2014. február 10., hétfő

Epilógus - az utolsó rész

                                                         Ohh...


Hirtelen a nagy sötétségből valami fehéret pillantottam meg. Mintha egy gumiszobában lettem volna, magamat láttam, amint mezítláb, egy fehér köntösben sétálok. Sétálok, de magam sem tudom merre felé. A fülemet halk susogások ütötték meg, egyre erősödtek a zajok, lépteimet a fény felé vettem. Nem tudom mit láttam, vagy mi volt a fény túloldalán, de úgy éreztem vonz. És, így is volt, vonzott. Egyre nagyobb lépteket tettem a hatalmas fehérség felé, lépteim futássá váltak, míg el nem értem a célom. A nagy fehér tátongó üresség magába szívott, éreztem, amint repülök felfelé, az isten tudja hová...

A fülemet egy hatalmas sikítás csapta meg, a következő pillanatban egy test rogyott rám. A végtagjaimat nem éreztem, nehezemre esett a kisujjamat is megmozdítani. Fülemet sértették a hangos zajok, szemeim előtt egy nagy, homályos foltot láttam meg. Percek telhettek el, míg végül kitisztult a látásom. Fehér falak, fertőtlenítő, kórház. Miért vagyok kórházban? Várjunk...egyáltalán miért élek?! Ez...ez lenne a mennyország? 
-Felkelt! Nővérek, Felkelt!!

Valaki orcáimra helyezte kezeit, majd egy test magához ölelt. Nem erősen, mégis éreztem minden egyes érzelmet, amit a személy érezhetett: szeretet, öröm, hála.
- Édes Istenem, Anne, felkeltél! Édes Istenem! - zokogta édesanyám a nyakamba fúrt arcával. Az egészből nem értettem semmit. Miért vagyok a kórházban? Mért nem haltam meg? Miért üvölti édesapám azt megállás nélkül, hogy 'felkelt' ?! Mi a fene folyik itt?
A szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy rágondoltam, mi is történhetett. Nem haltam meg...csak elájultam. Miért?
- Édes Istenem, kislányom, nincs semmi baj! - simogatta hajam anyám, észre sem vettem, hogy testem reszket, zokogok. Legalább tíz nővér termett a kórtermembe, mindegyik körülvett, valamit vizsgálgatott, de nem tudtam, mit is kellene tennem. Csak arra bírtam gondolni, miért nem haltam meg.
- Én nem bírok így élni, anya! - törtem ki magamból.  - Mindenki utál, miért nem hagytatok meghalni? Miért!? - üvöltöttem immáron torkom szakadtából. Az egész helyiségben megszűnt a zajongás, síri csönd telepedett mindenkire. Édesanyám ijedten meredt rám könnyektől csillogó szemeivel. Miért néz rám mindenki így?
- Szívem, nem tettél semmit, csillagom. Mindenki szeret! - fogta meg kezemet.
- Nem, anya, te ezt nem érted! Megcsaltam Niallt ország-világ láttára! Érted?! Mindenki utál! - sírtam fel a mellkasomban növekvő fájdalmamtól. Egy röpke pillantást vetettem kezeimre. Hol vannak a vágások? Mióta vagyok itt? Mi ez az egész?!
- An, miről beszélsz? - suttogta anya.
- Ne csinálj úgy, mint aki nem látta a videót!
- M-milyen videót?
Egy pillanatra lefagytam. E-ez nem lehet. Be akarnak csapni? A Kész átverésbe kerültem? Miért nem ítél el senki? Mi ez a sok miért?
- M-mióta v-vagyok itt? - zokogásom abbamaradt, suttogva folytattam beszédemet. A teremben lévők mindannyian összenéztek, apám bólintott egyet anyámnak.
- An, szívem, nyolc hónapja. - válaszolt halkan, miközben egy kövér könnycsepp gördült le arcán, a fehér lepedőre.
- T-tessék? - hőköltem hátra az ágyamon. - Hányadika van ma?
- 2014, január 2, An.
Hiszen, ez nem lehet. Tegnap meghaltam, nem lehetek itt nyolc hónapja, átvernek!
Ám valahol a szívem mélyén éreztem, hogy anyám nem hazudna nekem. Mégis mindennél jobban féltem a következő kérdésem válaszától.
- Miért kerültem ide?
Édesanyám nagy levegőt vett, majd lassan artikulálva magyarázni kezdett.
- Június tizedike volt, Anne. Mi épp dolgozni voltunk apáddal, amikor valaki betelefonált az irodába, hogy... - újabb könnyeket ejtett. - Épp futni mentél, de a füledben szóló zene miatt nem vetted észre az autót, és... elcsapott egy kocsi. Kómába kerültél, Anne, immáron nyolc hónapja, az Isten szerelmére! Azt hittük már sohasem ébredsz fel, érted? Kezdett minden reményünk elszállni!
Újra sírásba torkollott, én pedig lefagytam. Az, nem lehet. Hazudnak! Június 10-én láttam először Niallt, minden akkor történt, nem lehettem kómában, tisztán emlékszem mindenre!
- H-hol van Niall? - kérdeztem elhaló hangon, könyörögve. Anya szeme kitágult, meglepődötten meredt rám.
- Kincsem, Niallt nem láttuk már több mint, két és fél éve.
A szemem kitágult, a gyomrom felfordult, forogni kezdett velem a világ. Ez, ez .... nem lehet. Akkor ez azt jelenti...
Nincs itt Niall.. Nem láttam már több, mint két és fél éve.. Anya hasa nem nagy, nem terhes... nincsenek vágások a karomon, nem tudják, hogy mit tettem...
.... ez azt jelenti, hogy mindet csak beképzeltem, mindent megálmodtam a kómám ideje alatt!
Nem észleltem semmit abból, amit mondtak nekem, üveges tekintettel bámultam magam elé. Niall nem a barátom, Niall nincs itt, nem vesztettem el a szüzességem, nem mentem turnéra a One Directionnel. Semi sem történt meg, mindent beképzeltem.
A nővérek lefektettek az ágyamon, nem tudtam rájuk figyelni. Egy-egy szót elkaptam a beszélgetésükből, mely "vizsgálat", "négyes terem", "rutinellenőrzés" szavakat tartalmazott. Húztak végig a folyosón, de minden homályos volt. Üresnek éreztem magam, teljesen üresnek.
Miközben tolták az ágyam, mind a nyolc hónapnyi emlékemet átgondoltam. Egymás után jutottak eszembe a szebbnél szebb, jobbnál jobb emlékek. Minden, ami nem történt meg.



-Add vissza a répámat Niall James Horan, különben elveszem a Nando's VIP kártyád! Hallod? -a lábam földbegyökerezett. AZ a Niall? Hiszen...Őt is így hívják...

-Niall?! -kérdeztem inkább magamtól, de kicsit hangosabbra sikeredett. 3 fiú hirtelen rám nézett, én pedig egy picit elpirultam. AZonnal leesett. Ők a One Direction.

-Szólt valaki? -kérdezte Niall, miközben le sem vette a szemét a 'párbajtársásról'.

-Egy lány. -válaszolt azt hiszem Harry, miközben alaposan végigmért, és elmosolyodott. A göndör hajáról felismerem, hiszen velük van tele az újság. Még mindig nem láttam Niallt, mert eltakarta a 3 fiú Őt, és az 5. tagot.

-Pillanat, addig készíts képeket a többiekkel, addig ezt lerendezem. A 3 fiú már épp be akart állni a fényképhez, Zayn még a féloldalas mosolyát is elővette.

-Na, előveszed a telefonod?

-Nekem nem kép kell! -csattantam fel egy pillanatra, mire a többiek furcsán néztek rám. Erre a kijelentésemre Niall és a verekedőtársa Louis is rám kapta tekintetét.

-An?! -lepődött meg Niall. Az álla a földet koptatta, amilyen fejet vágott. Nem akarta elhinni, hogy komolyan én vagyok. Hiszen már olyan rég óta nem láttuk egymást. És még is megismert! Hirtelen lelökte magáról Louist, és felállt. Elém lépett, körülbelül fél méterre volt tőlem, amikor megállt. Én is szótlanul néztem. Tényleg teljesen megváltozott. Nem a kis tejföl szőke hajú kisfiú volt, aki régen. A haja tökéletesen beállítva, fogszabályzója volt, az arca pedig idősebbnek tűnt. Még így is magasabb volt nálam egy fejjel legalább. A szívem egy hatalmasat dobbantott. Hirtelen végigfutottak az agyamon a közös emlékeink, illetve az iránta való érzelmeim. Elmosolyodtam, amire Niall hirtelen felém futott, és olyan erősen megölelt, hogy szinte levegőt sem kaptam.

-Jézusom! Nem hiszem el hogy ez te vagy ! Úram atyám! Nem láttalak ezer éve ! Anne! Azonnal mesélned kell magadról! -mondta, miközben el sem engedett. Fejem a mellkasába fúrtam, úgy szorítottam én is őt. Illata azonnal elragadott. Férfias volt, és nagyon jó. A lábaim megremegtek alattam. Még mindig nem akartam elhinni...Hogy annyi idő után újra láthatom, az akkori életem szerelmét! Szerintem nem lehet leírni, amit akkor éreztem. Nem tudom mennyi ideig szoríthattuk egymást, de egyszer csak villámszerűen csapott belém a felismerés...hogy Niall teljesen elhanyagolt. Hirtelen felindulásból ellöktem magamtól, amire arcáról lefagyott a mosoly, és kérdően nézett rám."

"
-Mért nem löksz el? -suttogta a nyakamba. Nem tudtam válaszolni. -Tudom, hogy vágysz az érintésemre, ne tagadd.
Szemtelensége kezdte felvinni bennem a pumpát. Tényleg így lenne? Összezavarodtam. Fogaival erősebben kapott bele a bőrömbe, mire felszisszentem.
-N-Niall...M-Mit cs-csinálsz? -suttogtam erőtlenül.
-Semmi olyat amit te nem akarnál.
Ajkaival az államra tévedt, majd apró csókokat hintett a puha bőrömre. Száján még mindig ott bujkált a pici mosolya. Felért az arcomra, majd egy hosszadalmas puszit nyomott rá, aztán egy kicsit elszakadt a bőrömtől, és a szememet fürkészte.
-N-Niall...Ne... -nyökögtem ki, de úgy hogy én is alig hallottam.
-Mit ne? -kérdezte egy cseppnyi szórakozottsággal a hangjában.
-Tudod te azt... -hajtottam le a fejem.
-Mit nem szeretnél, gyönyörű? -tűrte az egyik kósza hajtincsemet a fülem mögé.
-Ezt az egészet... -suttogtam. Halkan felkuncogott, majd újra arcomra nyomta ajkait. Megszüntette a köztünk lévő utolsó millimétereket is, majd testünk teljesen összesimult. Levegőt már alig kaptam, nem tudtam kezelni a helyzetet. A kezeim önálló útra keltek, hirtelen a hasához kaptam. Óvatosan simítottam felfelé egészen a mellkasáig, mire egy férfias morgás volt a válasza.
-Ugorj. -suttogta a fülembe. Nem tudtam mit akart, de megtettem amit kér. Hirtelen kezeit a fenekemre helyezte, lábaimat pedig összekulcsoltam a derekán. Fejemet a nyakához nyomtam, ezzel beszippantva tökéletes illatát. Lassú léptekkel haladtunk, óvatosan lehelyezett az ágyamra, majd fölém helyezkedett. Ráérősen végigsimított oldalamon, majd beleszorított a combomba. Nem bírtam felfogni mi történik. Teljesen leblokkolt az agyam. Ajakival újra áttért a nyakamra, majd puszikkal árasztotta el. Kezét becsúsztatta a pólóm alá, majd óvatosan megszabadított tőle. Szemeivel végigmért, majd egy félmosoly ült ki az arcára.
-Nem fogod megbánni. -suttogta a fülembe, majd hirtelen ajakival az enyémekre tapadt. Nyelve utat tört magának, majd gyorsan összhangba került az enyémmel. A szívem már annyira kalapált, hogy csodálkoztam, amiért nem tört ki a mellkasomból, a vérem a fülembe szökött, a gyomrom görcsbe rándult. Kezemmel végigsimítottam hátán, mire felmordult. Csókja lágy volt, de mégis szenvedélyes, egyszerűen elképesztő. Még senki nem csókolt így mint Niall. Szemei elsötétültek a vágytól, és olyan fényesen csillogtak, mint a csillagok az égen. Kezeivel a melltartópántomhoz nyúlt, majd megpróbálta kikapcsolni, de kezei remegtek. Csókunkat nem szüntette be egy pillanatra sem. Játékosan beleharapott az ajkamba, mire belekuncogtam a csókba. Nem tudtam mit tenni. És azt hiszem...nem is akartam. Élveztem érintését és csókját. De ekkor villámszerűen csapott belém a felismerés. Mindjárt le fogok feküdni a legjobb barátommal! Hirtelen lelöktem magamról, mire kérdő tekintettel meredt rám. Levegővétele zavaros volt, lihegett."
"
-Nos...Akkor elmondjuk neki skacok? -nézett körbe Liam.
-Még szép! -ugrott fel Louis, majd engem felhúzva a földről átkarolta a vállam.
-Nos akkor.Csupán csak annyi... Hogy jössz velünk a turnéra! -üvöltöttek fel mindannyian egyszerre, én pedig nem akartam elhinni. Ez most komoly?! Felsikítottam, majd olyan erősen öleltem meg Louist, hogy levegőt is alig kapott.
-Jézusom! -rohantam sikongatva Elhez és Perriehez, akikkel kiöleltük egymásból a szuszt is. Mindegyik fiúnak sorban a nyakába ugrottam. Csak egy maradt hátra... Az arcomról lefagyott a mosoly, ahogy a szemeink találkoztak. Egy féloldalas mosoly bujkált az arcán, majd zavartan ropogtatta ujjait. Akkor nem érdekelt az ellenségeskedés. Óvatosan magamhoz öleltem, amit azonnal viszonzott megkönnyebbülten. Arcát a nyakamba fúrta, éreztem, ahogy a szíve hevesen dobog. Gyorsan elváltam tőle, majd megköszörültem a torkom, és újra az arcomra szökött a mosolyom.
-És mikor? Hogyan? Hol? A munkám? Anyuék?
-Első kérdés: holnap reggel indulunk. Második: úgy, hogy nem tudnánk téged itthon hagyni. Harmadik: megbeszéltük a főnököddel, hogy eljössz velünk, és te fogsz rólunk fényképeket készíteni a koncerteken ha akarsz, illetve a Backstageben, a késülődéseinket, stb. Negyedik: a szüleiddel pedig le van zsírozva. Miután Louis megmondta nekik, hogy ha nem engednek akkor elrabol téged, gondolkodás nélkül igent mondtak. -mosolygott Liam. Még mindig nem akartam elhinni. Elvisznek engem magukkal a turnéra! Ezt nem hiszem el! Nekem vannak a legjobb barátaim a világon! Egy hatalmas csoportos ölelésre invitáltam őket."
"
Mély levegőt vettem. A szívem azt súgta, most azonnal ugorjak a nyakába, de az esze mindig mást mondott. „Nehogy bedőlj neki! Szerinted azoknak a lányoknak mit mondott? Ugyen ezt! És ők is bedőltek neki…An,mindenki bedől neki! Ő egy sztár, és kihasználja!” Szólalt meg bennem a kisördög. „An..A legjobb barátod volt, és még most is az. Mindent tud rólad, ez csak egy kis veszekedés volt. Én tudom, hogy te is szereted őt…Jobban mint barátot, ezért érzel egy kis űrt a szívedben amikor Drewval vagy…” Szólalt meg az angyalka. Összezavarodtam. Niall kérdő tekintettel nézett rám.
-Nem, Niall…Nekem nincs rád szükségem. –nyögtem ki olyan halkan ahogyan csak lehetett. Féltem? Meglehet…Féltem, hogy tényleg többet érzek Niall iránt, mint kellene. De nekem ott van Drew! Aki mindent megtenne értem, és én is szeretem őt. és Niall? Miket csinált az utóbbi időben? Nem az, aki volt egy hete, hónapja. És ez zavart…De mégis, be kell vallanom, egy kicsit nekem is hiányzott…Nem is kicsit. Hirtelen a fejét közel hajtotta hozzám. Egy puszit adott az arcomra, a száját pedig még ott tartotta pár másodpercre. Apró puszikkal hintette be az arcom minden szegletét.
-Niall…Mit csinálsz ? –kérdeztem elhaló hangon. A szívem a fülemben dobogott, a pillangók röpködni kezdtek a gyomromban.
-Csak ne szólalj meg. –suttogta a bőrömbe. Ahogy letért a nyakamhoz,a szemeim akaratlanul is lehunyódtak. Halkan zihálni kezdtem. Miért teszi ezt már megint? Most sajnos nem volt elég erőm, hogy eltoljam magamtól. Puha szája kényeztette a bőröm. Kissé megharapta az arcom, majd felkuncogott. Nem tudtam megszólalni. Olyan érzést keltett, amit Drewnál nem tapasztaltam eddig. És ez zavart… Niall nem teheti ezt velem! Miért szórakozik? Kezeivel lassan a pólóm alá nyúlt , és forró tenyereit a derekamra helyzet. Amennyire csak tudta összepréselte a testünket, majd csiga lassúsággal közelítettek felém ajkai. Szemét lehunyta, majd ajkaink összeértek. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki. Jól emlékeztem rá, hogy milyen mennyeien csókol. Egy pillanatra mindent elfelejtettem. Hogy veszekedtünk, a turné, azt, hogy hol vagyunk. Csak magunkat éreztem. Mintha a felhők felett ugráltunk volna felhőről felhőre..Olyan tökéletes volt ez a pillanat. Nem akartam, hogy vége legyen. De mint mindig ezt a pillanatot is elrontotta valami…"
"
-An, kérlek nyögd már ki.
-Csókolóztam Niallel.  –ahogy kimondtam, a szemeimet lesütöttem, nem akartam látni Drew arcát. De a lélegzetvétele elárulta, hogy nagyon idegessé vált. Mire kinyitottam a szemem, addigra már nem volt mellettem. Pánikba esve kiabáltam a nevét, és siettem az ajtóhoz. Láttam, hogy idegesen a folyosón megy.  De nem volt szerencsém…Ugyan is Niall, Zayn és Liam éppen jöttek ki az egyik szobából. 
-Drew! –kiabáltam a barátom után. Éreztem…Tudtam, hogy ha megtalálja Niallt, addig üti, amíg el nem megy a kedve attól is, hogy rám nézzen.  A fiúk ijedt fejjel vizslatták a rákfejű Drewt és a gyors lépteit feléjük. Talán Niall tűnt a legidegesebbnek. Amint Drew odaért hozzájuk, lendületből gyomron vágta Niallt, aki azonnal a földre rogyott. Egy jobbos ütést sorozott rá, majd még egyet. Liam és Zayn leszedte Drewt Niallről, én pedig csak egy helyben álltam 3 méterre tőlük. A szememből könnyek potyogtak, ahogy megláttam Niallt a földön. Arca eltorzult a fájdalomtól, orrán kibuggyant a vér, kezével a hasát szorongatta és úgy összekuporodott mint egy ártatlan csecsemő. Drew próbált kimászni a fiúk szorításából.
-Mit képzeltél te magadról? Mi? A szart is kiverem belőled te pöcs! –vágta a szavakat Niallhöz. Hirtelen megjelentek az ajtóban a többiek. El és Perrie odarohantak Niallhöz, és kérdően néztek rám és Drewra.
-Nem fogsz többet énekelni, azt garantálom!  Kitépem a hangszálaidat te b*zi!
-Nyugi, haver…nyugodj le. –próbálta nyugtatni az őrjöngő Drewt Liam, nem sok sikerrel.
-Fogd be! Ha még egyszer is meglátom, hogy a barátnőm körül legyeskedsz, kitépem a bordáidat és mindenki előtt nyomom le a torkodon. Kicsinállak !
Tovább nem bírtam figyelni. Előtört belőlem a zokogás. Hirtelen Eleanor és Perrie termett mellettem. Felállítottak a földről, majd szorosan átöleltek.
-Meg-megijeszted… -sziszegte a fogai között Niall.
-Te nekem ne mond meg mivel ijesztem meg a SAJÁT barátnőmet! Vagy talán már ágyba is vitted? An, lefeküdtél ezzel a b*zival? –nézett felém Drew. Ahogy a szemeibe néztem megijedtem. Teljesen fekete volt, az erek vörösek voltak benne, idegesen fújtatott. Halványan megráztam a fejem. Drew sóhajtott egy nagyot, majd megpróbálta lenyugtatni magát. Eközben Louis és Harry bevitte Niallt a szobájukba.
- Elengedünk, ha megígéred, hogy nem rontasz neki Niallnek. –mondta Zayn Drewnak, aki már kezdte visszanyerni eredeti természetét. Sóhajtott egy nagyot, majd bólintott. Zayn és Liam elengedte. Fejét felém fordította, majd megbánóan nézett rám. Lassan elindult felém, de én hátrálni kezdtem. El és Perrie bátorítóan fogták a kezem.
-An…Nem hagyom, hogy ezzel a… f*sszal maradj itt. Hazajössz velem, MOST! –utasított. Nem tudom mi ütött belé. Amikor megismertem, nem ilyen volt. Mindig kedves és aranyos, most pedig… durva és parancsolgató.
-Én..én.. nem.. –nyökögtem.
-Válassz. Vagy hazajössz velem, vagy itt maradsz ezekkel, megdugatod magad egy párszor azzal a szőke b*zival. De tudd, ha maradsz, köztünk mindennek vége.
Újabb könnycseppek zúdultak le az arcomon. Nem kérhet tőlem ilyet, hogy válasszak közte és a barátaim között! Itt vannak ők, akik elhoztak magukkal, szeretnek minden hülyeségemmel együtt, illetve száz százalékosan megbízhatok bennük. És Drew… Ilyeneket hogy vághat a fejemhez?! Nem tudom, meg tudok-e benne bízni ezután, hogy kis híján péppé verte a volt legjobb barátomat, ha nem fogják le…
-Nem megyek veled, Drew… -mondtam olyan halkan,hogy én is alig hallottam magam. Drew szeme 4 méteresre nyúlt, majd izmai megrándultak az arcán.
-Gondoltam… Akkor, legyél boldog ezzel a hülye gyerekkel. –mondta enyhe szarkazmussal a hangjában, majd közelíteni kezdett felém, és egy puszit nyomott az arcomra. Elfordítottam a fejem, majd hátráltam egy lépést.
-Viszlát, An. Remélem a kis „barátod” jól elbánik majd veled… Ha már ilyen makacs lánnyal fog leállni.
-Niall nem olyan… -motyogtam.
-Aha, ja hogy te már lefeküdtél vele… -nevetett fel kínosan. –Gratulálok! –tapsikolt. –Remélem fájt. –gúnyolódott.
-Nem feküdtem le vele…
-Etesd ezt be mással , baby. Ahogy meg mondtam már, legyetek boldogok.
Ezzel elindult a lépcső irányába. Szótlanul álltam és néztem ahogy távolodik az alakja. Örökre… Borzalmasan mérges voltam rá, ugyan is megvert egy olyan személyt, akit bármennyire is gyűlöltem az utóbbi időben , rájöttem, hogy fontos a számomra. Drewt pedig teljesen félreismertem…A kedves, aranyos, segítőkész srác valójában egy bunkó, agresszív, szemétláda. Gratulálok magamnak! ismét egy elcseszett kapcsolat… Hirtelen elsírtam magam. A lányok szorosan magukhoz öleltek, majd biztatóan simogatták a hátam.
-Nincs semmi baj… Elment, ne aggódj, nem fog bántani sem téged, sem mást.
-De…Niall…-szipogtam.
-Jól van. Semmi baja, higgy nekem.
A lányok bekísértek a szobánkba, ahol a kanapén fekve sírtam, és tömtem magamba a kalóriát."
"
-Niall..Én haza akarok menni. –sütöttem le a szemeimet.
-Tessék?! ilyet ne is mondj! Meg se forduljon a fejedben. Kivel beszélgetnénk és hülyülnénk? Ki lenne a reggeli ébresztőm és kivel harcolnánk mindig? Fontos vagy nekünk. –a szavai egy kis mosolyt csaltak az arcomra. Megöleltem, majd biztatóan simogatni kezdte a hátam.
-Köszönöm, Niall. –mondtam halkan, majd megtöröltem a szemem. Niall egy mosollyal adta a tudtomra, hogy nincs mit megköszönnöm. Belenéztem a szemébe, majd elöntött egy furcsa érzés.
Elvesztem a szemeibe. Gyönyörű kékek voltak, mint mindig, de most valahogy még szebbnek tűntek. Egy pillanatra sem engedtük el egymás tekintetét, majd egy emberfeletti erő lett úrrá rajtam. Nem tudtam, mit miért teszek, de azt éreztem, most ezt kell tennem. Lassan közelítettem felé. Meglepődötten nézett rám, de nem hajolt el. Ajkaimat az övéire tapasztottam, majd ő cselekedett. Nyelve óvatosan bejutásért esedezett, amit azonnal megkapott. Nyelveink összhangban mozogtak, először lassan keringőzni kezdtek, ami végül vad csatába torkollottak. A gyomromban a pillangók tízezrei repdestek, a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Abban a pillanatban nem számított semmi. Úgy éreztem, tovább nem tudom türtőztetni magam. Imádtam a csókját! Egyre többet akartam belőle, nem érdekelt, hogy ez nem helyes. Óvatosan a hajába túrtam, ezzel is közelebb húzva őt a fejemhez. Olyan édesen csókolt, mint az első és második csókunknál is. De ez még inkább csodásabb volt. Hiszen..Mindketten akartuk. Ennél romantikusabb nem is lehetett volna. Bármennyire is ott volt a tudatomban, hogy ez nem helyes, nem szabad ezt tennem, még is a nagyobbik részt az nyerte, hogy szeretem őt. Igen, szeretem. Határozottan nem úgy, mint egy barátot! nem érdekeltek a korábbi vitáink, az ügyei a bulikban, vagy, hogy ez már nem az első csókunk. Most már magamnak sem hazudhatok tovább.
Már kezdtünk teljesen kifogyni a levegőből, ezért meg kellett szakítanunk a csókunkat. Niall kipirult arccal, csillogó szemekkel és levakarhatatlan mosollyal az arcán meredt rám. Egy kicsit zavarba is hozott. Lehajtottam a fejem, majd a mellkasába temettem az arcom, amit kuncogással nyugtázott. Nem szóltunk egy szót sem, és ez így volt a helyén. Féltem, hogy talán Niall nem akarta ezt az egészet, de nem akartam most ezzel törődni. Itt volt velem, és megcsókolt. Ez a lényeg.
--
-Niall…Én…Azt hiszem, hogy ezt nem lenne szabad. –másztam le róla, majd az ágy szélére ültem.
-Te..Te miről beszélsz?
-Niall. Mi lenne, ha csak barátok maradnánk továbbra is? –kérdeztem meg halkan.
-Tessék? –lepődött meg Niall. –Te…ezek után csak a barátom szeretnél maradni? –kérdezte halkan, elcsukló hangon.
-Azt hiszem…igen. –mondtam ki nehezen. Hiszen egyáltalán nem ezt akartam. Sőt! Csak csókolni akartam ott, ahol érem. De féltem..hogy ha szakítunk, akkor mindent elrontunk. Bármennyire is fájt meghozni ezt a döntést, nem tehettem mást. Ismét gyáva nyúl voltam, aki mindig a biztosra megy.
Niall felült, az arcát a két tenyerébe temette, majd a plafont kezdte kémlelni.
-Rendben. –mondta ki, majd felállt, és szó nélkül ott hagyott. Egyedül maradtam, magamban. Megint megbántottam. Újra…És magamat is. De valahogy mindig a könnyebb utat akarom választani, ami igazából a nehezebbik"
" Hirtelen felindulásból a falnak nyomtam. Kezeiből kiestek a ruhái, de még mielőtt megszólalhatott volna ajkaimat az övére nyomtam. Olyan szenvedéllyel csókoltam meg, mint még sohasem. Kezeit a csípőmre rakta, én pedig a zuhanyzástól nedves hajába túrtam. Kérdés nélkül azonnal visszacsókolt. Nyelve vadul kergetőzött az enyémmel, testünk között egy milliméter sem tátongott, kiéhezve faltuk egymás ajkait. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Éreztem, hogy ez a helyes megoldás. Már nem bírtam tovább nélküle, szükségem volt rá. Ezt már meg kellett volna tennem hetekkel korábban is, de féltem. Féltem magamnak is bevallani, hogy mit érzek. Féltem, hogy tönkreteheti a szerelem a barátságunkat. Féltem, hogy Niall talán nem szeret viszont. De akkor minden kételyem megszűnt. Csak én és ő voltunk a fellegekben. Semmi nem tudta volna megzavarni azt a pillanatot. Annyit szenvedtem miatta, és ő is annyit szenvedett miattam. Mindezt miért? Az én hülyeségem miatt. De ezt már nem ronthatja el semmi és senki. Nem fogom engedni, hogy elveszítsem. Zihálva, levegőhiányban váltunk el egymástól. Kék szemei most csodálatosabban csillogtak, mint valaha. Arcán egy levakarhatatlan mosoly ült.
-Szeretlek. –csókoltam meg ismét. –Ne haragudj, hülye voltam, soha többé nem akarlak elveszíteni, mert szeretlek. –öleltem szorosan magamhoz. Állát a fejemre támasztotta és egy csókot lehet a fejem búbjára.
-Én is szeretlek. Ne tudd meg mióta várok erre a pillanatra, mióta várok rád.
-Sajnálom. –mondtam elhaló hangon. Válasz helyett felemelte az állam, majd újra egy lágy csókolt lehelt ajkaimra.
-Akkor…Leszel a barátnőm? –kérdezte félénken, miután elváltunk. Arcomra egy óriási mosoly terült, majd heves bólogatásba kezdtem.
-Semmi sem tenne boldogabbá. –kuncogtam, majd újra ’rávetettem’ magam.
Csak álltunk, ketten, egymást falva telhetetlenül. Egyikünk sem akart elválni a másiktól, csak érezni akartuk egymás közelségét. Nem volt szükség szavakra, nélkülük is tudtuk mit érez a másik. Niall óvatosan az ujjaimba csatolta az övéit, majd a szobájába kezdett húzni. A ruháit amiket idő közben felszedett a földről eldobta a sarokba, majd befeküdt az ágyába és intett, hogy száljak be mellé. Mosolyogva bújtam hozzá, ő pedig védelmezően átkarolt.
-Valaki csípjen meg, hogy nem álmodok. –nevetett fel, majd csipkedni kezdte magát. -Édes istenem! Ez tényleg nem álom. Tényleg itt vagy velem. –suttogta, majd még szorosabban magához húzott. –Soha többé nem engedlek el, érted? Soha! –nézett mélyen a szemembe, majd hosszadalmasan megpuszilta a szám, amit cselesen egy csókká alakítottam át. A további időben nem beszéltünk, csak élveztük a pillanatot. Niall illata és ölelése mellett másodpercek töredéke alatt álom jött a szememre."
" Az ajtónk előtt állva, megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, majd benyitottam. Niall az erkélyen ült a földön, az ajtónak döntve hátát, térdét a mellkasához húzva. Amint meglátott, azonnal felállt, és megindult felém.
Egyszerre ültünk le a kanapéra. Pár másodperces kínos csend állt be közénk, minden bátorságom elszállt, a torkomba görögdinnye nagyságú gombóc nőtt, nehezen vettem levegőt. Végül Niall törte meg a csendet.
- An, én, tudom, hogy egy óriási idióta vagyok. Nem gondoltam át ezt az egészet, csak...annyira rossz belegondolni, hogy más fiú is úgy nézhet rád...és, nem bírnám ki, ha elveszítenélek, te vagy a min...
- Niall, kérlek, mondanom kell valamit.
Muszáj volt leállítanom. Ha kimondta volna, sírva borultam volna a nyakába, nem tudtam volna megtenni. Magára hagyni. Vettem egy mély levegőt, majd belekezdtem. vagyis, kezdtem volna, ha bármi is kijött volna a torkomon. Niall kérdően nézett rám, idegesen harapdálta ajkait, a combját szorította.
- Niall. Ez nem fog menni köztünk. -nyögtem ki a könnyeimmel küszködve. Ahogy rá emeltem a tekintetem, szemei kikerekedtek, ajkai szétváltak.
- T-tessék? T-te most..sza..szakítani akarsz? - kérdezte suttogva, nagyot nyelve. Lehajtott fejjel bólintottam. Nem bírtam volna nézni elkeseredett arcát, felugrottam a kanapéról, és kirontottam a szobából, egyenesen Perrie-ékhez.
A lányok cseppet sem meglepetten néztek rám, arcuk inkább sajnálatot, és szomorúságot tükrözött. Karjaikba zártak, ismét egy hármas ölelésben kötöttünk ki, csak sírtam, és sírtam. Sírtam a végtelenig."
" Perrie, Zayn, Louis, Liam, Harry, és... Niall. Lehajtott fejjel vizslatta a földet, arcán megbánás tükröződött. Néztem, ahogy Liam kikíséri az orvost, majd egy kis pénzösszeg jutalmazása után elhagyta a terepet az idős bácsi.
- Még is hogy gondoltad, hogy nem eszel semmit? - dorgált le azonnal Liam. - Nagyobb bajod is lehetett volna!
- Elment az étvágyam. - fintorodtam el, ahogy Niall felé pillantottam. Kijelentésemre felkapta a fejét, tekintetünk ismét találkozott. Ha akartam se tudtam volna elfelejteni az ájulásom előtti veszekedést. Niall mi tagadás, egy idióta volt. Arcán ott ékeskedett Perrie kézlenyomata, ami megmosolyogtatott.
- Te mit keresel itt? - vetettem felé kicsit sem kedves hangnemben a kérdésem.
- Én... Szóval... Megláttuk,ahogy elájultál, és... aggódtam. -sütötte le a szemét.
-Aggódtál, mi? Érdekes, eddig nem aggódtál értem! Ha jól tudom nagyon is "elaggódtad" a fájdalmad és az energiád valami ismeretlennel, ugye? Azonnal menj ki a szobából! Szerintem már vár a kis barátnőd egy újabb menetre.
- An...Én esküszöm neked, hogy...
- Ne esküdözz Niall! Megesküdtél, hogy örökre szeretni fogsz, hogy bármi történik is, mi együtt leszünk, hogy nem hagyod, hogy elvegyenek tőled! Tessék! Nem tartottad be az ígéreted! Utállak, érted? Teljes szívemből utállak! Minden egyes percet megbántam, amit elpazaroltam rád! Mindet, érted?! Bárcsak kitörölhetném az emlékeket, minden csókot! Azt is bánom, hogy újra találkoztunk! Ha nem látlak meg aznap, most boldogan élhetném az életem NÉLKÜLED! - ordítottam a képébe, a szememből pedig patakként folytak a könnyeim. Niall megtört arcán először meglepettség, majd mérhetetlen fájdalom mutatkozott meg. Szemeit egy pillanatra sem vette le rólam, arcán lassan folyt végig az első könnycsepp. Gyorsan letörölte azt, a következő pillanatban pedig az ajtó nagy csapódással vágódott be utána. Elment. "
" Cirógatott, csókolt minden egyes centiméteremet a felsőtestemen, ezzel az őrületbe kergetve engem. Nadrágját egy pillanat alatt lehúzta magáról, tőlem elmászva zihálva kutatott az éjjeliszekrényébe. Kezében egy kis zacskóval tért vissza, pontosa tudtam, miért. Csodálkozom, hogy a szívem nem szakadt ki a mellkasomból. Visszatért hozzám, ahogy fülem mögötti érzékeny területet csókolta meg testem kissé megemelkedett, hozzányomva magamat. Nyögése isteni muzsika volt fülemnek. Ujjai lesimítottak oldalamon, óvatosan fenekembe markolt,majd lejjebb haladva combomon állapodott meg a keze. Hüvelykujjával apró köröket rajzolt belső combomon, kezeimmel hátába kapaszkodtam. Ó istenem! Ezt már nem bírom tovább...
- Niall... Kérlek... - nyögtem ki suttogva.
Ahogy szemeibe néztem, tengerkék íriszei most sötéten ragyogtak a vágytól, nagyot nyelt, a következő pillanatban pedig lekerült róla a bokszere, illetve a zacskóval munkálkodott. Csukott szemekkel vártam, a lepedőt markolva. Nem bírtam ránézni, illetve oda. A testem bármennyire is másképp reagált, rettentően féltem ettől az egésztől. Tudtam, hogy vigyázni fog rám, és megbízhatok benne, még is ott lapult bennem a kisördög, amit a többiek mondtak az első alkalomról: fájdalmas.
- An... - szólított meg Niall. - Ha nem szeretnéd, akkor...
- Ne ! Szeretném, nagyon !
Hezitálva bár, de bólintott. Lábaimon lassan húzódott le a testemet takaró utolsó fehérnemű is. Teljesen meztelenül feküdtem alatta, innen már nem volt vissza út...és azt hiszem, nem is akartam, hogy legyen.
Féltem. Féltem a reakciójától a látványomra. Ha nem tetszem neki? Ha..ha mégsem szeretné velem?! Észre sem vettem, a lepedőt teles erőmmel szorítottam, szemeimet idegesen csuktam be.
Niall puha ujjbegyét éreztem meg az arcomon. Végigsimított rajta, és megcsókolt. A csókjában minden jelenlegi érzése tükröződött: vágy , féltés, szerelem. Hihetetlen, hogy képes egyetlen csókjával megnyugtatni.
- Annyira gyönyörű vagy. - szólalt meg rekedtes hangján a fülem mellett. Tekintetemmel az övét kerestem, ahogy megtaláltam, halványan bólintottam.
Kész vagyok rá. Szeretném, hogy vele történjen az első, bebizonyította mennyire szeret, és mire képes értem. Nála tökéletesebb partnert el sem képzelhetnék. Megérdemli, hogy megkapjon, Teljesen...
- Kérlek, ha nem jó valami, vagy fáj, azonnal szólj, és megállok. - csókolt a homlokomba. Hangja remegett, nehezére esett a rendes beszéd, amit meg tudtam érteni. Egy szót sem tudtam volna kinyögni, így ismét egy bólintással jeleztem neki.
Combjaimat két kezével lassan nyitotta szét, lábaim közé helyezkedett. Vártam, hogy történik valami, ám következő tettével igen csak meglepett. Ujjaival megkereste az enyémeket, mindkét kezünket összekulcsolta. Nem tudhatta, de ez az apró gesztus, nekem mindennél többet jelentett.
Csípőjét előremozdította, testünk immáron teljesen egybeforrt. Egy milliméter sem tátongott köztünk. Az érzés szétfeszített. Oly' erővel haraptam ajkamba, hogy megéreztem vérem  vasas ízét. Kezeimmel Niallét szorítottam, nem tehettem semmit, egy apró könnycsepp buggyant ki a szememből.
- Sajnálom, szerelmem, annyira sajnálom. - suttogta, lágy puszikkal halmozta el az arcom nyugtatásképp. Sok idő telhetett el szótlanul, mikor kissé jobban előremozdult, így teljes hosszával bennem volt.
A fájó érzés csak nem akart múlni, Niall csókjai sem segítettek. A könnyek egymás után törtek ki szememből, borzasztó érzés volt. Nem így képzeltem el, nagyon nem.
- Sajnálom, sajnálom, kérlek, ne haragudj ! Abba hagyjam?
Ahogy teltek a másodpercek, a fájdalom kezdett egyre inkább múlni, a gyönyör hirtelen hullámként hatolt át a testemen. Niallt magamhoz húzva szorítottam,
- Csak...mozogj! - utasítottam.
Pár perc után a fájdalom már semmilyen jelét nem éreztem, az érzés, ami körüljárt leírhatatlan. Soha nem éreztem még ilyet, nem tudom mihez hasonlítani, nincs rá elégmenyei szó.
A szoba kéjes nyögéseinktől, és sóhajainktól visszhangzottak. Niall hol lassabb, hol gyorsabban végezte dolgát. Körmeimet hátába véstem, erőteljesen húztam végig kissé pattanásos bőrén. Többet, és többet akartam belőle, míg végül megkaptam.
Soha életemben nem éreztem még ilyet, olyat tett, amit más nem: eljuttatott egy másik világba."
" A következő amit megláttam, egy csodálatos karácsonyfadísz volt, amint ez állt: Niall and Anne. De ami a legnagyobb döbbenetet okozta, az egy kis doboz volt. Nagyokat pislogva vettem ki a kis, ezüst színű dobozt, amelyen egy igen csak drága márka neve állt. Ahogy felnyitottam a dobozt, egy hihetetlen gyönyörű gyűrűt pillantottam meg, amelynek a közepén egy nagy, szív alakú kő helyezkedett el. Niall kivette a kezemből a kis dobozt, ujjai közé vette a tartalmát, megfogta a kezem, majd ráhúzta az ujjamra a csodálatos ékszert. Egy csókot adott kézfejemre, ideges arcát látva a reakciómra várt. Éreztem, amint a szemeimbe könnyek gyűlnek, majd egy kósza könnycsepp legördül az arcomon.
- Ez...gyönyörű. - nyögtem ki végül. Nem bírtam tovább, mit sem törődve mással ugrottam Niall nyakába, ajkaimat szerelmesen tapasztottam övéire. Nem tudnám leírni, mily' boldogság honolt bennem abban a percben. Csak arra tudtam gondolni, hogy szeretem! Szeretem, szeretem és szeretem! És sohasem akarom elveszíteni!
Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, miközben még mindig a földön térdeltünk. De akkor nem számított. Csak mi számítottunk, egymásnak. Ujjaim Niall hajába túrtak, úgy húztam még közelebb magamhoz, csak csókoltam, és csókoltam. Nem akartam, hogy valaha is véget érjen ez a pillanat."
" Zokogva nyomtam rá a küldés gombra. A szekrényből előhalásztam egy borotvapengét. Végighúztam a csuklómon. Egyszer, kétszer, háromszor. És egyre többször. A vérem látványa magam sem tudom miért, de megmosolyogtatott. Senkinek sem fogok hiányozni, ez lesz a legjobb mindenkinek. A számomra legfontosabb személy utál, és nem tudok ezzel a tudattal élni.
Betárcsáztam a számát, ahogy bekapcsolt az üzenetrögzítője, nagy levegőt kezdtem, és beleszóltam:
- Kedves Niall! Tudod, mikor ezt meghallgatod, én már nem leszek itt ezen a világon, és ez lesz a legjobb. Tudnod kell, hogy rettentően sajnálom, amit tettem. Ha tehetném visszamennék az időben, de nincs ilyen képességem.  Kenhetném arra, hogy részeg voltam, és nem tehettem róla, de arról viszont tehettem, hogy lerészegedtem. Soha, de soha többet nem lesz erre alkalmam, hogy csalódást okozzak neked - remélem örülsz ennek. Ne érezd magad hibásnak azért, amiket mondtál, mert teljesen igazad volt. Undorító vagyok, egy ribanc, hasznavehetetlen, borzasztó ember! Egy fikarcnyit sem érek. Nagyon szerettelek, Niall, és még mindig szeretlek. Sőt, odafent is szeretni foglak, örökké! Hiszen megígértem neked, és betartom a szavam. Köszönök minden egyes emléket, minden egyes percet, amit veled tölthettem. Te voltál az életem, Niall. Nálad jobban senkit sem szerettem, neked adtam azt, amit más már nem kaphatott meg, és egy percig sem bántam meg. Megérdemelted, mert egy csodás ember vagy, szerelmem. Remélem, találsz majd valakit, aki nem lesz olyan idióta, mint én, és akivel boldog lehetsz. Odafentről figyelni foglak, én leszek az őrangyalod. Vigyázz magadra, Niall, csodás jövő áll előtted, legyen egy feleséged, szép gyerekeid, tökéletes életed! Minden jót kívánok neked, Niall! A fiúknak mond meg, hogy sajnálok mindent, de szeretem őket. Ők voltak a legjobb barátaim, a lányok szintén. Kérlek mond meg a srácoknak, hogy legyenek tökösök, és kérjék meg a lányok kezeit, Harrynek meg azt, hogy találjon magának valakit. ha megszületik a kistesóm, kérlek, látogasd mad meg anyáékat, illetve, mond meg nekik, hogy köszönök mindent, hogy szerettek,és hogy életet adtak nekem. Mindent megadtak, amit csak szerettem volna, add át nekik azt is, hogy náluk jobb szülőket el sem tudnék képzelni. Én senkire sem haragszom, azt tudnod kell, ugyanis megérdemeltem az összes üzenetet a rajongóitoktól, az összes pillantást, és rossz szót. Azt hiszem, ennyi lett volna, nem bírok tovább beszélni, mert kezd egyre nagyobb vértócsa gyűlni alattam, és úgy érzem mindjárt újra elsírom magam. Nagyon szeretlek, Niall, és kélek, ne legyen lelkiismeret furdalásod, nem te tehetsz semmiről, és ne sírj miattam, nem érek annyit, hogy bárki is könnyeket ejtsen miattam. Legyetek jók, számomra itt véget ér minden!"
Ahogy kinyomtam a telefont, ismét sírásba torkollottam. A vágások mindkét kezemre kiterjedtek, a combjaimra is, de még mindig életben voltam. Végtagjaimon csurgó vérrel nyúltam a gyógyszeres dobozért, kezembe borítottam a tartalmát, és mindet lenyeltem. A látásom elhomályosult, a Földre borultam, de még hallottam anya kiabálását, ahogy az ajtóm előtt azt kérdezi, minden rendben van-e. Igen, anya, ezentúl minden rendben lesz. Nem lesz semmi problémám, odafent örökös boldogságba zárkózom. Éreztem, amint elhagy minden energiám, de mosolyogtam. Ugyanis tudtam, hogy a mérhetetlen fájdalomnak végre vége lesz. És végül minden feketébe borult, nem lélegeztem tovább, lecsukódtak a szemeim. Ez volt a végem."
Minden egyes jelenet eszembe jutott. Ahogy az árvaházba mentünk Niallel, a konyha csatánk, a kempingezés, a sok csók, az első együttlétünk,a nagy veszekedések, illetve a sok bonyodalom, a kapcsolatunk hivatalos időpontja előtt, Drew, a Blake-kel való elcseszett randi, a sok részegedés, akaratlan pillanatok, az önbántalmazásom, a halálom, Luke, minden.

Életem legszebb időszakán vagyok túl az elmémben, még ha nem is történt meg minden, soha életemben nem kívánhattam volna ennél szebb, gyönyörűbb álmot, mint amit megálmodtam nyolc hónap alatt, minden nehézség ellenére. És bár nehéz lesz újra kezdeni az életem, bepótolni a nyolc hónapot, egy dologban biztos vagyok: minden okkal történik. Egy utolsó esélyt kaptam odafentről, hogy mindent úgy alakítsak a jövőmben, hogy tökéletes legyen, és ne kelljen halálhoz fordulnom. És azt hiszem, mindent átértékeltem magamban, sokkal nyitottam leszek az emberek felé, a szívem utasításait fogom követni, és nem részegedek le annyira, hogy utána viselnem kelljen a következményeket. Egy új élet vár rám, egy dologban biztos vagyok: nem fogom még egyszer ugyan azokat a hibákat elkövetni.
                                       

                                     Untitled



----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos, drága, szeretett Olvasóim, elérkezett az utolsó fejezet, az epilógus!
Ezzel együtt a történet vége. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy jelenleg homályos látással írom az utolsó bejegyzést, még én magam sem fogtam fel, hogy vége.
Akkor, vágjunk is a lecsóba.
  • Elsősorban szeretném megköszönni az 1004 megjegyzést (az enyémekkel együtt)
  • A jelen pillanatban 124,184 oldalmegjelenítést
  • A 79 feliratkozót
  • A rengeteg pipát
  • És a sok kedves, csodálatos szavakat amik minden egyes alkalommal mosolyt csaltak az arcomra!
( Az eredmények az előző blogommal együtt értetődőek!)
 
Most, ahogy ránéztem a 79 feliratkozóra, teljes mértékben elakadt a szavam. Emlékszem, amikor elkezdtem publikálni az előző történetem, jó ideig csak egy feliratkozóm volt, majd lett négy, év végül 5 csodás személlyel fejeztem be. Most pedig, az Are we friends or ar we more?!-t 79-cel, ez egyszerűen hihetetlen. 9 hónapot töltöttünk együtt, májusban kezdtem meg ezt a történetet, ez alatt az idő alatt, pedig 74 feliratkozóm gyűlt össze! Nagyon-nagyon köszönöm nektek, akik boldoggá tettetek minden nap, itt, aki szintén blogger, ő tudja csak igazán átérezni, milyen érzés is, amikor van egy új feliratkozód! :')
124,184. Varázslatos szám, nem-de? Emlékszem, az elején szinte ezer, kétezer végül nyolcezer oldalmegjelenítésnél majd' kiugrottam a bőrömből. Elhatároztam, hogy a célom húszezer lesz, erre tessék. 104 ezerrel több. Az, hogy átléptük a százezer oldalmegjelenítést... nem lehet szavakba önteni! Ez egy rettenetesen nagy szám, ami rettenetes nagy hálát jelent a részemről, köszönöm!
Nos, és a kommentek. Még most is nehéz elhinnem, hogy valamelyik részhez akár 17 személy is kommentelt. Az elején csak álmodoztam arról, hogy esetleg egy ember majd talán kommentel, de az idő múltával egyre többen osztottátok meg kedves gondolataitokat velem, ami nagyon nagy öröm volt számomra. Olvasni, hogy valakinek a tetszik az írásod, a te blogod a kedvence, érzelmeket tudsz kiváltani belőle, egy elmondhatatlan érzés. Az elején, amikor elkezdtem írni, csak kedvtelésből kezdtem, ki akartam próbálni ezt a dolgot. És azt vettem észre, hogy csak püfölöm és püfölöm a billentyűket, egyre gyorsabban, egyre többet, a fantáziám pedig messzire elszárnyalt. Órákig képes voltam írni, fejezetek nélkül, csak egyhuzamban. Utána döntöttem el, hogy publikálom majd. De visszatérve az íráshoz, a szívemhez nőtt ez a hobbi - annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit csökkent a kedvem. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy aki olvasta az első blogom, tudja, milyen rettentően fogalmaztam, mondjuk ki az igazat, pocsék volt úgy, ahogy volt. A rengeteg hibáról nem is beszélve, szóismétlések, és még sorolhatnám. Nem, mintha ez a blog sokkal jobb lenne ilyen téren, de próbáltam igyekezni, remélem, valamilyen fejlődést ti észrevettetek, ha már nekem nem sikerült. A helyesírási hibákért pedig utólag is bocsánatot kérek, mivel nagyon gyorsan gépelek, és hibásan, és sokszor a Blogger nem húzza alá a hibáimat, ha átolvasom, pedig csak szimplán átsiklok fölötte. Ne haragudjatok! ☺ 
És akkor a történetről.
Gondolom mindnyájan ismeritek azt az érzést, amikor elolvastatok egy jó könyvet, és még több oldalt akartok olvasni, de már vége van a könyvnek. Nos, ezt érzem én is most. Félreértés ne essék, ez a blog  nem a 'nagyon jó könyv' szerepét tölti be, csak próbáltam valamilyen hasonlatot keresni.Szóval, ahogy befejezem ezt a kis monológot, biztos vagyok benne, hogy félig üresnek fogom érezni magam. Hiszen megfogok válni egy olyan csapattól, akik velem voltak kilenc hónapig! Nem beszélve Nanne kapcsolatáról, amit imádtam megírni, imádtam őket is, imádtam a turnét, mindent. A szívemhez nőtt ez a történet, viszont előbb-utóbb mindennek vége szakad, bármennyire is nem akarjuk. Itt volt az idő, hogy ennek a történetnek is vége szakadjon. Szerettem volna sokkal izgalmasabbra írni ezt a történetet,mint az előzőt, de attól tartok ugyan olyan sok nyálas-szerelmes jelenetet tettem bele, mint a másikba, ne haragudjatok. ☺ Sajnos én már csak ilyen szerelmes típus vagyok, szeretem a szerelmes jeleneteket, de bármilyen meglepő, a veszekedéseket is nagy örömmel írtam. És a vége... nos, eddig nem írtam még ilyet fejezetet, és ki akartam próbálni magam benne. Ez olyan mint amikor egy megszállott csokievő ki akarja próbálni az új fajta Milkát, mert vérszemet kap. Félreértés ne essék, az utolsó fejezetet nem azért írtam olyanra, mert nekem is megfordult az a fejemben, mint Annek, mert NEM! Tiszta szívvel jelenthetem ki, hogy a rossz napjaim ellenére én élni akarok, és nem tervezek semmi ilyesmit!  )Úgy érzem ezt muszáj volt megemlítenem, mert biztos vagyok benne, hogy páratok fejében megfordult az a gondolat, hogy a saját példámból kiindulóan írtam. NEM! )
 Tisztában vagyok vele, hogy Anne sokszor egy kis hisztis liba volt, és Niallt sem úgy állítottam be sokszor, mint amilyen valójában lehet - senki sem tudhatja - de én így szerettem volna, hogy a sablonosság ellenére legyen benne valami kis izgalom. A sablonosságról most nem fejtem ki megint a véleményem, mert egyszer már megtettem, nem akarok senkit untatni még egyszer azzal a monológgal.☺
Azt hiszem ideje lesz befejeznem a rizsázást, így is túl sokat írtam, de muszáj volt kiadnom magamból mindent  - bár még volna mit mondanom, haha, de nem untatlak titeket tovább. Nagyon szépen köszönök még egyszer mindent nektek, az összes oldalmegjelenítést, feliratkozót, megjegyzést, pipákat, mindent! Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a hosszú 'utazáson', és átéltétek velem együtt Anne, Niall és a 1D kalandjait, remélem elnyerte a tetszéseteket a blog, és nem akadtatok ki nagyon a 70. fejezeten.:P Nagyon fog hiányozni minden, és mindenki!
Imádlak titeket, hatalmas köszönet még egyszer, hogy a rossz napjaimon is felvidítottatok, erőt adtatok!♥

Na jó, már tényleg befejezem. ☺ Legyen mindenkinek csodás napja, olvassatok sokat, és mindenkit bíztatok az írás kipróbálására, mert azt hiszem nem számít, ki mit ír, vagy milyen minőségben, az a lényeg, hogy rátalálsz arra, amiben jól érzed magad, és képes vagy ellazulni!

 
U.I. Meg szeretnék kérni mindenkit, aki olvasta ezt a blogot, hogy nem számít milyen hosszan, akár egy szóban is, de kommentelje meg hogy tetszett neki a blog, milyen érzéseket váltott ki belőle, stb! :) Nagyon-nagyon hálás lennék!
 
SOk puszi és ölelés,
smile-girl.:))) 
 
 
 

56 megjegyzés:

  1. Szia!
    Azt hiszem, még nem írtam neked megjegyzést, de már pár hónapja olvasom a blogodat.
    Megleptél az előző résszel. Az aztán derült égből jött, de tetszett nekem. Tényleg. Tök jól írsz, jó ötleteid vannak.
    Viszont ennél a résznél, őszintén bevallom, egy kicsit csalódtam. Amikor An felébredt és kiderült, hogy 8 hónapig kómában volt, az jutott eszembe, hogy én ezt már olvastam. Teljesen más történettel, de már olvastam.
    Az a helyzet, hogy nekem így nagyon nem tetszik a befejezés. Ha az előző résznél teljesen vége van az egésznek, nekem jobban bejött volna.
    Remélem, nem fogod rosszul érezni magad attól, hogy ezt leírtam, de gondoltam őszinte véleményekre vagy kíváncsi.
    Így a végén azt mondom, hogy ne hagyd abba az írást, várom az új részt a másik blogodon, és csak így tovább!
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csil! :)
      Nagyon szépen köszönöm!
      Igen, én is bevallom, tisztában voltam vele, hogy nem mindenkinek nyeri majd el a tetszését, viszont az előző rész után gondolom sokan azt hitték, hogy Niall is meghal, vagy Anne mégsem hal meg, és minden happy lesz, így próbáltam az arany középutat keresni.
      Nagyon sajnálom, ha máshol már ezt olvastad! :( Én is olvasok blogokat, és őszintén megvallva nem emlékszem, hogy olvastam volna olyat, amiben a lány a végén felkelt volna a kómából, viszont manapság annyi a blog, mint égen a csillag, így szerintem szinte lehetetlen olyan befejezést, vagy történetet kitalálni, amit eddig még nem olvasott volna senki.
      Nem bántottál meg egyáltalán, inkább köszönöm, hogy őszintén leírtad a véleményed, hidd el, nagyon sokat jelent nekem az őszinteség! :))
      Köszönöm még egyszer! xx

      Törlés
  2. Jó hogy minden jóra fordult bár kár hogy csak állmodta az egészet de lényegében ez az egyik legjobb blog amit olvastam! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Krisztina!
      Nagyon örülök, hogy ez a véleményed, köszönöm szépen, hogy írtál véleményt! :))xx

      Törlés
  3. Istenem.. Azt hiszem én még nem szóltam hozzá ehhez a blogodhoz, vagy ki tudja, de nem is érdekes. Úgy voltam, hogy még az előzőt olvastam, mikor ennek olyan a tizedik részénél tarthattál. Ez a sztori, akár sablonos, akár nem, elképesztő. Tele fantáziával, szerelemmel, bánattal, hülyeségekkel, mindennel. Nem szoktam, sőt! nagyon nem szoktam ilyen szerelmi történeteket olvasni, mert számomra túl nyálas. Mégis, megfogott benne valami, ami leírhatatlan. Hiányozni fog, hogy nem fogsz több részt hozni ide, s az is, hogy Niall és Anne nem is volt együtt, hanem csak egy álom a lány számára. Egy gyönyörű álom. Najó! Nem írok regényt..:D
    Őszintén küldök további szép ihleteket, s hogy boldog légy, mert megérdemled! Ne hagyd abba az írást, mert a csúcs még előtted áll! Hajrá csajszi!

    Ölel és puszil téged: Kincső.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kincső! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett! Nagyon nagy öröm számomra olvasni, hogy vannak olyanok is, akiknek nem stílusuk az ilyen fajta történet, még is elolvassák! ☺ nekem is nagyon hiányozni fog ez az egész, minden, az olvasók is! :(
      Nagyon szépen köszönök mindent, amit írtál, nagyon aranyos vagy! :') neked is kívánok minden jót! xx
      Sok puszi: smile-girl.:)))

      Törlés
  4. Kedves smile-girl.:)))
    Hol is kezdjem:)
    Mikor először elkezdtem olvasni a blogot álmomban sem hittem volna, hogy ilyen csodálatos lesz! Nagyon kevés írót/blogot kedvelek, de határozottan kijelenthetem, hogy a te történeted számomra már elnyerte az 1. helyet!! A te fantasztikus ès élményekkel dús történeted virágozták fel nap, mint nap a kedvem. Ez a blog minden érzelmet kihozott belőlem, amit csak egy emberből lehet; boldogság, szomorúság, sírás, düh..
    Csak kár, hogy vége!! :'( Elmondanád, hogy most mit fogok itt az ágyban összekuporodva olvasgatni és a végén izgulni, hogy ugyan mi lesz a következő részben?! :'D
    Ès őszintén megfogalmazva kellemesen meglepődtem az epilógulos, de tènyleg. Egyrészt itt ugráltam az àgyon, hogy Anne él, de komolyan! A szüleim már full hülyének nèztek :D Màsrészt, pedig szomorú voltam, hogy ez mind csak 'álom' volt. Hát ennyi lenne a véleményem :D Várom a következő blogjaidat!! <3 Szia:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dorina! :)
      Jézusom, nagyon nagy öröm ezt hallani, tényleg! ☺ Örülök, hogy olykor-olykor felvidítottalak, és azt hiszem egy írónak az az egyik legnagyobb elismerés, ha érzelmeket tud kiváltani az olvasóból!☺
      Igen, nehéz még nekem is feldolgoznom, de az élet megy tovább, szintúgy másik blog is! :)
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed az epilógus, bevallom, arra készültem, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, de azért örülök, hogy az olvasók nagy részének tetszett! :)
      Nagyon köszönöm, hogy véleményt nyilvánítottál! xx

      Törlés
  5. Úristen.. Rengeteget késtem, Mérhetetlenül sajnálom, de nem volt időm olvasni se. :( Megláttam, hogy EPILÓGUS.. MI?!?!?!?!?!? Elolvasta, a 70. részt, és az epilógust is, végig bőgtem mind a kettőt.. :D:D:D Istenem, nemtudom mit írjak.. Ez volt a kedvenc blogom.. Elolvastam már vagy 200-at, de ez volt a kedvencem.. :) Hiányozni fog nagyon.. :( Deeee olvasom a másikat, és várom az újat. ;) Sok sikert a továbbiakban, is ittleszek ám.. :D:D: IMÁDTAM. <3 xxxxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hercegnő Hercegnélkül! :)
      Ne kérj bocsánatot, nincs miért! ☺ Hű, nagyon jó érzés ezt olvasni, hogy ez volt a kedvenc blogod! Nekem is nagyon hiányozni fog,de sajnos ennek a történetnek vége. :/
      Köszönöm szépen a kedves szavakat, és, hogy véleményt nyilvánítottál!! :))
      xx

      Törlés
  6. Az előző résznél sok mindent leírtam, nem pötyögnék sokat. :)
    Annyira boldog volt a történet, és most itt a vége... A szívem szorult össze. Borzasztó érzés, ami most hatalmába kerített, de nehogy félreértsd! :) Szomorú vagyok, mert... olyan fájdalmas lehet szegény Annenek, de boldog vagyok, mert. Nos, nem is tudom.
    Nem győzöm elég sokszor leírni, hogy milyen ügyes és csodálatos lány vagy. :) Gratulálok. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Greenette!:)
      Köszönöm szépen az előző részhez való kommetedet is, sokat jelenet nekem, hogy most is leírod a véleményed! :)
      Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen, te is egy csodálatos lány vagy! :)
      xx

      Törlés
  7. Ez a blog nagyon sok érzelmet váltott ki belőlem! Nagyon fognak majd hiányizni a jobbnál jobb részek! De itt a vég... Ott a másik blogod mit szintén nagyon imádok, majd azt olvasom.... Ezt a részt szószoros értelmében végigbőgtem, nem gondoltam h így fog befejeződni. Mertem benne reménykedni h happyand lesz, de nem! Vártam h az fog történi h An azt csak álmodta h megcsalta Niall-t és annak következményeit! Bizonygadtam az epilógus közben h nem 8 hónapot töltött An kómában, hanem kevesebbet és h Niall ot fogja várni, de nem így történt... Mikor a 69. résznél azt mondta Niall Ann-nak h a következő gyűrű az eljegyzési gyűrűje lesz én már akkor potyogtattam a könnyemet hiszen örültem a boldogságuknak!!!! De ma rájöttem h ez mind hiába, hisz ez mind csak egy gyönyörű álom volt......

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fruzsina! :)
      Nagy öröm számomra olvasni, hogy az írásom érzelmeket váltott ki az olvasókból! Igen, sokan reménykedtek benne, gondolom mindenki azt hitte, ezért akartam olyan befejezést, amire senki sem számított! Bevallom, azt a részt én is könnyes tekintettel írtam, hiszen úgy beleképzeltem magam An helyébe... :')
      Köszönöm szépen a véleménynyilvánítást, sokat jelent nekem! :)
      xx

      Törlés
    2. Kedves smile-girl!:D
      Nem csoda h ennyi érzelmet váltott ki belőlem ez a blog, hiszen csodálatosan írsz! Az érzéseket,a gondolatokat mind a cselekedeteket( lehet elírtam XD) .... Remélem é is ilyen jól lefogom írni ezeket. mivel most én is írok egy blogot csak még nem nyilvánitottam ki... Te vagy a második írónő akinek írását büszkén, csodával és még sok érzelemmel olvasom! :D

      Törlés
    3. Nagyon szépen köszönöm, nagyon jó érzés ezt olvasni!! :))xx

      Törlés
  8. Ajj :(( Pedig annyira imádom ezt a blogod.Nagyon jól írsz folytasd :)) Imádom volt mikor sírtam,mikor röhögtem és volt mikor egyszerre a kettőt csináltam :)) Nagyon ügyesen csináltad a blogod :)) Kedvenc írom vagy ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Marcsi! :)
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tudtam érzelmeket kiváltani az írásommal, illetve, hogy tetszett a történet!
      Hű, ezt olvasni.. tényleg lesokkolt! AMikor elkezdtem a blogom, nem gondoltam volna azt sem, hogy valakinek tetszeni fog ez a történet, most pedig azt olvasni, hogy a kedvenc íród vagyok...nagyon nagyon köszönöm, rettentő aranyos vagy!!! :') xx

      Törlés
  9. Szia!

    Igazából fogalmam sincs, hogy, hogy kezdjek neki de összedobom!Ez a történet egyszerűen fantasztikus volt.Én imádtam minden egyes porcikáját.Fantasztikus író vagy ez nem kétség, minden jó volt ebben a történetben de talán a vége az ami meglepett.Félreértés ne essék imádtam csak nem erre számítottam.Azt hittem hogy amikor Ann felébred Niall mellette lesz vagy valami ilyesmi.Azt kell mondjam kellemeset csalódtam.De ennek ellenére én ugyan úgy imádtam.És mondok neked még valamit, a te blogodból nagyon sokat tanultam és azt nagyon köszönöm neked! Hálás vagyok ért.Nem tudod mit tettél velem de mindig áldani fogom azt a napot amikor rátaláltam a blogodra, akkor még nem jártál nagyon messze kb. 5 felyezet volt fenn de már akkor tudtam hogy ez egy nagyon jó sztori lesz.Igazából sajnálom sőt rühellem magam amiért nem komiztam minden részhez.Ezért bocsánatot is kérek.Ha valami rivallós(fogalmam sincs mit jelent) sztorit szeretnél olvasni akkor hozzám is benézhetsz http://survivethistwoweek.blogspot.hu/ nem nagy szám nemrég kezdtem de ha egyszer unatkozol akkor nézz be.Bár pofátlanság ezt kérnem.
    Visszakanyarodva nem tudok mit mondani a blogodra mint hogy fantasztikus, mint külsőleg mint belsőleg.Nem tudom már hogy megdicsérni.Nagyon szeretlek téged is és a blogodat is.Szívesen beszélgetnék veled máshol is.
    A blogod nagyon a szívemhez nőtt és remélem nem hagyod abba az írást.Fantasztikus író vagy.Örülök hogy ezt a sztorit végigkövethettem.Imádlak és ne tovább. XxE.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Emily! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett a történt, illetve, hogy a kétségbeejtő részek is elnyerték tetszésedet! Igen, sokan ezt gondolták, ezért szerettem volna bele egy kis csavart, amire senki sem gondol majd. és...azt hiszem sikerült elérnem a kívánt hatást! :D
      Jézusom, ezt olyan hihetetlen olvasni! Azt hiszem jelenleg nem is érezhetném boldogabbnak magam! Az, hogy tanultál a blogomból, egyrészt büszkeséggel tölt el, másrészt pedig nagyon nagy örömmel! :')
      Nincs okod miért bocsánatot kérni, ugyanis a kommentelés senkinek sem kötelező, így ezért ne érezd rosszul magad! Az írást semmiképpen sem hagyom abba, hiszen a szívemhez nőtt ez a hobbi! :)
      Nagyon szépen köszönök minden egyes kedves szót, amit írtál, nagyon hálás vagyok, hogy kinyilvánítottad a véleményed! ☺ xx
      u.i.: Mindenkivel szívesen beszélgetek én is, Twitteren nyugodtan írj nekem! :) @98sacii_1D

      Törlés
  10. Ahogy ígértem, írok neked egy összesítést, lehet kicsit hosszú lesz, de remélem nem, mert nem akarlak untatni.
    Na szóval kezdem az elején, a blogodra 2013 júliusában találtam rá, emlékszem h twitteren üzengettünk egymással. Te is elkezdted az enyémet olvasni, de nem fejezted be, de sebaj, azt a blogomat amúgy se szerettem, így újat kezdtem. Jót beszélgettünk a nyáron twitteren. Igen, és a te blogod volt az első 1D blog, amit elkezdtem olvasni, a szaritin ajánlották, igaz többet is, de a tied lett a kiválasztott. Akkoriban csak Niall érdekelt, persze utána a többiek is, de mára már nem ő a kedvencem, milyen érdekes. Az Emmás történeteddel kezdtem, még érdekesnek is tartottam, hiszen nem tudtam milyen a sablon blog és annyira nem is volt rossz. Ahogy haladtam a részekkel, kicsit uncsinak találtam, mert csak a nyálas részek voltak leírva és semmi érdekes nem volt benne, csak minden rendben volt náluk. Aztán esett le, hogy egy másik történet is van ezen a blogon, így elkezdtem azt vagyis ezt olvasni, és azt meg abbahagytam. Ez jobban tetszett az elején is, dicsértem is időnként, azonban kicsit sok lett. Ahogy teltek a hónapok, kezdtem megismerkedni a blogvilággal, rengeteg volt a sablon blog, amiket nagyon utáltam. Sajnos a tied is az volt, volt amikor a falat kapartam bizonyos részektől, meg volt egy veszekedésünk is. Emlékszel? Már úgy voltam vele, hogy tényleg nem fogom olvasni, amit sokszor megfogadtam, de aztán mégis elolvastam. De maradtam és persze volt is oka: ugye ez volt az első 1D blog amit olvasni kezdtem. Voltak részek amiket nagyon jól leírtál és még a tartalma is tetszett. Akkor írtam is neked.
    Nos, amúgy remekül írsz, a részek hosszúsága is jók, sőt már kicsit elég hosszúak is. Komolyan úgy írtad le a részeket, hogy az ember bele tudta képzelni magát a szereplő helyébe.
    Az előző részt dícsértem is, viszont erre a befejezésre nem számítottam. Most is tudtál okozni nekem meglepetést, hogy az egész nem történt meg, és csak a kómában álmodta meg ezeket a jeleneteket. Tehát le a kalappal előtted, úgy fejezted be a történetet, mint más nem és tényleg nem számítottam vna erre tőled. Az utolsó rész kicsit félresikeredett, mivel sztem teljesen felesleges volt leírni az előző részek pár jelenetét, hiszen ezeket már egyszer olvastam. Nem baj így is jó, remek befejezés ez, másnak eszébe sem jutott volna. Vagy ha igen akkor az se túl gyakori. Általában Happy End-el végződik a legtöbb blog. Mondjuk jobban örültem volna a szomorú befejezésnek, hogy Anne valóban meghalt volna, na de így is teljesen jó. A másik ami a kitartásod, nagyon nehéz egy blogot 70 részen keresztül írni. Tudom h milyen és én is így vagyok vele, egyiknél már a 34. résznél tartok, de már nagyon ihletem már nincs hozzá, de az olvasóim miatt meg kell tennem. Tehát kb 40 részesre tervezem. Gratulálok a kitartáshoz is, meg a 70 részhez is, ami nem lehetett könnyű

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Andrea! :)
      Bevallom, már vártam a te kommentedet, és nagy boldogsággal töltött el, amikor láttam, mennyi pozitív jellegű dolgot írtál nekem!
      Igen, emlékszem, nyáron sokat beszéltünk a blogolásról, stb.:) Komolyan?:O Jézusom, nem tudtam, hogy a starity-n valaki ajánlotta a blogomat! :o Bárki is volt az, nagyon köszönöm neki!! :)
      Az első történetem...hát én is bevallom, pocsék volt.A sablon blognál még sablonabb, csak a szerelem, rossz fogalmazás.De, valamilyen szinten büszke vagyok rá, hiszen az volt az első irományom! :) És ha azt nem kezdtem volna el, nem jöttem volna rá, mennyire szeretek írni!
      Igen, tudom, egyszer már leírtam a véleményem a sablonblogokról, szóval így most nem teszem megint ezt, és emlékszem a veszekedésünkre is. De, örülök, hogy sikerült megoldanunk, és nem haraggal váltunk el !
      Mivel ahogy te is említetted, a legtöbb blog happy end-del fejeződik be, ezért nem akartam, hogy ez is olyan legyen, hogy még sablonosabb legyen! :) Az ismétlődő részekhez visszatérve,.. azért tettem őket bele, hogy gondoljuk is át, mennyi mindene mentünk keresztül, mik voltak azok a főbb részek, amik már nem mostanában történtek. :)
      Nagyon örülök, hogy végül mégis olvastad a blogom, voltak részek, amik tetszettek,és hogy sikerült beleképzelned magad a szereplők helyébe. És, köszönöm a kedves szavakat, a véleménynyilvánítást, mind ezt, mind a régebbieket is, hiszen te is tudod, nem sértődöm meg ha negatív jellegű kritikát kapok, az őszinteség a legfontosabb, és a te kritikáidből is tudtam tanulni!
      xx

      Törlés
  11. Oh,édes Istenem.Hát szóhoz sem jutok.A 70-edik részhez sajnos nem tudtam kommentelni,de a 70 és a 71 -edik fejezetef végig sírtam hisz’ egymás után olvastam el,és már nagyon kikellett engednem.Szomorú volt mind a két történet,de nekem ez tetszett benne.Milyen fura.."Epilógus"..mintha csak most kezdted volna írni a blogodat.Mintha An és Niall most jöttek volna össze,de ez csak egy álom.:) Húha most nem tudok igazán semmit sem írni mert még mindig itt sírok mint egy hülye,de van miért sírni!:) Ebben az utolsó két részben olyan váratlan dolgok történtek,még most sem tudom felfogni.Ez a blog most a szívembe véste magát.Ahogy írod a részeket,hogy amikor olvastam a világ megszűnt körülöttem,ahogy minden tökéletes volt.:) De hát..minden csodának véget kell érni..ahogy ennek a blognak is.:") Hát még mindig jó formán nem tudom abba hagyni a sírast,és ezzel szerintem nem csak én vagyok így vele.Olyan furcsa ez az egész..mindez An-nek csak egy álom volt..húha!Vicces,mintha én élném át az álmát:) Szívszorító érzés,hogy ennek a blognak mostantól vége!:( Pedig olyan jó :) De hát az előbb mondtam.."Minden csodának véget kell érni"..és ennek most jött el a vége :") :( ..Hát..nekem asziszem ennyi mostmár csak jókat tudok kívánni neked,legyél sikeres az írásban,legyél egészseges mindig,legyen egy olyan ember az életedben aki örökké fog szeretni,minden jót amit csak eltudsz képzelni,azt mind neked küldöm.Ez a blog mindig a szívemben lessz.!! Ezt ne felejtsd el! És majd emlékezz vissza,milyen jókat írtak neked,mennyire elis ertük a blogodat.Majd mindig emlékezz erre.Azt hiszem,nekem ennyi.Örülök hogy végig olvashattam ezt a remek történetet.Gyönyörű álom volt.
    Szeretett teli olvasód:Brigi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Brigi! :)
      Egyrészt sajnálom, hogy megsirattalak, másrészt örülök, hogy sikerült az írásommal érzelmeket kiváltani az olvasókból! ☺
      Igen, én is így érzem, ez a kilenc hónap rettentő hamar eltelt, mintha csak most pattant volna ki a fejemből az ötlet, hogy írjak egy ilyen blogot. Hihetetlen hogy repül az idő! :)
      Amiket írtál, egyszerűen nem tudok szóhoz jutni. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! :') Köszönöm a hosszú véleménynyilvánítást, a rengeteg kedves szót, mindent! Neked is minden jót kívánok, boldogságot, és örömöt! ♥ xx
      u.i.: Soha nem fogom elfelejteni milyen csodás olvasóim voltak/vannak, és, hogy milyen örömet okoztak nekem minden egyes kommentel, és a kitartásukkal mellettem! ☺

      Törlés
  12. Drága smile-girl!
    Első sorban köszönöm/jük, hogy megírtad ezt a történetet. Amellett, hogy színesítetted a hétköznapjaimat a részekkel egy olyan történetet írtál aminek mondanivalója van. (Még ha ezt nem is így tervezted. :D ) Nagyon reméltem, hogy valahogy fel fogod dobni a végét. Ezzel a kómás dologgal egyedivé tetted a történetet. Én még ilyet nem olvastam, bár meg kell mondanom, hogy az én fejemben is született egy olyan gondolat, hogy írok egy blogot, aminek a végén kiderül, hogy csak egy álom volt, de sajnos én nem vagyok olyan jó író, mint te, illetve nem vagyok elég kitartó, hogy megírjak egy ilyen történetet. :) Nekem a blog elején nagyon sok volt már a szenvedés (értsd ezt úgy, hogy míg összejöttek) , de ez ízlés kérdése. Mondjuk az se lett volna jó, ha hipp-hopp egymás karjaiba vetik magukat. Végülis jó volt ez így, ezektől lett ez a TE blogod :D Én különösen szerettem a nyálas, szerelmes részeket. Az volt ezekben a legjobb, hogy nem oylan volt, hogy te jó ég valaki hozzon egy vödört mert nagyon csöpög, hanem volt ezekben a részekben is humor. Én különösen szeretem azt, ahogy írsz, a stílusod, az egyedi ötleteidet. Igaz, az előző blogodnál még eléggé zöldfülűen fogalmaztál, de én már azt is nagyon szerettem. Az első blogod eleje óta nagyon sokat fejlődtél fogalmazás terén (szerintem). Hát nem is tudom mit kéne ilyenkor még írni. Köszönöm, hogy részese lehettem, olvashattam, izgulhattam a Nanne párosárt, hogy volt amikor megríkattál és volt amikor megnevettettél. És nem utolsó sorban gratulálok, mert nem mindenki képes végigvinni egy ilyen blogot, mint a tied. Sok szerencsét a következő blogjaidhoz és feltétlenül szólj, ha kész az új!!!
    Nagyon sok puszi,
    DreamerGirl

    u.i.: Csak, hogy melengessem még egy kicsit a szívedet, az utóbbi időben már nem nagyon szoktam blogokat olvasni egyedül a te blogodat kísértem figyelemmel :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves DreamerGirl! :)
      Aki köszönettel tartozik, az én vagyok! nekem kell megköszönnöm mindent a csodás olvasóknak, akik kitartottak mellettem, és bíztattak! :)
      Mivel én sem olvastam még ilyen befejezést, ezért írtam meg ilyenre, bár sajnos manapság nagyon nehéz olyan befejezést kitalálni, amilyet még senki sem olvasott, mert rengeteg blog van, tán több is, mint égen a csillag.
      bevallom, visszagondolva talán tényleg túl sokat húztam az összejövetelüket, de elhamarkodni sem szerettem volna. :) Az előző blogomhoz visszatérve, igen, rettentően fogalmaztam, és a történet sem lehetett volna annál sablonabb...:D Örülök, hogy tetszett a történet, mind ez, mind az előző, hogy sikerült érzelmeket kiváltanom belőled! Nagyon szépen köszönök minden egyes kedves szót, amit írtál, nagyon sokat jelent nekem! Illetve, a hosszú véleménynyilvánítást is! Amint lesz új blogom, azonnal publikálom majd itt is, megígérem! :) De az új, majd csak a The life is cruel után fog érkezni.
      SOk puszi, smile-girl.:)))

      u.i.: Hú, nagyon jó érzés ezt olvasni, köszönöm!! ☺ x

      Törlés
  13. Kedves smile-girl.:))), azt hiszem, eljött az a pillanat, amikor sokáig kell gondolkodnom azon, hogy mit kéne neked írnom, elvégre mégiscsak az utolsó fejezethez fog kerülni... szinte biztos vagyok benne, hogy miután ezt elküldtem, rengeteg dolog fog még eszembe jutni, de azért megpróbálom összeszedni a nagyját.☺ Ne haragudj, ha néhol értelmetlen, de sosem voltam jó az ilyenekben...
    Akkor, kezdeném ott, hogy mikor megtaláltam a blogodat, és elkezdtem, azután csak olvastam és olvastam, és izgatottan vártam, hogy mikor jössz új résszel. A karakterek egyediek voltak, valóban úgy éreztem, mintha ismertem volna őket! Ami pedig az egyik örök kedvencem marad, az a két főszereplő közt lezajló játékos és pimasz beszélgetések, utalások és gesztusok. Na meg a kitartás! Hogy annyiszor összekaptak valamin, végül mindig egymás mellett kötöttek ki.:)) (Megsúgom, én is romantikus típus vagyok, bár ezt a közelemben senki nem tudja rólam haha.) Rengetegszer megsajgattad a szívem, mikor itt-ott szétmentek, vagy egyszerűen csak nem jöttek össze, mert... mert nem:D És tudom, hogy ebbe mindig beleőrültem, hogy "nem lehet igaz, ők szeretik egymást, legyenek végre a másik karjában!" Viszont tetszett, hogy itt nem minden egyből happy, egyből járnak meg minden ilyen... szó mint száz, ügyesen szövögetted a szálakat.:)
    De a vége.... erre végképp nem számítottam! Nagyobb csattanót ki sem találhattál volna! Wow, komolyan, nem gondoltam volna... minden elismerésem! :) Mondjuk reménykedtem benne, hogy a végén ... esetleg, mégiscsak felbukkan Niall, de nem, és azt hiszem, tökéletes volt így a befejezés.☺ Nem beszélve az utolsó bekezdésről: csodálatos!
    Az én részemről, úgy gondolom, tanulságos volt az egész, amit megalkottál. Az épp rossz és jó döntések felől. Én legalábbis általában mindig megpróbálom beleképzelni magam egy adott szereplő helyébe, és végig gondolni, hogy merre lépnék a több irányú úton. És hát, ezek segítésében azt hiszem a lapra vetett írás és az abban hozott döntések és velük járó dolgok segíthetnek a legjobban... (kicsit lehet, hogy zavaros, de nem tudom jelenleg máshogy megfogalmazni, bocsánat...)
    Még amit nagyon szerettem: hogy többféle érzést tudtál kiváltani belőlem. Együtt mosolyogtam, örültem, sírtam vagy izgultam a szereplőkkel, és ennél nincs is jobb! Mintha ott lehetne az ember...
    Rengeteg kedvenc pillanatom volt, biztos vagyok benne, hogy még egyszer legalább el fogom olvasni a történetet.:) Nagyon sajnálom, hogy már is vége, hihetetlennek tűnik. Mindenesetre biztos olvasni fogom többi blogodat is, ezt megígérhetem.:D
    Imádtam az elejétől fogva, és nehéz lesz elbúcsúzni tőle, de ahogy mondtad, egyszer mindennek véget ér... Na, viszont nem akarok túl sokat szomorkodni, inkább nagy-nagy gratulációt mondok, mert megérdemled! Így tovább a jövőben is!♥
    Alig várom, hogy olvashassam a többi történeted is.:)
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Shima! :)
      Nos, elsősorban nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani neked, amiért minden egyes alkalommal szántál rám egy kis időt, és kommenteltél! Nagyon sokat jelent/jelentett nekem! :)
      Reméltem, hogy nem számít a végére senki, szerettem volna egy kis meglepetést! Nagyon örülök, hogy sikerült érzéseket kiváltanom belőled, hiszen mint író, te is tudod, milyen nagy öröm azt olvasni, hogy érzelmeket vált ki az írásod az emberekből! ☺
      Nagyon szépe köszönök mindent, amit írtál - a mostanit, illetve az eddigi összes kommentet -, az összes bíztató, kedves szót! Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed a történet, és hogy megtaláltam a te blogjaidat is, hiszen hihetetlen jó író vagy, hidd el nekem!!! :)
      Köszönök még egyszer mindent!!
      xx

      Törlés
  14. Szia.:) eszméletlenül szerettem a történetet, alig vártam az új részemet, de most, hogy már nincs ne tudom mit fogok helyette találni.:/ nem ilyenre számitottam de tetszett ez a vége is. Ahogy vissza emlékezett a meg nem történt dolgokra amiket álmodott.:) nagyon nagyon tetszett. Ha rossz kedvem volt csak megnyitottam az oldalt és vissza olvastam részeket. Volt, hogy sírtam rajta, nevettem, de mindegyiket imádtam. Volt benne izgalom, szerelem, sírás és jó sok One Direction.:D én mint Niall-os nagyon nehezen fogok megválni tőletek, szinte beleszerettem a történetbe.:)köszönöm, hogy megírtad és nyilvánosságra hoztad a sztorit, hiszen azért voltak benne úgymond tanulságos részek.:) gratulálok, hogy végig kitartottál és nem hagytad abba.:) alig várom a következő blogjaidat :) ♥ Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dóra! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett a blogom, illetve, hogy a bizarr befejezés is! Örülök, hogy sikerült felvidítanom téged, illetve, hogy érzelmeket váltottam ki belőled!
      Én tartozom köszönettel neked, és minden egyes olvasómnak, hogy itt voltak velem, és Nanne-el ! :) Nagyon szépen köszönök mind egyes kedves szót!!! ☺
      xx

      Törlés
  15. Hát hol is kezdjem?! Első sorban el kell mondanom,hogy egyszerűen fantasztikus epilógust csináltál(teljesen megleptél vele,de JÓ értelemben). Erre egyáltalán nem számítottam,mindenre gondoltam csak erre nem. De a blogról összeségében csak jót tudok mondani,igaz elején kicsit sablonos de aztán egyre több egyediség volt benne.Nagyon örülök hogy hogy egy ilyen fantasztikus blogot olvashattam. . Szóval hogy rövidre fogjam,sok sikert a másik blogodhoz és sok kedves Niallos álmot neked is.Virág

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Virág! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett az epilógus, és sikerült meglepnem téged vele, hisz bevallom, ez volt a célom :) . Igen, tisztában vagyok vele, ezért próbáltam több nem sablon dogot beleszőni a történetbe.Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat!! :))
      xx

      Törlés
  16. Úr isten!! Fantasztikus lett ez a rész. Nagyon jó a befejezés, végig sírtam az egészet. Rettentően meglepődtem a végén, erre nem számítottam. Szerintem nem kellene abbahadjad az írást, nagyon jól írsz! Eddig ez volt a legjobb blog amit valaha olvastam. Szóval csak így tovább!! Hiányozni fog ez a blog. Ha folytatod az írást akk sok sikert hozzá! Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kincső! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett, és, hogy sikerült érzelmeket kiváltanom belőled!:) Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, nagyon jó érzés ezt olvasni, hogy valaki szerint ez a legjobb blog - habár ennél sokkal jobbak vannak, én nem vagyok profi író - de nagyon köszönöm! ☺
      xx

      Törlés
  17. hát én nem is tudom mit mondjak... ebből a történetből kiindulva kicsit sem vártam, hogy ez lesz a vége, hogy Anne csak álmodott, sőt a vágdosós résznél azt hittem kiesik a szemem a helyéről, de tudod mit? tetszett!! sőt, akkor is ez marad a legszebb Niall-es történet, amit végig kísértem :)♥
    belekezdtem olvasni a másik blogodba is, és fantasztikus szintén. de mondjuk szerintem nincs olyan, amit te ne tudnál jól megírni :)
    hiányozni fog nagyon Anne és Niall, de valószínű hamar megszokom a következő párt :)
    sok sikert a továbbiakban, és ha tudlak, mindenképpen megpróbállak nyomon követni :D
    sokat gondolkodtam, hogy mit tudnék írni most neked, tulajdonképpen már napok óta ezen rágodóm, de csak ennyi jött ki. sajnálom :(
    nagyon imádlak, és nehogy abba hagyd az írást! további sikerekben gazdag blogolást, tehetséges vagy. :)
    laters, Petra :)

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Petra! :)
      Nagyon örülök, hogy sikerült meglepnem vele, hisz ez volt a célom! :) Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, rettentő jó érzés olvasni, amiket írtál,illetve nagyon örülök, hogy a másik blogom is elnyerte a tetszésedet! :)
      Köszönöm, hogy velem tartasz továbbra is! Nem tervezem abbahagyni, hiszen nagyon megszerettem ezt a tevékenységet! Nagyon köszönöm még egyszer is!!
      xoxo smile-girl.:)))

      Törlés
  18. Kedves smile-girl!
    Nagyon tetszett ez a történeted. Nincs egy hete hogy "rátaláltam" a blogodra. Nem tudtam abba hagyni az olvasását. Volt amikor a nevettem rajta, volt amikor sírtam. Ilyet egyik blog se váltott ki belőlem, pedig olvastam már egy párat. Amikor megláttam, hogy elérkezett a vége szomorúság töltött el. Sírtam az utolsó fejezeten és nem erre számítottam az epilogusban, de tetszett. Nagyon a szívemhez nőtt ez a sztori. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez a legjobb azok közül amiket eddig olvastam. Gratulálok ahoz, hogy sikerült befejezned és nem kevés rész után. Sok sikert az íráshoz, a többi blogodhoz. Ne hagyd abba az írást, mert tehetséged van hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Melodi! :)
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed a történetem! nyugodtan jelenthetem ki, hogy ezzel én is így vagyok...előrfordult, hogy én is könnyezve írtam meg egy-egy fejezetet, vagy éppen végig mosolyogva, mint egy idióta.:D
      Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, nagyon sokat jelentenek nekem!! :)x Az írást pedig semmiképpen nem hagyom abba, a szívemhez nőtt ez a hobbi!
      xx

      Törlés
  19. Hát nem is tudom hol kezdjem.Komolyan!:D Igazából már 69 .rêsz után kezdtem lassabban olvasni llitetve elhanyagolni,hogy nehogy a véhére érjek de ami késik nem múlik- ahogy mondani szokták.Viszont a végére értem(sajnos) és ez az egész történet nagyon tetszett hol pityeregtem,hol boldogan olvastam.Viszont ez az utolsó két rész vagyis az epilogus meg a 70 részt végig pityeregtem.Aztán a végen így BUMM.Úgymond falba ütköztem.Hát erre nem számítottam.Így végén vissza gondolni a történetre,hogy valójában megsem történt...egyszerűen hihetetlen.Nagyon tetszett.Ez szinte már nem egy kitalált történet volt,hanem velem együtt "élt":D van tehetséged az íráshoz az egyszer biztos!Viszont valamire nagyon kivancsi lennék: Tovább gondoltad e a történetet és ha igen...Anne felkereste Niallt? Ez engem nagyon izgat :DD
    Hát így pár sorba összefoglalva az érzéseim.De még most sem tudom.felfogni mitörtént!!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szimonetta! :)
      Haha, ilyet még nem olvastam, nagyon aranyos tőled! :D
      Én is így vagyok ezzel, ez az egész olyan, mintha velük együtt éltem volna át mindent... :')
      Nagyon örülök, hogy tetszett a történet, és nagyon köszönöm a kedves szavakat!! :)xx
      Gondolkodom rajta, hogy legyen-e egy epilógus utáni fejezet, majd meglátjuk, mi lesz.. :)
      xx

      Törlés
  20. Szia! Amikor elolvastam a 70. részt már kigondoltam, hogy mit írok ide neked, hogy hogy vagy képes olyat írni, hogy An megcsalta Niallt. És az, hogy az egészet csak beképzelte megdermesztett. Ha éppen betűket melléütök, bocsánat. Az elejétől végigkövettem a blogod, de nem emlékszem, hogy írtam volna kommentet. Nem tudom elhinni ezt az egészet. Egy korszaknak van vége. nagyon szerettem ezt a blogot! Mindig az első olvasók között voltam! Az egész, ahogy leírtad. Azt hittem, hogy nem lesz ilyen vége. Nem lehet minden blognak hepiend a vége, de én ezt olyannak képeltem el ezt. Kellemesen csalódtam. A befejezés...egyszerűen briliáns...Végiggondolni az egészet...Csodás volt. Bár tudom, hogy olyan nincs, de engem nagyon érdekelne a folytatás. Vajon találkozni fognak? Tudom, hogy nem írod tovább. És nagyon remélem, hogy fogsz még írni blogot!!! A blogodat örökre a szívedbe zártam és nem tudja azt onnan senki se kiszedni! Köszönöm, hogy megírtad ezt nekem/nekünk! :) <3
    Nem tudom felfogni az egészet, de megpróbálom! Nagyon köszönöm...mindent!
    Asszem így ennyi lenne! :) Köszi! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lau! :)
      Nagyon örülök, hogy a furcsa vég ellenére is tetszett! Illetve, külön köszönet érte, hogy a kezdetektől kezdve velem voltál, és Nanne-nel!! :)
      Igen, bevallom, sokat gondolkodtam, hogy happy end legyen-e, vagy nem, de mivel sokszor hallottam, hogy sablonos a blog, ezért a kevésbé sablonos befejezést választottam :)
      Gondolkodom ezen az ötleten, hiszen már több ember mondta, majd meglátjuk mi lesz, lehet, hogy megírok egy epilógus utáni részt.
      Köszönöm szépen a kedves szavakat, aki itt köszönettel tartozik, az egyedül én vagyok! Nagyon köszönöm, hogy olvastad a blogom! :)
      xx

      Törlés
  21. Fantasztikusan írsz, mikor elkezdtem olvasni nem bírtam abba hagyni! Nem gondoltam volna hogy ez lesz a vègèn, mikor An bement a fürdőszobába Ès elővette a pengèt már annyira sírtam, hogy abba kellet hagynom az olvasást, de utánna folytadtam. Imádtam annyira beletudtam magam èlni! Ês köszönöm a sok èrzelmes pillanatot, siratós pillanatot Ès mèg sorolhatnám... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gréta! :)
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed a blog, és sajnálom, ha megsirattalak, de reméltem, hogy ki tudok majd érzelmeket váltani az olvasóimból! :)
      Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat!! :))
      xx

      Törlés
  22. Nagyon megleptem magam ugyanis 5 napja talàltam a blogot és mind a 69 részt elolvastam 4 nap alatt de nem akartam hogy vége legyen és az 5. nap este ma be kellett fejeznem. Nem bírtam úgy sírtam és nem is bírol aludni csak az kavarog bennem miért? Van ennek a blognak facebook csopija? Ha igen kérlek linkeld:) Minden esetre gratulálok és szerintem nem csak én lennék az egyetlek aki örülne egy 2. évadnak:) Amibe a dolgok megtörténnek valójába is:) Köszi ha visszairsz!:)

    VálaszTörlés
  23. Szia!
    Nem tudom hol kezdjem. Talan ott, hogy egy egesz ejjszakat atolvastam, amikor ratalaltam erre a fantasztikus blogra (2014.junius 18.). OLyan szinten imadtam/imadom, hogy az szinte lehetetlen. Megtalaltam azt a blogot, amit legalabb egyszer ujra fogok olvasni.
    Az utolso ket reszt vegigsirtam.
    A 70.et azert, mert mar csak egy reszt olvashatok, ebbol a csodabol. Az utolsoelotti resz veget, szerintem mindenki vegigsirta.
    Az epilogus. Hat, huh.. meg mindig 'zokogok'. Orulok, hogy vegul nem lett ongyilkos. Remelem Niallel minden jol alakul majd kozottuk.:)
    Egyer ertek az alottemszoloval: kimondhatatlanul orulnek egy 2.evadnak<3
    Koszonom, hogy olvashattam egy ilyen csodat. Csak kivanhatom, hogy en is olyan jol irhassak, mint te.
    Elkezdem a masik blogod, de ezek utan, szinte biztos vagyok benne, hogy az is tetszeni fog.
    Sok sikert a tovabbikban, az eletben, az irashoz. Puszillak:)<3

    VálaszTörlés
  24. Szia!
    Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a blog csak kár hogy nem lett az a vége hogy pl. összeházasodnak de ez ettől lett különleges :D.

    VálaszTörlés
  25. Kedves smile-girl.:))) !
    Huu hallod...össze kell szednem a gondolataimat, mert...ez...ez...nagyon, de nagyon csodálatos történet lett.
    1.szakasz(csak barátok): Ez a szakasz nagyon zavaros és bonyolult volt, de megehetett érteni, fel lehetett mit ki és miért tett. :)
    2.szakasz(összejöttek-part1): Ez a szakasz számomra az összejövésüktől a szakításukig tartott. Hát ez sem volt kutya, meg kell hagyni... Azt nem "értettem" a szakítós részben l, hogy ha egyszer An dobta Niallt akkor miért lett felháborodva? Jajj...szöszi vagyok ehez a AnneAlleyLogikához :D
    3.szakasz(összejöttek-part2): Ehez a szakaszhoz csak egy mondat; Azt a jó k*rva eget!*-* Ezek a részek nagyon jók lettek :) de komolyan :)
    4.szakasz(utólsó 2 rész):
    Mondd, hogy beteg vagyok, de én az ilyen érvágós, indulatos sztorikra bukom...ugye milyen cuki?! ^^
    A 70.rész abszolute a kedvencem lett, mivel 'kézzelfogható' volt a düh, a csalódás a részben, meg egyéb vegyes érzelmek. Wow!!! :D
    Az epilógus pedig nem tetszett, mert jó lett, de én magamban lezártam a Nanne sztorit a 70.résznél, remélem nem baj! :)
    Összeségében a történeted nagyon jól sikerült, remélem felbukkansz még további blogokkal! ;)
    Love; Julianna :)

    U.I.1.: Nézz be a blogjaimba, kérlek, s láss el tanácsokkal, sokat jelentene! :)
    U.I.1.: Bocsi, ha helyesírási hibákat találsz...telefonról írtam és kicsik a gombok ;)

    VálaszTörlés
  26. Negy nappal ezelott tok veletlen talaltam ra a blogodra. De komolyan, csak egy 1D-s pengetot akartam keresni a neten a gitaromhoz, es kiadta a blogot is, mert megvolt benne mind a ket szo. Kivancsisagbol ramentem. Meg az elozo sztori egyik reszenek az elejebe olvastam csak bele, de nagyon megtetszett. Elkezdtem nyomkodni orult modon a telomat, hogy a legelejerol tudjam kezdeni a tortenetet. Es elkezdtem olvasni:) Az elso sztori igazan lebilincselo volt, masfel nap alatt elolvastam mind az 50 reszet, es vegig vigyorogtam. Olyan igazi boldogsag volt olvasni. Aztan hezitaltam egy kicsit, hogy belevagjak-e a masodikba is, de vegulis vasarnap este elkezdtem azt is olvasni. Hat imadtam! Ha lehetseges, akkor meg az elotte levonel is sokkal nagyobb izgalommal faltam a sorokat...ejjel mindig sokaig fent maradtam hogy olvashassak, ha rajtam mult volna, nem is alszok. Ezert viszont eleg keson is keltem, de nem erdekelt. Ebben az elmult negy napban minden reggel az elso dolgom volt, hogy nekikezdek olvasni. Szoval koszonet ezekert a remek sztorikert!:)
    Ugy osszessegeben nagyon jok lettek a tortenetek, szerintem jo, hogy ennyi romantika volt bennuk. Voltak reszek, amiknel mosolyogtam, nevettem, de voltak, amelyekkel nem ertettem egyet, esetleg mert tulsagosan lehangoltak, vagy csak tul lett mar csavarva a sztori. De mindezek ellenere, amikor Anne es Niall vegre osszejottek, felugrottam oromomben. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett: a 70. resz es az epilogus. Szerintem lehetett volna egy boldog, bekes vege is a sztorinak, nagyon sajnaltam/sajnalom hogy vegul is nem lehetett egyutt Niall es An. De mindezt felreteve: KOSZONOM! Elvezet volt olvasni a sztorijaidat:)❤

    VálaszTörlés
  27. Szia :) öhm nekem nagyon tetszett az egész blog :) de a végét nem igy képzeltem el.... Azt hittem happy end lesz... Niallel de nem :( de ennek ellenére nagyon tetszett! Rohadt jól. Írsz,nagyon élvezhető volt :) teljesen bele éltem magam :) :-* szóval gratulálok! Ez egy nagyi sikere blog lett a szemembe :) eddigi legjobb volt... :)

    VálaszTörlés
  28. Szia en egy hete talaltam ra a blogodra. csodalatosan irsz tehetseges vagy. Elsem hiszem hogy egy ien csodalatos tortenetet irtal imadtam soha nem tudtam lerakni a blogot a kezembol mindig minden pilanatba olvastam imadtam AN es NIALL tortenetet ahogyan oszejotek ahogyan megismerte a fiukat es a csajokat fantaztikus sok harcok aran is de NIALL nem adta fel es vegre meg szereszte maganak AN-t amikor az utolso eloti reszt olvastam ahogy Niall beszelt Anel tudtam hogy enek mar nem lesz jovoje. Amikkor eljot az a resz hogy ereit felvagta es elbucsuzot telefonba Niall tol es a tobiektol sirva fakadtam nem birtam aba hagyni a sirast ahogy Niall es a tobiek ki akadtak borzaszto volt meg most is a siras hataran alok. Kar hogy vege let es nem folytatod en sivesen olvasnam meg. Egy fantaztikus iro vagy mindig tudod mit kell irni. Csodas tortenet volt es orulok hogy ratalaltam ere a remek blogra. <3 <3

    VálaszTörlés
  29. Kedves smile-girl!
    Csak most találtam rá erre a blogodra, ami egyszerűen fantasztikus lett! Amikor olvastam, hogy Anne öngyilkos lett ott teljesen kiakadtam, de utána jött a ráadás amitől egyenesen kiborultam!!!! Már egy fél órája püfölöm szegény párnámat, és mondogatom azt, hogy:"Nem jöttek össze valójában Niallel????? Ezt most komoly????? Ugye most szívattok?????". Annyira jó lett ez a történet, de a vége nagyon váratlanul ért engem!!!! Pedig annyira vágyakoztam rá, hogy az epilógusban benn lesz, hogy kb. 5 év múlva kint vannak a 1D ház kertjében mindannyian és Niall meg Anne összeházasodik, lesznek gyerekeik, Harry is megtalálja a szerelmet, Perrie&Zayn, Louis&Eleanor és Liam&Danielle páros összeházasodik és gyerekeik kint játszanak a kertben, míg nosztalgiáznak a "szülők". Összeségében a blog nagyon tetszett, te nagyon jó író vagy és ne hagyd abba!:):D <3 <3 <3
    Puszi:Csenge<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen átérzem ezeket:D
      Én is valami ilyesmit képzeltem a végének, de mikor olvastam a 70. rész elején, hogy trágár szavak, stb., akkor már tudtam, hogy baj lesz. És lett is :/
      Kéne hozzá egy második "évad" :D
      Puszi:') ❤

      Törlés
  30. Szia!:)
    Lehet, hogy "feleslegesen" írom Neked ezt a kisregényt, hiszen már pár év eltelt azóta, hogy befejezted(az olvasók legnagyobb szomorúságára) ezt a szuper blogot!
    Először is szeretném megköszönni ezt az(nekem) egy hetet, amíg végig olvastam a 70+1 részt. Egyel több indok volt ez a blog, amiért vártam a hazajövetelt a suliból: hogy ismét tudjak olvasni.
    Pár szót magáról a blogról/történetről: imádtam minden egyes percét, pillanatát, történését, egy szóval mindent. Bevallom, az olvasása közben többször is voltam úgy, hogy be tudtam volna húzni egyet az adott karakternek(ez legtöbbször An volt, bocsi:D), de ez így volt tökéletes: hiszen, szerintem akkor igazán jó egy történet(jelen esetben blog), ha az író(aki esetünkben blogger) tud játszani az olvasók érzelmeivel, érzéseivel. Ha elő tus belőlük hozni olyanokat, mint pl.: Ó ne már! Már megint?! Gyerünk csinálj már valamit, ne csak állj ott! stb stb. Mert egy unalmas történetet egy idő után mindenki megun, nemde? Ezért kellenek bele izgalmak, hatalmas csavarok, amiből Nálad volt bőven.
    A Nanne páros romantikusabbb/intimebb cselekedeteibe szerintem néhol még én is belepirultam, olyan jól volt leírva. Szerintem nem volt olyannyira nyálas ez a történet, hogy a végére már a telefonból is csöpögött a nyál, ez így pont jó volt, amolyan aranyközépút.
    A történet nagyon tetszett, eltudtam képzelni ez alapján a 1D fiúk valódi hétköznapjait, Niall gyerekkorát. Tetszett az is, hogy beleszőtted Írországot is és Niall családját. Mert(most nem akarok megsérteni másokat)szinte a legtöbb ilyen blog az a "húdenagyvilágsztárvagyok"-életről szól. És ez a cím is! Tökéletesen eltaláltad, teljesen illik a történetre.
    Az elején szinte levegőt visszatartva izgultam a karakterekért, hogy hát úristen, jöjjenek már össze! Amikor ez megtörtént, én is vigyorogtam mint a tejbetök a telefonom mögött, anya meg persze hülyének nézett. :D
    És a vége.....hát azon behaltam.(bocsi An, rossz poén :'D) Nemrég fejeztem be, és majdnem fél óráig bámultam a telefonom kijelzőjét, mert nem akartam elhinni: hogy vége, ráadásul ÍGY lett vége, hogy nem tudok többet olvasni Nanne-ről, a 1D-ről, és erről az egész jól felépített történetről. Épkézláb gondolataim nem voltak, csak kb ennyi: Miiii?. Most mondhatod(már, ha olvasod ezt), hogy van még egy csomó blog ami Niallal foglalkozik, de nekem ez kell! Olvastam már párat, de ez tetszett a legjobban. Nem volt erőltetett, nem volt csak pár részes, úgy, hogy az illető gondolt egyet és abbahagyta.
    Még mindig szinte lesokkolva ülök...belegondoltam, hogy ha ezt An valójában csak "képzelte", akkor miután kikerül a kórházból, vajon fog-e találkozni Niallel és a többiekkel? Vajon újra szerelmesek lesznek-e egymásba? Vajon minden így fog történni ahogy ő azt "megálmodta"? És még rengeteg ilyen kérdés van per pillanat a fejemben.
    Egyébként, bocsi, hogy nem kommenteltem sehova, csak ide. De lehet, hogy már mindegy is, mert idén február 10-én volt 3 éve, hogy befejezted. És kitudja, hogy azóta nézted-e. És azt sem tudom, hogy kapsz-e valami értesítést amikor jön egy új komment.
    Végül csak ennyit: köszönöm!
    Egy boldog-szomorú olvasó 2017-ből:)❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hozzáteszem, 2017. június 1. 0:56 van, csak valamiért május 31. 15:50-et ír ki. Éjjeli bagoly vagyok:D Egy szomorú éjjeli bagoly:( ❤❤❤❤❤

      Törlés