50. Fejezet ~ The end (epilógus ) ♥

 Sziasztok.:) Szomorúan közlöm, hogy ez az utolsó fejezet az Amazing love~ -ból. Remélem sikerült olyan részeket írnom ami tetszett nektek, illetve az egész történet elnyerte a tetszéseteket. :) Szeretném megköszönni azoknak, akik kommenteltek illetve feliratkoztak (szám szerint 5-en:) ). Sokat jelentett nekem, hogy leírtátok a véleményeteket és olvastátok a blogot. :) Ez a fejezet nem lett túlságosan extra, nem is terveztem bele valami végső nagy durranást, ilyen lett. :/ Remélem azért ez is tetszeni fog valamennyiteknek. Az egész írásról és sztoriról csak annyit szeretnék mondani, hogy nekem nagyon jó érzés volt megírni ezt a sztorit, ugyan is sokszor Emma helyébe képzeltem magam, és bár tudom, teljesen lehetetlen, hogy valóra váljon ez az egész, ez a sztori nagyjából az áloméletemet írta le.:) Remélem, legalább egyszer az életben tudok találkozni a fiúkkal személyesen, és hiszek benne, hogy minden directioner előbb utóbb találkozni fog velük, csak várnunk kell! :) Amint már említettem, belekezdek majd egy új sztoriba, amit lehet hogy itt fogok publikálni, csak átváltoztatom a szereplőket illetve a fejlécet.:) De ezt a sztorit sem fogom letörölni! Mindenesetre mielőtt belekezdenék, majd kiírom a pontos tudnivalókat, remélem azt a történetet is szívesen fogjátok olvasni.:) Nem is húzom tovább az időt, itt az utolsó fejezet, ami igazából epilóguskéjnt szolgál. Még egyszer utoljára köszönöm midnenkinek , aki olvasta a blogot és kommentelt.!!:))xx
ezer csók xx ♥
 


*5 év múlva*

Szokásosan Sarah reggeli sírására keltem. Egy óriásit ásítottam, majd oldalra néztem, ahol Niall szuszogva aludt tovább. Jellemző, sosem kel fel időben...Miatta akár órákon át is sírhatna Sarah.
Kimásztam az ágyból, majd a gyerekszobába vettem az irányt. Ránéztem az apróságunkra, majd mosolyogva a kezembe vettem és ringatni kezdtem. Leültem a székre, és megetettem,
majd miután abbahagyta a sírást kicseréltem a pelenkáját, és egy nappali ruhát adtam rá. Amíg az egyik kezemben tartottam, a másikba megfogtam a kedvenc kis zsiráfját,
amit annyira szeret. Mindig azt szorongatja és vele alszik. Lassan, kuncogva a hálószobánk felé vettem az irányt. Niall még mindig aludt, ugyan olyan mozdulatlanul.
Mellé mentem, majd óvatosan a mellkasára helyeztem a pici Saraht, aki nagy mosollyal az arcán bújt apukájához. Niall kinyitotta szemét,majd káromkodott egy sort,
hogy mért keltem fel, de amint meglátta a mellkasán pihenő Saraht arca meglágyult, és egy óriási mosoly ült ki rá. Óvatosan megfogta a csöppséget, felült, majd magához ölelte és egy
puszit nyomott a feje búbjára. Mosolyogva néztem őket. Hihetetlen, Niall milyen csodás apuka. Olyan szeretettel bánik Sarahval, hogy néha még egy könnycsepp is kifordul a szememből.
-Szia drágaságom. Hogy aludtál? -érintette össze az orrát Sarahéval, mire a kislányunknak egy nagy vigyor jelent meg az arcán, és rúgkapálni kezdett.-Ezt igennek veszem.
-A feleségednek már nem is köszönsz? -görbítettem le az ajkaimat játékosan. Niall felállt kezében Sarahval, majd hosszadalmasan megcsókolt.
-Ki nem hagynám a reggeli csókot. -kuncogott. -Jó reggelt édesem.
-Neked is Niall. -pusziltam meg az arcát. Amíg Niall megreggelizett addig átadta nekem Saraht, majd felöltözünk elővettük a babakocsit és sétálni indultunk. Olyan tökéletes volt minden.
Az idő, a kapcsolatunk, a család. Minden.
Elfelejtettem említeni, hogyan is történt ez az egész, hogy most itt vagyunk, ahol. Aznap, amikor rosszul lettem reggel, nagyon megijedtem, hiszen még csak
18 voltam. És eszembe jutott, hogy terhes lehetek. De szerencsére nem lettem az, csak egy egyszerű gyomorrontásom volt. A pár év csodálatosan telt. A fiúknak 2 új albumuk jelent meg
illetve a legfontosabbat kihagytam. 3 éve Niall megkérte a kezem. Gondolom nem mondok el nagy újdonságot azzal, hogy igent mondtam. Semmivel sem tudott volna boldogabbá tenni.
Szerettem Niallt mindennél jobban ,egyértelmű volt a válaszom. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy 18 évesen megtaláltam a Nagy Ő-t, akivel most már
saját családot és házat birtoklunk. Az esküvőn mindenki ott volt. Niall barátai, az én barátaim, minden családtag, stb. Nászútra visszamentünk Hawaii-ra, ahova még
Niall vitt a 18. szülinapom alkalmából, és megfogant Sarah. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, nem tudom leírni milyen boldogság öntött el.
Niallt szintúgy. Először kicsit féltem a reakciójától, hogy mit fog szólni, de kellemesen csalódtam.Annyira megörült, hogy hazarohant a próbáról, majd addig ölelt és csókolt
amíg már a szuszt is kiölelte belőlem. Ahogy a hasam egyre növekedett, minden nap énekelt a csöppségnek, illetve a pocakom simogatta. Folyton azt hajtogatta,
hogy gyönyörű vagyok, és hogy a babánk is olyan gyönyörű lesz mint én. Nagyon jól estek a szavai. Nagyjából minden nap annyit ettem, hogy szerintem egy disznó is
megirigyelné. De nem tudott zavarni akkor a kilók száma. Hiszen ott volt a férjem, aki minden időben kiállt mellettem és a hasamban volt egy gyönyörű baba. 9 hónap múlva világra jött
Sarah Jane Horan. Niall úgy bánik vele, mint egy hercegnővel. Mindent meg akar neki venni amit meglát, illetve annyira félti,
mint egy kincset. Hiszen az is. A mi legnagyobb kincsünk, a szerelmünk gyümölcse. Jelenleg Írországban élünk, hiszen Niall minden vágya volt, hogy a hazájába költözzünk
ás itt neveljük fel a lányunkat. Semmi kivetnivalóm nem volt efelől. Írország gyönyörű! Az emberek kedvesek, illetve Niall szülei rengeteget segítenek nekünk. A srácok is
sokszor meglátogatnak minket. Apropó srácok! Harry és Nora tavaly házasodtak össze. Louis akkor jegyezte el Eleanort, amikor
a mi esküvőnk volt, illetve Eleanor nem rég szülte meg első gyermeküket a kis Louist, aki mondanom sem kell ugyan olyan
bolond már most mint Louis. Zayn és Lola kicsit később mint a többek, nemrég házasodtak össze, de Lola már várandós az első kis Malikkal.
Na és Liam. Liam újra összejött Daniellel, jelenleg már van egy 3 éves kisfiúk James, és egy 1 éves lányuk, Loren. Mindenki boldog
kapcsolatban él. A banda nem oszlott fel, mielőtt megkérdeznétek! Most is éppen egy új albumon dolgoznak, ezért kicsit kevesebbet van itthon Niall is,
de mindig siet haza, hiszen ki nem hagyná, hogy ehessen a főztömből, illetve, hogy szokásosan együtt fürödjünk hárman. Ő, Sarah és én.. Azt hiszem kijelenthetem, hogy szerintem sosem fognak feloszlani. Minden olyan tökéletes körülöttük. A rajongói ugyan úgy szeretik őket,
egyre több directioner van, illetve a zenéikkel sincs semmi kivetnivaló. A lányokkal rendszeresen találkozunk (persze gyerekestül), vagy ők utaznak ide, vagy mi Londonba.
Ilyenkor mindig több napot maradunk egymásnál.
-Szerinted mikor mondjuk el a többieknek? -mosolygott Niall, miközben kivette Saraht a babakocsiból, és leült mellém a fűbe.
-Nem tudom. Kíváncsi vagyok mit fognak szólni. -kuncogtam.
-Ha ismét lányok lesznek, akkor azt hiszem engem ki fog készíteni 4 csaj. -nevetett.
-Héj! És ha fiúk lesznek? Akkor meg mi lesz majd? Összefogják törni a lányok szívét, és mindig fel kell őket készíteni, hogy nehogy teherbe ejtsék a lányokat.
-Na és a lányokkal mi a helyzet? Nekik majd te fogod elmagyarázni, hogy ne feküdjenek le akárkivel és hogy vigyázzanak. Illetve a női dolgok magyarázását is te intézed majd.
-kacsintott. Erre felnevettem. Ezek olyan messze vannak még...De hát majd egyszer túl kell esnünk rajtuk.
-Szerinted Sarahnak mikor lesz először barátja?
-Tuti biztos vagyok benne, hogy egy ilyen gyönyörű szőke, kék szemű kislány után minden fiú futni fog az oviban is. -kuncogott, mire felnevettem.
Fejem Niall vállára döntöttem, majd élveztük a csodás napsütést és hogy együtt lehetünk hárman. Elfeküdtünk a fűben. Közénk
vettük Saraht, majd féloldalasan feküdtünk így láttuk egymást. Sarahval játszottunk, Niall babahangokat adott ki amire annyira felnevettem,
hogy elijesztettem pár madarat a közelünkből. Sarahnak is tetszhetett a helyzet, mert szélesen el vigyorodott. Ó, istenem! Olyan gyönyörű mosolya van már most!
-Niall... Olyan furcsa elhinni, hogy van egy saját gyermekünk, már lassan egy éve. Olyan gyorsan repül az idő. -sóhajtottam fel.
-Bizony. Észre sem vesszük és már nagyzsülők leszünk. -kuncogott fel.
-Héj. Nem vagyunk még olyan öregek. -nevettem fel.
-Most hogy mondod...Már látom a ráncokat az arcodon. -méregette az arcomat.
-Tessék!? -kérdeztem idegesen. Jézusom! Ráncos az arcom?
-Csak viccelek.-röhögött fel, mire szúrós tekintettel néztem rá és a vállába boxoltam. -Na! Mondták már hogy a terhes nők erősebbek?
-Hahaha... Vicces vagy. -tettem keresztbe a kezeimet, majd elfordultam tőle. Hirtelen egy száj tapadt a nyakamra, amire kirázott a hideg.
Megfordultam, majd Niall hirtelen megcsókolt. Valahogy átmászott Sarahn, ugyan is fölém kerekedett. A fejem mellett megtámasztotta magát
a kezeivel, majd úgy csókolt tovább. Játékosan a feneképe csíptem, mire belemorgott a csókunkba. Egyik kezével a pólóm alá nyúlt, majd
végigsimított a hasamon. Annyi idő után is ugyan olyan érzelmeket tud kihozni belőlem a csókja. Egyszerűen imádom! A csókját,
a módját, és szimplán ő magát minden kis dolgával együtt!
-Azt hiszem el kellene takarni Sarah szemét. Ilyet nem láthat egy ilyen kis gyerek. -lihegte.
-Milyet? -húztam az agyát, és kihívóan néztem rá.
-Ahogy kistestvért csinálok neki. -kuncogta.
-Nem lesz itt semmilyen kistestvér csinálás. -nevettem. -Ugyan is egy parkban vagyunk és már így is vagy 20 ember figyeli mit csinálunk.
-utaltam a szememmel 3 öreg nénire, akik rosszalva csóválták a fejüket. Niall megrántotta a vállát, majd újra megcsókolt. Egy kicsit
eltoltam magamtól, így vége leszállt rólam.
-Nem szabad összenyomni a kismamát. -pusziltam meg az arcát.
-Ó, ne haragudjon drága kismama. -simított egy hajtincset a fülem mögé. Hirtelen Sarah felsírt. Niall a kezébe vette, majd óvatosan
ringatni kezdte és dúdolgatott neki. Sarah szépen lassan elhallgatott majd lehunyta a szemeit. Olyan édesen aludt akár egy kis angyal.
Niall pár apró puszit nyomott az apró arcocskájára, majd visszahelyezte a babakocsiba, és felállt a fűről. Engem is felhúzott, majd
hazafelé vettük az irányt. Otthon beraktuk a kiságyba , majd valaki csengetett. Éppen a kanapén ültünk Niallel. Kérően néztem
rá, hogy nyissa ki ő az ajtót, még a szempilláimat is megrebegtettem. Sóhajtott egy nagyot majd felállt melőllem és az ajtóhoz
lépett. Ahogy kinyitotta 4 idióta egy babával özönlött be a házunkba. Felnevettem, majd szorosan magamhoz öleltem Eleanort, Louis,
Zaynt és Lolát.
-Jézusom, Em! Most vagy meghíztál, vagy...az amire gondolok? -kérdezte vigyorogva El. Niallre néztem, aki bólintott, hogy elmondhatjuk.
-Hát..Az a helyzet...hogy ikreket várunk! -sikítottam fel, mire mindenki üvöltözni kezdett és a nyakunkba borult, majd gratulált.
-Jézusom! Ezt el sem hiszem! Ez eszméletlen! -ugrált Eleanor. Louis lerakta a kezében lévő kicsi Louist a kanapéra. Magamhoz vettem a kicsit, majd jól szemügyre vettem.
-Gyönyörű baba vagy. -simítottam meg az arcát.
-Na és hol van a kis Horan? Nem láttam már ezer éve, pont ahogy titeket sem. Szóval gyertek csajok mi most megyünk dumálni. -fogta
meg El a kicsi Louist, majd Sarah szobája felé kezdett indulni. Beérve gyorsan kiszedtem a csöppséget a kiságyából, majd
óvatosan kinyitotta a szemeit. Lola és El vigyorogva csodálták meg. Lola fogta a kezébe.
-Jézusom de megnőttél te haszontalan! -simította meg az arcát.
A nap további részében babáztunk, illetve kibeszéltük az utóbbi időt a lányokkal. Hogy Lou, Zayn és Niall mit csinált, arról fogalmam sincs.
Miután kezdtünk éhesek lenni kivánszorogtunk a szobából a konyha felé. A fiúk kezükben egy-egy sörrel feküdtek
a kanapén és valami idétlen sorozatot néztek. Felnevettem rajtuk. Egyik kezemben a babával indultam meg a konyhába, de Niall
felpattant és ki akarta venni a kezemből Saraht.
-Nem!-szóltam rá. -Sörszaggal nem fogod meg a babát. -néztem rá összeszűkített szemöldökkel, mire értetlen fejet vágott.
Felnevettem rajta, majd átadtam neki a kicsit. -Csak vicceltem. -pusziltam meg az arcát. Védelmezően magához fogta Saraht és
a kanapéhoz ment vele. El is átadta a kis Louis a nagy Louisnak, így a két apuka együtt tudott babázni. Mosolyogva néztük őket.
Egyszer csak hirtelen felszólalt Louis.
-Héj! Van egy király ötletem! -mindenki kérdő tekintettel meredt rá.-Sarah és Louis majd egy párt fognak alkotni ha nagyok lesznek.
Erre mindenki felnevetett, Louis pedig zavartan nézett körbe. -Most mi van? nem jó ötlet?
-Louis drágám. -kezdte Eleanor. -Nemrég születtek, te meg már össze is akarod őket boronálni?
-Miért ne? Összeillenének. -itt megfogta Sarah kicsi kezét és Louis kicsi kezét majd egymásra rakta őket. Ismét mindenki
felnevetett, mert Sarah elvette az ő pici mancsát gyorsan.
-Louis, figyelj. Az én elit véremből származó  Horan lány nem fog egy idióta Tomlinsonnal járni. -kacsintott Niall, mire felröhögtem.
-Hallod El? Leszólta a gyerekünket. -durcizott be Louis.
-Rá se ránts, Louis. -mosolygott rá barátjára El. -A kis Tomlinsonnak nem ír származású barátnő kell. Az írek sokat tudnak inni. -kacsintott El Niallre, aki  szúrós tekintettel nézett rá.
-Most komolyan ezen vitatkoztok? -szólt közbe Zayn a fejét ingatva. -Majd meglátjátok ti, hogy a kis Malik milyen elbűvölő lesz.
-Na, megszólalt Mr. Hajzselé... -motyogott Louis. -Ha olyan lesz a 'kölköd' mint te, ne számíts rá, hogy sok lány fogja elviselni.
-Illetve ha ő is éjjel-nappal a tükörben fogja magát nézegetni. -szóltam én is közben.
-Ö..Louis. -szólalt meg Lola. -Ugye ez most nem komoly, hogy a fiadon piros kisnadrág és csíkos póló van?
Mindenki a kicsi Louist kezdte pásztázni, és egyszerre tört el belőlünk a jóízű nevetés.
-Most miért? Már kicsi korában bele kell nevelni a megfelelő stílust. Úgy tervezem, hogy az első szava a 'Kevin' lesz. -dicsekedett Lou, és még a fejét is megemelte.
-na meg még mit nem. -horkant fel El. -Az első szava nem egy kitömött döglött galambról fog szólni! -Most megbántottad Kevint?
-Louis drágám. Tudod, hogy szeretlek, de ezt nem engedem. Az első szava vagy az 'anya' vagy az 'apa' lesz. -kacsintott férjére El.
Kuncogva hallgattuk tovább a vitájukat, amit végül El nyert meg, Louis pedig dunnyogva megjegyezte, hogy "átkozott nők...". El erre kis lendülettel tarkón csapta, és mi ismét nevetésbe torkollottunk ki. Azt hiszem, hogy Louisból sohasem fog kimenni a játékos szellem, és Eleanornak még megfog gyűlni a baja ezzel az 'idiótával', de ők így tökéletesek együtt. Nem gondoltam volna még régen, hogy valaha is ilyen baráti társaságra tehetek szert, illetve egy ilyen tökéletes családra, de itt vagyok. És remélem, még legalább 80 évet fogunk együtt eltölteni, unokákkal, baráti hülyülésekkel, illetve majd együtt fogunk megöregedni az öregek otthonában. ☺
 

----- ------------