#66 - Karácsonyi hangulat

 Sziasztok!:)
Ne haragudjatok, tudom, rengeteg idő telt el a utolsó rész óta... :/ De múlt hét hétvégén nem voltam itthon, hétköznap pedig rengeteget kell tanulnom. És sajnos valahogy, most hiába ültem le a gépem elé, nem jött ihletem, mit is kéne írnom... Bevallom, ilyen nem sokszor fordult még elő  velem, sőt, talán még sohasem, de gőzöm sem volt az új részről... Ám tegnap hirtelen megvilágosodtam, és rengeteg új ötletem támadt, így mára itt is van a rész! :)))
Köszönöm a sok támogatásotokat, a türelmeteket, tényleg, nem tudjátok mennyi energiát merítek a sok kedves szavatokból, eszméletlen hálás vagyok mindenért! Nem tudom eléggé megköszönni!♥♥
És az arányok... 62 rendszeres olvasó, 87 645 oldalmegjelenítés, 27 'tetszik' és 12 'elolvastam' pipa, illetve a kommentek...Egyszerűen hihetetlenek vagytok!!!!!!!!♥
Nem is beszélek tovább, íme a rész, jó olvasást hozzá!! :))♥

xoxo smile-girl.:)))

Hát, igen... Azt kell mondanom, hogy eszméletlen jó sikerült ez a sátrazás. Végig hülyéskedtünk, tegnap este mini bulit tartottunk, de megbeszéltük, hogy nem isszuk magunkat részegre. Hát nem jött össze...
Így történt, hogy a csodálatos fürdős kalandunk után itthon fekszem Niallel az ágyamban, fájó torokkal, és megfázva. És sajnos nem csak mi jártunk így, hanem konkrétan mindenki, egytől egyig! Louis hangja mindent visz! Olyan mint egy hupikék törp! Nagyon vicces.
Anya minden órában legalább kétszer bejön hozzánk, holott semmi szükség rá. Tökéletesen megvagyunk, holnapra kutya bajunk sem lesz a húslevesnek köszönhetően.
- An, nem akarok több idióta szerelmes filmet nézni! Megnéztünk már hármat, az első még tetszett is, de most már kezdek kijönni a sodromból! - emelte fel a hangát. - Többet nem nézek meg!
- Én meg nem nézem a hülye akció vagy horror filmjeidet! - morogtam rá és elindultam berakni a következő "áldozatomat", a Most Jót. örömittasan feküdtem vissza az ágyra. A barátom magában morgolódott, fogalmam sincs mit, de nem túl szép kifejezések részleteit kihallottam.
-Ugye tudod, hogy ha bőgi fogsz nem fog érdekleni?
- Jó. - reagáltam le ennyivel.
Hát igen. Imádom ezt a filmet, így mint máskor, most is az egész alatt a könnyeim csordogáltak. Annyira gyönyörű a szerelmük, az egész történet, és borzalmasan megrázó. Niall meg sem moccant, végig a telefonját nyomkodta, se a TV képernyőjére, se rám nem nézett. Ahogy vége lett a filmnek, letöröltem a bedagadt, vörös szemeimet, kifújtam az orrom, majd Niallhöz fordultam. Óvatosan hozzábújtam, akár egy kiscica, de nem hatotta meg. Rám se hederített. Zavartalanul bámultam tökéletesen kidolgozott arcát, ahogy ajkát beszívva koncentrált a telefonos játékra amit játszott. Nem tudom, mi volt a játék címe, de nem is nagyon érdekelt. Utáltam, ha mérges rám, borzalmas érzés amikor semmibe vesz.
Tény, ami tény, túlságosan szeretem! Nem bírnám elviselni, ha nem lenne itt mellettem, ha távol kéne lennem tőle akár egy napot is. Tudom, nem lehetünk folyton együtt, de még is... azt szeretném, ha mindig velem lenne!
- Héj, Mr. Morcos, vége a filmnek, lerakhatod a telefonod.
- Nem érdekel. - közölte ugyan azon a hangszínen.
-Szeretlek. - motyogtam mosolyogva nyakához, amint odahelyeztem fejem.
- Én is. - válaszolt ridegen.
- Niall, ne csináld ezt légy oly szíves...
- Én is azt kértem, hogy ne nézzük meg azt a szar filmet még is megnéztük...
- Most ezen fogsz durcizni egész nap!? - vontam fel a szemöldököm, mire bólintott. Ellöktem magam tőle,  hátat fordítva neki húztam magamra a takarómat, csatlakoztattam a fülhallgatóm a telefonomra, és zenét hallgattam. Olly Murs albumát hallgattam, éppen a Dear Darlin' szólt, mikor már majdnem elaludtam. Lehunyt szemekkel éreztem át a dallamot, az egész testem megrezzent, amikor valaki hátulról átölelt. Nem szóltam semmit, úgy csináltam, mintha aludnék. A fülemből kiszedte a fülhallgatót, a kezemből a telefont, majd lerakta magunk mellé. Testünk között egy centi sem ékeskedett, kifli alakban feküdtünk egy takaró alatt. Hajamra édes, apró puszikat hintett, állát a fejem tetejére helyezte, majd elaludtunk.

hatalmasat ugrottam, ahogy egy hatalmas tüsszentést hallottam a fülem mellől. Hát...az biztos, volt már ennél szebb ébresztésem. Niall bocsánatkérően nézett rám, de száján ott bujkált a nevetése, amit próbált eltitkolni, végül egyszerre kacagtunk fel.
- Ezt nevezem csodás ébresztésnek. - fordultam felé, így szemtől szemben lehettünk. Tekintete ajkaimra siklott, közeledni kezdett felém. Mire szánk összeért volna, addigra elfordítottam a fejem, így a puszija az arcomra ért.
- Nehogy azt hidd, hogy minden megvan oldva. - pöcköltem meg az orrát. Megszeppenten meredt rám, majd egy gyenge pillanatomban ujjait oldalamba fúrta, ami ugrásra késztetett. Hangosan nevetve birkóztunk, csikiztük egymást, míg végül a hasunk is megfájdult. Niall derekára ülve fogtam két kezét a feje fölé, közel hajoltam ajkához.
- Megvagy! - vigyorodtam el, futólagos csókban forrtunk össze. Próbálta kiszabadítani a kezét, de nem engedtem. Persze tisztában voltam vele, hogy ha akarná egy másodperc alatt elránthatná onnan, de volt olyan kedves, hogy hagyott nyerni.
- És... most mi a terved velem, bébi? - vigyorodott el.
- Semmi Az ég világon semmi. - pusziltam meg az arcát.

                                                      ---*---
december 20.

Négy nap. Pontosan négy napunk van karácsonyig. Szerencsére az idén nem halasztottam az ajándékvásárlást túl későre. Mindenki ajándéka a becsomagolva hever az ágyam alatt, sikerült a legjobbat választanom mindenkinek, azt hiszem.
A fiúk egy karácsonyi, jótékonysági lemezen dolgoznak, most kér hétig nem lesz egy koncert sem, ezért mindenki hazautazik majd, amint elkészül a lemez. Ha minden igaz ma befejezik, amit nem is bánok, ugyan is az utóbbi pár napban nem tudtam sok időt Niallel tölteni.
- An! - kiabált anya lentről.
- Igeeeeeeeen? - ordítottam vissza.
- Eljössz velem a karácsonyi vásárba?
- Persze!
Hm, még nem is voltam a karácsonyi vásárban idén, pedig már egy hete tart. Anyával minden évben elmegyünk többször is, forrócsokit, vagy forralt bort kortyolgatva nézünk körül. Az idő este hat felé jár, már majdnem teljesen sötét van, így jó egy londoni vásár. El sem lehet mondani milyen gyönyörű a város ilyenkor, karácsony tájékán. Egyébként is csodás, de ilyenkor még szebbek a világítások, mindenki boldog, kedves. Imádom! Az utóbbi időben semmi különös dolog nem történt velem. Kivéve annyit, hogy megtudtam, anyu mégsem kislányt vár, hanem egy kisfiút. Furcsa, nem tudom, az orvosok hogy tudták ennyire félrenézni szegény gyereket, de sikerült nekik... Anyu először elszomorodott, de végül nagyon megörült, hiszen állítása szerint úgy jó egy család, ha van egy fiú és egy lány gyermek is. Magamra kaptam egy jó meleg szerelést, ugyan is az idő nem túl fényes, nagyon hideg van. Sajnos a hó még nem esett le, de én még nem adtam fel a reményt, hogy fehér karácsonyunk legyen. Hiszek benne -bár lehetséges, hogy az utolsó pillanatban- , hogy le fog esni a hó karácsony előtt.
Lerohantam a lépcsőn, zsebembe dugtam a telefonom, magamra kaptam a csizmám és a dzsekim, majd készen vártam anyura. Olyan szépen kerekedik már a hasa, mindig mosolyt csal az arcomra, ha belegondolok, ott egy apró lény cseperedik. A kistestvérem.
Az autóban ülvén elkapott a karácsonyi hangulat, ahogy felszólalt a Last Christmas. Azonnal bekapcsolódtam a dalba, anyu pedig szokás szerint mosolyogva hallgatott engem.
Ez volt a Last Christmas, kedves hallgatóink. Minket igazán karácsonyi hangulatba csalt ez a szám, reméljük önökkel is ez a helyzet. Most kaptuk a friss hírt, hogy a világ jelenleg leghíresebb fiúbandája, a tinilányok kedvence, a One Direction 23-án kiadja a karácsonyi kislemezét. Lányok ezrei állnak a stúdiójuk előtt, reménykedve, hogy énekelnek nekik, vagy fényképet készíthetnek kedvenceikkel, de az öt fiú még mindig nem tette ki a lábát a helyről pontosan 6 órája. Vajon azóta is a CD-n dolgoznak? Mindenesetre, úgy gondoljuk megvan, mit is fognak a directionerek karácsonyra kapni a koncertjegy mellé. Most pedig jöjjön Olly Murs-től a Dear Darlin'..
Egy vigyor ült ki az arcomra, ahogy a rádiós hölgyet hallgattam. Igen, nem hazudtak, tényleg azóta ott ülnek, és dolgoznak. Van egy olyan érzésem, hogy Niallel ma sem fogunk találkozni, valószínűleg hulla fáradtan fog hazaesni, utána pedig majd csak alszik. És nincs kedvem azért ott várni rá a direction házban, hogy egy szót se váltsak vele.
Az idei vásár valahogy még jobban lekötötte a figyelmemet. Minden évben egyre nagyobb és nagyobb, idén pedig hatalmas hangszórókból még karácsonyi zene is szólt. Nagyon jó hangulatot teremtett ez a gesztus a vásárnak, elmosolyodtam a táncoló, énekelő kisgyerekeken. Anyával jól tele ettük magunkat sült gesztenyével, illetve egy magyar specialitással, a kürtős kaláccsal. Sosem ettem még ilyet azelőtt, de meg kell mondjam, eszméletlen finom volt! Anyával három nagyot betermeltünk. És ha ez még nem lett volna elég, megittunk mindketten egy-egy nagy forrócsokit. Hát igen.. ezek vagyunk mi: egy mindig éhes tizenéves, és egy terhes anyuka.
Egy hatalmas hóembernek öltözött emberke sétált felém, a karjait kinyújtva. Nevetve öleltem meg, mire azt mondta "Boldog Karácsonyt a szép hölgynek", és adott nekem egy hóember alakú karácsonyfadíszt. Minden vele szembejövővel ezt tette, a gyerekek még nyalókát is kaptak a dísz mellé.
Felsikítottam, ahogy valaki hirtelen felemelt a földről, a kezébe kapott. zakatoló szívvel próbáltam hátranézni az illetőre, de az letakarta a szemem.
- Szépségem, felhívod rám a figyelmet. ha nem akarod, hogy ezer lány jöjjön ide sikítva, hogy "Itt van Niall Horan", akkor nem sikítozol. - nevette el magát. Idegesen ütöttem vállba, majd én is kacagni kezdtem. A talpam újra a talajt érintette, mosolyogva kaptuk el egymás tekintetét. Kapucnija a fejére volt húzva, hogy ne ismerjék fel, de elég gyér álca volt, meg kell, hogy mondjam. Szemeiben tükröződtek a vásár fényei, gyönyörűen csillogtak. Orcáját pirosra festette a londoni szél, ajkai kiszáradtak, megrepedeztek. Hirtelen közeledett felém, ajkait enyémek ellen nyomta, egy édes csókkal ajándékozott meg. Nem törődött a sok emberrel, - vagy éppen az anyámmal - nyelve szenvedélyesen keringőzött az enyémmel. Annyira hiányzott már. Kezeimet nyaka köré fontam, úgy szorítottam magamhoz. Talán túl erősen is, ugyan is halkan számba nyögött.
- Niall! - hallottunk meg egy lágy hangot. Niall azonnal elhúzódott tőlem, a csók hatására kissé megduzzadt ajkait megnyalta, kipironkodott arcát próbálta takarni. Köhintett egyet, majd ellépett mellőlem. Egyszerre néztünk a kb. 7 éves kislányra., aki csillogó szemekkel meredt Niallre.
- Szia, bogaram. Mit szeretnél? - guggolt le elé Niall, és rámosolygott a kislányra.
- Aláírnád ezt nekem? - tolt az orra alá egy kis cetlit egy tollal együtt.
- Mi a neved, kiscsillag?
-Dorothy.
Niall valami kis szöveget firkantott a lapra, aláírta, és átadta a kislánynak.
- Elnézést, lefényképezhetlek a lányommal? Hatalmas nagy rajongótok, és ahogy meglátott, szinte le sem lehetett lőni, úgy rohant ide. - nevetett fel az anyuka. Niall hirtelen a kezébe kapta a kislányt, az anyuka beállt a kép készítésére, mire lenyomta a gombot, Niall megpuszilta a kislányt, így a kép is így készült el. A kislány vöröslő arccal ölelte meg a barátomat, megköszönte a képet, majd elment az anyukájával.
- Ez nagyon aranyos volt tőled. - pusziltam meg a barátom arcát. Megrántotta a vállát, mosolyogva kémlelte a földet. Zavarban volt!
- Jézusom, te zavarban vagy!
- Tessék? - nevetett fel. - Nem...
- Olyan aranyos vagy, amikor zavarban vagy. - vettem arcát két kezem közé, és egy puszit nyomtam orra hegyére. Megforgatta a szemét, majd összekulcsolta ujjainkat.
- Szia, Rose. - adott két puszit anyunak.
- Szia, Niall. Mi a helyzet? Hallottuk ma a rádióban hogy mennyit dolgoztok. Nem vagy nagyon fáradt? Ha gondolod, gyere el ma hozzánk vacsorára, szívesen főzök neked valami finomat, na meg persze An is örülne neked, és..
- Anya. - csitítottam le. Mindhárman felnevettünk. Anyu és a beszédessége fog engem egyszer a halálba vinni.
- Köszönöm a meghívást, azt hiszem elfogadom. - mosolygott anyura, majd rám kacsintott.
- Mit szeretnél enni? Mert akkor hagylak is titeket, elmegyek vásárolni, úgy is mennünk kellett volna...szóval, mondjuk... valami tésztaféle megfelel? és süti?
- Teljesen mindegy, bármit megeszek. - kuncogott Niall.
- Rendben. Akkor majd gyertek. Jó szórakozást!
Fejemet rázva nevettem anyukámon. Hihetetlen, mennyire túl tudja reagálni a dolgokat.
- Olyan aranyos anyukád van.
- Tudom... de néha már túlontúl aranyos...
- Mindenesetre, ma nálad alszom. - vigyorgott úgy, akár egy tejbetök.
- És? -vontam fel a szemöldököm.
- És...
- Nem, nem, nem és nem! - emeltem fel a mutatóujjam. - Ha minden igaz estére apu is hazaért, és nem szeretném, ha bármit is meghallanának. Ne is álmodozz róla, Horan.
-  Jó, jó, megértettem, na.
- Szerencséd.
Kézen fogva mentünk végig az egész vásáron. Niall mivel állítása szerint nem evett még ma - nem hittem neki - , ezért evett jó pár dolgot... A sapkás vagy ruhás bódék mellett elhaladva mindig rám adott valamit, lefényképezett, és utána azon nevetett. Mondjuk, elég viccesen festettem mikulás szakállal, meg kel vallani. Olyan jó volt együtt sétálni, és nevetgélni. Úgy éreztem magam, mintha a szerelmünk legelején járnánk, holott immáron több, mint 4 hónapja együtt vagyunk. Mindketten szerelmesek vagyunk, rózsaszín felhőben járunk, és nincs ezzel semmi baj. Bár néha eléggé felidegesítem anyut, amikor csak álmodozok, és nem figyelek arra, miről beszél, de ilyenkor mindig lerendezi azzal, hogy morog egy sort, majd elkezdi mondani az ő életét, amikor szerelmes volt. 
Néhány - na jó, rengeteg- rajongó felismerte Niallt. Képeket készítettek, a barátom autogramot adott nekik, stb. És bármilyen meglepő is, de velem is kértek fényképet. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Ezek a lányok mind olyan aranyosak voltak velem. Megdicsérték a ruhám, azt mondtak gyönyörű vagyok,és nagyon illek Niallhöz, azt kívánták, hogy sokáig legyünk együtt, és nehogy szakítani merjünk. Mindannyian egytől egyik tündérek voltak! Még mindig nem bírom megérteni, hogy engem miért tekintenek "sztárnak?" Nem vagyok híres énekes, táncos, modell, vagy sportoló. Semmit nem tettem azért, hogy szeressenek, még is azt mondták, a példaképük vagyok.
- És igaz, hogy terhes voltál? Ne haragudj a hülye kérdésért, de sok helyen ezt írták. - felnevettem. Egy jó pár lányból álló csapattal beszéltem, míg Niall a többiekkel csinálta a képeket, és váltott pár szót.
- Nem, nem voltam terhes. És nem is tervezek egy ideig, még fiatal vagyok, pár évig még szeretném élni a fiatal korom utána pedig bármi megeshet.
- Tőlem lesz gyereke! - kiáltott felénk Niall, mire mindannyian felnevettünk.
- Nem is volt kérdés! - szóltam vissza.
- És sok utálkozó üzenetet kapsz?
- Hát... őszintén megmondom, nem merem nagyon nézegetni a Twitter említéseimet. Vannak nagyon kedves emberek is, mint ti, és vannak olyanok, akik a halálomat kívánják. Tudom, hogy nem bírnám elviselni az utálkozó üzeneteket, ezért ez így jobb.
- De ha nagyon szépen megkérünk, bekövetsz minket?
-Ez csak természetes. - vigyorodtam el. Egytől egyik felírták a Twitter neveiket egy papírra - összesen 24 név volt - és odaadták nekem, majd megkértek rá, hogy vegyem rá a többi fiút is, hogy kövessék be őket. természetes dolognak tartottam, hogy meg fogom tenni, amit kértek. Annyira kedvesek voltak velem, hogy ez a minimum, amit megtehetek értük. Niall ért mellénk, kezét derekamra helyezte, egy puszit nyomott a homlokomra.
- Mi a helyzet,lányok?
Az a csillogás, ami a sok directioner szemében látható volt, azt hiszem mindent felülmúlt.Látszott rajtuk, hogy majd' felüvöltenek izgalmukban, de nem tették, amiért nagyon hálásak voltunk nekik.
- Niall, kaphatok én is egy puszit? -  kérdezte a barátomtól egy szőke hajú, 15 év körüli lány fülig pirulva.
- Hááát... An-t kérdezd.
Minden szem rám szegeződött, elnevettem magam.
- Nyugodtan, kettőt is kérhetsz tőle.
A lányok tolongani kezdtek, mindegyikük puszit akart Nialltől, és a barátom teljesítette a kérésüket. Olyan csodálatos volt nézni a fülig pirult arcukat, a boldogságtól viruló fejüket.
- Ne haragudjatok lányok, de nekünk mennünk kell. - nézett az órájára Niall. - An anyukája már valószínűleg vár minket a vacsorával. Sziasztok!
Egyszerre köszöntek el tőlünk, mi pedig kézen fogva sétáltunk el előlük.
- Olyan aranyosak mindannyian. Imádom őket!
- Ugye? Nekünk már csak ilyen imádnivaló fanjaink vannak. - válaszolt nyávogó hangon.
Megforgattam a szemem, majd beszálltam Niall autójába.

*

A házban isteni illatok keringőztek. Azonnal az orromba szökött a finom mézeskalács illat, amit annyira szerettem. Anyuval tegnap egész nap díszítettünk, mindenhol karácsonyi díszek lógnak most a házon belül.
- Sziasztok. - köszöntött minket anyu, miközben az asztalra tette le a kezében lévő tálat. - Jól éreztétek magatokat?
- Csodásan. - öleltem meg édesanyámat. - Hmm. Jó illata van.
- Gyertek, egyetek.
Hiába ettük magunkat tele a vásárban, úgy estünk neki a spagettinek, mint akik nem ettek egy hete. Isteni finom volt! Tele hassal vánszorogtunk fel a szobámba. Csodás érzés volt beülni a forró vízbe. AZt hiszem túl sokáig időztem, mert Niall már legalább tízszer bekopogott, hogy siessek. Nem tehetek róla, szeretek ázni a fürdőkádban. Mire rávettem magam, hogy kiszálljak, áttöröltem a testem, felvettem a fehérneműimet, és magamra kaptam egy téli pizsama felsőt, és egy vastag cicanadrágot. Niall kinevetett, amikor meglátott.
- Most min nevetsz?
- Nagyon szexik ezek a mikulások... Ha ezzel akarsz elcsábítani, sikerül. - röhögött fel. Mérgesen ütöttem hasba, és küldtem be a fürdőbe. Ő szerencsére gyorsabbra vette a dolgot mint én, amit nem is bántam. Egy fehér póló takarta felső testét, alul pedig egy fekete melegítőnadrág. Az ágyon ülve, törökülésben vigyorogtam rá. Kaján mosollyal közeledett felém, mire az ágyhoz ért hirtelen megszólalt a telefonja. Idegesen fújtatott, magában morogva rohant a telefonjáért. Mindig megkacagtatott, amikor ideges.
Tekintetét a készülékre vezette, arca meglágyult, mosolyogva húzta el a zöld csíkot.
- Szia, anya. Hogy vagy?
Gondoltam hagyom beszélgetni az anyukájával, ezért intettem neki, hogy lent leszek. A zoknim mivel bundás, a lépcső pedig fából van, azt hiszem nem kell kétszer mondanom, hogy mi lesz abból, ha futsz a csúszós lépcsőn.
- Jézusom, kislányom, jól vagy?- szaladt hozzám anyu aggódva. Nevetve felugrottam, mint ha mi sem történt volna. Nálam ez szokásos...
-Niall?
- Telefonál az anyukájával. - válaszoltam, miközben lehuppantam a kanapéra, és kezembe vettem a mézeskalácsos tálat. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de hirtelen Niall hangját hallottuk meg. Még mindig telefonált, szemei különösen csillogtak, mosolyogva sietett hozzánk. Telefonját hirtelen kihangosította, majd elénk állt.
- Anyu és én szeretnénk tőletek valamit kérdezni.
- Sziasztok! - köszönt Maura.
- Szia!
- Nos.. Mint tudjátok, hamarosan karácsony. Kereken négy nap. Niall az elmúlt fél órában arról panaszkodott, hogy nem fogja kibírni An nélkül a szeretet ünnepét -mosolyogva néztem az elpirult barátomra - ezért kitaláltunk valamit. Mit szólnátok hozzá, ha eljönnétek hozzánk Mullingar-be, és együtt karácsonyoznánk?
Csend telepedett a szobára. Tátott szájjal meredtem magam elé. Hogy együtt töltsük a karácsonyt velük? A szerelmemmel, a szülőhazámban? Ez nem is kérdés!
- Jézusom, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN! - kiabáltam bele a telefonba, a barátom nyakába ugrottam. Niall a kanapéra ejtette a telefont, combomnál fogva tartott meg, nehogy lecsússzak róla. Addig csókoltam és csókoltam, míg nem majdnem elestünk a nagy lendületben. A lábam újra a talajt érintette, úgy ugráltam, akár egy kislány, aki egy babát kapott a születésnapjára, amire már régóta vágyott. Már csak két akadály van...anya, és apa...
- Anyu? - kérdeztem tőle kiskutya szemekkel.
- Hát.. én benne vagyok, de még meg kell beszélnem ezt apáddal. Bár szerintem ő is örülni fog, ha visszamehetünk Mullingar-be. Na de, ha nem baj fiatalok, ezt megbeszélem Maurával.
Kezébe fogta Niall telefonját, és eltűnt a konyhában. Szorosan Niall karjai közé bújtam, úgy öleltem magamhoz.
- Nagyon remélem, hogy igent mondanak a szüleid.
- Én is.
Ki tudja meddig, de csak álltunk ott, egymás karjaiban levakarhatatlan vigyorral az arcunkon, boldogan.