38. Fejezet ~ Meglepetés

 

Miután betermelték a sütik 90%-át, EL hazament, Nora is, Harry, Zayn, Louis, Liam és Lola pedig felmentek a szobájukba. Niall levetette magát a kanapéra. Nagyon sajnáltam szegényeket, teljesen kikészültek. Beültem az ölébe, úgy hogy vele szembe legyek, mire érdeklődően nézett rám. Mellkasaink teljesen összeértek. Elkezdtem apró kis csókokat hagyni az állán lévő kis gödörben, mert tudtam hogy azt nagyon szereti, majd végigcsókoltam az arcán, közben a hajába túrtam mindkét kezemmel. Lehunyta szemeit, de szája sarkában látszódott a kis mosoly.
-MMmmmm. -motyogta a mély hangján.
Letértem a nyakára, majd ott apró csókokat hagytam, illetve néhány helyen egy kissé megharaptam, mire felszisszent. Elkezdett mocorogni, tetszett neki a helyzet. Azt szerettem volna ha ellazul, mert tudtam, hogy fárasztó napja volt. Folytattam, majd egyik kezével a hátamat simította, másikkal a kanapé szélét szorította. Levegővétele kezdett szaporábbá válni, ezért inkább abbahagytam. Kiszálltam öléből, majd megfogtam a kezét, és elkezdtem felfelé húzni.
-Van számodra egy meglepetésem. -Még mindig nem értette, mit akarok vele kezdeni. Felértünk a szobánkba, majd Niall arca ledöbbent.

/Niall szemszöge/

Nem értettem, Emma mit csinál velem, de élveztem a helyzetet... Mindig is imádtam amikor ilyen gyengéd volt velem, és az államon lévő gödröcskét puszilgatta, vagy a nyakamat. Teljesen le tud vele venni a lábamról. Amikor abbahagyta, elkezdett a szobánk felé húzni a lépcsőn. Még mindig nem értettem, de nem szólaltam meg. Amint beértünk a szobába, kellemes, levendula illat csapott meg. Gyertyák voltak elhelyezve, és lassú zene szólt. Teljesen ledöbbentem.Nem is tudtam mit csináljak, csak bámultam magam elé, majd hirtelen megcsókoltam Emmát.
-Húúú. -ennyit bírtam csak kinyögni a szoba látványára. -Minek köszönhetem ezt a meglepetést? -simítottam végig a karjától a derekáig.
-Tudtam, hogy fáradt leszel. -kuncogott.
-Bizony. Eléggé kikészített ez a nap. -motyogtam, miközben magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam. Ő végigsimított a nyakamon, majd eltolt magától.
-Vetkőzz le. -utasított. Elnevettem magam. -Gyerünk, Niall. Vetkőzz le. -utasított még egyszer. Először azt hittem csak viccel, de aztán láttam rajta hogy teljesen komolyan gondolja. Nem tudtam mire vélni, illetve hogy mit akar, hiszen éppen megvolt neki. Így nem lehetett. Elkezdtem levenni a pólóm, majd kigomboltam a nadrágom, és levettem magamról.
-A boxer maradhat. -mosolygott rám. Megálltam egy helyben, nem tudtam mi következik.
-Hasalj le az ágyra. -mutogatott az ágy felé. Megtettem, lehasaltam. Tetszett, hogy így irányít.
-Mit szeretnél csinálni, gyönyörűm? -kérdeztem kuncogva.
-Csss. -szólt rám, majd éreztem hogy a kezével úgy állítja a fejem, hogy oldalra álljon. Odament a szekrényhez, majd egy kis tubussal a kezében tért vissza. Mosolyogva vártam, mi fog következni. Utána egyszer csak azt éreztem, hogy ráül a derekamra. Ujjával végigsimított a gerincvonalamon. Akkor esett le, hogy mit fog csinálni. Elmosolyodtam.
-Lazulj el. -súgta a fülembe, amitől a hideg is kirázott. Kuncogott a reakciómon. -Nyugi, Niall. Lélegezz.
Élvezte a helyzetet, hogy ő irányíthat, és hogy tudta a reakcióm. Egy kicsit kiszolgáltatottnak éreztem magam, de tetszett a helyzet. Emma tett a tubusból a kezére, majd végigkente a hátamon. A masszázsolaj langyos volt, tökéletes ahogy Emma lassan simította el a hátamon, hogy mindenhova jusson. Elkezdte masszírozni először a vállaimat, majd a hátamat. Lehunytam a szemem, és teljesen ellazultam. Nagyon jól masszírozott Em. Rengetegszer kirázott a hideg az érintése, és a kézjárása miatt. Néha fel-felnyögtem, amit Em kuncogással kísért. Teljesen más világba repített. Az egészre még rátett egy lapáttal a zene és a levendulaillat. Illetve hogy Em rajtam volt. Már-már az elalvás szintjén voltam, annyira elvoltam lazulva, de nem hagyta hogy elaludjak, mert mindig megcsókolta a nyakam. Észre sem vettem, hogy már legalább fél órája tartott a "kényeztetésem". Amikor leszállt rólam, egy cuppanós puszit adott az arcomra.
-Ülj fel.
Megpróbáltam felkelni, de nehéz volt, mert olyan szinten elvoltam lazulva, hogy legszívesebben elaludtam volna ott helyben Em karjai közt. Nyújtózkodtam, majd megcsókoltam Emmát. Ismét meglepett.
-Feküdj hátra.
Megtettem amit kért. Fejem mögé tettem a két kezemet, így láttam az arcát. Mosolygott rám, majd ismét tett az olajból a kezére, az ölébe tette egyik lábfejem majd azt kezdte masszírozni. Az elején egy kicsit csikizett, és vissza kellett fojtanom a nevetésem, de aztán már megszoktam és nagyon jó volt.
-Ez jó. -motyogtam. Szemeimet ismét lesütöttem. Miután végzett jött a másik lábam is. Pár perc múlva abbahagyta, majd apró csókokat hagyva haladt fel a lábamtól egészen a nyakamig, majd hosszasan megcsókolt. Magamhoz húztam, kezeimmel tartottam a derekát, így rajtam feküdt.
-Végeztünk. -kuncogott.
-Ez isteni volt. Köszönöm. -csókoltam meg újra.
-Igazán nincs mit. Tetszett?
-Nagyon.
-Azt láttam, hogy élvezted. -vigyorgott.
-Haha, szemtelen vagy. -pöcköltem az orrára, mire felnevetett. -Milyen kár, hogy most el vagyok tiltva tőled. Pont most... -zsörtölődtem.
-Már csak 2 nap, Niall. Kibírod. -kacsintott rám.
-De ugye tudod, hogy ezt a szolgáltatást még máskor is igénybe veszem. -mosolyogtam rá, és megpusziltam az orrát.
-Lehet róla szó. -mosolyodott el.
-Nekem van a legaranyosabb barátnőm a világon.
-Nekem meg a legtelhetetlenebb pasim.
-Hééj. -nevettem el magam, majd elkezdtem csikizni.
-Niall! Nee!! Ez!! Csikiz!! Nee ! -sikított. Abbahagytam. -Gonosz vagy. -tette keresztbe a kezeit.
-Te meg szemtelen. -simítottam meg az arcát.
-Aludjunk. Álmos vagy. -mosolygott.
-Igen. Teljesen kikapcsolt ez a masszázs. Imádtam.
-Ennek örülök. Az volt a célom. -simította hátra a hajam.
-Jó éjszakát.
-Neked is. -csókoltuk meg egymást még utoljára. Magunkra húztam a takarót. Imádtam úgy aludni, hogy Emma rajtam van. Valahogy mindig megnyugtatott.
Simogattam a hátát, amíg álomba nem merült. Még egy pár percig néztem, aztán én is lehunytam a szemem.

/Emma szemszöge/

Nagyon örültem, hogy Niallnek tetszett a meglepetésem. Sőt. Elég sokszor felkuncogtam a reakcióján. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elnyeri a tetszését. De hát végül is az volt a lényeg, hogy ellazuljon.
Reggel kinyitottam a szemem, és még mindig érezhető volt a levendula illat, és a zene is szólt. Niall mellkasán feküdtem. Imádok így aludni vele. Ránéztem a kissé kócos szőke tincsire és az arcára, ami megnyugvást tükrözött. Szája kissé szét volt nyílva, egyenletesen szuszogott. Elmondhatatlanul aranyos amikor alszik. Nem volt szívem felkelteni, viszont ha lemásztam volna róla, akkor egész biztosan felkelt volna, szóval inkább a fejemet a vállához tettem, így csak pár centire volt az ő feje az enyémtől. Nem tudom mennyi időn keresztül nézhettem, de egy idő után megláttam a két kékséget. Álmosan tekintett rám, majd pedig elmosolyodott, és egy puszit nyomott a számra.
-Jó reggelt!
-Neked is. Kipihented magad, drága? -kuncogtam.
-Igen. -nyújtózott aprót, hogy ne essek le róla. Le akartam szállni a mellkasáról, de két kéz a derekamon visszatartott.
-Nem mész most sehova. -mosolygott, majd visszacsukta a szemeit. Úgy helyezkedtem el rajta, hogy az állam a mellkasán volt, így egy szögben voltak a fejeink, úgy néztem tovább.
-Így nem lehet aludni, ha nézel. -dörzsölgette szemeit.
-De olyan aranyosan alszol. -simítottam meg az arcát, mire doromboló hangot adott. Elkezdtem a hajával játszadozni, hátha erre felébred rendesen, de csak mosolyogva próbált újra az álomvilágba kerülni.
-Hasadra süt a nap álomszuszék. -feszítettem szét a szemeit az ujjaimmal.
-Naaa. -nagyon viccesen nézett így ki, ezért muszáj volt nevetnem.
-Hol lesz ma a fellépésetek?
-Egy gálán.
-Tessék? -csattantam fel hirtelen, mire Niall szemei is kipattantak.
-Mi a baj?
-Akkor estélyibe kell menni?
-Ö..Aha.
-Akkor ma vásárlás lesz a programom. ..
-Elmegyek veled. -mosolygott.
-De a úgy nem buli, ha meglátod a ruhám előre.- konyítottam le a számat.
-De én szeretném kiválasztani.
-Na jó. -pusziltam meg az arcát.  -De most már felkelhetnél. Még reggelizni is kell.
Lemásztam a barátomról, majd a fürdő felé vettem az irányt. Egy gyors zuhanyzás és felöltözés után lementem a konyhába, ahol a többiek már reggeliztek.
-Ma gála, ugye nem felejtettétek el? -kérdezte Liam.
-Nem! -jött a tömeges válasz. Fogtam egy tálcát, majd tettem rá egy bögre kakaót, illetve 5 amerikai palacsintát, mellé Nutellát és lekvárt, majd felmentem a szobánkba.
-Ébresztő! -kiabáltam Niallre, aki ez alatt a pár perc alatt sikeresen visszaaludt. Ahogy meglátta a kezemben a tálcát azonnal felült, és siettetett hogy vigyem oda hozzá.
-Hm. Köszönöm. -csókolt meg.
-Siess, siess, mert vár a bolt.
-Jó,jó.
Ezzel már kezdte is pusztítani a kaját. Nem telt 3 percbe, míg befalta a palacsintákat. Befutott a fürdőbe, majd gyorsan felöltözött, és jelezte hogy készen van. Lementünk, Niall is köszönt a többieknek, majd elindultunk kézen fogva a városba.
-De aztán szép ruhát válassz ám nekem. -pusziltam meg az arcát.
-Te mindenben gyönyörű vagy. -állított meg, kezeit a derekamra helyezte majd megcsókolt.
Továbbmentünk, majd elkezdtünk betérni a boltokba. Rengeteg ruhát hozott Niall. Csak próbáltam és próbáltam, de egyik sem volt az igazi.
-Niall. Ez nem egy buli lesz, ne miniruhát hozz. -nevettem.
-Jó,jó... -zsörtölődve vitt vissza vagy három tucatnyi miniruhát.
Már az 5. boltnál jártunk, amikor Niall hirtelen megállt.
-Az kell neked! -mutatott a kirakatban egy gyönyörű ciklámen színű ruhára, ami pánt nélküli volt, voltak raja kövek, illetve hosszú volt az alja. Vigyorogva bólogattam Niallnek, majd sietve befelé vettük az irányt. Elkértem a ruhát, majd bevonultam a póba fülkébe. A ruha elképesztő volt! Pont az én méretem. Csodálatos anyaga volt, színe, és kinézete. Imádtam.
-Niall! -kiabáltam ki a próbafülkéből, majd félénken kiléptem. Niall álla a földet verte.
-ÖÖ...WOW! -ennyit bírt kinyögni. Felállt, majd odajött hozzám. Megpörgetett, jól  végigmért, majd megcsókolt.-Azt hiszem nem engedlek majd el magam mellől, mert a végén még lenyúl valaki a kezemről. -suttogta a fülembe, mire elnevettem magam.
-Csak a tiéd vagyok.
-Ezt szerettem volna hallani. -mosolygott, majd újra megcsókolt. -Gyönyörű vagy ebben a ruhában.
-Köszönöm. -pirultam el.
Visszamentem a fülkébe, levettem magamról, majd odamentünk a kasszához és kifizettük. Mosolyogva léptem ki a boltból. Elkezdtük hazafelé venni az irányt.
-Komolyan mondom...Ez a vásárlás nem nekem való. Több órán keresztül mászkálni boltról boltra..Fúú.. -erre felnevettem.
Hazaérve a fiúk már ebédet gyártottak Lola és El segítségével.
-Na, sikerült?-kérdezték egyszerre.
-Igeeeeen! -vigyorogtam. Nagyon boldog voltam, mert imádtam azt a ruhát.

Emma ruhája: