemet. Niall állt mögöttem, kb. 2 méterrel arrébb. Lehajtott fejjel, a lépcsőt tanulmányozta. Félően rám pillantott, majd idegesen elkezdte az ujjait tördelni. Nem tudtam mit csináljak. Menjek el úgy mellette, mintha mi sem történt volna? Ezt meg kell beszélnünk. Hirtelen elhallgatott mögülünk a beszélgetés. A fiúkra pillantottam, akik elvörösödve meredtek rám és Niallre. Liam valamit sutyorgott magának, majd idegesen beletúrt a hajába.

-Kértek kávét? -vett fel egy mosolyt. Nem bírtam. Felrohantam a lépcsőn, és berontottam a szobába. Ráugrottam az ágyra, a fejemet pedig a párnába temettem, próbáltam feldolgozni a történteket. Ez csak egy félreértés. Niall meg tudja magyarázni, biztos vagyok benne! Kintről beszűrődött  a fiúk bocsánatkérése Nialltől, illetve Niall ideges, szinte már ordibálása.

-Mi a fenéért kell nektek beleavatkoznotok az én dolgomba?! Miért nem tudjátok olyankor kibeszélni az érzéseimet és engem amikor nem léphetek be bármelyik pillanatban, vagy legalább akkor beszéljetek Anről is amikor ő sem hallhatja! Ezt nem hiszem el! "Remélem" többet szóba sem fog állni velem, és újra elveszítem a hülye kombinálásotok alapján. Köszönöm szépen, tényleg!

Megijedtem, hogy Niall milyen idegesen beszélt. Nem szokta ennyire felkapni a vizet. Most mit tegyek?! Pár pillanat múlva nyitódott a ajtó, majd Niall kissé ideges, szomorú, és zavart tekintetével találkoztam. Becsukta az ajtót, majd lassan leült mellém az ágyra.

-Szerintem beszélnünk kell. -kezdte halkan, mire én is felültem. Arcát fürkésztem, de rám se nézett. A paplant bámulta rendületlenül, majd újra szólásra nyitotta száját.  -Figyelj. Nem tudom a fiúk mit tervezgettek össze-vissza, és nem is tudom, miért gondolják ezt, de nem vagyok beléd szerelmes. Nagyon szeretlek, mint a legjobb barátomat. Szóval, remélem nem hittél a hülye okoskodásaiknak. Én...azt hiszem ennyit akartam csak.

-Figyelj Niall. Én tudom, hogy nem vagy belém szerelmes. És nem haragszok rád, ne aggódj. Csak lesokkolt a fiúk beszélgetése, hogy ilyet gondolnak. Sőt, inkább megbántott, amikor azt feltételezték, hogy lehet, hogy csak szórakozok veled...Mi lenne ha ezt elfelejtenénk? -tettem vállára a kezemet, majd halványan elmosolyodtam. Rám nézett, majd hirtelen magához húzott.

-Köszönöm. -suttogta, és egy puszit nyomott az arcomra. Nem vagyok haragtartó, de ez akkor is rosszul esett. Miért szórakoznék Niallel? És mért gondolák, hogy Niall szerelmes belém? Teljesen úgy viselkedünk, mint két átlagos barát, nem több. És ott van Harry is...Most vele mit kezdjek?! Azt hiszem egy pár napig nem kéne idejönnöm. Majd találkozok külön Niallel, meg a lányokkal, de most nem szándékozom a sajnálkozó arcokkal találkozni...Mert úgy is mi lesz? "Jaj, An, nem úgy gondoltuk...Ne haragudj". Ezt máshogy nem lehet gondolni! Magamra kaptam a tegnapi ruhámat, majd egy "sziasztok" után kirontottam a házból.