#67 - Mullingar újra

 Sziasztok!:)
Elsősorban szeretném megköszönni a rengeteg támogatást, amit kapok tőletek, a rengeteg kedves kommentet, és a türelmeteket! Ti vagytok a legjobb olvasók ! :)♥
Ne haragudjatok a sok késésért ismét, de megpróbáltam most egy hosszabb részt írni. Nem lett sajnos valami nagy szám, sajnálom, ha csalódást okoztam, ne haragudjatok! :(
Megpróbálom hozni a következőt minél előbb, de amint jön a téli szünet, megpróbállak kárpótolni titeket majd! :))xx
Nem is húzom tovább a szót, köszönök mindent, íme a következő rész! Jó olvasást!♥

xoxo  smile-girl.:)))



Ideg feszülve vártuk, hogy apa mit szól ehhez az egészhez.Arca rezdülésmentes volt, szinte hallottam, amint agykerekei nyikorognak. Anya, Niall és én teljes őrületben álltunk előtte, azonnal lerohamoztuk, amint hazaért. Erősen szorítottam a barátom kezét, másik kezemmel pedig a körmeimet rágtam.
- Várjunk, várjunk... Még meg sincs semmi beszélve, és mi lesz a repüléssel, jegyünk sincs..
-A repülést megoldom. - szólt közbe Niall. - Ezen ne aggódjon!
- Hát... akkor... és...rendben, én benne vagyok. Jó lesz látni végre újra Mullingart.
Hatalmas lendülettel ugrottam apa nyakába. A boldogságom messze az egek felett járt,úgy szorítottam magamhoz, mint az alvós mackómat. Niall azonnal csörgette anyukáját, hogy megbeszélje vele azt, hogy megyünk, stb.
- Furcsa lesz nem itthon karácsonyozni. - gondolkodott el édesapám.
- Meglátod, sokkal jobb lesz, ha többen leszünk. - mosolyogtam rá.
- Na de ha nem baj, én most mennék lefeküdni, nagyon álmos  vagyok. Jó éjt kincsem!- csókolt a fejem búbjára, majd elhagyta a helyiség.
Örömittasan köszöntem el tőle, és anyukámtól is, majd sietve szedtem a lábam az emeletre. Niall az ágyamon feküdve, levakarhatatlan vigyorral az arcán folytatott csevegést Maurával.
- Holnap. Igen, szerintem olyan 4 körül. Ühüm. Persze. Jaj, anya... Egyértelmű! Rendben, de most megyek, mert megjött An. Holnap találkozunk. Én is szeretlek.
Miután letette a telefont, maga mellé hajította, bebújt a takaró, majd a maga mellett lévő helyet ütögette. Nekifutásból ugrottam mellé. Ránk terítette a takarót, összebújva merültünk el egymás tekintetében. Egy hajtincsemet a fülem mögé tűrte, arca közeledett, végül egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
- Jó éjszakát, szerelmem.
- Neked is. - nyomtam egy utolsó puszit arcára, majd mindketten alvásra hajtottuk a fejünket.

*

- Anya, hol van a mamuszom?!!- üvöltöttem torkom szakadtából édesanyámnak. öt perce azt kerestem, de csak azért sem találtam sehol.
- A nagy szekrény második fiókjában keresd!
És ki gondolta volna, tényleg ott volt. Csupán csak százszor ment el a kezem mellette... Gyorsan betömködtem a bőröndömbe, összehúztam - nem kis feladat árán- és végre sikeresen elkészültem. Két nagy bőrönddel, és egy táskával vonultam le a lépcsőn. Niall szerencsére félúton segített, így nem estem egy hatalmasat.
Anyuék sürögtek-forogtak, hogy minden meglegyen, bár az ő dolgaik már a kocsiban pihentek. Liam visz ki minket a reptérre, így nem kellett taxit hívnunk.
Egy kisebb fajta vita után sikeresen megegyeztünk, hogy ki hol ül, végre elindulhattunk. Az egész úton anya kétségbeesett szövegét hallgathattuk, ami arról szólt, mit hagytunk otthon, ami kellett volna..
A reptérhez érve egy utolsó puszival és öleléssel elköszöntünk Liamtől, becsekkoltunk, leadtuk a bőröndjeinket, és elfoglaltuk a helyünket a repülőn.
Sajnos mivel Niall a mi jegyünket később foglalta le, így mi hárman külön ültünk volna, de apu felajánlotta, hogy majd ő elmegy az egyedüli helyre, hadd legyünk mi ketten együtt Niallel. Ilyenkor imádom, hogy "Apuci kicsi lánya" lehetek.
- Niall. Rád dőlhetek? - rebegtettem meg a szempillám.
- Persze. -eresztett felém egy kedves mosolyt. Több sem kellett nekem, hozzábújtam amennyire csak lehetett, fejemet a vállára hajtottam, bedugtam a fülhallgatóm, szemeimet pedig lehunytam.

- Landolunk fiatalság!
Kipattantak a szemeim, ahogy meghallottam az ismerős hangot. Anyu keltegetett engem is, és Niallt is, aki fejét az enyémre hajtva aludt. Hogy én mindig elalszom a repülőutakon... A barátom édesen megdörzsölte a szemét, nyújtózott egyet, majd álmosan fúrta fejét a nyakamba. Kuncogva halmoztam el haját puszikkal, olyan volt, akár egy kisgyerek. A gép landolásnak indult, felnevettem a hirtelen ereszkedés miatt, magam sem tudom miért.

Nem tartott sokáig összeszedni a bőröndjeinket szerencsére. Persze most is kié volt a legnagyobb? És kinél volt kettő? Bingó, nálam.Niall örömittasan nézett körbe, a családja után kutatva .Elnevettem magam, ahogy Greg hirtelen megijesztette szegény, ártatlan barátomat, aki halkan felsikított a várótér közepén. Hosszasan megölelték egymást, lepacsiztak, majd Greg valamit súgott Niall fülébe, aki fülig pirulva verte háton testvérét.
- An! - fordult felém vigyorogva, és a nyakamba borult, - Jó újra látni.
- Téged is. - pusziltam meg az arcát. Üdvözölte a szüleimet is, majd egy rövid csevej után útnak indultunk. Nehézkesen fértünk el a kocsiban, bár a bőröndök hátul igen csak nyomorogtak, és én is, mivel Niall ölében kellett utaznom...ugyan is az egyik bőröndömnek nem maradt helye, ezért azt a mellettünk lévő ülésre kellett rakni. nekem nagyon is tetszett ez a felosztás, de amikor pimaszul vigyorogva kacsintottam a barátomra, ő már akkor tudta, hogy neki ez nem les olyan jó menet. Az ölébe huppantam, ő kezeit átkulcsolta a hasamon. Greg vezetett, apu ült elöl, anyu pedig a jobb hátsó ülésen, mi a balon. Az út nem telt csendesen, először Niall fecsegett, utána én, végül apuék is szóhoz juthattak. Amikor Niall beszélni kezdett a turnéról, szülinapjáról, és egyebekről, úgy döntöttem itt az ideje aktivizálnom a női erőmet. Feltűnésmentesen kezdtem lassan, kínzóan körözni a csípőmmel Niall ölében. Ujjai szorosabban fogták a csípőmet, próbált megállítani, kevés sikerrel.
- Képzeld Greg, ott volt ahh... - köhintett egyet. - az egyik régi ismerősöm is...
- Kicsoda?
- Ro-ronald.
Nagy erőfeszítésbe tellett, hogy ne nevessem el magam. Amikor Greg hátrapillantott a visszapillantó tükörből, megálltam cselekedetemben, úgy tettem, mintha az ablakból nézném a kilátást.
- Minden rendben van Niall?
- Persze... csak félrenyeltem. Semmiség. - köhintett újból. Szerencséjére apa vette át a szót, így nem kellett tovább szenvednie a beszéddel.
- Ezt nagyon gyorsan abbahagyod, ha jót akarsz magadnak. - morogta a fülembe. Ártatlan kislány módjára megvontam a vállam, és folytattam tovább a táj kémlelését.

*

- Jaj, drágám, annyira hiányoztál! - szorongatta meg Maura Niallt. Elérzékenyültem néztem a jelenetet, ahogy anya-fia mérhetetlen boldogsággal öleli egymást. Maura szeméből potyogtak a könnyek,látszott rajta, milyen boldogsággal töltötte el, hogy újra láthatja fiát.
- An!!!
Az  ismerős hangra felkaptam a fejem. Denise rohant le a lépcsőn, hatalmas vigyorral az arcán, ami engem is mosolyra késztetett. Sajnos nem beszéltünk túl sokat az elmúlt időben,így nagy öröm volt számomra is, hogy újra láthatom. hatalmas ölelésben részesítettük egymást, majd nevetve váltunk el.
- Még hogy majd hívni fogsz... Nem is írtál, és nem is hívtál! - tette kezét a csípőjére, és próbált mérgesen nézni, de nem nagyon sikeredett.
- ne haragudj. - vetettem be a kiskutya szemeimet.
Az első 10 perc arról szólt, hogy mindenki üdvözölt mindenkit, anyuék bemutatkoztam Denisenek, és beszélgettünk az előszobában. Végül a barátomnak támadt a csodás ötlete, hogy menjünk beljebb és pakoljunk le.
Beérve furcsának találtam az egész házat. Szinte biztos voltam benne, hogy itt valami változás történt.
- Jé, átfestettétek a lakást? És a bútorok is újak. - nézett körbe Niall csillogó szemekkel.
- Igen. kellett egy kis változatosság.- vont vállat Maura szerényen.
Jobban szemügyre véve igaza volt Niallnek. Az egész bútorgarnitúra újra volt cserélve, a falak halványvörösek és narancssárgák voltak az eddigi zöld helyett, és még sorolhatnám. A lépcsőn felszaladva követtem a barátomat, aki a szobája felé igyekezett. Mindketten meglepődve kémleltük a szobát. Az egész fekete-fehér színben pompázott, az egyszemélyes ágyát átcserélték franciára, a fa színű szekrények is fehérek és feketék voltak. Wow. Mintha Niall új szobát kapott volna.
Egymásra néztünk, ugyan arra gondoltunk: egyszerre kezdtük rohanni, végül rávetődtünk az ágyra. Kacagva terültünk el a pihe-puha szőrös ágytakarón, és ágyneműn.
- Hát ez olyan...furcsa. - szólaltam meg pár másodperc kínos csönd után. Niall felém fordult, kezét a derekamra helyezte, így húzott közelebb magához. Hozzábújtam, akár egy kiscica, fejemet a mellkasán pihentettem, így belélegezve tökéletes illatát.
- Imádom a parfümöd. - sóhajtottam halkan, mire egy kuncogást kaptam válaszul. Oó. Ezt hangosan mondtam?!
- Hát.. ha már itt tartunk, én is a tiéd.
Niall illatán kívül beszállt az orromba az újdonsült festék szaga, és a fa bútorok szaga is. Furcsa volt ez a három keverék, de ennek ellenére nem zavart.
Pár percig csendben feküdtünk, mígnem hirtelen valaki bejött a szobába. Greg és Denise volt az, kezükben a bőröndökkel, lihegve.
- An, te mi a fészkes fenét tettél ezekbe a bőröndökbe?! - törölte meg verejtékező homlokát Greg. Vigyorogva vállat vontam, és megköszöntem, hogy felhozta őket.
- Igazán nincs mit. Gondoltuk segítünk a szerelmes párnak, hadd legyenek kettesben egy kicsit. -kacsintott ránk. - De ha jól tudom An, anyu neked lent a kanapén fog megágyazni.
Nem csak az én álla esett le a döbbenettől, Niallé is.
- Mi van?! Kizárt dolog, nálam alszik és kész! - emelte fel a hangját Niall.
- Anya azt mondta, nem akarja, hogy bármit is csináljatok amíg itthon vagytok, mert tudja, hogy ilyenkor nehéz kordában tartani a hormonokat.. Valami ilyesmit mondott.
Pár pillanatig nagyokat pislogva meredtünk egymásra síri csöndben, mikor Greg hirtelen felnevetett.
- Komolyan elhittétek? - fogta a fejét nevetve. - Meg kell mondani, elég hiszékenyek vagytok.. Szerintetek anyu tényleg ilyet mondott volna?!
Meglepődve néztem ahogy Greg és Denise lepacsiznak, és röhögve fogják hasukat.
- Te idióta! - dobta fejbe Niall a bátyját. - Rohadtul nem vagy vicces.
-Láttad volna a fejed, öcsi. - törölte le a nevetéstől kicsordult könnyét Greg.
- Húzz ki a szobámból! Most!
- Wow, öcsi. ma jöttél haza, és már is veszekedni akarsz? Ez nem jó így , Niall. Karácsony a béke és szeretet ünnepe. Ezért fogsz tőlem barbie babát kapni, hogy lásd menyire szeretlek.
- ha elkaplak, véged van te faszfej! - kiabálta Niall. A következő pillanatban már kiugrott az ágyából, és üldözőbe vette bátyját.
- Ezek a Horan testvérek... -ráztam a fejem rosszallva.
- Borzalmasak. - nevetett fel Denise. - Na de mesélj. Mi újság van veled, veletek?
- Hát...megvagyunk, és jól vagyunk.
- Bővebben?
- Éljük az életünket. - vontam vállat.
- Nem vagy ma túl beszédes. - szontyolodott el egy kicsit. - Bár megértem, a sok utazás, stb...
- Denise. ne haragudj, csak tényleg, hideg van, az utazás is betett egy kicsit, és álmos vagyok. Megígérem, hogy holnap annyit beszélünk, amennyit csak tudunk!
Denise arca felvirágzott, ajkai alól előbukkantak hófehér fogai. Tényleg nyomott volt a hangulatom, csak aludni szerettem volna abban a pillanatban.
- Na, szerintem menjünk le a többiekhez, úgy sem úszod meg a vallatást.
Mosolyogva szálltam ki az ágyból, a lépcsőn leviharozva érkeztünk meg a nappaliba. Mindenki a kandallónál, vagy a kanapékon kuporodott, nevetés szűrődött ki már messziről. A két jómadár is kipirult arccal méregette egymást halálos szemekkel, de látszott rajtuk, tudják, ez csak játék.
- Fiúk, viselkedjetek! - dorgálta le őket Maura kissé szégyenkezve. - Ne haragudjatok, azt gondolná az ember, hogy érett férfiak tudnak éretten is viselkedni...de ők nem.
- Ugyan, ha már az érettségről van szó, An sem a legbölcsebb lány.. -  nevetett fel apu.
- Héj! Kikérem magamnak...
- Én azt mondom menjünk vacsorázni. Biztosan éhesek vagytok már! Gyertek.
Maura tökéletesen értett ahhoz, hogyan terelje el a témát pillanatok alatt. Duzzogva vonultam az ismerős ebédlőbe,ahol isteni illatok kúsztak be az orromba. A rosszkedvem mintha elüldözték volna, arcomra hatalmas mosoly ült, úgy lopakodtam a konyhába. Sajnos, mire megláttam volna mit is fogunk enni, addigra Maura kizavart onnan. Az asztalnál Niall és apa mellett foglaltam helyet. Előételként valami isteni krémlevest kaptunk, utána jött a sült csirke salátával és rántott zöldségekkel, desszertként pedig isteni brownie-t kaptunk. Azt hiszem nem mondok újdonságot azzal, hogy úgy tele ettem magam, hogy mozdulni is alig bírtam. A vacsora közben rengeteg téma felmerült. Mint kiderült, holnapra meg vagyunk hívva a szembe szomszédékhoz vacsorára. Sok kedvem nincs elmenni, hallgatni Lendey-ék moton fecsegését az időjárásról, és arról, milyen felelőtlenek a mai fiatalok, blablabla. Mindig is unalmas emberek voltak, és úgy vélem, ez az idő során sem változott. A fiúk terveznek egy közös edzést, mi pedig kitaláltuk Denise-szel, hogy korcsolyázni szeretnénk menni. De ezt a fiúk sem akarják majd kihagyni, így ők is jönnek majd. Anyuék...ők pedig anyuék. Majd elbeszélgetnek az elmúlt évekről, elmennek sétálgatni, és kész. Persze, azt meg kell említenem, hogy a kistestvérem ékezése volt a legfőbb téma. Anyunak már csak pár hónapja van hátra, a pocakja igen csak kigömbölyödött, mosolyogva ecseteli mindenkinek, hogy hamarosan újabb poronty érkezik az Alley családba.. És mindenkinek elmondja, hogy először kislánynak nézték, de amint kiderült, kisfiú lesz. A nevét még nem tudjuk, anyuéknak még nem sikerült kigondolniuk. Furcsa...
Denise és Greg korán elhagyták a házat, azzal magyarázták, hogy fáradtak, de holnap még találkozunk.Nem értettem, mi ez a nagy sietség, de inkább rájuk hagytam.
Anyuék az emeleten lévő vendégszobába pakoltak be, ami mit ne mondjak... a barátomnak nem igen tetszett.
- Ugye nem komoly, hogy egy ajtóval arrébb vannak a szüleid? - döbbenten meredt rám kérdő tekintettel.
- Máshova hova menjenek? - nevettem fel. - Anyukád mondta, héj, nem én. Én csak segítettem felhozni a bőröndöket. Niall mormogva arccal pakolgatott a ruhái között, míg én a telefonom nyomkodtam. Felléptem Twittere, hiszen már legalább két hete meg sem néztem a profilom. Erős volt a kísértés, de végül nem néztem meg a megjelöléseimet. Nem szeretném pont karácsonykor olvasni az utálkozó üzeneteket.
"@AnneAA18 : Hello Írország.:))x"
 "@AnneAA18 : Héj, @NiallOfficial, ne duzzogj itt mellettem. Ráncos leszel. ;)x"
 Kiléptem a fiókomból, a telefonom pedig magam mellé dobtam. Négykézláb mászva az ágyon próbáltam Niallhöz jutni. Az egyik fiókja előtt guggolt, be is lőttem célpontomként, ám mire megijeszthettem volna, addigra megfordult. Hirtelen mozdulatára én ijedtem meg, nem ő, így sikeresen elvesztettem az egyensúlyom az én guggoló helyzetemből, és hátra dőltem, mint egy darab fa.Niall édes nevetése töltötte be az egész szobát, ami engem is nevetésre késztetett. Hirtelen felém kerekedett, fejem mellett megtámaszkodva nézett le rám.
- Meg akartál ijeszteni, ugye? - suttogta ajkaimra. Mint akit fejbe csaptak, úgy vesztettem el az eszméletem. Hihetetlen, milyen hatással képes bírni rám. teljesen lefagyaszt, a puszta jelenlétével, szavaival.Megszólalni nem tudtam, így egy egyszerű bólintással reagáltam.
- Ezért büntetés jár. - harapta meg alsó ajkam. Szemeimet lehunyva kaptam szája után, de elhajolt. Már-már fájt, hogy nem csókot meg. Szükségem volt rá, a puszta csókjára, tökéletes ajkaira.
- Niall.. - nyafogtam.
- Hm?
- Ne szórakozz velem.
- Nem áll szándékomban.
Ajkaink között alig egy centi tátongott, amit egyre kevésbé bírtam. Csökkentve a köztünk lévő maradék távolságot, megfogtam hajánál fogva, és magamra húztam. Elvesztette egyensúlyát, így rajtam kötött ki, de cseppet sem zavart. Átéve az irányítást fölötte én csókoltam meg, én irányítottam a csókot, bármennyire is próbálkozott, nem engedtem át neki. Bevallom, élveztem, hogy én irányíthatok.
- Bébi, azt hiszem megyek fürdeni. - csókolta meg a homlokomat miután elváltunk, egy röpke mozdulattal felállt, megfogta a ruháit és a törölközőjét, és elhagyta a szobát.
Én még mindig a földön fekve néztem távolodó alakját. Igen? Ilyen könnyen leléptél? Rendben Horan, én benne vagyok a játszmában, de nem te fogsz jól járni.

*
A fürdőszoba előtt állva vártam, hogy végre kijöjjön a barátom. Nem tudom mit csinált ennyi ideig, de már legalább fél órája bent volt. Hangosan kopogtattam, szinte már vertem az ajtót, mire végre kimerészkedett őfelsége. AZonnal megcsapta orrom az arcszeszének az illata, arcbőre szinte ragyogott. Hm. Megborotválkozott. Nagy vigyorral az arcán tárta ki nekem az ajtót, pukedlizve mutatott befelé.
- Hölgyem, bemehet
Szem forgatva löktem arrébb az útból, beléptem a fürdőbe, magam mögött becsukva az ajtót.
A forró víz jót tett fáradt testemnek, a forró vízcseppek kényeztették a bőrömet. Azt hiszem, én is túl sokáig lehettem bent, ugyan is kintről én is kopogást hallottam. Elzártam a vizet, megtörölköztem, magamra tekertem a törölközőt, fogat mostam - ezt mind olyan gyorsan, amennyire csak lehetett- , majd átengedtem a fürdőt -mint kiderült-  anyunak.
- Anya. Miért nem lentre mentek? Ott is van fürdő..
- Mert apád a vízben ázik egy órája. - forgatta meg a szemét. Nevetve hagytam ott a puffogó édesanyámat. Niall a telefonjával szórakozott, amint beléptem a szobába, tekintetét azonnal végigfuttatta a csak egy törölközővel takart testemen, majd látványosan nyelt egyet.
- Minek köszönhetem az ingyen show-t? - vigyorodott el, miközben ülésbe helyezte magát.
- Ez nem show, és fordulj el. - szóltam re erélyesen. Persze, nem is én lettem volna, ha nem felejtem a szobában a ruháimat. Mindent magammal vittem, sminklemosót, fogkefét, fogkrémet, de a legfontosabbat azt nem. Niall fejére húzta a takarót, hogy ne lásson, addig a bőröndöm előtt próbáltam előhalászni a pizsamámat. Gyorsan magamra kaptam a bugyimat, és a nadrágomat, a nagy dilemma pedig csak akkor jött. Nem szeretek melltartóban aludni, bár az utóbbi időben mindig rá voltam hagyatkozva a turnébusz miatt, illetve Niall miatt, hiába is nem kényelmes. De úgy gondolom, a kapcsolatunk elért egy olyan szintet, hogy már nem kell szégyenlősködnöm emiatt továbbra is. Végül nagy levegőt vettem, és magamra kaptam az alvós felsőmet. Sietve bújtam be az ágyba, magamra húzva a takarót, hogy eltakarjam felsőtestem. Niall oldalasan feküdve nézett rám, arcom minden szegletét feltérképezte.
- Miért vagy zavarban, drágám? - vonta fel a szemöldökét.
- nem vagyok zavarban ...
- An. ismerlek, látom rajtad. Ha jól tudom, egy jó párszor aludtunk már együtt, ez is ugyan olyan, nincs okod miért zavarban lenni. Ne aggódj, van rajtam ruha, de a szüleim nem fognak benyitni. Bezártam az ajtót, oké? - simított el egy hajtincset a fülem mögé. Halványan bólintottam, inkább elfordultam a másik oldalamra, Niallnek háttal. Csak ne faggasson, csak ne faggasson...
Egy lágy érintést éreztem a vállamon, ahogy maga felé fordít. Pár centiméterre volt arca az enyémtől, kérdő tekintettel meredt rám.
- An, mi a baj? Ne nézz bolondnak, kérlek.
-  Nincs rajtam melltartó. - nyögtem ki végül lesütött szemekkel. Hirtelen egy nevetés csapta meg a fülem. Várjunk... most komolyan kinevet?! Felvont szemöldökkel néztem rá, magyarázatot követelve.
- Tényleg emiatt voltál zavarban? - törölgette le a kicsordult könnyeit. - Kincsem, láttalak már melltartó nélkül is, és hidd el nekem, tökéletes vagy! És különben is, itt a takaró.
- Tudom...de ez olyan furcsa még nekem...
- An. - nyúlt az állam alá. - Nálad tökéletesebb lányt el sem tudnék képzelni, és köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem. És remélem ezek után nem lesz ilyennel problémád, ugyan is jól jegyezd meg, előttem nem lehetsz szégyenlős! Előttem nem. Okés? - bólintottam. - Én is így gondoltam. És olyan meg se forduljon a fejedben, hogy esetleg nekem nem tetszik valami rajtad. Mindent szeretek rajtad egytől egyig. A kis manófüleidet, a szádat, az orrodat, az apró kezedet, a lábaidat, mindenedet.
Meghatódva hallgattam szavait. Nem tudom elmondani, mennyire szeretem ezt a fiút, aki itt fekszik mellettem. Lágy köszönetcsókot leheltem ajkaira, hozzábújtam, amennyire csak lehetett, majd elnyomott az álom.

*

Reggel hatalmas dörömbölésre pattantak ki a szemeim. Komótosan másztam ki Niall mellől, egészen az ajtóig. Elfordítottam a kulcsot, majd egy ismerős arccal találtam szemben magam.
- An! - ugrott a nyakamba Denise. - Ne mond, hogy még nem keltetek fel! Álomszuszékok! Délután egy óra van! A fiúk mennek edzeni, mi pedig sétálni. Nem emlékszel? Na gyerünk-gyerünk, öltözz! Lent várunk titeket.
Olyan gyorsan hadarta a mondatokat, hogy nagy erőfeszítésbe tellett megjegyeznem bármit is, amit mondott. SZóval: edzés, séta, azonnal, öltözés. Jaj.
- Niall. - rázogattam lágyan a szerelmem vállát. Kék, álmos íriszeit rám emelte, egy hatalmasat ásított, majd  arcára húzta a takarót.
- Hagyj aludni! - morgott.
- Mindjárt indultok Greggel edzeni, én pedig Denise-szel sétálni. Öltöznünk kell. Egy óra van, és éhes is vagyok. Ébredj.
Nem szenteltem több energiát a keltegetésre, inkább lassú, zombi üzemmódban válogattam a ruháim közül. Végül egy barna szerelés mellett döntöttem. Tökéletes lesz egy sima sétáláshoz, esetleg vásárláshoz, ha úgy adódik. Megfésülködtem, egy kis sminket vittem fel az arcomra, majd késznek nyilvánítottam magam. Mire visszatértem a fürdőből, Niall még mindig ugyan úgy feküdt az ágyban, mint tíz perccel ezelőtt.
- Niall! - szóltam rá erélyesebben. - Kelj fel !
- Nem...
- Na rendben. - sóhajtottam. - Én elmentem Denise-szel, majd találkozunk délután valamikor. Jó legyél! - nyomtam egy cuppanós puszit arcára, és ott hagytam.
Lent már mindenki készen ült az ebédlőasztalnál. Ha jól láttam, már meg is ebédeltek.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Inkább jó délt! Későn kelő banda. - rázta a fejét nevetve Maura. - A másik fiamat hol hagytad?
- Nem hajlandó kikelni az ágyából. - vontam vállat. Greg szemei felcsillantak, gonosz mosollyal az arcán ment a konyhába, majd rohant fel az emeletre.  Pár másodperc múlva Niall üvöltésére lett mindenki figyelmes, illetve nem éppen szép szavaira. Nagy dörömbölve jött le Greg nevetve a lépcsőn a hasát fogva, őt pedig a csurom vizes Niall követte. Nem tehettem róla, belőlem is kitört a jóízű nevetés.
- Greg, esküszöm megöllek még egyszer! Meghalsz, megértetted? - üvöltötte a nevető Gregnek a barátom.
- na jó, mi elmentünk. - fogta meg a kezem Denise. - Majd jövünk népség! Ti pedig ne öljétek meg egymást.
Nevetve vettem fel a kabátom és a cipőm, majd elhagytuk a házat.

Mullingar utcáit jártuk legalább már egy órája. Az idő 0 fok körül járhatott, a leheletünk látszódott a levegőben. Denise szája be sem állt, mindent elmesélt az utóbbi időben történtekről. Elmondta, hogy már mennyire szeretné az esküvőt, de Greg még mindig nem cselekedett. Nagyon megsajnáltam, ahogy ezt mind könnyes szemekkel mesélte.
- Jaj, te. - öleltem magamhoz szorosan. - Greg nagyon szeret téged! Csak még időre van szüksége.. Férfiból van, nehéz neki meghozni a döntést, hogy elkötelezze magát. Mi lányok, természetesen a hatalmas, ezer fős esküvőkről álmodunk, míg nekik maga az esküvő gondolata gyomorgöcsöt okoz. Higgy nekem, csak idő kérdése, és megkéri a kezed!
- És ha nem szeret? - törölte meg a szemét egy zsebkendővel.
- Ilyet ne is mondj! Nagyon szeret téged, lesüt róla, és rólad is az, hogy odavagy érte! Ezt meg ne halljam többször! - szomorkásan bólintott, és kifújta az orrát.
- Köszönöm. Esküszöm, Niall meg van áldva veled, hogy ilyen barátnője van. - mosolyodott el.
- Á. Nem vagyok én olyan különleges. Igazság szerint nem is értem, miért pont ÉN vagyok a barátnője. Nálam sokkal szebbet találhatna. Olyat, aki nem hisztizik, szebb az alakja, nem veszekedik vele.
- Akkor itt az alkalom, hogy én csesszelek le téged. Ilyet ne is mondj! An, néztél te már tükörbe? Esküszöm, ha fele olyan jó alakom lenne, mint neked, már örömtáncot járnék! És az arcod? Egy pattanás sincs rajta, olyan mint egy porcelánbabáé. A veszekedésekről pedig... Hidd el, nem az a tökéletes szerelem, ahol nincsenek veszekedések, apróbb viták! Ez teszi a kapcsolatokat erősebbé. És ha hisztizel, akkor mi van? Semmi.. Senki sem tökéletes, és azt nem hiszem el, hogy ő nem szokott hisztizni. Ahogy ismerem Niallt... -nevetett fel. - Nagyon hisztis tud lenni. Ti ketten együtt lesztek örökké. Ebben olyan biztos vagyok, mint hogy itt állok.
Denise szavai mosolyt csaltak az arcomra. Igaza lenne? Lehet. Tény, hogy mindketten hisztisek vagyunk, és sokat vitázunk, de ez teszi a kapcsolatunkat erősebbé.
- Nem ülünk be egy kávézóba? Úgy érzem mindjárt lefagy a kezem, az összes lábujjam és úgy nagyjából mindenem.
- Támogatom!
Nem kellett sokat gyalogolnunk, pár perc múlva oda is értünk a bizonyos "Irish Café" kávéházhoz. Megkönnyebbülés volt bemenni a kicsi, meleg helységbe, ahol azonnal megcsapta az orrom a finom kávéillat, illetve a frissen sült sütemények illata. Az egyik sarki asztalhoz heveredtünk le, kabátunkat letéve azonnal nekiestünk az itallap tanulmányozásának, illetve a süteményes lapnak. Egy kedves, 20 év körüli fiú lépett hozzánk, hogy felvegye a rendelésünket. Vörös haja volt, barna szemekkel, de meg kell vallani, igen csak jól nézett ki. Hihetetlen, hogy akárhova megyek, mindenhol jó pasik a kiszolgálók.
- Sziasztok! Mit hozhatok? - mosolygott ránk.
- Én egy latte macchiato-t szeretnék, és egy dupla csokoládés muffint és... még egy ilyen vaníliás-karamellás tekercset is. - adtam le a rendelésem.
- Én egy cappuchino-t és egy mézeskalácsos tortaszeletet kérnék.
- Rendben. Azonnal hozom, egy kis türelmet kérnék.
Ahogy elment az asztalunktól a pincér, Denise rám vigyorgott.
- Láttam ám, hogy néztél rá. - kacsintott.
- Ki? Én?! Én sehogy. - tettettem az ártatlant.
- Aha, persze, persze. Nem volt ronda, meg kel hagyni.
- Hát...nem éppen.
- Hány éves lehet?
- Szerintem 20. - találgattam.
- Egyébként, vicces, hogy mindegyikünk komoly kapcsolatban van, de közben egy pincérfiút vesézünk ki. - kuncogott Den.
- Héj, lányok vagyunk, nekünk szabad, nem?
- Végül is.. Igazad van.
Alig pár perc múlva megkaptuk a rendelésünket. Az a tekercs, illetve a muffin, minden falat egy-egy másodperc volt a mennyországból! nagyon régen ettem ilyen finom süteményeket, azt kell, hogy mondjam. A kávéról ne is beszéljünk..
- Ó, istenem! - sóhajtottam. - Ez valami isteni!
- Orgazmus az ízlelőbimbóknak. - vigyorodott el Denise.
- Az biztos.
- Egyébként, ma vagytok meghívva a szembe szomszédékhoz, ugye?
- Sajnos. - sóhajtottam. - De semmi kedvem nincs menni.
- Nem is mentek szerintem.- vigyorodott el a barátnőm mindent sejtően.
 - Tessék?!
- Niall már tegnap mondta Maurának, hogy ti nem mentek. Szeretné, ha lenne egy estétek csak kettesben.
Éreztem, amint az arcom vörösbe borul, égni kezd. Én erről mért nem tudok?!
- Öm... Nem tudom, nekem nem mondta...
- Tegnap mondta Gregnek, hogy mostanában nem volt túl sok közös szabadidőtök, és most szeretne csak veled lenni egy kicsit, főleg, hogy a szülőhazátokban vagytok. Főleg, hogy holnap és holnapután már egyáltalán nem lesz szabadidőtök. kezdődnek a sütések, főzések, nagy felhajtás lesz, stb. - mosolyodott el.
- Ó.. Értem...
- Jaj, ne legyél már zavarban!- kacagott fel. - Ez normális dolog, na. Egyébként, annyira örülök, hogy együtt vagytok! Párszor már elmondtam, de komolyan gondolom. Amikor először jöttél, csak Nial barátjaként, és kiöntötted nekem a szívedet, már akkor tudtam, hogy nem csak barátok maradtok. És tessék, be is igazolódott.
- Egy igazi boszorkány vagy. - vigyorodtam el enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Meglehet.
Még legalább egy órát ültünk a kávéházban, majd hazasétáltunk a parkon keresztül. Be kell ismernem, nagyon jó újra Mullingarben lenni, és nagyon örülök, hogy Denise-szel ilyen jóban vagyunk. Ez egy tökéletes karácsonynak ígérkezik, úgy érzem !