#65 - Fűtött események

 Sziasztok!:)
Ne haragudjatok a sok késéssel, most lett kész a rész, sajnálom.:/ Nem is magyarázkodom sokat most, ime, itt a rész! :)
Nagyon köszönöm a sok támogatást, a kedves kommenteket, a türelmeteket, és azt, hogy megértetek engem! nem tudom elégszer megköszönni!♥♥
Wow. Már 59 rendszeres olvasót tudhatok ennek a blognak. Az oldalmegjelenítések pedig átlépték a 

79500-at !! OMG. NEM TUDOK MIT MONDANI. Nagyon köszönöm!♥

Na nem is húzom tovább a szót, jó olvasást! :)xx

xoxo  smile-girl.:))

Hatalmas nyújtózások közepette baktattunk ki a sátorból. A többiek a fatörzseken ülve majszolták a szendvicseiket. Niallnek sem kellett több, azonnal visszabújt a sátrunkba a kajás táskájáért. Nevetve telepedtem le a többiek mellé, valahogy nem volt kedvem enni. Hm, ilyen is régen volt már, hogy nem vagyok éhes reggel.
- Jó reggelt! - köszöntöttem társaimat. Egy-egy intéssel adták tudtomra, hogy éppen esznek.
- Ne tömjétek már a fejeteket. - nevettem rajtuk. SZinte átnéztek rajtam, inkább folytatták cselekedetüket. Niall még mindig nem tért vissza a sátorból. Unalmamban inkább megnéztem mit csinál.
- Hát te? Nem jössz ki?
Mutatóujjával a füléhez tett telefonra mutogatott. Értettem, valakivel beszélget. Nyugodtan telepedtem le mögé törökülésben, hátulról átöleltem, egy apró csókot nyomtam nyakára. Egy pillanatra megállt a beszédben. Sandítva nézett rám hátra, majd visszatért a telefonáláshoz. Imádom, hogy olyan hangosra van véve a telefonján a hangerő, hogy hallom mit beszélget.
- Visszatértem, bocs, csak megérkezett An.
- An? Mit csináltok, öcsi? Szia An!
- Szia, Greg. - nevettem bele a készülékbe.
-Ha valami rosszat csinál az öcsém, csak szólj rám, és megverem.
- Köszönjük, Greg... - morgott Niall.
- Mikor jöttök errefelé?
- Ha minden igaz, két hét múlva.
A barátom szeme felcsillant. Mindig is nagy lelkesedéssel várta, amikor hazalátogathatott. Előtte teljesen fel van villanyozva, le sem lehet lőni. Tisztelem benne, hogy a hírneve ellenére ilyen sokat figyel arra, nehogy elhanyagolja a családját. Nem telik el olyan nap, hogy ne beszélne valamelyik családtagjával, telefonon, vagy esetleg skypeon. Bevallom, bár tudom, nem szép dolog, de olykor-olykor mosolyogva hallgatom, vagy nézem, mit is beszélgetnek. Persze Niall sokszor felidegesíti Greg, de ez fordítva is igaz, olyankor jót nevetek rajtuk. Vagy ha Greg tudja, hogy én is ott vagyok szándékosan mond ciki dolgokat Niallről. Ilyenek a jó testvérek.
- Na és megünnepeltétek az öcsém szülinapját kellően? - tudakolta Greg. Szinte magam előtt láttam az önelégült vigyorát.
- Na is veled meg Denise-szel mi a helyzet? - tért ki a kérdés elől Niall. Az én okos barátom !
- Ne tereld a szót. Értem én mi a szitu, fiatalok vagytok, egészségetekre! Ja és ugye...
Niall megszakította a vonalat, ahogy rám emelte tekintetét egyszerre nevettünk fel.
- Az én idióta bátyám.

*

Fogalmam sincs mennyi ideje baktattunk az erdőben, de a lábaim kezdték bemondani a szolgálatot. Ha minden igaz pontosan 3 órája indultunk el a táborhelyünkről Louis kérésére, miszerint "vicces lesz túrázni egyet úgy, ha nem tudjuk hol vagyunk." Hát, nagyon vicces, meg kell, hogy mondjam. Azt találgatjuk, merre is kellene mennünk, mert már vagy háromszor elmentünk egy bizonyos szívecske alakú fa mellett, és ismét e mellett állunk. Louist esküszöm megölöm, ha lesz hozzá energiám.
- Szerintem menjünk egyenesen. Mit gondoltok? - szólaltam fel
- Előbb is arra indultunk, és ide érkeztünk. - duzzogott Pezz.
- Na figyeljetek. Szerintem jobban járnánk, ha különválnánk. Itt egy csomó út, mindegyik másfelé vezet. Telefon van nálunk, ha valaki eljut e megfelelő helyre, akkor felhívja a többieket. Oké?
- Szétválni egy erdőben? Te meg vagy húzatva?! - sipítozott Louis.  Nem is ő lett volna..
- Szerintem jó ötlet lehet. Többre megyünk vele, mintha nyolcan egyszerre megyünk egy irányba.
- Köszönöm Liam, hogy elismered az igazam. - biccentettem felé.
- Akkor kettesével menjünk, nem?
- Perfekt. Niall-An, Louis-El, Perrie-Zayn, Liam-Harry. Így jó?
- Jó. - mondtuk egyszerre.
- Akkor sok szerencsét mindenkinek.
Kissé megilletődve néztem, ahogy mindenki elindul, csak a mi párosunk állt teljes zavarodottságban, hogy merre is kellene mennünk. Egy útvonal maradt. Hát jó, akkor arra megyünk.
- Na gyere, hercegnő. - nyújtotta felém Niall a kezét egy nagy mosoly kíséretében. Nem haboztam, összekulcsolt ujjakkal indultunk meg a nagy erdőben.Ámulva néztem a természetet, milyen csodálatos. Az időérzékemet elhagytam, csak mentem előre, szótlanul, hallgatva a természet neszeit, a madarak csicsergését. Úgy érzem ezentúl minden hétvégén el akarok majd jönni túrázni! Ha törik, ha szakad ráveszem Niallt. Egyikünk sem beszélt, és ez így volt tökéletes.
- An? - szólalt meg mellettem Niall.
- Hm?
- Szerintem eltévedtünk. - nevetett fel a szőkeség kínosan.
- Drágám, eddig is el voltunk veszve, és ez neked csak most esik le? - halványan bólintott. Olyan édesen nézett, nem bírtam türtőztetni magam, arcát két kezem közé vettem, lágy csókot leheltem ajkaira. Ahogy előre néztem, valamin megakadt a szemem. Bizony, egy kiépített pihenőhely, alig 100 méterre.
- Niall! Induljunk!
Kocogva indultam meg az irányba. Párszor majdnem el-elestem, de sikerült megtartanom az egyensúlyom. Niall már kevésbé díjazta az ötletem, lihegve loholt mögöttem azt hajtogatva, álljak meg. Örömittasan néztem körbe. Tényleg itt egy pihenőhely. Igaz, hogy a padok már-már a rohadás szintjén álltak, az asztal szintúgy, de volt egy nagy tábla amin egy térkép volt. Bingó!
- An, te meghibbantál? - ért be a barátom is úgy lihegve, mint egy kutya. - Ilyet többet ne csinálj.
Tekintetével felmérte a terepet, majd miután rájött, hogy a padokkal sokat nem érünk, inkább egy nagy fa tövébe telepedett le. Addig én a térképet fürkésztem. Sikerült beazonosítanom hol vagyunk, vigyorogva vettem tudomásul, hogy alig fél órányira vagyunk a táborhelyünktől, de sikerült a legnagyobb kerülőt megtennünk, ezért vagyunk úton olyan.... 4-4,5 órája?! Érdekes.
- Felhívom a többieket, hogy jöjjenek ide!
- Nem lehetne, hogy először pihenjünk egy kicsit? Utána felhívhatod őket. -nézett rám kiskutya szemekkel. Szemem forgatva csoszogtam hozzá, lehuppantam mellé. Kezét átrendítette a derekamon, úgy húzott magához. Fejem vállára hajtottam.
- Emlékszel, amikor kiskorunkban elmentünk anyuékkal túrázni?
A szőkeség felnevetett, eszébe jutottak a régi emlékek, nekem szintúgy.
Én 10 voltam, Niall 11, a szüleink pedig egy közös túrát szerveztek. Egy hatalmas erődbe mentünk, nevetgélve kergettük a bogarakat, sokszor elestünk, felsegítettük egymást olykor. Mindig egy kicsit lemaradtunk, de egyszer különösen. Niall kitalálta, hogy vicceljük meg a szülőket, és ijesszük meg őket. Amikor nem figyeltek az egyenes út helyett elfutottunk oldalra, és sprinteltünk előre. Be is pozicionáltuk magunkat egy fa mögé, vártunk, vártunk, de nem jött senki. kezdett gyanús lenni a helyzet. Kérdeztem Niallt, hogy biztos jó felé jöttünk-e, de ő magabiztosan állította, hogy igen. Végül vártunk, vártunk, vártunk, de semmi. Én bepánikoltam, és elkezdtem sírni, hogy meghalunk itt az erdőben, Niall szintúgy. Egymást ölelve és sírva ültünk le egy fa tövébe. Nagyon sokáig ott lehettünk, már kezdett sötétedni, még jobban megijedtünk. Végül amikor már korom sötét volt, pár erdész talált meg minket, akik odavittek minket a szüleinkhez, mert mint kiderült az összes erdészt értesítették hogy eltűnt két gyerek. Többet nem is mentünk túrázni.
- És emlékszel mit csináltam akkor? - kuncogott. Ujjainkat összekulcsolta, hüvelykujjával cirógatta a bőrömet, ezzel libabőrt okozva nekem.
- Nem. Mit?
Forró leheltét megéreztem a fülemnél, szemeim lecsukódtak, ahogy tökéletes ajkai a fülemhez értek.
- Adtam neked egy szájra puszit biztatásképp, hogy nem fogunk elveszni.
AZ emlék egy pillanat alatt visszatért az elmémbe. Hogy is felejthettem el! Egy egész héten keresztül nem mostam meg a szám, inni is csak szívószállal ittam. Nagyon felpörögtem attól a szájra puszitól, mindenkinek arról áradoztam, hogy megcsókoltak, holott az nem is csók volt, csak egy szimpla puszi.
- nem voltál elég tökös hozzá, hogy megcsókolj. - fordultam felé, homlokunkat összeérintve, ajkunk között alig pár centi ékeskedett.
- Mert nem akartam megrontani a gyerekkorod.
- Nem bántam volna. - mosolyodtam el.
- Elég volt, hogy megrontottalak két nappal ezelőtt, nem gondolod?
Pajkos, mély hangjától az egész testem megremegett. Vágytam ajkaira, mégsem cselekedett egyikünk sem. Farkasszemet nézve vártuk a másik cselekedetét. Tekintete szemeim és ajkaim között váltakozott, míg végül beadta derekát, formás, puha ajkait az enyémek ellen nyomta. Alsó ajkam fogai közé vette, kissé meghúzta azt. Éreztem, amint ujjai derekamba marnak. Nyelvét megéreztem, a csókba mosolyogva viszonoztam. Először csak néhány ártalmatlan, lágy csókot váltottunk, majd pár perc múlva Niall kezdte egyre elmélyíteni a csókot, amit nem bántam. Nem voltam finomkodós hangulatomban, a fáradtságom mintha energiaként tért volna vissza belém, érdekes. Bal lábam átvetettem rajta, így az ölében ültem. Két karjával szorított magához, éreztem, amint kezei lejjebb térnek a derekamról, a fenekemen állapodnak meg. Ahogy kissé mozgolódtam, hogy kényelmesen elhelyezkedjek, barátom torkából egy nyögés szakadt fel, ami beindította minden érzékem. Ó, ezek a fránya hormonok. Ujjaimat hajába mélyesztettem, kissé meghúztam azokat. Pulcsija cipzárját lehúztam egy kicsit, meg akartam szabadítani tőle. Itt. Most. Azonnal.
- Az.erdő.közepén? - motyogta a csókok közepette, vigyorogva.
- Sokat beszélsz, szivi. - suttogtam a fülébe.
Ujjai a pólóm alá tértek, apró köröket rajzolt a derekamra, minek eredményeképp felsóhajtottam.
- Ó, istenem, mit teszel velem... - zihált fel. Szemei sötét árnyalatot vettek fel, úgy csillogtak, akár a gyémántok. Éreztem, amint a "kis Niall" kezdi aktivizálni magát, egyre inkább.
- Elég extrém helyszín második alkalomnak, nem gondolod? - nevetett fel, amint kibújtatott a pulcsimból,és a mellényemből. Az idő nem volt túl fényes, testünk még is úgy izzott, akár egy égő. Nem sokkal később az Ő pulcsija is lekerült.
- Egyébként, még sosem csináltam erdőben.-kuncogott a fülembe, majd megharapta a fülcimpám. Ujjaimmal cipzárjával babráltam, amit vigyorogva nézett végig.
- Milyen mohók lettünk hirtelen, bébi.
összerezzentem, ahogy meghallottam egy idegen hangot nem messze tőlünk.
- Niaaaaaaaaaaaaall, Aaaannnn, ti vagytok itt?
- Ugye nem? - suttogtam a barátomnak.
- A picsába. - sziszegte a fogai között, és olyan hirtelen húzta fel a sliccét, és gombolta be a nadrágját, hogy a villám megirigyelte volna. Felugrottam az öléből, magamra rángattam a ruháimat hipersebességgel, Niall szintúgy. Ilyenkor örülök, hogy nem vagyok fiú, mert hát... Niallnek még akadtak megoldatlan problémái, ami igencsak látszott a szabadidő alsójában.
- Niall, csinálj valamit magaddal! Gyerünk! - utasítottam.
- Mit csináljak? Ami kellene ahhoz mát nincs időm... Esküszöm megölöm még egyszer Louist.
Az a fej, az a mérges, kielégítetlen Horan fej minden pénzt megért. Hangosan felnevettem. A hangok egyre közelebbről jöttek, majd arc is társult a gazdájukhoz.
-Niall, fordulj el a másik irányba, most!
- Ó, hát itt vagytok. - vigyorgott Louis, mögötte pedig El. - Most jöttetek?
- Um... Igen, éppen most akartam telefonálni a többieknek...
- Wow, mit ne mondjak, eléggé lepusztult ez a pihenő. - nézett körbe El. - Én hívom Liamet, te hívd Perriet.
- Igen is, kapitány.
-Niall, te mit csinálsz? - tudakolta Louis felhúzott szemöldökkel. Hm.
- Előbb láttam itt egy... kígyót, megnézem, merre ment.
Hangosan felnevettem, ahogy Niall sietve indult meg egy irányba. Az én okos barátom.
- Gyanúsak vagytok ti nekem.. An, miért ilyen vörös az arcod?
- Mert.. az előbb futottunk, hogy gyorsabban ideérjünk.. Igen. - vontam vállat. Jaj, Louis, csak most az egyszer ne kombinálj! Inkább előkaptam a telefonom a zsebemből, csörgettem Perriet, majd elmagyaráztam neki, merre is vagyunk... De amint kivettem a szavaiból, ők az ellentétes irányban voltak. Ez csodás.
- Nos. Megvárjuk őket, vagy mi lesz?
- Liam azt mondta, hogy ők sikeresen visszataláltak a táborhelyre, és azt mondta elindulnak Zaynnék elé.
- Csodás. Akkor azt hiszem nekünk is indulnunk kéne.
A barátom hirtelen becsapódott közénk immáron semmiféle problémával.
- Meglett a kígyó? - vigyorogtam rá. Megforgatta a szemét, majd bólintott egyet. Lou is áttanulmányozta a térképet, és eldöntötte, hogy majd ő vezet.
- Még van egy befejezetlen ügyünk, bébi. - súgta a fülembe a barátom, majd előre ment Louisval.
Eleanorral mögöttük baktattunk, ahogy láttam ő is kezdte beadni a szolgálatot. Egymás imbolygásán nevettünk, egy figyelmetlen pillanatomban jó nagyot hasaltam. Hát, az biztos, hogy be fog lilulni pár helyen a bőröm...
Miután sikeresen felkászálódtam, és abbahagytam a röhögést, indulhattunk tovább.
- An, tök őszintén, Niall nem kígyót keresni ment, ugye? - vigyorgott mindent sejtően. Csak megvontam a vállam ártatlan arckifejezéssel.
- Talán...
- Csináltatok valamit? Annyira biztos vagyok benne! - ujjongott.
- Hát... - pirultam bele a mondani valómban. - Már kezdtük volna, ha nem halljuk meg a drága pasid hangját, hogy jöttök...
Egyszerre nevettünk fel.
- Na ne... Csak hülyéskedsz, ugye?
- Nem. Louis képes mindig a legjobb pillanatokkor érkezni.
- Hát, ez van. - nevetett még mindig.
Alig fél óra gyaloglás után tényleg sikeresen visszataláltunk. Liam és Harry már megint a tűzzel bajlódtak, Zayn és Perrie pedig ettek. Ezt az összhangot.. még csámcsogni is egyszerre csámcsogtak.
- Éhen halok! - rohant Niall is a kajájáért, majd letelepedett az evő Zerrie páros mellé. meg kell mondjam, és is az éhínség legkülső határán álltam. A sátorba rohanva előszedtem a kis éthordómat, leültem a többiek mellé, és nekiestem a finom krumplis tésztámnak, amit anyu pakolt. Éhes hasnak mindegy, mit eszik. Hiába volt hideg a kaja, az sem zavart, csak ettem. Niall kiskutya szemekkel nézett rám és a kajámra, mert ő csak a szendvicsét majszolgatta.
- Nem kapsz. - tartottam el tőle, de pillanatok alatt mellém került.
-Na, csak egy kicsit.. - suttogott a fülembe, arcomra apró puszikat lehelt.
- Fiatalság, ne itt, majd a sátorba! -kiabált ránk valaki hátulról. Jaj, Louis...
- Nesze.
A villámat Niall szájába toltam, aki vigyorogva szedte le róla a finom tésztát. Olyan élvezettel rágta azt az egy falatnyi ételt, mintha ezer éve nem evett volna.
-Na, boldog vagy? Többet nem kapsz. -nyújtottam rá a nyelvem.
- nekem az is jó, ha te adod.
Nem értettem mire gondol, de hirtelen megéreztem ajkait az enyémeken. Morogva toltam el magamtól.
- Hoztál volna magadnak kaját.
- De nekem nincs itt az anyukám, hogy főzzön. -durcizott be. A következő pillanatban befutott a sátrunkba, majd egy hasonló éthordóval jött ki. Hasonló? Az ugyan olyan mint az enyém! Ellopta a kajámat!
- Niall james Horan! Abban a rántott húsom van! Meg ne merd enni! - fenyegettem meg. Sunyi mosollyal az arcán vette ki az egyik húst, 5 másodperc sem kellett neki, már ki is végezte. Még a sült krumplit is megette. Egy szál krumplit ajkai közé tett, ujjaival nagyon arra mutatott. Vettem a célzást. Leharaptam a krumplirészemet, de mielőtt még megcsókolhatott volna elhúztam a fejem.
- Héj, ez nem fair.
- Az se volt fair, hogy megetted a kajám.
Egy kisebb fajta vita alakult ki közöttünk, amikor megjelent Harry egy szál fürdőgatyában. Ez mit csinál?
- Emberek, irány a tó! Mindenki kap fél percet, hogy átöltözzön!
Egy emberként kezdtünk rohanni a sátrainkba. Niall az utolsó falatokat még letömve kezdte levenni a ruháit, végül bokszerét, majd magára rántotta a fürdőgatyáját. Hihetetlen, mikre képes. Én még a Pulcsimat se vettem le, ő már kész van. Elfordulva tőle kaptam le minden testemet takaró ruhadarabot, először a fürdőruha felsőmet vettem fel, majd az alsót.
- Segítsek? - nyomódott a hátamnak egy test, a hang a fülem mellől származott. Nyilvánvalóan észrevette a bénázásomat a megkötéssel.
- Megköszönném.
Szépe, lassan kötött a nyakamnál egy masnit a fürdőruhámra, levezetésként egy csókot nyomott a hátamra.
Hazudnék, ha azt mondanám nem fáztam. Eltekintve a forró jelenetünktől, libabőrös voltam mindenhol, ahogy elnéztem a többi lány is. Ó, Istenem, ki volt az az idióta, aki kitalálta ezt... Harry!  A fiúk futva indultak meg a kis patak felé, a következő pillanatban pedig már nyakig a hideg vízben voltak. Nevetnem kellett az arcukon. Niall jó pár cifra káromkodást ejtett a víz hőmérséklete miatt, majd pár másodpercnyi ugrálás után kezdték megszokni a vizet, és minket is hívni kezdtek.
- Gyertek, csajok, nem olyan rossz. - vigyorgott Harry.
- Ne akarjátok, hogy mi menjünk ki értetek.
Időnk sem volt reagálni, a fiúk megindultak kifelé. Felénk! Sikongatva rohantunk össze-vissza, Niall szorosan a nyomomban volt. Már attól kirázott a hideg, ahogy ránéztem a hideg testére. Én be nem megyek a vízbe, az biztos!
Felsikítottam, ahogy elkapott, jéghideg bőre összeért az enyémmel.
- Niall, ne merj belevinni, mert soha többet nem szólok hozzád! - ütögettem a mellkasát, de mit sem ért.
-Tudod, hogy szeretlek.
- Nem fogunk semmit befejezni, ha most azonnal nem raksz le!
Egy pillanatra elgondolkodott, rémület futott át az arcán. ALig voltunk két méterre a pataktól. Hú, ezt megúsztam.
- Ugye nem akarod ezt? Magadnak lesz rossz. - suttogtam a fülébe.
- Tudod mit? Ráérek ezen később bánkódni.
A mosolyom lefagyott az arcomról, a következő pillanatban hidegség járta át az egész testem. Nem hazudok, de az a víz jéghideg volt. Sikítozva, visítozva próbáltam kifutni belőle, de Niall szorosan tartotta a derekam.
- Ugye milyen felfrissülő érzés? - nevetett a barátom.
- Meghalsz, Niall!
Egy nagy adag vizet fröcsköltem az arcába. Elképedve meredt rám, ezt követően sunyi vigyorral az arcán indult meg felém. Oó. Ez nem jó jel.
Kezébe kapott, mintha pehely könnyű lennék úgy dobott ki. Ahogy telt az idő, a bőröm egyre inkább alkalmazkodott a vízhez, ahogy láttam a többiek is így voltak vele. Egymás ellen vizicsatáztunk, fröcsköltük egymást, csak szimplán jól éreztük magunkat, holott tudtuk, ebből bizony elég csúnya megfázás lesz másnapra...