#31 - Hívás

Sziasztok!:)
nagyon köszönöm a kommenteket, annyira jól esik, és olyan boldog vagyok, hogy tetszenek a részek! *-*
Íme, itt az újabb rész :) A következőt szerintem majd hétfőn hozom, de még nem biztos.:) Most , hogy itt a nyár, megpróbálom a részeket többször rögtön másnapra hozni! :) Igazából, az a helyzet, hogy júliusban nagyon keveset leszek itthon, így ez a részeken is meg fog látszani.:/ Kétszer eltűnök majd egy hétre, de majd utána kárpótollak benneteket, ígérem.:) Mielőtt elmegyek, majd szólok, hogy kb. mikorra várható vissza érkezésem.
u.i. : http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/ <-- ahogy említettem, július 1-én kezdem ezt a blogot, örülnék neki,ha összejönne a 10 feliratkozó a kezdésig! *-*
 sok puszi, remélem jól telik a nyaratok!:)♥

-
 

/Anne szemszöge/

Amint kinyitottam a szemem, az orrom megcsapta egy jellegzetes illat. Oldalra néztem, és szemben találtam magam Niall fürkésző tekintetével. Elmosolyodtam, majd ásítottam egyet. Sajnos még mindig ott ékeskedtek rajta a verekedés eredményei, ami lemosta az arcomról a mosolyt.

-Jó reggelt Csipkerózsika. –kuncogott, majd egy puszit nyomott az arcomra. Ó, hogy nekem mennyire hiányzott már ez.

-Mennyi az idő? –kérdeztem, miközben megdörzsöltem a szemem.

-Egészen pontosan… -vette a kezébe a telefonját – 17.34. Jól elaludtál. –mosolygott.

-Te mért nem aludtál?

-Hát…Nem tudta…vagyis, nem voltam álmos. –sütötte le a szemeit.

-Értem. Nem kérsz valamit enni?

-Őszintén? Kilyukad a gyomrom. –nevetett. Fejemet rázva kimásztam öleléséből, majd a konyhába mentem. Akkor esett le, hogy nem is a saját szobánkban vagyunk. Nem baj. A fiúk még nem pakoltak ki nagyon semmi kaját, ezért csak pár csomagolt croissant találtam, illetve chipset. Kezembe fogtam párat, majd egy dobozos Fantát is, és felszerelkezve léptem vissza a szobába. Niall szemei felcsillantak. Nevetve huppantam le az ágyra, majd ledobtam mindent ami a kezemben volt. Niall azonnal nekiesett egy csokis-vaníliás croissantnak, illetve ezt követte a kókuszos-vaníliás, majd egy sima csokis, és végül a chipset kezdte meg.

-Fáj valamid ? –kérdeztem hirtelen. Niall egy pillanatra abbahagyta a rágást, majd engem kémlelt.

-Nem. –válaszolta, majd újra elmerült a chips evészetben.

-Niall..Ne hazudj nekem. –sóhajtottam.

-Rendben… A hasam és az arcom eszméletlenül fáj. Megfelel?

A lelkiismeret furdalás ismét belém nyilalt. Még mindig fájdalmai vannak, miattam…Ismét az én hibám. Bánkódóan lesütöttem a fejem, majd a takarót vizslattam.

-Héj. ne szomorkodj itt nekem, mert látod, hogy semmi bajom. -mosolygott. –De ha most azonnal nem kezdesz el mosolyogni, akkor tényleg nagy bajom lesz.

Felkuncogtam. Visszabújtam mellé. Valahogy most megnyugvással öntött el az érzés hogy mellettem volt. Fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig a derekamnál fogva átölelt. Hirtelen kinyílt az ajtó és egy ideges Paul rontott be a szobába. Arca vörös volt majd ahogy meglátott minket értetlenség ült ki rá. Mögötte szorosan jött be bocsánatkérő szemekkel Liam, El és Harry.

-Nem érdekel, hogy mit csináltok vagy mit fogtok most csinálni éppen, de azt hiszem sürgős magyarázatot követelek Niall. –nézett Paul idegesen Niallre.

-Mit magyarázzak ezen? –kuncogott fel.

-Hogy miért van egy rohadt nagy folt a hasadon, miért van bedagadva az arcod és miért van lila folt a szemed alatt?

-Mondjuk..megvertek? –kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.

-Örülök, hogy ilyen jól szórakozol, de nekem ez cseppet sem ennyire vicces… Minden lap rólad fog holnap szólni, és a színpadon is ha lejön majd a foltról az alapozó ki fog látszani és mindenki azt fogja kérdezgetni. Szóval először is megmagyarázod, hogy miért történt, másodszor pedig kitalálod, mit mondasz az embereknek.

Niall arca elkomorult. Pár másodperces kínos csönd állt be közénk, amit én törtem meg végül.

-Az én hibám, Paul… A pasim…vagyis már az exem, megtudta, hogy..izé..csókolóztunk Niallel, és nekiment Niallnek. ne haragudj, én nem tudtam, hogy bántani fogja. –hajtottam le a fejem.

-Tessék? Ki volt az? Mi a neve? Azonnal feljelentjük.

-Nem! –szólt közbe Niall, mire mindeni őt figyelte kérdő arccal. –Nem akarom, hogy feljelentsük… Igaza volt...Ha az én barátnőm csókolózna mással én is ezt tettem volna a sráccal. Nem kell ennyire felfújni a dolgot. –vont vállat. A szemeim több méteresre nyúltak. Ez komoly? Nem kell ennyire felfújni a dolgot?

Paul még vagy 10 percen keresztül győzködte Niallt, hogy jelentsük fel, de Niall nem akarta. Végül Paul is beleunt, majd inkább elterelte a témát a magyarázatra, majd Niallt kérdezgette, hogy fáj-e valamije. A végén pedig óvatosan rákérdezett, hogy mi most akkor együtt vagyunk-e. Mindketten azonnal rávágtuk, hogy nem, majd elpirulva lesütöttük fejünket.

-De ha összejöttök, nekem szóljatok először, és lerendezem az interjút, amiben bejelentitek,hogy hivatalosan is együtt vagytok.

Ezzel ki is ment a szobából. Az ajtóban álló 3 személy beljebb jött, majd elhelyezkedtek az ágyon.

-Na kibékültetek? –kuncogott El. Bólintottam egyet, de még mindig piros volt az arcom Paul előbbi mondatától.

-Paul nagyon össze akar boronálni titeket. –nevetett fel Harry.

-Aha… -reagálta le Niall.

Ebben a pillanatban megcsörrent Liam telefonja. Arcán egy mosoly jelent meg, gondolom Danielle hívta. Bocsánatot kért, majd kiment a szobából.

-Figyeljetek. Tudom, hogy Niall nem vagy most túl jó állapotban, de autogram osztásra kellene mennünk.

-Most?! –hökkent fel Niall.

-Egészen pontosan 13 perc múlva.

Niall sóhajtott egy nagyot, majd a combjára csapott.

-Ezzel mit kezdjek? –mutatott a szeme alatt lévő foltra. Harry megvonta a vállát, majd kiment a szobából. El is követte.

-Állj fel, gyere. –álltam fel az ágyról, majd a kezem nyújtottam felé, hogy felhúzzam. Nagy nehezen felült, majd feltápászkodott az ágyról.

-Vegyél fel egy pólót. –kuncogtam.

-Zavar? –húzta fel a szemöldökét.

-Engem nem. –vontam vállat, majd elindultunk a saját szobánk felé. A többiek bent voltak, és minket vizslattak ahogy beléptünk.

-Jól vagy Niall? Miért mentetek el KETTEN, EGYEDÜL ? –nézett minket méregetve Louis.

-Aludtunk. –mosolyogtam.

-Aha, persze.

Megforgattam a szemem, majd intettem Niallnek, hogy jöjjön utánam.  A fürdőbe mentem, majd egy pár vattakoronggal és az alapozómmal tértem vissza. Útközben a kezembe vettem a korrektort is, ha mégsem lenne elég az alapozó. Niall az ágyamon ült, és kérdően nézett rám. Leültem mellé, majd a vattakorongra tettem egy kevés alapozót. Elkentem Niall szeme alatt, de szinte semmit nem használt. Inkább a foltra nyomtam elég sokat, majd azt kentem el alaposan. Pár perc múlva a folt kezdett teljesen eltűnni a korrektor és alapozó közös segítségének. Miután végeztem egy kis púdert is tettem rá, majd késznek nyilvánítottam. Áldom azt az embert, aki kitalálta ezeket a szereket. Odanyomtam Niall elé egy tükröt, majd jól szemügyre vette magát.

-Wow. –nyögte ki, majd a szemét méregette. –Nem is látszik. –mosolygott, majd hirtelen megölelt. Viszonoztam ölelését. –Köszönöm. –suttogta a fülembe. Louis ismét megtalálta a tökéletesen félreérthető pillanatot, amikor benyitott.

-Most is csak aludni akartatok, mi? –húzta fel a szemöldökét, majd rosszallva megrázta a fejét. –Niall öltözz fel rendesen, és indulnunk kellene.

Niall bólintott, majd felállt mellőlem és a kanapéhoz ment, ahol a bőröndje pihent. Kikapott belőle egy egyszerű pólót, majd magára húzta. A haja kócosan állt, össze-vissza, de nem zavartatta magát, elindult a fiúkkal az autogram osztásra.

*

-Na, halljam a fejleményeket. –csücsült le mellém Perrie mosolyogva. El elénk foglalt helyet, majd egyszerre ketten várták a ’monológomat’.

-Semmi… Bocsánatot kértem tőle, ennyi. –vontam vállat.

-Akkor pontosabban kérdezem. Miért tűntetek el pár órára ketten, és amikor visszajöttetek Niallön mért nem volt póló? –húzta fel a szemöldökét Perrie.

-Ez egy félreértés. –tettem fel a kezem magam elé védekezésképpen. –Csak bebújtam mellé és elaludtunk. Vagy is én igen, Niall nem aludt, azt mondta nem volt álmos. Ennyi. És jegelnie kellett a foltot, azért volt póló nélkül.

-Gyanúsak vagytok ti nekem. –kuncogott El. -De ugye elmondod majd, ha összejöttök?

-Nem jövünk össze! –nevettem fel. –Hagyjatok békén. –tettem keresztbe a mellkasom előtt a karom, majd kuncogva elbújtattam a fejem.

-Na ne hazudj nekünk, drágám. –ütött vállba játékosan Perrie. –Valld csak be, hogy miatta maradtál itt, és miatta nem mentél Drewval.

-Nem! –vágtam rá. –Miattatok. Mert szeretlek titeket. –rebegtettem meg a szempilláimat, mire mindketten felnevettek.  Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Amint ránéztem a képernyőre a szívem kihagyott egy ütemet. „Drew” villogott rajta, az egyik közös fényképünkkel. El és Pezz észrevette, majd Perrie hirtelen kikapta a kezemből a telefont, elhúzta a zöld csíkot majd kihangosította.

-Háló? –szólt bele.

-Ki vagy? Te nem An vagy… -hallatszott Drew hangja. Ez a hang könnyeket csalt az arcomba, mert eszembe jutott mit tett Nialll, és mit mondott nekem.

-Ó, de okos vagy te. –mondta gúnyosan a barátnőm. –Én kérlek szépen An barátnője vagyok, és ne merd zaklatni többet. Köszi, puszi.

-Te vagy a szőke csaj?

-Talált.

-Azta mindenit. –röhögött bele a telefonba. – Ezt fenyegetésnek veszem. Inkább mond meg a pasidnak, hogy tartson kordában téged, mert különben én foglak. –kuncogott bele a telefonba. Perrie feje vörösbe ütött az idegességtől. Látta rajta, hogy nem kedvesen fogja elküldeni a rákba Drewt.

-Na idefigyelj te utolsó senkiházi tökfej. Rohadtul fogd vissza magad, inkább örülj neki, hogy a rendőrök nem állnak a házad előtt és nem akarnak dutyiba vinni, Nallnek köszönhetően. Igen, képzeld egy csettintésbe kerül és úgy feljelentelek, hogy többet nem látsz a napvilágból ’öcsi’. Szóval azt ajánlom messziről kerülj el minket, főként Ant, mert jól jegyezd meg, hogy egy szavamba kerül a rendőrségen és a börtönben ülsz. Puszcsi, szercsi.

Ezzel kinyomta a telefont. Nagyokat pislogtam, ahogy láttam, El is még a hatás alatt volt, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Ezt aztán jól megmondtad neki. Azt hittem durvább leszel. –öleltem meg.

-Nem alacsonyodok le egy ilyen szintjére.-vont vállat, majd elégedetten mosolygott.