31. Fejezet ~ "Jé. Újra mosolyog."

- Nagyon köszönöm, hogy eljöttök velem. Mindent köszönök. Nagyon szeretlek titeket. -próbáltam mosolyogni. A többiek is elmosolyodtak, majd Lou "nagyölelést" kiabált, majd egy "családi" ölelésünk volt.
-Ugyan már, ez természetes. Te vagy a húgunk. -mosolygott Liam. Erre ismét elérzékenyedtem, de most a kedves szavaitól .Egy puszit adtam Liam arcára, amire Niall gonoszan nézett.
-Én nem kapok? -húzta fel a szemöldökét. Elmosolyodtam (a pár napon belül talán először igazán) majd egy csókot nyomtam a szájára. AZ út alatt elaludtam, mivel nem sokat tudtam aludni az utóbbi napokban. Niall ébresztgetett, hogy keljek fel, mert hamarosan leszállunk. A gyomrom görcsbe rándult. Leszállt a gép. Niall megszorította a kezem, ezzel bátorítva, hogy minden rendben lesz. Leszállva megláttam anyu kisírt szemeit, és apu komor képét, illetve a bátyám könnyes szemeit.. Odafutottam hozzájuk, majd anyuval sírásban törtünk ki. Szorosan öleltük egymást. Niall és a fiúk csak álltak mögöttünk, és szomorú arccal néztek minket. Pár perc után abbahagytuk a sírást.
-Nagyon örülök, hogy látlak, kincsem. -puszilt meg anyu.
-Anya, apu, Adam, ő itt Niall, a barátom. Ők pedig Louis, Zayn, Liam és Harry, Eleanor, és Nora. Lolát pedig nem kell bemutatnom. -. APu komor szemekkel meredt Niallre (amire a barátom elég zavarban érezte magát). Anyu mosolyogva puszilta meg Niallt, majd a többieket is.
-Azt hiszem már láttalak valahol. -mosolygott Adam Niallre, majd kezet fogtak.
-Jobban örültem volna, ha nem így ismerlek meg titeket... -szomorkodott anyu.
-Részvétünk. -mondták egyszerre-
Beültünk  egy taxiba, majd elindultunk a nagyi lakásához. Amint odaértünk Niall kezét végig szorítottam. Beléptünk az ajtón. Megcsapott a megszokott nagyi illat, ami sírásra késztetett. Leültem a kanapéra. Niall szorosan ölelt, illetve suttogta a fülembe, hogy semmi baj, ő velem lesz mindig.
Másnap reggel a temetés alatt rengeteg ember gyűlt össze. Jó volt látni, hogy ennyi embernek fontos a nagyi. A temetés alatt végig folytak a könnyeink. Még másnap hazautaztunk a többiekkel. Anyuék még ott maradtak, én úgy döntöttem nem fájdítom tovább a szívem. A további pár nap alatt kezdtem feldolgozni a nagyi halálát. Végül úgy döntöttem, nem szomorkodok tovább. Ez az élet rendje. Előbb utóbb mindenkinek el kell mennie, így van megírva.
Ránéztem az órára, 11:12-t mutatott. Lementem a fiúkhoz akik éppen reggeliztek.
-Jé. Újra mosolyog. -nevetett Liam.
-Rájöttem hogy ez az élet rendje. Előbb utóbb mindenkinek el kell mennie, és a nagyi mindig azt akarta, hogy mosolyogjak, és így nem lenne büszke rám, ha továbbra is depis lennék. -Niall mosolyogva csókolt meg, majd visszatért a szendvicséhez.
-Ma elmegyünk hamarosan. De El jön, meg itt lesz Lola is és Nora is. Tarthattok csajos napot. -mosolygott Niall.
-Majd jól kibeszélünk titeket ! -nyújtottam nyelvet a fiúkra.
-Héééj. De azért ne mindent. -vágott közbe perverz mosollyal az arcán Harry.
-Haha. Tudod a lányok nem olyanok ám mint a fiúk, akik szeretik elújságolni egymásnak, hogy "már megvolt a csaj". -kacsintottam.
-Hm. Hát, jó. De ha annyira akarod, akkor majd adok egy-két tippet a mi kis Ír kisfiúnknak... -röhögött Harry. Erre Niall tarkón vágta, mire Harry kiköpte a szájában lévő szendvicset.
-Ha jól tudom te vagy a legfiatalabb Harold. -kacsintott rá Niall. -És nem kellenek a tippeid, meg vagyunk mi tökéletesen a te módszereid nélkül is.-már mindenki szakadt a nevetéstől, csak Harry és Niall meredtek komoly szemekkel egymásra.
-Jaj, fiúkák. Na nehogy már ezen veszekedjetek. -mondta lányos hangon Louis, mire felnevettem.
-Ugye tudjátok hogy éppen a szexuális életeteket beszélitek ki kora reggel? -mondta komor arccal Liam, de mondata végére ő is feladta a komolyságot.
-Bocsesz. -mormogott Niall. Egy puszit nyomtam az arcára. Lola is lejött szép lassan az emeletről. Kómás fejjel meredt ránk. Zaynnel egy csókkal köszöntötték egymást. Lola leült közénk, majd elkezdett reggelizni. Arca elég nyúzott volt.
-Na. Mit mondtam én... előre szóltam hogy ne minden beszéljetek meg. -okoskodott Harry, amire mindenki felnevetett, kivéve Lolát, aki nem értett semmit?
-Hmm? -kérdezett vissza értetlen fejjel.
-Semmi extra. -mosolyogtam. Békésen megreggeliztünk , majd Niallel felmentünk a szobánkba. Ledőltem az ágyra, nyakig betakarózva, majd Niallre néztem, de nem vette az adást.
-Khhhmm. -utaltam a mellettem lévő helyre. Felnevetett, majd bebújt mellém, kezében a telefonjával. Adtam egy puszit a fejére, majd szorosan hozzámelegedtem. Kezeivel a derekamat simította, miközben én lustálkodtam. Niall felkuncogott.
-Ha lefoglalsz nem fogok tudni készülni.
-Mmm.. -nem volt erőm beszélni, elálmosodtam. Még közelebb nyomtam magam hozzá, jól esett testének melegsége. Kis csókokat hagyott az arcomon, amibe belemosolyodtam. Beletúrtam a hajába, mire ő is lehunyta a szemeit. Magára kapott, így rajta feküdtem. Felsikítottam, mert nem számítottam a cselekedetére. Megpuszilta az orrom hegyét, majd összeérintette homlokunkat, és lágyan megcsókolt. Furcsa, hogy még ennyi idő után is pillangók kerülnek a gyomromba, ha megcsókol. A csók még pár perc után is tartott, majd belemosolyodott. Elváltunk, és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Szeretlek. -mosolygott.
-Én is.