#48 - Randi

Sziasztok!:)
Még mindig nem tudom elhinni, hogy ennyien kommenteltelek az előző résznél is !!!!!! NAGYON HÁLÁS VAGYOK MINDEN EGYES SZÓÉRT, TÉNYLEG, KÖSZÖNÖM SZÉPEN! :')))♥♥ ÉS TÚLLÉPTÜK A 30.000 OLDALMEGJELENÍTÉST! NEM TUDJÁTOK ELHINNI MILYEN BOLDOG VAGYOK! :') Amikor elkezdtem ide publikálni még az előző sztorimat, amikor összegyűlt nagy nehezen az 1000 megjelenítés tombolni tudtam volna. Most pedig... annak a 30-szorosa gyűlt össze!!! HIHETETLEN!
Lassan jön az 50. fejezet. De annyit mondok, nem szeretném itt abbahagyni, szóval a blog több mint 50 fejezetes lesz, pámpámpámpám :D
Viszont lehet, hogy a részek lassabban fognak jönni, mert utolértem magam az írásban, és nincs túl sok időm mostanában, de azért megpróbálok igyekezni mindig! :))x
sok-sok puszi, jó olvasást! ♥
u.i. remélem tetszik az új design :D
u.i.2: mivel rengeteg új olvasóm lett (NAGYON KÖSZÖNÖM) még egyszer kirakom a másik blogom! :) ---> http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/ (szintén új design:) )

A fiúk 5 perce léptek le a színpadról, sajnos a másik oldalon. A lányokkal sietve rohantunk az öltözőjük felé. Bevallom kicsit féltem Niall reakciójától… A lányok leszakadoztak a fiúk öltözőjénél, én is megálltam Niallé előtt. Vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam. Szememmel végigmértem ezt a tökéletes fiút, akinek testét csak egy nadrág takarta. Csillogó szemei a tekintetemet keresték majd hirtelen megindult felém. Cselekedni sem volt időm, az ajtót becsukta mögöttem, majd egész testével neki nyomott, ajkait pedig az enyémek ellen uszította. Olyan szenvedélyesen, és kapzsin csókolt, úgy éreztem ott helyben elájulok az érzéstől. Sosem volt még ennyire vad ilyen téren. Kezeimmel a hajába kalandoztam, míg ő kezeivel szorosan tartotta a csípőmet. Kissé megharaptam alsó ajkát, mire felmordult.

-          -Ugye tudod, hogy nagyon nem volt szép, amit csináltál velem? – suttogta ajkaimra, majd testével még közelebb férkőzött hozzám. Elmosolyodtam, majd újra rátaláltam ajkaira. Csókunk nem tartott sokáig, ugyan is galád módon megszakította.

-           -Ne is álmdod róla, hogy egy csókért megbocsájtok. – dörmögte.

-          -Mit szeretnél?

-          -Hm.. Majd még kitalálom. – kacsintott. – De remélem sejted, hogy ez nem marad bosszú nélkül. –kuncogott majd elrugaszkodott tőlem, és elindult egy pólóért. Nyeltem egy nagyot. Egyáltalán nem akartam kapni az ő bosszújából… Úgy érzem, én rosszabbul fogok járni.

-          -Öm. Niall… - szólítottam meg félénken.

-          -Hmmm?

-          -Bocsánat. – pirultam el kissé, és bevetettem a kiskutya szemeimet.. Jobbnak láttam inkább bocsánatot kérni, és valahogy meggyőzni Niallt, hogy ne álljon bosszút rajtam. Hitetlenkedve pillantott rám, majd felkuncogott és újra közel jött hozzám. Hirtelen a kezeibe kapott, majd leült a kanapéra velem együtt, így az ölébe kerültem.

-          -Áhá. Szóval nem akarod, hogy bosszút álljak, ugye? – csókolta meg a homlokom. Halványan megráztam a fejem, majd rámosolyogtam angyalian.

-          -Tudod, hogy imádlak, de gondolkodtál volna akkor, mikor piszok módon ott hagytál felizgulva.

Teljes nyugodtsággal ejtette szavait, míg én hitetlenkedve meredtem rá, arcom pedig telje vörösbe úszott.

-          -Ne pirulj el. –kuncogott. – Akkor nem voltál ilyen félénk. – pöckölte meg az orrom. Zavaromban fejem a mellkasába fúrtam, hogy ne lássa arcom. Felkuncogtam, ahogy nyakamat csókokkal halmozta el.

-          -Nálam ez nem vált ki olyan hatásokat, mint nálad. – nevetve súgtam a fülébe. Szemöldökét felhúzta, majd hirtelen ledobott a kanapéra és fölém került. Arca vészesen közel volt az enyémhez.

-          -Akkor nézzük meg, nálad mi vált ki hatást. – morogta a fülembe, majd lecsapott ajkaimra. Mosolyogva húzta le kezeit oldalamon, egészen a pólóm aljáig. A szívem eszeveszetten dobogott, fogalmam sem volt arról mit is tervez. Éreztem, hogy az anyag egyre feljebb kerül a hasamon, a bőröm libabőrössé vált. A felső már a melltartóm aljánál járt, amikor hirtelen kinyitódott az ajtó.

-          -Ó, te szent jóságos Isten ! – tette kezeit hirtelen szeme elé Louis.

-          -Mi az Lou? Mit né…. Oh. – érkezett meg Zayn is. Niall hirtelen leugrott rólam, gyorsan elhelyeztem a felsőm, hogy rendesen nézzen ki.

-          -Mi az srácok? –kérdezte ingerülten Niall. Elmosolyodtam hallva ideges hangját. Nem szereti, ha megzavarják, már pedig Louis az ilyenekhez nagyon ért.

-          -Csak szóltunk, hogy menni kell a Backstage-be. – vakarta a fejét zavarta Zayn.

-          -De szerintem ti éppen jobb programot találtatok magatoknak.

Louis a fejét oldalra biccentve méregetett minket. Arcom vörösben úszott, Niallé szintúgy. Zavartan bámultam a cipőmre, ami abban a pillanatban nagyon érdekesnek tűnt. Louis és Zayn eltűntek az ajtóból, majd becsukták. Niallel egymásra néztünk, majd egyszerre tört elő belőlünk a nevetés. Valahogy abban a percben nem vágytam másra, csak hogy megölelhessem. Hirtelen elé léptem, majd szorosan magamhoz öleltem. Azonnal viszonozta cselekedetem. Állát a fejem tetejére támasztotta, miközben én mellkasán belélegeztem tökéletes illatát.

-Szeretlek. – suttogtam. Egy puszit nyomott a hajamba.

-          -Én is szeretlek.

*

A lányokkal izgatottan vártuk, hogy a fiúk visszatérjenek a backstageből. Már lassan 3 órája csak egy helyben ülünk, és várunk rájuk.

-Szerintetek mikor végeznek már? Éhen halok. –fogta a hasát Perrie.

-          -Ne aggódj, Pezz, én is. –morgolódtam. Mindent elviselek, csak azt nem hogy éhes legyek. Akkor bunkó vagyok és hisztis, és immáron 7 órája nem ettem semmit. A gyomrom egy nagy korgással adta a tudtomra, hogy ő is így gondolja, hogy ennem kéne.

-          -Aj, engem nem érdekel, keresek valami automatát.

Dühösen rontottam ki a kis szobából. A lányok a nyomomban jöttek utánam, egy egyszerű automatát kutatván. A szemeim felcsillantak, ahogy megpillantottam a csoki, csipsz, és egyéb egészségtelen dolgokat tartalmazó automatát. Rohanva futottam felé. A egész testemet átjárta a düh, amikor megláttam a rajta lévő „Nem működik!” feliratot. Legszívesebben ordítani lett volna kedvem.

-          -Én ezt nem hiszem el! Egész nap alig ettem valamit, erre meg tessék! Még egy hülye automata is kicseszik velem! Direkt szórakoznak velem az égiek?!

Szinte már a sírás határán álltam, amikor valaki hirtelen hátulról átölelt. Egy nagy sikítással és ugrással adtam az idegen tudtára, hogy igen csak megijesztett. Hátrafordultam, és megpillantottam az „idegent”. Niall aranyosan mosolyogva tátotta szét a karjait. Szorosan magához ölelt, túl jól ismert már ahhoz, hogy tudja, mikor vagyok ideges és mikor nem. Az ölelésével pedig teljesen le tud nyugtatni. Bárhol, bármikor. Apró csókokkal hintette be a hajam, ami tényleg megnyugtatott.

-          -Mi a baj, drágám? – suttogta a fülembe.

-          -Éhes vagyok.

Édes nevetésétől zengett az egész folyosó. Bár, egy cseppet sem találtam viccesnek a helyzetet, nevetése hallatán elmosolyodtam. Hihetetlen, mikre képes.

-          -Le sem tagadhatnálak. – nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, válaszul pedig gyengéden megcsókoltam.

-          -Na, fiatalság, ne itt nyáladdzatok már, legyetek olyan szívesek. – forgatta a szemét Louis. – Inkább menjünk vissza, teljesen lefáradtam. –ásított gy nagyot  a mókamester.

-          -Drágám, te sosem szoktál ilyen fáradt lenni. – simította meg a kezét El.

-          -De most az vagyok.

Mindannyian elindultunk a hátsó ajtóhoz, hogy észrevétlenül jussunk ki. Lopakodva vonultunk a kocsihoz, majd laza tíz perc múlva megálltunk a hotelnél. A fiúk egyre fáradtabbak voltak, kivéve Niallt. Úgy pörgött, mint egy malom.

-          -Minden oké, drága? –kérdeztem tőle kuncogva.

-          -Minden a legnagyobb rendben. Adrenalin löketem van, ha arra gondolok, mi lesz ma éjjel. –utolsó mondatát a fülembe súgta. Ledermedtem. Arcom vörösbe kúszott át, jobbnak láttam elfordulni tőle. Kész vagyok én már erre? Nem tudom. Nem vagyok biztos semmiben sem.

A szállodához érve elbúcsúztunk egymástól, mindenki bevonult a saját szobájába. Kissé félve követtem Niallt, reménykedtem benne, hogy a kocsiban való mondatát csak viccnek szánta. Ahogy a szobába értünk, meglepetésemre Niall csak szimplán leült az ágyra.

-          -Szedj ki a bőröndödből valami csinos ruhát és öltözz fel, mert elviszlek valahova. –mosolygott édesen. Arcomra egy hatalmas vigyor ült ki, Niallhöz rohantam. Egyenesen az ölébe estem, úgy csókoltam meg.

-          -Nem voltunk még annyira randin, szóval most elmegyünk egyre, okés? –puszilta meg a homlokom. Hevesen bólogattam, előszedtem a fürdős cuccom, illetve egy egybe ruhát, majd eltűntem a fürdőben.

Öltözés közben azon gondolkodtam, Niall hova szeretne vinni. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte, amiért nem úgy gondoltam azt az estét, hanem inkább egy romantikus randiként. Tudom, nem volt szép dolog amit tettem vele, magam sem tudom mért csináltam, talán csak a szimpla izgatottság. Sosem csináltam még ilyet fiúval, talán csak ki akartam próbálni. Lehet.

Magamra kaptam a bájos ruhám, egy kis szempillaspirált tettem fel, a hajam áthúztam néhányszor a hajkefét, és késznek nyilvánítottam magam. Ahogy kiléptem Niall nagy mosollyal az arcán mért végig tetőtől talpig. Ő egy egyszerű farmert és egy fehér pólót viselt. Gyorsan felhúztam a sarum, majd elfogadtam Niall felém nyújtott kezét, így kéz a kézben hagytuk el a szobát.

Amint kiértünk a folyosóra, csak arra eszméltem fel, hogy Niall ajkai az enyémeken pihennek. Egy gyors, lágy csók után folytattuk az utunkat.

-          -Gyönyörű vagy. –puszilta meg az arcom. Zavartan egy „köszit” motyogtam magamban, zavarba hozott.

Fogalmam sem volt merre megyünk, csak követtem Niallt. Furcsa volt ez a szótlanság, nem megszokott.

-          -Niall. Merre megyünk? –kérdeztem izgatottan.

-          -Hát… -vakarta meg a fejét. – Igazból, nem olyan extra hely… Ne számíts agy dologra… De itt vagyunk.

Ahogy felpillantottam, a lélegzetem is elállt. Egy olasz étterem előtt álltunk, amely legtetején egy hangulatos kis terasz volt, egy asztallal, gyertyákkal, és világítással. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni.

-          -Gyere. – mosolygott Niall, és befelé kezdett húzni. Valamit beszélt a pincérrel, aki mosolyogva kísért fel minket a vasból készült csigalépcsőn. A lépcső korlátját virágok, és szintén világítás díszítette. Felérve még szebbnek tűnt az egész. Az asztalon egy vödörben pezsgő volt behűtve –jégkockákkal- csak egy asztal volt fent, amit gondolom Niall foglaltatott le nekünk. A pincér jelezte, hogy mindjárt visszatér, majd el is tűnt. Az egész város belátható volt az erkélyről. A fények minden egyes utcát megvilágítottak, tényleg gyönyörű volt.

-          -Na, hogy tetszik? – hallottam meg Niall kissé ideges, zavart hangját a fülem mellett. Hátulról átölelt, állát a fejem tetején pihentette.

-          -Niall. Nem találok szavakat. Ez gyönyörű! Nagyon szeretlek!

Megfordultam, hogy szemben legyek vele, majd megcsókoltam. Kezeit lassan vezette le a derekamra, míg én a nyakát kulcsoltam át. Nem tudom mennyi ideig, de csak csókolóztunk, élveztük egymás társaságát. Miután elváltunk, illedelmesen kihúzta nekem a széket, amire egy pukedlizés után leültem. Ő is így cselekedett velem szemben.

-          -Reméltem, hogy tetszeni fog. –sóhajtott megkönnyebbültem. –Tudom, hogy nem egy extravagáns, luxusétterem, de szerint…

-          -Niall, pszt . –vágtam a szavába. – Nem kell semmilyen méregdrága étterem, semmi puccos. Nekem az is megfelelt volna, ha egy pokróccal és két szendviccsel kiülünk a rétre. Elmondhatatlanul tetszik ez a hely, ennél romantikusabb nem is lehetett volna. Tényleg.

Arcán egy nagy vigyor jelent meg, kezeinket összekulcsolta.

-          -Nagyon szeretek, ugye tudod?

Bólintottam.

-          -Én is.