40. Fejezet ~ All day long at home

 

Reggel arra keltem, hogy a napfény bevilágít a szobánkba. Kinyitottam szemeimet, majd pár másodperc múlva sikerült megszoknom a fényt. 13.01 volt. Eléggé elaludtunk. Mellettem Niall hason fekve, elég nagyra nyitott szájjal szuszogott. Elmosolyodtam rajta. Átmásztam hozzá, majd egy puszit nyomtam az arcára, de mint aki észre se vette volna, nem reagált. Lassan keltegetni kezdtem.
-Niall Ébresztő. -kuncogtam. Kinyitotta szemeit, majd homlokát ráncolva szúrós szemekkel nézett rám, amiért felkelni.
-Még 5 percet... -húzta magára a takarót.
-Niall. Elmúlt 1 óra.
-És?
-Szeretnék ma kimozdulni. És ha egész nap lustálkodunk, akkor nem fog menni... -kuncogtam.
-Mi lenne, ha inkább az egész nap lustálkodást választanánk? Álmos vagyok a tegnap este miatt.
-Ha felkelsz kapsz egy meglepit.
-Mit? -pattantak ki a szemei, és mosolyogva nézett rám a csillogó szemeivel.
-Csinálok neked...ebédet.
-Benne vagyok. De 3 fogásosat. -kacsintott.
-Ne legyél telhetetlen, Horan. -nyújtottam rá nyelvet, majd lefelé vettem az utam. A többiek főként még aludtak, egyedül Liamet találtam lent, illetve Zaynt és Lolát.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rájuk, majd elkezdtem egy narancslevet facsarni magamnak.
-Neked is.
-Ír herceged merre hagytad? -nevetett Liam.
-Egész nap lustálkodni akar..Ezért ajánlatot tettem neki, hogy ha felkel csinálok neki ebédet.
-Nekünk is csinálhatsz!
-Ha már főzök akkor úgy is annyit csinálok, amennyi elég mindenkinek. -kacsintottam Zaynre. -Többiek alszanak vagy nincsenek itthon?
-Louis Eleanornál, Harry fent Norával.
-Okés.
Előkotortam a hőtőből néhány alapanyagot, majd elkezdtem a konyhában tevékenykedni. Végül a 'menü' bazsalikomos-paradicsomszószos tészta lett, desszertnek pedig csokis puding eperszemekkel illetve tejszínhabbal. Mire végeztem, már mindenki lent volt, kivéve az én kis ír manómat.
-Éhes vagyok... -fogta korgó gyomrát Zayn. -Együnk! Majd ha akar lejön! -utalt a lusta barátomra.
-Egyetek, én felmegyek hozzá. -mosolyodtam el, majd a konyhába érve egy tálcára raktam két tányért, rá a tésztát, illetve két kehelynyi pudingot. 2 poharat is a tálcára helyeztem, illetve egy doboz narancslét vittem az egyik kezembe. A szobánkba érve Niall még mindig ugyan olyan pozícióban volt, mint amikor elhagytam a szobát. Magamban kuncogtam, ahogy a szája szélén csordogált a nyála, mert a száját elfelejtette becsukni alváshoz. Lassan odamentem az ágyhoz, leraktam a tálcát illetve az üdítőt, majd bebújtam mellé, és ébresztgetni kezdtem.
-Niall...Gyerünk kelj már föl! -homályos tekintettel meredt rám, de amint megérezte a finom illatokat felkapta a fejét, amire csak mosolyogni tudtam.
-Csináltál kaját? -csillant fel a szeme.
-Sőt.Fel is hoztam magunknak.
Erre magához húzott és szorosan megölelt, majd egy hosszadalmas puszit adott a homlokomra.
-Istennő vagy. -simította meg az arcom, majd két keze közé fogta, és megcsókolt. Hirtelen felült, majd az ölébe rántott, és szorosan a hasam köré fonta a karjait. Először meglepetten felsikítottam, majd elnevettem magam. Niall kellemes illata bekúszott az orromba. Imádom az illatát. Lehelete égette a nyakamat, miközben éreztem, hogy mosolyog.
-Most így fogunk enni. -motyogta 'reggeli' dörmögős hangján a fülembe.
-Hát...Rendben. -kuncogtam. Lábai közé befészkelődtem, így a mellkasa hátamhoz simult. Kezeit még mindig rajtam tartotta, és nem szándékozott elengedni. Az ölembe vettem a tálcát, majd felcsavartam pár szál tésztát a villába, és hátra tartottam. Niall egy pillanat alatt eltávolította a villáról az ételt, majd éreztem ahogyan rág. Ezt így folytattuk, amíg el nem fogyott az ő adagja. Aztán egyik kezét elvette a csípőmről, kezébe vette a villát, majd ő kezdett el engem etetni. Kívülről nézve nagyon viccesnek és gyerekesnek tűnhetett, de nekem mégis nagyon sokat jelentett, mert vele lehettem, a közelében. Az utolsó szál tésztát Niall a szájába vette, majd a másik végét az enyémhez tette, így a végén egy 'Suzi és Tekergős' csóknál lyukadtunk ki. Niall hanyatt feküdt, majd magával rántott engem is. Rajta feküdtem, miközben a kezemen simított végig puha ujjaival, illetve az egyik kézfejemre apró csókokat hagyott.
-Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?
-Hm..Nem, nem emlékszem. -kuncogtam, mire Niall elmosolyodott.
-Akkor ma egész nap pihizünk?Légyszi! -húzta meg az 'í' betűt.
-Niall... -sóhajtottam.
-Csak a mai napot kérem! Holnap oda megyünk ahova akarsz! De légyszi, csak a mai napot! -szinte már könyörgött. Olyan aranyos volt, nem tudtam nemet mondani neki és a kiskutya szemeinek.
-Ahj. Gonosz vagy, mert tudod, hogy nem tudok ellenállni neked...
-Ezt akartam hallani. -vigyorodott el, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. -Akkor kezdhetnénk egy olyan masszázzsal, mint múltkor.
-Még mit nem! -nevettem fel. -Túl sokat akarsz... -lengettem előtte a mutató ujjam, jelezve, hogy nem. -És most nem fogod kikönyörögni. -Szomorúan felsóhajtott, majd elmosolyodott.
-Nézzünk filmet.
-Okés. Mit szeretnél?
-Válassz te.
Lemásztam róla, majd a DVD-k felé vettem az irányt. Hosszasan méregettem a felhozatalt.
-Horrort majd este, hogy megijedj. -nevetett.
-Nem! -kezembe akadt a Túl a sövényen című mese, amit nagyon imádok. Nagy mosollyal az arcomon ugráltam oda a DVD lejátszóhoz, majd beraktam a lemezt. Visszafutottam Niallhöz, bebújtam mellé. Magunkra húztuk a takarót, majd elkezdődött a film.
-Ez most komoly?! -sóhajtott fel, elnevette magát, majd a kézfejébe temette arcát.
-Szeretem ezt a mesét. -kuncogtam, majd egy puszit nyomtam a füle mögé.
-Héj. Ilyet eddig még sosem csináltál! -simította meg azt a területet, ahol előbb a puszit kapta. -De, ez tetszik. -mosolyodott el. Hirtelen az ölébe kapott, majd úgy terítette ránk a takarót. Fejem nekidöntöttem a mellkasának, így érezve a szíve heves ritmusát.
A délután további részében filmet néztünk, nassoltunk, illetve végig az ágyban feküdtünk pizsamában. Többször elbóbiskoltunk, vagy csak egymás szemébe nézve bámultuk egymást csillogó szemekkel. Őszintén, nem bántam ezt a pihenőnapot. Olyan jó volt semmit tenni. Komolyan!
-Egész nap le sem fogtok jönni? -hallatszott a földszintről a hang.
-Eltaláltad! -kiabált mellőlem a barátom.
-Lusta disznók vagytok!
-Engem ledisznózhatsz, de a barátnőmet nem! -kiabált Niall homlokát ráncolva, majd végül elmosolyodott.
-Bocsi, Emma!
Azt hiszem talán Louis lehetett. Mivel elváltoztatott hangszínen beszélt, így nem tudtam megítélni.
Niall addig erősködött, amíg ki nem harcolta magának, hogy valami horrort megnézzünk este 10-kor. A takaró alá bújtam, közbe olyan közel helyezkedtem Niallhöz, amennyire csak tudtam. Az elején még csak-csak nem volt ijesztő. Aztán ahogy repültek a fejek, illetve ilyen furcsa "lények" ölték egymást, enyhén szólva nagyon megijedtem! Teljes testemmel Niallhöz fordultam, aki védelmezőn karolta át a vállam. Folyton felsikítottam az ilyen részeknél, amit Niall csak nevetéssel nyugtázott. A végén már szinte nem is néztem a filmet, csak Niall melkasára hajtottam a fejem, és vártam, hogy vége legyen.
-Kinyithatod a szemed, vége. -kuncogott egy hang. Felnéztem, és 7 szempárral találtam magam szemben. Mindegyikük az ágyban feküdt egymás hegyén-hátán, és mosolyogtak. Hirtelen le akartam ugrani Niall mesllkasáról, de nem tudtam, mert tartotta a derekam szorosan, illetve az ágyon már egy cm hely sem volt.
-Jó 'reggelt' ! -nevetett Louis.
-Mi ez a tömegnyomor? -kérdeztem, majd megdörzsöltem a szemem.
-Csak gondoltuk feljövünk megnézni mit csináltok, mert egész nap le sem mozdultatok. Aztán Niall is aludt, meg te is, de végül Niall felkelt, amikor feljöttünk az ágyatokra. Kényelmes. -ütögette meg az ágyat Liam az egyik kezével.
-Ühüm.
-Na, amúgy azért jöttünk, mert holnap el akarunk menni egy termálba. Benne vagytok? -ránéztem Niallre, aki csillogó szemekkel várta a válaszomat.
-Menjünk! -kiáltottam fel, mire a többiek a fülükhöz kaptak.
-Azt hiszem kirepedt a dobhártyám... -ütögette a fülét Louis.
-Lou! Attól ha ütögeted a füled, max. az agyad fog kiszállni! -mondta szem forgatva Zayn, mire mindenki felnevetett.
-Jó, talán igaz.
-És amúgy reggel 7-re jövünk érted.- mosolygott El.
-Tessék? Olyan korán? -mindenki elkezdett nevetni az arckifejezésemen.
-Komolyan mondom, tiszta Niall vagy. -kuncogott Liam.
-Mégis csak az én barátnőm. -puszilta meg a fejem Niall.
-Fürdőruhát veszünk. -kacsintott Lola.
-Hát..Oké.
-Szóval nehogy ne legyél kész 7-re, mert 9-kor indulunk. Szóval 2 óra alatt végeznünk kell. Okés? -nézett rám komoly fejjel Nora.
-Öm. Igenis kapitány! -szalutáltam.
-Helyes...Nagyon helyes. -ütögette meg a vállam Nora.
-Öm. Nem akarok ünneprontó lenni, de elég álmos vagyok...Szóval elmennék fürdeni.
-Menjél csak.
-De ahhoz ki kéne engednetek. -nevettem, mire Harry és Zayn letápászkodtak az ágyról, így sikerült leszállnom Niall mellkasáról, és eljutnom a fürdőbe. Mielőtt még bementem volna, füttyögést hallottam a hátam mögül. Visszanéztem, a füttyszók tulajdonosai Harry és Louis voltak. Eleanor Louist, Nora és Niall pedig Harryt csapták egyszerre tarkón.
-Héj! -szólalt fel egyszerre a két 'csínytevő'.
-Ne nézzétek a barátnőm fenekét, rendben?! -mondta Niall fenyegető hangon, és összeráncolt szemöldökkel. Teljesen kiment a fejemből, hogy egy minigatyában és egy toppban vagyok. Lou és Harry felrakták védekezően kezeiket, majd mindegyik megcsókolta a barátnőjét. Gyorsan lezuhanyoztam (most nem volt kedvem órák hosszat ülni a kádban) , megszárítottam a hajam, majd visszamentem. Louis és Zayn a TV előtt gubbasztottak, és mesét néztek, Harry az ágyon feküdt, ölében Norával, Niall pedig a saját helyén, El és Lola a szekrényemben turkáltak és a fehérneműimen illetve a miniruháimon kuncogtak és egymást löködték, valamint mindent sejtő pillantásokat vetettek Niallre, Liam pedig a telefonját nyomkodta a kanapén.
-Mi van itt emberek? Szálláshely lett a szobánk? -nevettem fel, majd odamentem Elhez és Lolához, szúrós szemekkel néztem rájuk, majd becsuktam a szekrényt és a fiókokat, ők pedig kuncogtak. Niall is mosolygott, ahogy rá néztem, majd a szemével intett, hogy menjek oda hozzá. Befészkeltem magam mellé.
-Srácok! -erre El megköszörülte a torkát- és hölgyek! -El mosolyogva bólintott. -Mi lenne ha esetleg mindenki átvonulna a saját szobájába? Aludni szeretnénk.
-Aha, persze. Nézzétek rá! Ez a hazudós tekintete ! A szemeid mást mutatnak ír barátom. -kacsintott rá Louis.
-Lou. Kifelé! -mutatott az ajtó felé Niall, mire Louis szomorú szájjal indult meg az ajtóhoz, miközben megfogta El kezét. Lassan mindenki kiürült a szobából.
-Amúgy...Holnap már fürödhetsz? Addigra elmúlik..?.Vagyis...érted.  -pirult bele mondanivalójába.
-Igen. Holnapra elmúlik. -mosolyogtam, és megsimítottam az arcát.
-Ez az! -nevetett fel, mire én szúrós szemekkel néztem rá. -Csak azért örülök, mert... mert így nem fog fájni az aranyos pocakod.
Olyan édesen nézett, hogy nem tudtam rá haragudni. Elmosolyodtam, és egy cuppanós puszit adtam az arcára.
-Aludjunk. Reggel korán kell kelnünk.
-Rendben. Jó éjszakát.
-Neked is. -fordultam el, de hirtelen visszafordított maga felé.
-El akarod hagyni a "jóéjszakát" csókot?! -nézett rám összehúzott szemöldökkel.
-A világért sem. -kuncogtam, majd ajkaimat az övére tapasztottam.