De most éppen ilyen kedvem volt. Miután mindennel kész lettem, már 13:23 volt. Hát igen. Nálam nem könnyű a ruhaválasztás. Betettem a telefont a zsebembe, elköszöntem anyuéktól és elindultam. Már sikerült eljutnom a parkig. Még csak háromnegyed 2 volt, de Niall már ott ült. Amikor megláttam, egy furca érzés fogott el. A gyomrom görcsbe rándult. Egy kicsit talán izgultam a találkozó miatt... Ahogy észrevettem, ő is elég idege volt. A kezével támasztotta meg az állát, a lábával pedig dobolt. Valami nagyon gondolkodott. Odaosontam a pad mögé, ahol ült, és hirtelen ráijesztettem. Szegénykém sikított egyet, mire elég sok szempár ránk szegeződött. Én meg majdnem meghaltam a röhögéstől.
-Neked is szia... -vágott durcis képet. Én még mindig röhögtem, de Niall csak Poker Face-t vágott. De aztán ő is elnevette magát.
-AKkorát sikítottál. -nyögtem ki végül, amikor sikerült abbahagynom a röhögőgörcsömet.
-Hahaha. Ugye tudod, hogy ezt még visszakpod? -kacsintott rám.
-Állok elébe. -vontam fel a szemöldököm. Erre Niall elmosolyodott.
-Na, indulhatunk?
-Persze. Te vezetsz, mert én nem tudom merre megyünk.
-Hát, sokfelé fogunk. Persze azért egész Londont nem fogom tudni megmutatni, de megpróbállak a legjobb helyekre vinni. Hölgyem? -erre belékarolt. Erre csak nevettem, majd összefont karokkal indultunk el a parkon.
-Induljunk, Uram.
Az útunk nagyon jól telt. Végig nevettünk, illetve beszélgettünk. Niall nagyon kedves srác. Voltunk a Madame Tussoud's-ban, felültünk a London Eye-ra, és még vidámparkba is látogattunk. Rengeteget sétáltunk. Eléggé kimerültem, amikor egy kis tóhoz értünk. Nem volt ott szinte senki. Csak mi ketten. Leültünk a fűbe, majd néztük a vizet.
-Ez a kedvenc helyem. Ha gondolkodni akarok, vagy csak egyedül akarok lenni, akkor idejövök. De ez titok, szóval ne mond el senkinek. -mosolygott rám. A válaszom egy viszonzott mosoly volt. - Amúgy, te komolyan nem ismersz engem? -erre a kérdésre meglepődtem egy kicsit.
-Nem értem.
-Te nem hallottál már rólam?
-De. Tegnap, amikor hazakísértél. -erre furcsa képet vágott.
-Imsered a One Directiont? - ekkor esett le minden. Nem szeretem a One Directiont, mivel még egy számukat sem hallottam. Csak annyit tudok, hogy Lola szereti őket, és sokat beszél róluk. De amikor mond dolgokat, akkor sem figyelek nagyon rá. De akkor villant be a kép az öt fiúról, amin egy ugyan olyan szőke srác is szerepelt, mint Niall. És hogy a repülőn azért voltak kapucniban, hogy ne ismerjék fel őket. Hirtelen ledermedtem. Egy világszerte ismert tinisztár engem hívott el randira?
-Hahó! Itt vagy ? -legyezett a kezével a fejem előtt.
-I-I.igen.Persze. Basszus...
-Valami baj van? -nézett rám furcsa szemekkel.
-Tudod, most esett le. Én eddig egy számotokat sem hallottam, csak a barátnőm nagy rajongótok, és egyszer mutatott egy képet. És csak most ugrott be, hogy te is rajta voltál...És... ez...Most komoly? -néztem rá mérges fejjel. Erre csak megrántotta a vállát és egy aranyos mosolyt küldött felém.
-Hát, igen.. Tudod a lányok 99%-a amikor meglát azonnal a nyakunkba ugrik és nem kap levegőt. És te más voltál. Te nem örjöngtél, hanem lecsesztél amiért a székedet rugdaltam. -erre nevetett egyet- Szóval te olyan más voltál. A kisugárzásod, a beszédstílusod, és az arcod -erre elpirult- különleges.
-Niall.
-Igen?
-Mi lenne, ha inkább elfelejtenénk ezt a "kiderülthogysztárvagy" ügyet. Tudod én nagyon bírlak, és rülök, hogy egy ilyen jó barátra tettem szert, mint te. És én nem fogok megváltozni ezután sem. -Niall erre mosolygott egyet. Felálltunk a fűből, majd beültünk egy kávéházba. Rengeteget beszélgettünk ezután a One Directionről. Mind kiderült mindenki szingli, a göndör Harry, a fekete Zayn, a nagyon rövid hajú barna Liam, és a rápaevő Louis. Lég vicces volt hallani. Amikor kezdett sötétedni, Niall hazakísért. Amikor elköszöntünk, egy puszit nyomott az arcomra. Erre elpirultam. De nem csak én, ő is. Amikor felmentem a szobámba, letusoltam, átvettem a pizsimet, de nem tudtam elaludni. Végig a mai napon járt az eszem. Azthiszem megszerettem Niallt. Lehet, hogy jobban vonzódom hozzá, mint egy átlag barát. Amikor puszit adott, hirtelen görcsbe állt a gyomrom. És amiket mondott nekem...Egyszerűen olyan aranyos! Ért a nők nyelvén. Lehet vele mindenről beszélni. Amikor lányos téma merül fel, akkor ugyan úgy próbál képben maradni. Rengeteget bókolt. Lehet, hogy ő is így érez irántam? De mi van, ha csak barátnak tart?
/Niall szemszöge/
Amikor adtam egy puszit az arcára, láttam, hogy ő is elpirult. Nem csak én. Emma egy csodálatos lány. Nem lehet szavakba önteni! Még csak két napja ismerem, de olyan, mintha már legjobb barátok lennénk 1000 éve. El tudok vele beszélgetni, nevetgélni. Meg lehet benne bízni. És ő magamért szeret! Nem pedig azért, mert híres vagyok.Talán ez tetszik benne a legjobban. Illetve, a személyisége. Hogy félénk, vagány, dögös, és szerény is egyben. Az arca olyan mint egy porcelánbabáé, tökéletes. A szemei olyan kékek, mint a tenger. A hajának kókusz illata van, illetve tökéletesen csillog. Az alakjában nincs semmi hozzávetnivaló. Tökéletes! Azt hiszem kezdek beleszeretni... De mi van ha van barája? Ezt az egy részletet elfelejtettem megkérdezni... Hiszen olyan szép. Biztos rengeteg srác megfordul utána.
Amint beértem a házba, Harry egyszál törölközőben keregette Louist, akinek a kezébe Harry cuccai voltak. Liam éppen a telefonját babrálta, Zayn pedig félmeztelenül nézte a TV-t, közben kólát ivott. Csak a szokásos dolgok.
-Na merre járt a mi kis Írünk? -kérdezte tőlem Zayn.- MErt azt ne mond, hogy nem csajnál. MErt nem hisszük el. -kacsintott felém.- Szóval, ki vele.
-Zayn, Zayn. Aki kíváncsi hamar megöregszik. -mondtam teljesen nyugodtan, majd elindultam a szobám felé. Tudtam, hogy Zayn nem fogja kibírni, hogy ne tudja meg mi azigazság. Így is lett. 2 perc alatt fent termett. Liam is jött vele.
-Na. Mesélj tesó! -vágódott le mellém Liam. -Hogy hívják? Szép? Hol lakik?
-Emmának hívják. Nagyon szép és Londoni. Tegnap költöztek ide.
-Tyűű. Akkor elég gyorsan sikerült összeszedned. Hadd találjam ki! Egy directioner! -forgatt a szemeit Zayn.
-Nem. Pont, hogy nem is tudott rólunk. Ez a legjobb az egészben.
-Hát ilyet! Az én helyes arcomról nem tud semmit? Ez felháborító... -tettette a durcis kisfiút Zayn.
-Ugyan. Vigyázz, mert szakad a plafon. -kacsintottam rá. Ekkor Harry és Louis is fefutottak a szobámba. Lihegtek, mint a kutyák.
-Na, mi történt? -lihegte Harry.
-Niall becsajozott! Emmának hívják, tegnap költözött ide és szép. -nevetett Liam.
-Huh. Sokat tudtunk meg. És jól smárol?
-Harry. -löktem vállba.- Azt se tudom, hogy tetszem-e neki. Csak barátok vagyunk... Egyenlőre.
Pár perc faggatás után végre kimentek a többiek, szóval el tudtam menni fürödni. Végig Emma járt a fejemben. Az arca, a mosolya, illetve mindene. Az elalvás nehézre sikerült. Még hajnali 3-kor is fentvoltam.
Reggel arra keltem, hogy Harry fekszik mellettem.
-Te mi a fenét csinálsz? -kérdeztem tőle egy ásítás kíséretében.
-Csajhiányom van. Nincs a csajnak valami jó barátnője?
-Ahj Harry. Menj ki az utcára és keress magadnak valakit... -átfordultam a másik oldalamra, hogy ne lássam Harryt. -Megtennéd, hogy hagysz aludni?
-Nem lehet. Mert valaki vár lent. Valami Emma. -mosolygott Harry. Erre azonnal kiugrottam az ágyamból, és futni kezdtem a lépcsőn. Az ajtóhoz siettem, de ahogy kinyitottam, nem volt ott senki. Harry és a többiek szakadtak a röhögéstől. Nagyon mérges voltam rájuk.
-Kösz srácok. Igazán kedvesek vagytok... -zsörtölődtem, majd bementem a konyhába valami kajáért kutatva.
Emma ruhája:
Nagyon tetszik! Öröm olvasni :D
VálaszTörlés