49. Fejezet ~ Utólagos szülinapi meglepetés

Sziasztok!!:) Szomorú szívvel közlöm, hogy ez az utolsó előtti rész.:/ Jó olvasást hozzá! :) xx
-Jól érezted magad? -kérdezte Niall felém fordulva, mire hevesen bólogattam.
-Ez volt életem legszebb pár napja. Nem tudom elmondani mennyire köszönöm. -közel hajoltam hozzá, majd ajkaimat az övéire nyomtam. Nyelve azonnal önállú útra kelt, és táncra hívta a sajátomat. A romantikus pillanatunkat a repülő bemondója zavarta meg "Kérem kapcsolják be az öveiket, a repülő hamarosan felszáll". Niall sóhajtott egyet, majd elváltunk. Az úton végig egymás kezét fogtuk, illetve kibeszéltük ezt a pár napot. Még mindig nagyot nevettem azon, amikor Niall azt hitte meg fog halni, mert megtámadta egy (nem hazudok) 5 centiméter hosszú hal. Azt ecsetelgette, hogy ez biztos mérgező, és kiszemelte magának. Elszundítottunk egy kicsit, mert szintén a repülő hangjára keltünk fel. Ásítottam egy nagyot, mire Niall felkuncogott mellettem.
-Hihetetlen, hogy te mindig elalszol a repülőn.
-Haha. -tettem keresztbe a kezeimet, kifejezve a durciságomat.
Kéz a kézben szálltunk le a repülőről, de kint hirtelen vakutömeggel találtam szemben magam. Majdnem elájultam, semmit sem láttam szinte, csak a fényt. Niall szorosabban fogta a kezem, majd magabiztosan húzott át a tömegen keresztül. Megfogtuk a bőröndjeinket, és kint megláttuk Louis kocsiját. Sietősen beültünk, majd lihegve intettünk Louisnak hogy indulhatunk.
-Helló-belló skacok. Na milyen volt?
-Nem tudjuk elmondani mennyire király. -vigyorogtam.
-Ennek örülök...de ugye azért okosak voltatok, és 9 hónap múlva nem jön a kis Horan? -erre a kijelntésére felnevettünk Niallel.
-Nem. Remélhetőleg nem. -kacsintottam Loura.
Ahogy befordultunk a fiúk házához, akaratlanul is elmosolyodtam. Jó azért újra itt lenni. Sietve berohantam a házba, majd a lányok sikítva futottak felém, és a nyakamba ugrottak.
-Végre megjöttél! Már unatkoztunk nélküled! -vigyorgott El. Az összes fiút megöleltem, majd lehuppantunk a kanapéra a lányokkal, és rögtön mindenről tudni akartak. Oldalra pillantottam, ahol a fiúk valamit sutyorogtak Niallnek, aki elnevette magát, majd bólintott egyet nekik, mire a fiúk 'húúú'-zni kezdtek és Harry felordított, hogy "TUDTAM!'' Azt hiszem nem akarom tudni, miről beszéltek... A délután azzal telt, hogy minden elújságoltunk a fiúknak és a lányoknak, illetve átadtuk az ajándékaikat. El, Lola és Nora egy olyan ruhát kaptak mint az enyém, csak mindegyiküknek más színben. Liam egy fa teknősös miniszobrot, amire rá van írva, hogy Hawaii, Louis egy kókuszmelltartót nádszoknyával (nagyon örült neki) , Zayn egy tükröt, aminek a keretén Hawaii minták voltak, Harry pedig egy olyan miniszobrot, amin egy nő van formázva.
-Niall, mi van a nyakadon. -kerekedett el Lola szeme, amikor Niallre nézett. Mindenki Niall nyakát kezdte el pásztázni, én pedig lehajtottam a fejem, és a kezem az arcomhoz raktam szégyenemben. Az arcom felvette a főzött rák színt. Miután mindenkinek leesett, mi is az, egyszerre röhögtek fel.
-Áháá. Ja, hogy ti jól éreztétek magatokat. Ühüm. Emma, szép a szájnyomod. -röhögött Harry. Niall is nevetett, majd rám nézett, és még jobban elnevette magát a reakciómon.
-Jaj már, Em. Ne pirulj el ennyire. Nem baj az, ha jól éreztétek magatokat. Ilyen az élet nem? -karolta át a vállamat Louis, mire kínosan felnevettem. Hirtelen Niall termett mellettem, és egy hosszadalmas puszit adott a homlokomra.
-Ne legyél zavarba, oké? -suttogta a fülembe, mire egy kósza mosoly ült ki a számra.
Felmentünk, lepakoltunk, majd a srácok eldöntötték, hogy a nap maradék részét együtt töltjük, és minden apró részletet kivesézünk. Természetesen azért nem mindent... Louis arcán levakarhatatlan pimasz mosoly ült, Harryén úgy szintén.
-Héj. Azt hiszem valakinek még tartozunk egy lecseszéssel a pakolást illetően. -tettem a derekamra a kezem. Harry és El egymásra néztek, majd egyszerre tört ki belőlük a nevetés.
-Most meg mi van? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Inkább meg kéne köszönnötök. A kis írünknek meg persze neked is szereztünk pár kellemes pillanatot. Nem? Szívesen, máskor is. -kacsintott Harry, mire hitetlenkedve néztem rá és a többiekre, akik próbálták vissza folytani a röhögőgörcsöt.
Éjfél körül Niall megfogta a kezem, majd elköszöntünk a többiektől és  szobákba vezetett. Kuncogva indultam el zuhanyozni, majd kiérve Niallt nem találtam sehol. Elmosolyodtam, majd elkezdtem körbenézni a szobában.
-Niall. Ne bújj el, hol vagy?
Pár perc keresgélés után sem találtam. Már majdnem lementem a földszintre, amikor hirtelen megcsapta a fülem egy gitárhang. Kifutottam az erkélyre, ami alatt Niall állt kezében egy gitárral, szájában egy rózsával, körülötte pedig néhány gyertyával. A szemem bekönnyesedett. Megszólalt a gitáron az első akkord. A Little Thingset kezdte el játszani, miután feldobta hozzám a vörös      rózsát. Csak álltam, és hallgattam a tökéletesen csengő hangját, és nem bírtam levenni a szemem róla. Kék íriszei jobban csillogtak mint valaha. Száján egy aprócska mosoly ült. Miután végzett, elismerősen megtapsoltam, majd letöröltem a könnyeim az arcomról.
-Szülinapodkor szerettem volna, de akkor nem tudtam. Szóval...Boldog Születésnapot utólag is. -mosolygott fel rám, gitárját lerakta, majd kezeit kitárta, jelezve, hogy rohanjak oda hozzá, és vessem magam a karjai közé. Nem is kellett több. Eszméletlen tempóval rohantam le a lépcsőn, egyenesen ki az udvarra. Minél közelebb értem hozzá, annál jobban nagyobbodott a mosoly mindkettőnk arcán. Lendületből a nyakába ugrottam, lábamat összezártam a derekánál, majd úgy csókoltam, mintha soha többet nem kaphatnék belőle.
-Kö..szö..nöm. -nyögtem ki pár csók között, mire csak elkuncogta magát.
-A legcsodásabb lánynak mindent. -érintette össze a homlokunkat, majd egy utolsó puszit lehelt az orrom hegyére. Hirtelen a kezébe kapott, majd a medencéhez sétáltunk. A medence széle rózsaszirmokkal volt körülvéve, illetve a fürdőruhám is ott feküdt. Niall letett, majd szemével a fürdőruhára utalt. Egy nagy vigyor ült ki az arcomra, majd odaszaladtam a fürdőruhámhoz. Az ajtó felé indultam de egy kéz megragadt.
-Szerintem van itt elég hely átöltözni. -mosolygott huncutul, mire csak megforgattam a szemem, majd sietősen befelé vettem az irányt. Gyorsan magamra kaptam a fürdőruhát, majd visszamentem Niallhöz, aki már fürdőgatyában, keresztbe tett kezekkel állt és engem nézett felhúzott szemöldökkel. Mosolyogva öleltem magamhoz, mire hosszan megcsókolta a homlokom, majd az arcom, és a nyakam. Kuncogva toltam el magamtól. Lassan besétáltunk a medencébe, majd Niall a karjaiba emelet, és ringatni kezdett a vízben, közben a fülembe dudorászott. Fejemet a vállára hajtottam, majd a szememet lecsukva élveztem a víz lágy simítását és Niall kellemes hangját. Egy kisebb fajta vizicsata alakult ki köztünk, aminek következtében mindegyikünk a víz alatt kötött ki, és egymást nyomtuk le minél mélyebbre. Ez igazságtalanság volt, mert Niall erősebb mint én, ezért mindig én kerültem a víz alá.
-Héj. -fújtam ki a számban lévő vizet- Ez igazságtalanság...Te sokkal erősebb vagy mint én. -vágtam be a durcit.
-Ne haragudj. -jött oda hozzám, szemei pedig egy kicsit pirosak voltak a sok klórtól, szintúgy min az enyémek. Nekitolt a medence szélének, majd egy lágy, édes csókkal ajándékozott meg .Együtt úszkáltunk még egy jó pár percig, illetve fröcskölőcsatát rendeztünk, és csak szimplán jól éreztük magunkat együtt. Kiszállva megtörölköztünk, majd Niall egy pokróc felé bökött a fejével, ami a földön volt elterülve. Kuncogva dobtam le magam a pokrócra, majd Niall is letelepedett mellém. Szorosan magához húzott, majd vizes testünk összeért. Nem zavart, ugyan is kint nagyon meleg volt még mindig, Niall simogatása pedig még jobban felmelegített. Ujjat fel-le húzogatta a karomon, én pedig úgy bújtam hozzá, mint egy kiscica a gazdájához.
-Azért dorombolni ne kezdj el. -kuncogott mellettem Niall, mire beleharaptam játékosan a mellkasába. Hirtelen felszisszent, majd egy picit elhúzódott.
-Héj! Ez fájt. -nézett rám összeszűkített szemöldökkel. -Vissza szeretnél újra kerülni a vízbe? -hevesen ráztam a fejem. Már vártam, hogy mikor kap fel, és dob be, de semmi sem történt. Kinyitottam a szemem, ő pedig kuncogott rajtam.
-Azt hitted, mi? Most az egyszer megkegyelmezek neked. -kacsintott. -De ennek ára lesz. -vigyorgott gonoszul, majd csücsöríteni kezdett. Játékosan a szájára csaptam a kezemmel, mire meglepett fejet vágott, én pedig felugrottam a pokrócról és futni kezdtem befelé. Gyorsan elhúztam az ajtót, és bezártam, hogy ne tudjon bejönni. Elkapott a röhögőgörcs, ahogy próbálta kinyitni az ajtót, de nem tudta, majd pedig szívecskéket mutogatott, és térden állva könyörgött, hogy engedjem be, de csak tovább nevetve ráztam a fejem. Egy ideges tekintettel ajándékozott meg, majd durcásan leült a lépcsőre, nekem direkt hátat fordítva. Azt gondolta, hogy majd megsajnálom és beengedem, de ehelyett elbújtam a függönynél, így ő nem látott engem, én pedig tudtam leselkedni. Pár perc múlva zavartan megfordult, majd idegesen körbenézett. Az ajtóhoz ment, bepislantott, hátha meglát engem, de az ajkáról leolvastam, hogy elég durván káromkodott valamit, illetve a nevemet szólogatja. Idegesen trappolt át keresztül az udvaron. A számat be kellett fognom annyira nevettem már. Kinyitottam az ajtót, odaálltam.
-Niall! -kiabáltam utána, majd csípőre tettem a kezem. Hirtelen megfordult, majd keresztbe tette kezeit, és egy "magyarázatot követelek" nézéssel tekintett rám. Lassan elindultam felé, de amikor odaértem hozzá hátat fordított nekem. Elé léptem, de ismét hátat fordított. Felkuncogtam, majd kezemmel végigsimítottam a gerince vonalán, amire bőre libabőrössé vált, én pedig az ajkamat harapva nevettem. Ismét elé álltam, majd magamhoz öleltem. A kezei csak maga mellett lógtak, direkt nem ölelt vissza. Fejemmel a nyakához dörgölőztem, kezeimet pedig felvezettem a hasától fogva a mellkasán, mire kezeit ökölbe szorította.
-Niall... -suttogtam neki halkan, mire egy halkat sóhajtott. Lassan belecsókoltam a nyakhajlatába, majd egy kissé beleharaptam, mire ajkait összepréselte, szemét pedig lehunyta.
-Nem tudsz rám haragudni úgy sem. -kuncogtam, majd az állán lévő kis gödörbe csókoltam, mert azt nagyon szereti. Kezeimmel pedig játékosan belemarkoltam fenekébe, mire felmordult és hirtelen magához vont és gyorsan, vadul kapott az ajkaim után. Belemosolyogtam a csókunkba. Megharaptam a nyelvét, mire elnevette magát, majd szétváltunk levegőhiányban.
-Aj, a fene abba, hogy nem lehet rád haragudni. -motyogta a fülembe, majd a homlokomra adott egy nagy csókot. Kézen fogva indultunk vissza a pokróchoz, majd egymás karjaiban, a csillagokat nézve aludtunk el.
Reggel Louis kiabálására keltünk fel.
-Eltűntek!!! -üvöltötte Louis, mire lassan kinyitottam a szemem. A túl nagy fény szinte vakított, kellett pár másodperc mire megszoktam. Niallre pillantottam, aki szintén olyan problémákkal küzdött mint én. Óvatosan kibújtam a karjai közül, majd nyújtóztam egy nagyot.
-Szerinted Louis minket keres? -kuncogtam.
-Szerintem igen. -mosolyodott el Niall. Felálltam a pokrócról, majd befelé vettem az irányt. Bent Louis idétlenül rohangált össze-vissza, a fiúk pedig csak nevettek rajta.
-Hát itt vagy! -ölelt meg szorosan Louis, én meg csak elnevettem magam. Nem tudtam mire vélni ezt a nagy keresgélést.
-Niall tegnap azzal etetett be, hogy ma elmentek és hazaköltöztök hozzájuk Írországba. Azt hittem már köszönés nélkül elmentetek. -hajtotta le a fejét.
-Ne aggódj Répasrác, köszönés nélkül nem mennénk el. És nyugodtan jelentem ki, hogy nem szabadultok meg tőlünk ilyen könnyen.
Erre Louis arcán egy nagy mosoly jelent meg. Felmentem a szobánkba, hogy magamra vegyek valami ruhát a fürdőruhám helyett. Hirtelen úgy éreztem minden ki fog jönni amit ettem tegnap. Berohantam a fürdőbe, majd kiadtam magamból a tegnapi vacsorámat. Megrökönyödve döntöttem a hátam a csempének, nagyokat lélegezve. Ismét beteg leszek? Csak azt ne... Vagy lehet, hogy csak valami rosszat ettem tegnap. Ki tudja...Minden esetre remélem nem leszek beteg. Hirtelen Niall aggodalmas arcával találtam szemben magam.
-Jézusom, Em, jól vagy? -guggolt le mellém. -Fal fehér az arcod.
-Persze. Biztos csak valami rosszat ettem. -vontam meg a vállam, majd folytattam a nagyokat lélegzést.
-Ne hívjak orvost? 
-Nem kell. Már most jobban vagyok, tényleg. -mosolyogtam rá. Egy kicsit hezitált, majd bólintott egyet. Leült mellém és egy puszit nyomott az arcomra.