#70 - A vég

 Drága, kedves olvasóim!♥
Tudom, rengeteget késtem ezzel a résszel, de egy hétig nem voltam itthon, a múlt hét előtti héten, múlt héten pedig az összes dogát pótolhattam, mindent. Ezért nem volt időm írni. Viszont, többet nem lesz ilyen késés, ugyanis szomorúan jelentem be, ez volt az utolsó előtti rész, az utolsó az epilógus lesz. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, ennek a történetnek VÉGE lesz.
Nem szeretnék most még sok mindent mondani, az EPILÓGUS után fogok mindent kijelenteni, a blogról való érzelmeimet, a köszönetet, mindent, kérlek titeket, ti is akkor tegyétek majd! ☺

A részről pedig. Őszintén megmondom, nagyon félek a véleményetektől. Eddig ez a blog főként szerelmes vonalú volt, viszont ez a rész cseppet sem lesz olyan, mint amire készültök. Ezért is félek, hogy nem fog tetszeni nektek. Viszont, ahogy az előző blogom után ígértem, hogy ez a blog több izgalmat fog tartogatni, mint az, ezt a kijelentést mostanra tartogattam. lehet, hogy rettentően ki fogtok akadni, viszont annyit mondok, még tartogatok egy csavart az epilógusba, ami lehet, hogy rosszabbá teszi a helyzetet, de lehet, hogy jobbá, nem árulhatok el semmit! :)
Nagyon sajnálom, ha csalódást okoztam a résszel, de tegnap eszembe jutott egy ötlet, és úgy gondoltam, muszáj lesz megírnom. Remélem azért valakinek tetszeni is fog, de ha nem, akkor nagyon sajnálom, hogy csak ennyi tellett tőlem! :/

Szóval, itt van a vegyes érzelmeket kiváltó utolsó előtti rész, rettentő kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval jó olvasást kívánok hozzá! :) ♥


xoxo smile-girl.:)))

U.I. A fejezetben trágár szavak, indulatok, és nyugalmat megzavaró részek szerepelhetnek! Mindenki saját felelősségre olvassa!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A tükör előtt forgolódva végeztem az utolsó simításokat. Niall már legalább tíz perce toporog az ajtóban, azt hajtogatva,hogy el fogunk késni, a többiek pedig már biztos várnak minket a bejárat előtt. A kis táskámba elrejtettem még néhány szükséges kelléket, zsebkendőt, kistükröt, rúzst, majd magamra kaptam a kabátom és már indulhattunk is. Egy csodálatos ruhát vettem direkt erre az alkalomra, amint megláttam a boltban, szerelem volt első látásra. A ruha mellrésze kövekkel van kirakva, az alja pedig kissé lógósabb, fekete. Egyszerűen tökéletes! Egy magassarkút vettem hozzá, szemeimet füstösre festettem.
-Wow, gyönyörű vagy! - nyomott egy puszit homlokomra Niall, csillogó szemeivel nézett végig testemen.
- Köszönöm.Indulhatunk?
- Rád várok már egy ideje, drágám. - nevetett fel.
Összekulcsolt kezekkel ültünk be a ránk  várakozó limuzinba, melyet Niall direkt erre az alaklomra bérelt. Hiába mondtam neki, hogy ne tegye, mert felesleges, tágíthatatlan volt.
Visszatérve a karácsonyi időszakra. Tegnap érkeztünk meg Mullingarből, azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez volt életem legszebb karácsonya. Minden olyan tökéletes volt! A hangulat, az emberek, az ajándékok, na és persze a legszebb rész az volt, amikor Greg megkérte Denise kezét.

" - Egy kis figyelmet szeretnék kérni! - szólalt fel Greg. Mindenki csendben maradt, az említett személyre figyelve. Fogalmunk sem volt róla, mi is fog történni, de ahogy Niall arcára néztem, ajkain örömteli mosoly ült, ő tudta, mi fog következni. Ahogy Greg letérdelt Denise elé, kezemet számhoz kaptam, hogy ne sikítsak fel. Mindenkinek egyszerre esett le, mi is fog történni.
- Szóval. Drága Denise! Te vagy az életem legcsodásabb része, te vagy a második felem, nélküled üresnek érzem magam. Soha nem éreztem még így senki iránt, az eltöltött eddig éveink alatt kezdtem igazán úgy érezni, hogy tartozok valakihez, van miért élnem. Tudom, sokszor elviselhetetlen vagyok, és vannak rossz napjaink, de elmondhatatlanul szeretlek, Denise, és mindig mindenen túl tudunk lépni. Te vagy az a nő, akivel gyermekeket szeretnék vállalni, csakis te! Ezért azt szeretném kérdezni tőled... leszel a feleségem?
Denise ugyan olyan megilletődötten állt, mint mi. Szemeit ellepték a könnyek, dermedten meredt a félénken mosolygó Gregre, kin tisztán tükröződött idegessége. Niall szorítása a derekamon erősebbé vált, a szobába teljes csend honolt.
- Igen, Igen, igen, igen !! - harsant fel Denise boldogan. Greg felhúzta ujjára a gyönyörű gyűrűt, majd egymás nyakába ugorva csókolták meg egymást. Mindannyian tapsviharban törtünk ki, Maura, anya és én pedig csak folyattuk könnyeinket. Olyan megható volt ez az egész! Akaratlanul is eszembe jutott, vajon Niall hogy fogja megkérni az én kezem. Ő lesz-e a Nagy Ő számomra? Neki fogok-e gyerekeket szülni? Biztos vagyok benne.
Ahogy rám került a sor a gratulálásba, szinte a szuszt is kiöleltem az újdonsült eljegyzett párból. Eszméletlenül örültem nekik, hiszen látszik rajtuk, hogy tökéletesen kijönnek egymással, boldogok, és szerelmesek. Nem is kellhet ennél több."

- Min gondolkodsz, szépség?
Ámulásomból Niall hangja ébresztett fel.
- Semmin, csak elbambultam egy kicsit. - mosolyogtam rá kedvesen. Biccentéssel vette tudomásul, a következő pillanatban pedig megállt a limuzin. Először Niall szállt ki, utána kezet nyújtott nekem, úgy segített ki az autóból.

Örömittasan ugrottam Perrie, Danielle és El nyakába. Már jó idő eltelt, mióta utoljára láttam őket, és meg kell mondanom, rettentően hiányoztak. Akár csak a másik négy jómadár is. Mindegyiküket egy szoros ölelésben részesítettem, majd arcunkon levakarhatatlan vigyorral kezdtünk társalogni. A hely, ahol voltunk az egyik leghíresebb szórakozóhely Londonban. A ma estére csak hírességek számára volt fenntartva, illetve a hírességek barátainak/barátnőinek. Őszintén szólva először nem éreztem magam odaillőnek. Zavartan nézegettem jobbra-balra, erősen szorítottam Niall kezét, nehogy elvesszek a tömegben.
- Minden rendben? - kiabálta túl a barátom a zenét, mire egy laza bólintással válaszoltam. Felhúzott szemöldökkel méregetett, végül továbbindultunk, így nem maradtunk le a többiektől. Viszonylag gyorsan megtaláltuk a One Direction-nek foglalt boxot, ezáltal a szívverésem is megnyugodott egy kicsit. A hely egyébként gyönyörű volt. Modern, tágas, rengeteg ember elfért, a pultok óriásiak voltak, ezer meg ezer különböző világítással. Középen volt a tánctér, oldalt pedig valamennyire szigetelt boxok, hogy beszélgetni is tudjanak az emberek. Harry volt az első, aki úgy döntött elmegy valamin italért, ugyanis állítása szerint nem bírta ezt a nagy "szerelmet" maga körül. Az első óra beszélgetéssel telt. Danielle és Liam egymással voltak elfoglalva, így ők nem csatlakoztak be nagyon a kommunikációba, de azt hiszem ez teljesen érthető volt. Nem látták egymást ki tudja mennyi ideje, járt nekik egy kis idő kettesben.  Jó néhány ember jött a boxunkhoz köszönteni minket,olyanok is, akiket nem nagyon ismertem, de amikor már tizedszerre mutatkoztam be kezdett kissé unalmassá válni.Magam sem tudom, miért volt rossz kedvem, hiszen szilveszter volt, bulizni voltam a barátommal, és a rég látott barátaimmal, mégsem tudtam jól érezni magam.
- Elmegyek a pulthoz. Mindjárt jövök. - mondtam Niallnek, miközben átmásztam rajta. Vagyis, másztam volna, ha nem fog meg és ültet az ölébe. Vigyorogva húzott magához egy gyors csók erejéig. Sietve másztam ki szorításából, célirányosan megindulva a pult felé. Fogalmam sem volt mit akarok inni, így végül egy Hawaii-álom nevezetű koktélt rendeltem. A pultos lány egy pillanat alatt elkészítette, és már tolta is elém a sárga-zöld-kék színű alkoholos löttyöt. Reménykedtem benne, hogy az íze nem olyan bizarr, mint a színe. Félve belekortyoltam, de amint lenyeltem, azonnal egy újat kellett kortyolnom. Isteni ízesítéssel rendelkezett! Nem tudnám megmondani miből állt, de finom volt, az egyszer biztos. Az idő telt, én pedig már legalább a harmadik ilyen koktélomnál járhattam, mikor kezdtem úgy érezni a hangulatom egyre jobb és jobb lesz. Vigyorogva caplattam vissza a boxunkhoz, szomorúan vettem észre, hogy egyedül Liam és Danielle maradt ott.
- A többiek?
- Mindenki táncol, Niall pedig téged keres. - válaszolta Liam. Megköszöntem az infót, és a tömeg felé vettem az irányt. Amint felszólalt az A little party never killed nobody muszáj volt beállnom táncolni. Nem törődve azzal, hogy egyedül vagyok, csak mozogtam és mozogtam, ahogy kedvem tartotta, kezemben a poharammal.
- Nem kéne többet innod, egy kicsit máris ingatag vagy. - szólalt meg a fülem mellett egy rekedtes hang. Ijedten fordultam a tulajdonosa felé, ám arcomra azonnal hatalmas mosoly terült, amint megláttam Edet. Ed Sheerant.A nyakába ugrottam, szorosan öleltem magamhoz.
- Mármint úgy értettem, nem kellene többet innod... nélkülem. - kacsintott rám vigyorogva. Hát, anno azon a bulin jól lerészegedtünk, meg kell vallani...
- Akkor meg mire várunk? - vigyorogtam rá, kezénél fogva húzni kezdtem a pult felé. A hatalmas órára pillantva vettem észre, hogy 23.39 az idő, ami azt jelenti, már másfél órája elhagytam valahol a többieket. Hoppá.
- Két vodkát. Nem, legyen négy.
- Na, azt hiszem ezt nem kellene. - húztam félre a szám.
- Héj, Annie drága, szilveszter van!
Végül is, igaza volt. Vagy egyedül táncolok, vagy vele maradok a pultnál és jól érzem magam. Inkább a másodikat választom.
Jó ideig beszélgettünk, amíg meghallottunk egy hangot a hangosbemondóból " 5 perc újévig! Elő a pezsgőspoharakkal!" Esküszöm, ijesztő volt, ahogy mindenki rohant a pulthoz a pezsgőért. Jobbnak láttam elhagyni a helyszínt, míg össze nem nyomnak az emberek. Új év lesz, és ha nem találom meg a barátom, akkor nélküle lépek át az új esztendőbe. Nem jó, nagyon nem! Egyre idegesebben pásztáztam a helyiséget, de Niallt sehol sem láttam, vagy bárki mást a társaságból. Alig két perc volt hátra, én meg egyedül rohangáltam össze-vissza, kétségbeesetten. Ezt ismét jól elszúrtam! Végre néhány ismerős arcot pillantottam meg. Louis, Eleanor, Zayn és Perrie már kezükben a poharukkal vártak izgatottan.
- Niallt nem láttátok? - kérdeztem akadozó lélegzetvétellel.
- Ő is épp téged keres.
Idegesen túrtam a hajamba, az biztos, most már nem fogom megtalálni 60 másodperc alatt. Elkezdődött a visszaszámlálás. "59, 58,57,56...." A fenébe! "....31, 30,29,28...." Ezt nem hiszem el! " ...18,17,16...."
Hirtelen valaki megragadta a derekam. Ahogy hátrafordultam, és megpillantottam az ismerősen mosolygó arcot, azonnal magamhoz szorítottam. Niall meglepetten ölelt vissza, mindkét kezében egy-egy pezsgőspohárral.
- Azt hittem mér nélküled kell átlépnem az új évbe!! - mondtam a mellkasába. Bár nem hallotta meg, de kezembe nyomott egy poharat, átkarolta a derekam, majd elhangzottak az utolsó másodpercek." ...5, 4, 3, 2,1.... BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!" Az összes ember egyszerre sikított fel, a plafonból konfetti szóródott le, mindenhol színes szalagok szálltak. A látvány elképesztő volt! Fel sem tudtam dolgozni a látottakat, Niall ajkai megtalálták az enyémeket, nyelve azonnal összhangba került az enyémmel. Kivette a pezsgőspoharat a kezemből, mindkettőnkét letette a mellettük lévő állóasztalra, mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem szakította meg a csókunkat. Mindkét kezét csípőmre helyezte, olyan közel húzott magához, amennyire csak lehetett. Kezeimet először nyakába helyeztem, onnan egyiket tarkójára, másikat hajába. Játszadozva vele szívtam meg nyelvét, utána alsó ajkát, teste megremegett, halkan nyögött fel. Bármennyire is vissza akarta kapni az irányítást, nem engedtem neki. Itt volt az alkalom, hogy én csókoljam meg, és ez a csók kicsit sem volt mondható lágynak, vagy gyengének. Kezei derekamról lejjebb csúsztak, kiélvezve a pillanatot téptük egymás száját.
- Boldog új évet, szerelmem! - motyogta megduzzadt ajkaimra, majd egy utolsó röpke puszit nyomott rájuk. Mindketten zihálva, engedtük el egymást, a következő fél óra pedig abból állt, hogy mindenki boldog új évet kívánt mindenkinek, mindegy volt, hogy ismerték-e egymást, vagy nem. Valahogy ismét a pultnál kötöttem ki, ám ez alkalommal Niallel mellettem. Fogalmam sincs, mit ittunk, de úgy nevettünk a semmin, mintha olyan vicces volna. Kezdtem elveszteni a fejem, pedig nem akartam. A látásom homályossá vált, összemosódott a kép, kivel táncolok éppen, hol is vagyok. Egy idő után minden sötét lett, csak remélni tudtam, hogy nem csinálok semmi butaságot.

*

Ahogy felnyitottam szemeimet, egy ismeretlen szobát pillantottam meg. A szívem hevesen dobogott, ahogy körbenéztem. Az ágy üres volt mellettem, nem tudtam hol vagyok, mit csináltam, kivel voltam. Reménykedtem, hogy Niallel vonultunk el egy hotelbe, de volt egy olyan érzésem, hogy nem így volt... A lelkiismeret furdalás azonnal belém nyílalt, mikor rájöttem, mit is tettem - megcsaltam a barátomat.
Sietősen ugrottam ki az ágyból, és húztam magamra a tegnapi ruhámat. Arra sem volt időm, hogy rájöjjek, kivel is voltam, csak egy dolog járt a fejemben, Niall. Hogyan fogok a szemébe nézni? Mit fogok neki mondani? "Lefeküdtem valakivel,de fogalmam sincs, ki volt az, sajnálom, de nem emlékszem rá ám, bocsáss meg!" ?! Kirontottam a hotelszobából, kezemben a táskámmal. London Hotel. Szerencsére nem voltam olyan messze a direction háztól. Idegesen intettem le egy taxit, és diktáltam be a ház címét. Az ablakon kimeredve ezer meg ezer gondolat ötlött a fejembe, milliónyi elképzelhető szituáció, de mindből egy dolgot szűrtem le : ennyi volt a kapcsolatunk. Vége. Mindent tönkretettem!
Ahogy a taxis elhajtott mögöttem, és a directioner ház előtt álltam, egyre nagyobb gombóc növekedett a torkomban. Rettentően féltem ettől az egésztől. Lassú léptekkel indultam meg az ajtó felé. Túl kell lennem rajta, nem halaszthatom el. Nem tudnék úgy Niall szemébe nézni, hogy hazudok neki. Tudnia kell.
Torkomban dobogó szívvel nyomtam le a kilincset. Az egész házban csend honolt, a nappaliban Louis, Eleanor és Perrie ült. Undorodó arckifejezéssel meredtek rám, még egy sziát sem dobtak felém. Az idegesség kezdett pánikká alakulni. Miért néznek így rám?
- Niall hol van? - suttogtam elhaló hangon.
- Fent. De én a helyedben nem akarnék annyira találkozni vele. - válaszolt flegmán Perrie. Nem tudtam ezt az egészet hova tenni. A hányinger hirtelen tört rám, attól féltem, azonnal kihányok mindent - kivéve ha ezt tegnap este nem tettem meg... Szinte futva szedtem a lépcsőfokokat, a torkomban dobogó szívvel léptem be Niall szobájába.
Az a tekintet.
Az a tekintet, amellyel rám nézett. Egy méterrel kisebbnek éreztem magam. Addigra biztos voltam benne, hogy tudja, mit műveltem.
- Te mégis mi a faszt képzeltél? - ugrott fel a helyéről és egyenesen megindult felém, mögöttem becsapta az ajtót. Egy hang sem jött ki a torkomon, nem bírtam a szemébe nézni.
- Niall, é-én...
- Ha azt mered mondani, hogy sajnálod, esküszöm neked, kihajítalak az ablakon, és lefogom szarni a börtönt meg a paparazzikat!
Hangja olyan mélyen hangzott, hogy csontjaimig hatolt a félelem. Ideges volt, és nem is kicsit. Telefonját elém dugta, és elindított egy videót.
A könnyeim égették arcbőröm, kezemet számhoz kellett emelnem. Ha azt mondom, bűntudatom volt, az enyhe kifejezés arra, amit akkor éreztem. Nem bírtam végignézni a videót.. erőszakosan szorítottam le a szemeimet, hangosan zokogtam, próbáltam kizárni a fejemből a hangokat is, melyek a videóból jöttek. A saját hangomat, és Luke hangjait...Luke Hemmings-ét.
- Végig.Fogod. Nézni. Végig! - szorította meg a karom, és az ágyra ráncigált. Nem mertem ellenkezni. Féltem, szégyenkeztem, elsüllyedtem szégyenemben. Nem bírtam kinyitni a szemem.
- Na mi van? Nincs kedved végignézni azt, amit a fél világ látott már? Nem tetszenek a saját nyögéseid? Hm? - ordított a képembe.
- T-tessék? H-hogy érted, h-hogy a-a f-fé-él v-v-világ? - suttogtam.
- Á, szóval nem tudod még? Nem ez volt az első reggel, hogy megmutatta drága Luke barátom neked? Hát akkor tessék, elmondom én. Olyan kibaszottul leittad magad, hogy megdugott téged egy nagyon jó barátom, a nevét gondolom tudod, hiszen elég sokat nyögdécselted a videóban, amit szépen felvettetek, és publikáltatok Luke Twitterén! Tudod milyen érzés volt végignéznem, ahogy a saját barátnőm más nevét nyögi? Ahogy a saját barátnőm az ország-világ szeme láttára megcsal? Gratulálok, Anne Alley, jól leégetted magad!
Nem bírtam felfogni a szavait. Mi az, hogy publikáltam? Mi az, hogy Luke-kal voltam? Ez azt jelenti, hogy... mindenki látta. Mindenki.
- Remélem jól érezted magad Vele! Egy utolsó kurva vagy, Anne Alley! És voltam olyan ostoba, hogy szerelmes voltam beléd. Hogy te voltál az életem értelme! Hogy megbíztam benned. Minden egyes kurva közös percünket bárcsak visszavonhatnék! Nem bírok rád nézni, érted? Undorodom tőled, te ribanc. Undorodom! Egy prostinál is rosszabb vagy, azok legalább nem teszik világgá a munkájuk gyümölcsét!
Niall kiabálása, és szavai visszhangzottak a fejemben. A gondolkodásom kikapcsolt, ültem ott, mint egy darab fa, dermedten, szememből folyó könnyekkel.
- Mindenki tudja, mindenki! Az összes ember tudja, hogy egy senkiházi riherongy vagy, aki mindenkivel összefekszik! Már abban sem vagyok biztos, hogy én vettem el a szüzességed! Te vagy életem legnagyobb hibája, annyit szenvedtem miattad, szerettelek, és ez volt a hála? Elvittünk magunkkal arra a kibaszott turnéra, érted?! Miattam vettek fel arra a munkára, mert beszéltem a főnököddel előtte, mindent nekem köszönhetsz, mindent! Felfogtad egyáltalán mit tettél? Az isten szerelmére, majdnem húsz vagy, és lefeküdtél egy 17 évessel! Egy barátommal! És tudod mi fáj a legjobban? Hogy nem hittem el senkinek, aki mondta, hogy ne szeressek beléd, mert nem érdemelsz meg! De túl szerelmes voltam... idáig! Soha többet nem akarlak se itt látni, sem sehol! De arra készülj, hogy az utcán mindenki úgy fog rád nézni, mint egy "netkurvára" !
A hangja a végére megrekedt a sok kiabálástól. Szinte biztos voltam benne, hogy ezt a hárommal arrébb lévő házban is hallották. Ami pedig a legrosszabb.. mindenben igaza volt! Egy ribanc vagyok, egy hasznavehetetlen, hazug senki.
Két karjával megfogott, és erőszakosan felhúzott az ágyról. Olyan szorosan fogta a kezemet, hogy éreztem, ez be fog lilulni. Levezetett a lépcsőn, egészen a kijárati ajtóig. Úgy mozogtam, mint egy rongybaba. A lábaim csak vittek, amerre Niall rángatott. Egy pillanatra találkoztam a lent ülők tekintetével, egy fikarcnyi sajnálat sem látszott meg bennük, csak a szín tiszta elítélés, és undor. Niall szinte kilökött az ajtón, az energiám elhagyott, elestem.
- Húzz a picsába, és vissza se gyere!!!
Az ajtó hatalmas zajjal vágódott be. Ott ültem, a ház előtt, zokogva, egyedül. Tisztában voltam vele, hogy nem maradt senkim sem. A fiúk rühellnek, a barátnőim szintén, a szüleim szemeibe pedig nem vagyok képes belenézni. És ott vannak a directionerek, és a 5SOS fanok.. Mindannyian utálnak! Mindenki utál, az egész világ. Egyedül maradtam, egyes egyedül.

A bejárati ajtón belépve anya szigorú szemeivel találtam magam szembe. Nem voltam felkészülve erre a beszélgetésre. Mit sem törődve vele, rohantam fel a szobámba, bezártam magam mögött az ajtót, és lerogytam a padlóra. Mindent tönkretettem. Hangos zokogás közepette indítottam be a laptopom remegő kezekkel. Egy új lapot megnyitva töltöttem be a Twittert, és a Facebookot. Twitteren 38234 megemlítésem érkezett, 2186 privát üzenetem, Facebookon pedig 12452 üzenet fogadott.
" Egy utolsó ribanc vagy, utállak!"
"Nem érdemelted meg Niallt, remélem elcsap egy busz, te idióta... -.-"
" Ez az évszázad poénja! Ekkora kurvát! A végén még kiderül, hogy prosti is... :D:D #szánalom ! "
" Haljon éhen az ilyen, meg kéne kövezni!!! Csak kerüljön a kezem közéé :@"
" Kedves Anne! jelenleg nem csak egy fandom rühell téged, hanem kettő. Minden elismerésem !!!#janem! "
" Behalok ezen a videón, ilyet szól benne: " ... részeg vagyok, és imádlak Niall! Remélem nem fogod ezt megtudni, de most lefogok feküdni Luke-kal..hahaha..." Ez nagyon szánalmas :D "
" Nem tudom elhinni, hogy Isten teremtett ilyen nyomorékokat... és én még anno odáig voltam a Nanne kapcsolatért... Nagy hiba! "

A látásom homályos volt, legalább ezer üzenetet olvastam el. A rajongók olyan utálkozó üzeneteket írtak, hogy ráébresztettek a valóságra. Undorító vagyok! Nem kellek senkinek, egy lotyó vagyok, hasznavehetetlen, semmirekellő, könnyűvérű, ronda, hűtlen. Semmiben sem vagyok jó! Igazuk van, nem vagyok ebbe a világba való.
Remegve tárcsázta Perriet, nem vette fel. Eleanor kinyomott, a fiúk szintén. Tíz sms-t küldtem Niallnek, hiába hívtam, nem vette fel, vagy kinyomott. Ennyi volt. Mindennek vége, én ezt nem bírom tovább. A rajongók utálkozó oldalakat hoztak létre, ez ernyi undorító fényképet ps-eztek rólam
, a barátaim rám sem bírnak a nézni, a volt barátom szintén. Ha kimegyek az utcára szánalmas pillantásokkal fogok találkozni, mindenki tudni fogja, mit tettem. Ezt már sohasem mosom le magamról.
A hírekre kattintva 10 hírből 8 rólam szólt. "Anne Alley megcsalta a barátját."  "Niall Horant csúnyán átvágta a barátnője, és az egyik jó barátja!" " Anne Alley és Luke Hemmings +18-as tartalmú videót tett közzé a világhálón!"
Nem bírta ki, rá kellett mennem az egyik cikkre.

" Niall Horant (20) csúnya módon csalta meg (ex)barátnője, Anne Alley (19).

A párt először nyár közepén látták együtt, kézen fogva, puszilkodva sétálgatni London utcáin, ám akkor a híresség tagadta mindezt, egy tweetjében meg is említette, hogy a lány a gyermekkori legjobb barátja, nincs köztük más, kizárólag barátság. Ám alig egy hónappal később, a párt Mullingarben látták együtt, végül visszatérésükkor a turnébusznál csattant el az első csók - a kamera előtt. A pár azóta felhőtlen boldogságát semmi sem zavarhatta meg, az új álompárnak titulálták őket - egészen mostanáig. Niall és Anne együtt töltötték a karácsonyt szintén a két személy szülőhazájában, tegnap este pedig együtt érkeztek egy szilveszteri partiba - de nem együtt távoztak. A partin tartózkodók szerint nem sokat voltak együtt a helyszínen, ám 0.00-kor csókcsatába keveredtek, utána ismét elváltak. Később a lány az egyre sikeresebb 5 Seconds od Summer banda egyik tagjával táncolt , Luke Hemings-szel (17), aki jóval fiatalabb Anne-nél. Együtt hagyták el a színhelyet, hajnali ötkor pedig egy felnőtt tartalmú videót tettek közre Twitteren, melyben ők ketten láthatók, köszönnek Niall Horannek, és bejelentik, most azonnal szeretkezni fognak. A videó hatalmas botrányt kavart egy óra alatt - ameddig látható volt, utána törlődött - , de rengeteg másolat készült róla, így még most is megtalálható rengeteg oldalon. Mindkét fandomban hatalmas felháborodás alakult ki, rajongók ezrei bombázzák a 19 éves lányt csúnyábbnál csúnyább üzenetekkel, de a 17 éves fiút sem kímélik. Az egyszer biztos, nem tett ez a kis affér jót a 5SOS-nek, sem Niall Horannek. Vajon azonnali szakításra számíthatunk, vagy sikerül kimagyarázni magát a bűnös fél? Mindenesetre kíváncsiak vagyunk a friss történésekre.."

Nem bírtam rávenni magam, hogy még egy ilyen cikket is megnézzek. Lehetetlen lett volna! Rázkódó végtagokkal botorkáltam el a fürdőig, kezemben a mobiltelefonommal, magam mögött kulcsra zártam az ajtót. Twitterre lépve kiírtam egy tweetet - az utolsó tweetemet.
" Sajnálom, hogy mindenkinek csalódást okoztam. Sajnálom, hogy ezt tettem, mindent sajnálok! Azt is, hogy megszülettem. De ne aggódjatok, nem sokáig kell már hallanotok rólam. Köszönök mindent, viszlát mindenki! x "
Zokogva nyomtam rá a küldés gombra. A szekrényből előhalásztam egy borotvapengét. Végighúztam a csuklómon. Egyszer, kétszer, háromszor. És egyre többször. A vérem látványa magam sem tudom miért, de megmosolyogtatott. Senkinek sem fogok hiányozni, ez lesz a legjobb mindenkinek. A számomra legfontosabb személy utál, és nem tudok ezzel a tudattal élni.
Betárcsáztam a számát, ahogy bekapcsolt az üzenetrögzítője, nagy levegőt kezdtem, és beleszóltam:
- Kedves Niall! Tudod, mikor ezt meghallgatod, én már nem leszek itt ezen a világon, és ez lesz a legjobb. Tudnod kell, hogy rettentően sajnálom, amit tettem. Ha tehetném visszamennék az időben, de nincs ilyen képességem.  Kenhetném arra, hogy részeg voltam, és nem tehettem róla, de arról viszont tehettem, hogy lerészegedtem. Soha, de soha többet nem lesz erre alkalmam, hogy csalódást okozzak neked - remélem örülsz ennek. Ne érezd magad hibásnak azért, amiket mondtál, mert teljesen igazad volt. Undorító vagyok, egy ribanc, hasznavehetetlen, borzasztó ember! Egy fikarcnyit sem érek. Nagyon szerettelek, Niall, és még mindig szeretlek. Sőt, odafent is szeretni foglak, örökké! Hiszen megígértem neked, és betartom a szavam. Köszönök minden egyes emléket, minden egyes percet, amit veled tölthettem. Te voltál az életem, Niall. Nálad jobban senkit sem szerettem, neked adtam azt, amit más már nem kaphatott meg, és egy percig sem bántam meg. Megérdemelted, mert egy csodás ember vagy, szerelmem. Remélem, találsz majd valakit, aki nem lesz olyan idióta, mint én, és akivel boldog lehetsz. Odafentről figyelni foglak, én leszek az őrangyalod. Vigyázz magadra, Niall, csodás jövő áll előtted, legyen egy feleséged, szép gyerekeid, tökéletes életed! Minden jót kívánok neked, Niall! A fiúknak mond meg, hogy sajnálok mindent, de szeretem őket. Ők voltak a legjobb barátaim, a lányok szintén. Kérlek mond meg a srácoknak, hogy legyenek tökösök, és kérjék meg a lányok kezeit, Harrynek meg azt, hogy találjon magának valakit. ha megszületik a kistesóm, kérlek, látogasd mad meg anyáékat, illetve, mond meg nekik, hogy köszönök mindent, hogy szerettek,és hogy életet adtak nekem. Mindent megadtak, amit csak szerettem volna, add át nekik azt is, hogy náluk jobb szülőket el sem tudnék képzelni. Én senkire sem haragszom, azt tudnod kell, ugyanis megérdemeltem az összes üzenetet a rajongóitoktól, az összes pillantást, és rossz szót. Azt hiszem, ennyi lett volna, nem bírok tovább beszélni, mert kezd egyre nagyobb vértócsa gyűlni alattam, és úgy érzem mindjárt újra elsírom magam. Nagyon szeretlek, Niall, és kélek, ne legyen lelkiismeret furdalásod, nem te tehetsz semmiről, és ne sírj miattam, nem érek annyit, hogy bárki is könnyeket ejtsen miattam. Legyetek jók, számomra itt véget ér minden!"
Ahogy kinyomtam a telefont, ismét sírásba torkollottam. A vágások mindkét kezemre kiterjedtek, a combjaimra is, de még mindig életben voltam. Végtagjaimon csurgó vérrel nyúltam a gyógyszeres dobozért, kezembe borítottam a tartalmát, és mindet lenyeltem. A látásom elhomályosult, a Földre borultam, de még hallottam anya kiabálását, ahogy az ajtóm előtt azt kérdezi, minden rendben van-e. Igen, anya, ezentúl minden rendben lesz. Nem lesz semmi problémám, odafent örökös boldogságba zárkózom. Éreztem, amint elhagy minden energiám, de mosolyogtam. Ugyanis tudtam, hogy a mérhetetlen fájdalomnak végre vége lesz. És végül minden feketébe borult, nem lélegeztem tovább, lecsukódtak a szemeim. Ez volt a végem.

Niall szemszöge

Zihálva rogytam össze az ajtó előtt. Sírni nem sírtam, minek is tettem volna?  Nem szomorú voltam, hanem ideges. Mérhetetlenül ideges, megbántott, és megalázott.Még magam sem tudom elhinni, hogy tényleg mindazt elmondtam neki, ami a számon volt. Azt hiszem soha életemben nem voltam még ilyen dühös senkire, és semmire, mint ahogy ma. De hát más mit csinálna az én helyzetemben?! Amikor reggel arra kelsz, hogy több ezren küldik el neked azt a videót, ahol a barátnőd megcsal egy jó barátoddal?! HD minőségben?! Végig se bírtam nézni..ahogy hallottam a hangját...csak az jutott eszembe, hogy én hányszor hallottam őt így. És, hogy soha többé nem akarom látni! Undorodtam tőle, a szó szoros értelmében. Gondolom nem mondok el azzal sok újdonságot, hogy a laptopom darabokban fekszik a kukámban, mert idegességemben a földhöz vágtam. Illetve, még jó pár más dolgot is. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl egy lépést sem fog tudni anélkül megtenni, hogy ne ítéljék el az emberek a szemükkel, vagy éppen szavakkal. És megérdemli!
A nappaliba vánszorogva a többiek síri csendben ültek.Idő közben Danielle és Liam is megérkezett, mindannyian sajnálattal teli tekintettel néztek rám.
- Most meg mi van? - csattantam fel.
- Sajnálom, Niall. Mi azt hittük, ő olyan, aki hozzád való...Tévedtünk. - hajtotta le a fejét El.
- Nem kell sajnálnotok semmit, én is azt hittem. Ilyen az élet... - nevettem fel kínosan, és levágtam magam a kanapéra.
- Elég csúnyán kiosztottad... - szólalt fel halkan Perrie.
-Tessék??!
- Mármint...érted, ennyire durvának azért nem kellett volna lenned vele...Tényleg hülyeséget csinált, de így is eléggé szenvedhet miatta...és részeg volt! Mindenki követ el hibákat...
- A végén még bocsánatot is kérek, nem?! - csaptam a combomra idegesen.
- Niall, nyugi. Perrie csak arra utalt, hogy lehet, hogy kicsit túl kemény voltál vele. Ennyi.
- Túl kemény? Megérdemelte ! - kereszteztem karjaimat a mellkasom előtt.
Az elkövetkezendő fél órában csak bámultam ki a fejemből, míg a többiek beszélgettek. Még mindig nem tudtam felfogni ezt az egészet. Újra szingli lettem, hurrá! Az első dolgom lesz ma, hogy elmegyek bulizni, nem érdekel semmi. Azt hiszem igazán kijár nekem ennyi.
Hirtelen megszólalt egy telefon. Nem tudom kié volt, de kinyomta. Aztán egy másik, majd egy másik.
- Ki hívogat már titeket? - csattantam fel. Ám kérdésemre azonnal választ kaptam, amikor megjelent An neve a kijelzőmön. Kinyomtam, majd magam mellé hajítottam a készüléket, mielőtt még ezt is eltöröm. A konyhába érvén kezembe kaptam egy zacskó gumicukrot, de amint ettem volna egy szemet, mérhetetlen hányinger tört rám. Nem bírtam egy falatot sem lenyelni. Inkább egy pohár vizet öntöttem magamnak, és ittam meg egy húzásra.
- Niall, csörög a telefonod! - szólt Liam a nappaliból.
- Leszarom!
Nem fogok vele beszélni, se most, sem később. Jobb is lesz ha kitörlöm az összes képünket, üzenetünket, sőt, még a telefonszámát is. Leültem az egyik székre, arcomat kezembe temetve merültem el a gondolataimban. Az agytekervényeim már-már olyan gyorsan jártak, éreztem, a fejem mindjárt szétrobban. Rettentően fájt.
A nappaliból egy hatalmas sikítás hallatszott. Ijedten rohantam a helyszínre, mindannyian a képernyőre meredtek, Perrie és El zokogott, a fiúk szemeibe is könnyek gyűltek. A TV-hez érve lesokkolódtam.
" A 19 éves Anne Alley , Niall Horan exbarátnője öngyilkosságot követett el a minap. Szinte nem volt olyan ember, aki nem látta volna a reggel publikált videóját a 5SOS egyik tagjával, az állítások szerint a lány nem bírta elviselni a rengeteg utálkozást. Rajongók ezrei fenyegették, kívánták őt a halálba, és illették rondábbnál rondább jelzőkkel. A lány még Twitterre feltett egy utolsó posztot, amelyben ez állt. "Sajnálom, hogy mindenkinek csalódást okoztam. Sajnálom, hogy ezt tettem, mindent sajnálok! Azt is, hogy megszülettem. De ne aggódjatok, nem sokáig kell már hallanotok rólam. Köszönök mindent, viszlát mindenki!" A mentősök 5 perccel az eset után értek ki, miután a lány anyja hívta ki őket. A hölgy elmesélte, hogy lánya bezárkózott a fürdőszobájába, sokadik hívásra nem jött ki, így muszáj volt tennie valamit. Aggódott lányáért, így a pótkulcsokkal kinyitotta az ajtót, akkor találta meg lányát holtan feküdni a csempén, hatalmas vágásokkal a testén, egyik kezében egy gyógyszeres dobozzal, a másikban pedig egy szív alakú gyűrűvel, melyet az állítások szerint Niall Horantől kapott karácsonyra.  Az édesanya nem vállalta a nyilatkozatot, azt mondta, nem bír még erről beszélni, teljes sokkhatásban van. "
Egy videó felvétel jelent meg a TV-ben,ahogy mentőágyon húzzák ki a szerelmem letakart testét.

Megdermedtem.

A hangokat nem észleltem magam körül, a hölgy mondanivalója visszhangzott a fejemben. Meghalt. Soha többé nem fogom látni. Soha. És erről én tehetek. Ahogy körbepillantottam a szobán, mindenki reszketett a zokogástól, kiabáltak, üvöltöttek.

Mindenről én tehetek.

A telefonomhoz rohantam, ahol egy hangüzenete fogadott. Ahogy meghallottam Anne hangját, úgy törtem össze. A térdeimre esve szorítottam magamhoz a telefonom, és hallgattam utolsó üzenetét. Amit nekem küldött. Üveges tekintettel meredtem magam elé.
".......Nagyon szeretlek, Niall, és kélek, ne legyen lelkiismeret furdalásod, nem te tehetsz semmiről, és ne sírj miattam, nem érek annyit, hogy bárki is könnyeket ejtsen miattam. Legyetek jók, számomra itt véget ér minden!"
Nem bírtam tovább. Felordítottam, a fájdalom minden mást felülmúlt a testemben, nem bírtam tovább. Utána akartam menni,és bocsánatot kérni. Addig ütöttem az öklömmel a padlót, míg a többiek le nem fogtak. Őrjöngve, üvöltve, sírva mondtam Anne nevét, és hogy sajnálom. Teljesen összeomlottam, törni akartam, zúzni, ugyan olyan fájdalmat okozni magamnak. Nem érdekelt az öklöm sajgása, még többet akartam érezi a fájdalomból. Tudtam, számomra is itt volt a vég, hiába vagyok életben, lelkileg összetörtem, soha többé nem leszek képes nevetni, és úgy szeretni valakit, mint amennyire szerettem őt.