XXIII. Fejezet ~ #AMiHősünkEmmaésNora

-Mi történt fiúk? Hogy telt az éjszakátok? -kérdeztem, miközben egy pohár narancslét öntöttem magamnak.
-Hát, olyan jó nem lehetett mint a tiétek... -röhögött Zayn. SZúrós szemekkel nézet rá.
-Tessék?!
-A hangok alapján ti voltatok. Vagyis, egyszer ti, egyszer Harryék... -röhögött Louis. -Mert egyszert azt hallottunk, "Niall, Niall!", aztán jött a "Harry,Harry!" -ekkor leesett mire gondol. Fülig elvörösödtem. Ránéztem Niallra, akin semmi jele nem látszott az égésnek. Sőt, még nevetett is. Ez miért vicces? Az vicces, hogy meghallottak? Csodás...
-Mi a baj Emm? Kicsit pirosnak tűnsz . -röhögött Liam.
-Semmi... -gyorsan elmentem a színhelyről. Mert ennél vörösebb már nem is lehettem volna. Fogtam a narancslevem és a szobánk felé igyekeztem. Leültem az ágyra és twitterezni keztem. Nem hittem a szememnek. 5034 követőm volt. Hogyan? És percenként egyre több lett. Ezek a directionerek nem semmik, komolyan. Pár perc múlva Niall jött be a szobába.
-Minden rendben? -ült le mellém, és átfogta a derekam.
-Persze. De te egyáltalán nem érezted magad zavarban??!
-Minek? A srácokkal már 3 éve ismerjük egymást. Szerinted nem esik szó sohasem ilyen témákról? Meg, amúgy is volt már egy jópár lány itt. Érted...Főleg Harrynél. És mindig ezzel szivatjuk egymást. -nevetett.
-Ö...Oké... Nálad hány lány volt?! -horkantam fel.
-Nyugi... -emelte fel a kezeit. -Én nem voltam még itt lánnyal, ne aggódj. -adott egy puszit a homlokomra.
-Szerencséd.-kacsintottam rá, és mindketten elmosolyodtunk.
Ismét lementünk a többikehez. Már Nora és Harry is lent volt. A fiúk ugyan úgy röhögtek mint előbb. Ahogy láttam Nora is fülig vörös volt.
-Harrynek legalább van kivel... -csattant fel Nora, és a fiúkra kacsintott. Erre abbahagyták a röhögést. Hát azt hiszem Nora megfogta őket.
-Annyi lányt hozhatnánk ahányat csak akarunk, csak nem vagyunk olyanok. -kacsintott vissza Zayn.
-Most arra akarsz célozni, hogy én...?? -jött dühbe Nora.
-Nem,nem,nem, dehogy is. Nem érted... -emelte fel a kezeit Zayn, mintha ő nem tehetene semmiről.
-Szerencséd van Malik... -csoszogott a kanapéhoz Nora.
Niallel nevetve ültünk le a kanpéra.
-Na, most, hogy kitárgyaltátok a piszkos fantáziátokat srácok, akkor beszélhetnénk arról, hogy hányra kell ma mennünk. -szólt közbe Niall.
-3-ra.
-Remek. Akkor van még... 4 óránk!
-Nagyon okos fiú ez az Ír gyerek. -röhögte el magát Liam.
-Liam ma nagyon elemedben vagy. -nevettem én is.
-Hát igen, aki a szabadban az alszik, az energiadús. -emelte fel a karjait és befeszítette az izmait.
-Ne arcoskodj itt, Payne baba. -lökte oldalba Zayn. Erre Liam egy szúrós tekintettel nézett rá, mire Zayn elnevette magát. Igen, a szokásos reggeli hülyülések.
-És nem vágott a föld? -kérdeztem.
-Őszintén szólva nem a fű vágott, hanem Louis. Folyton követett, és amikor elaludtam felpofozott... -zsörtölődött Liam. Erre elnevettem magam.
-És mennyit aludtatok?
-Hát...Kb. semennyitm dárgalátos répasrácnak köszönhetően... -nézett gonoszan Liam Louisra. Louis csak nevetett magában.
-Akkor hogy vagytok ilyen fittek?
-Az energiaital csodákra képes. -lépett elő a konyhából Zayn, kezében egy doboz Hell-el.
-Hányadik ez már, Zayn? -nevettem fel.
-Ö.. Asszem 3?!
Felöltöztem, majd indultunk is. A kocsiban anyu telefonált.
-Háló? Szia, anya. A nagyi hogy van? -kérdeztem, de nagyon féltem.
-Szia, Emma. Egész jól, de egy ideig még nem jövünk haza. Jól elvagytok a fiúkkal?
-Igen, nagyon. -mosolyodtam el.
-Ennek örülök. Na de megyek, majd még beszélünk, szia. Szeretlek.
-Én is. -és kinyomta a telefont. Egyrész szomorú voltam, mert félek, hogy a nagyi hamarosan meghal, másrészt pedig örültem, hogy továbbá is Nialléknél lakhatok. A szerelmemmel, és a 4 másik hülyével. Adam 3 hét múlva jön meg. Lassan egy hónapja, hogy elment. Olyan gyorsan repül az idő.
Bementünk, bent már várta a srácokat Paul. Norával elköszöntünk a fiúktól, és a város felé vettük az irányt. Sétálgattunk, autogrammokat osztogattunk, és fényképezkedtünk a rajongókkal.Annyira aranyosak, komolyan. Olyan jó volt látni, hogy örülnek, hogy Harry és Niall boldog. Legszívesebben hazavittem volna őket a fiúkhoz, mert ez minden álmuk.
-Héj, Nora, psszt. -súgtam Norának, aki éppen fényképezedett.
-Igen?
-Nem gondolod, hogy hazavihetnénk pár lányt a fiúkhoz? Olyan kedvesek, és annyira örülnének. Na?
-hÁT..éN BENNE VAGYOK, de a fiúk örüli fognak?
-Persze. Lehet, hogy Zayn és Liam is talál majd valakit magának.
-Oké.
-Héj, lányok! Nincs kedvetek eljönni velünk a fiúkhoz? Szerintem ők is örülnének nektek. -mosolyogtam a 10 fős lánycsoportra. Óriási sikongatás jött, és mindenki megölelt engem. Azt hittem levegőt sem kapok. De olyan jó érzés lesz látni, hogy boldogok. Találkozhatnak a kedvenceikkel, megnézhetik a házukat.
-Gyertek velem. -montam, majd szó nélkül, csillogó szemekkel, és könnyekkel küzködve követtek engem és Norát. Az út elég lassan telt, mert gyalog voltunk. Az összes lányról megtudtam valamit. Bekövettem útközben a lányokat. Olyan jó volt nézni a vidám szempárokat, amik csillogtak az izgatottsádgtól, a meghatódottságtól és a szeretettől. Amint odaértünk a házhoz, mondtam a lányoknak, hogy várjunk egy kicsit, majd csak akkor megyünk be, ha megjöttek a fiúk. Bólogattak, mint azok a bólogató kutyák amiket a kocsik hátuljra szoktak rakni, tudjátok. Rengeteget beszélgettem velük. Komolyan, meglepődtem, hogy mennyit jelent ez nekik, és hogy mennyire imádják a fiúkat. Kétségtelen, hogy a directionerek, a legnagyobb rajongók a földön, komolyan. 2 óra után, hívott Niall, hogy hol vagyunk.
-Szia, merre vagytok? Végeztünk.
-Szia, gyertek haza. Van egy kis meglepetésem. -mosolyogtam.
-Mi ez a vidámség, szívem? Remélem az amire gondolok. -hallottam a hangjából, hogy vigyorog.
-Ne is álmodozz, édes. -nevettem el magam. -Na, de siessetek. Puszi.
És lenyomtam. 20 perc múlva megjelent az autó. Amint kiszálltak a fiúk, 4 méteres szemekkel néztek rám és Norára, maj a többi lányra, hogy mi ez itt . A lányok meg sem mertek mozdulni, mert mondtam nekik, hogy ne rohanják le őket. Mesélték a srácok, hogy mennyire szeretik a rajingóikat. Gondoltam, nekik is egy kis öröm lesz. Liam arca rögtön fülig ért, mintúgy Louisé és Zaynné is, csak Harry volt meglepődve nagyon. Niall odajött hozzám, egy csókot nyomott az ajkaimra, de nem engedtem hosszúra, mert tudtam, hogy milyen érzés ez a lányoknak.
-Hát, srácok, ezeket a lányokat azért hoztam, mert nagyon nagy rajongóitok. És olyan kedvesek voltak velünk. Ugye nem baj?
-Dehogy is. Menjünk beljebb, csajok. -kacsintott rájuk Zayn, mire a lányok elolvadtak. Megszeppent fejekkel és csillogó szemekkel mentek be a házba. Bent ámulva néztek körül. A fiúk mindenkit megöleltek, képeket csináltak velük. Olyan aranyosak voltak, hogy ennyire szeretik a rajongóikat. A lányok alig bírták ki síkítás nélkül. Némelyik ájulás szélén állt.Mi Niallel leültünk a kanapéra és úgy beszélgettünk, pár lány felment Zaynnel az emeletre megnézni a szobákat, Harry és Nora a konhyapultnál beszélgettek, Liam és Louis pedig az udvart mutogatták. A lányok nem győztek fényképezgetni. Pár óra után, amikormár mindenki körbejárt mindent, és minenkinek a telefonmemóriája betelt, megmondtuk a lányoknak, hogy ne haragudjanak, de menniük kell. Még mindegyikük megölelt mindenkit, puszit is kaptak. Olyan jó érzés töltött el, hogy ennyi lánynak tudtam örömet szerezni azzal, hogy elhoztam őket ide. Hiszen ők is olyan átlagosak, mint én, vagy bárki más. Megérdemlik, hogy legyen egy csodás napjuk. A lányok nem bírták megköszönni nekem és Norának, hoy elhoztuk őket. Amint mindenki kiment, kintről óriási sikongatást hallottunk.
-Hehe. Viccesek ezek a lányok. -mosolygott Zayn.
-Nem haragudtok? De olyan aranyosak voltak, és annyit jelenetett ez nekik.
-Dehogy haragszunk. Örülünk, ha boldogok a rajongók, hiszen nekik köszönhetünk mindent.
-Olyan boldogok voltak. -mosolygott Niall. -Olyan jó így látni őket. És ez nagyon kedves volt tőletek. -adott egy puszit az orrom hegyére.
-Bizony. Azt hiszem örök életetekre  beloptátok magatokat ezeknek a lányoknak a szívébe. -mosolygott Liam.
Felmentem Twitterre, és meglepetésemre egy olyan trend volt világtrend, hogy #AMiHősünkEmmaésNora Nagyon megható volt látni. A követőim száma immár 25.012-re növekedett. Huh. Aztán láttam, hogy Niall megjelölt egy bejegyzésben. "#AMiHősünkEmmaésNora szeretlek @Emma_Juley és te vagy az én hősőm xxx" Elmosolyodtam. Majdnem a könnyeim is kifolytak. Niallre néztem, aki mellettem ült, és csiillogó szemekkel meredt felém. Szorosan magamhoz öleltem és megcsókoltam.
-Te vagy az én hősöm. -súgta a fülembe, majd megharapta a fülcimpám. Felnevettem.
-Szeretlek.

Másnap reggel kómásan keltem ki az ágyból. Niallt néztem, aki nyitott szájjal aludt. Nagyon aranyos volt. Elnevettem magam, majd kimásztam. lementem, ahol még nem volt senki.Ránéztem az órára, ami csak 8 órát mutatott. Amúgy koránkelő vagyok, de amióta Londonban lakunk nagyon sokat alszom. Érdekes. Elővettem a gitárom és halkan pengetni kezdtem. A Someone like yout kezdtem énekelni. Aztán egy csomó más számot. Már 9 óra volt, de még nem kelt fel senki. Gondoltam van időm, szóval csinálok nekik reggelit. Elkezdtem csinálni a tükörtojást bacon szeletekkel, illetve piríóst is. 10kor megjelent az első éhes 'vendég', Zayn szeméjében.
-Hmm. Mik ezek az isteni illatok? -kérdezte, miközben egy puszit adott.
-Reggeli. -mosolyodtam el. -De várjuk meg a többieket, együnk együtt. -de mire odanéztem Zayn már tömte be a bacont.
-Zayn Malik! Ne egyél még!
-Bohi... -nyogte ki teli szájjal, amire elmosolyodtam.
-Megváruk a többieket.
-Én nem várok. -erre felrohant, és elüvöltötte magát olyan hangosan, hogy lentről majdnem megsüketültem.
-REGGELIIIIIIIII OONEE DIIIREEETIIOOOOONNN!!!! FELKEEEELLLNIIIII! -és már futott is le.ELégedetten mosolygott, én pedig nevettem. Pár perc múlva gonoszan nézve Zaynre megérkezett Harry.
-Kösz az ébresztést, haver... -veregette meg Zayn vállát. Megjött Louis és Liam is.
-Zayn a *************.... -káromkodott Louis. -Aludtam volna még.
-Éhes vagyok, bocsi. -nevetett Zayn. Végül lejött a kis manóm is. Teljesen kómás fejjel. Egy csókot adott, majd elült a többiek mellé.
-Ezt még megkeserülöd Malik. -kacsintott rá. -Hmm. Mi a reggeli?
-Bacon és tojás, piíróssal. -Niall szemei csillogni keztek, és sürgetett, hogy hozzam. Mindent befaltak a fiúk.
-Köszönjük, ez finom volt. -adott egy szájrapuszit Niall.
-Hmm. Baconos puszi, finom. -mosolyogtam.
-Ma nem megyünk el valahova munka után?
-Menjünk. Hova?
-Szerintem...legyen...ÁLLATKERT! -nézett ránk kérlelően Louis.
-Ez jó ötlet. Visszaviszünk Louist az ökrök közé, és bocsánatot kérünk, amiért elhoztunk nem olyan rég. -erre mindenki röhögött, Lou pedig mérges fejet vágott.
-Nem szertlek Liam.
-Na, tudom,hogy szeretsz. Kapsz egy répát.
-SZERTELK LIAM! -erre ismét elnevettük magunkat.
-Menjünk állatkertbe!!!
Felmentünk Niallel, felöltöztünk. Én egy egyszerű kényelmes szett mellett döntöttem, majd lementünk. Az állatkerthez érve Lou már nem bírt magával. Amint beszabadultunk vett mindenki egy zacskó állatkaját, (Louis kettőt), és végigmentünk az állatok között. Louis olyan volt mint egy kisgyerek. Minden állatot megnézett, és nevetett mint egy idióta. Egy csomóan megnéztek minket és kiröhögtek. Vicces volt. Felvettem videóra, amikor Louis a struccok mellett utánozza a struccok járását. Enyhe röhögőgörcsöt kaptam. Az egyik néni odament Louishoz, és elkezdte neki mondani, hogy undorítóan viselkedik. Mi nagyon nevettünk, Lou pedig elfogadta a kihívást.
-Elnézést hölgyem, de ha jól tudom ez állatkert, és ki mondta, hogy én ember vagyok??? Én vagyok Superman! -erre felemelte a kezét, mint ahogy Szupermen szokta. Annyira nevettem, hogy seggre estem, és magammal húztam Niallt is. Liam és Zayn már nem bírták, és úgy kitört belőlük, hogy a néni megijedt és inkább elment. Harry és Nora oda se néztek, csak a kezükbe temették a fejüket, úgy tartották vissza a nyihogást. Miután sieresen felkeltünk a földről, odamentünk a bohóchoz, és Louis hajtogattatott magának egy supermant lufiból, és egész végig azzal mászkált. Pár óra szórakozás után bementünk a Nando's-ba kajáért, majd hazamntünk. Jól eltelt a nap. Niallel lefeküdtünk aludni, majd reggel csengetésre keltem. Senki nem ment le de a csngő még szólt. Niallre nétem aki a szemét sem nyitotta ki még. A szomszéd szobákból horkolást hallottam. Hát, muszáj volt nekem lemennem. AMikor kinytottam az ajtót nem hittem a szememnek.