35. Fejezet ~ "Nincs még egy ember a világon akit úgy szeretnék, mint téged. "

 

/Niall szemszöge/

Rettentő ideges voltam. Magam sem tudom miért, de az jutott eszembe, hogy ez az egész azért van, mert már nem szeret...Azért hajtotta a fejét Liam vállára...És azért akarta ezt a "nem érhetsz hozzám" játékot, mert undorodik tőlem. Nem akarja, hogy hozzáérjek. Nem tudom, hogy jutott eszembe, de úgy éreztem ez lehet a megoldás. Muszáj volt megkérdeznem tőle. Azt hiszem kicsit túllőttem a célon, mert hangosabb és idegesebb voltam, mint szerettem volna. Em is felkapta a vizet, ezért még idegesebb lettem. És amikor nem válaszolt a kérdésemre, biztos voltam benne hogy jó dologra gondoltam. Utáltam a világot, amiért Emma már nem szeret. Utáltam Liamet, amiért őt szereti a barátnőm, akiért mindent megadnék. Aztán végül kirohant a szobámból, és lement. Akkor jöttem rá igazából, hogy mit csináltam. Hogy meggyanúsítottam olyannal, amire bizonyítékom sincsen.
Elfeküdtem az ágyon, és gondolkodtam. Lehet hogy ezt nem kellett volna? Megbántottam azt, aki a világot jelenti nekem. Egy jó idő után arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtóm. Reménykedtem, hogy Em az, de nem. Liam jött be. Dühös lettem és lelkiismeret furdalásom lett egyben. Leült az ágyamra.
-Miért jöttél?
-Pár dolgot tisztázni. 1. Nem vagyok szerelmes Emmába, és ő sem belém. 2. Nálad nagyobb bunkót nem láttam még jelen pillanatban. Tudod, hogy megbántottad szegényt? Azt hiszi, hogy azt hiszed hogy ő nem szeret téged. Teljes alaptalansággal vádoltad meg... Niall, ő egy lány, érzékeny. Te is tudod, hogy ő főleg mennyire. Ha rossz napod van ne rajta töltsd ki. Most pedig gondolkozz el rajta, hogy ne a szád járjon előbb, hanem az eszed. -ezzel fel is állt, és kiment. Borzalmas lelkiismeret furdalást éreztem. Egy nagyon nagy barom vagyok.
Felugrottam az ágyból, majd lefelé vettem az irányt. Lassan mentem le a lépcsőn. Megpillantottam Emmát a kanapén. Szépen lassan odamentem mellé. Sötét volt, csak egy kis fény világított. Ahogy észrevett, egy kicsit meglepődött. Szemeiben csillogtak a könnycseppek. Leültem mellé, ő is felült. Pár percig csöndben ültünk. Én csak magam elé néztem, nem tudtam mit mondjak.
-Em..É-én sajnálom. Túlreagáltam ezt az egészet...Vagyis, nem volt mit túlreagálni, mert nem volt semmi. Csak egyszerűen rossz napom volt, és valami hülyeséget találtam ki. Nem is értem, hogyan jött ez az egész... Szóval..Nagyon sajnálom...Azt is, hogy azt hitted, hogy úgy gondolom nem szeretsz. -ránéztem, majd mélyen a szemébe. Egy kis mosoly húzódott a szája szélén.
-Niall. Csak hogy tudd. Nincs még egy ember a világon akit annyira szeretnék, mint téged. És ez nem fog megváltozni. -hihetetlen érzés volt ezt hallani. Nem érdekelt a fogadás, vagy hogy tök sötét van, magamhoz húztam és megcsókoltam. Ez a másfél napnyi csókszünet is borzalmas volt. Olyan jó érés volt újra megcsókolni, és érezni a testének melegét, arcának puhaságát, és csak szimplán az illatát. Lassan elfektettem a kanapén, majd fölé helyezkedtem, és úgy csókoltam tovább. Végigsimítottam arcán, majd a karján, és elmosolyodott. Lefeküdtem mellé, magamhoz öleltem, majd betakaróztunk.
-Ugye tudod, hogy elvesztetted a fogadást. -kuncogott.
-Nem érdekel. -suttogtam, majd pusziltam az arcát, ahol csak tudtam. -Ja, és amúgy.. az a tegnap esti "pizsamád" megvan még?
-Niall ! -nevetett fel. -Meg...
-Hmm. Eddig mért nem láttam?
-Mert nem volt kedvem felvenni. -nyújtotta ki a nyelvét.
Pár perc csend után halkan kezdett szuszogni. Elmosolyodtam, tudtam, hogy elaludt. Egy puszit nyomtam az arcára, majd én is lehunytam a szemem.

/Emma szemszöge/

Reggel a kelés csodás volt. Niallhöz voltam szorosan tapadva, ő pedig a derekamnál fogva tartott, hogy véletlenül se menjek el. Pislantottam párat, majd Niall kómásan figyelt rám. Ahogy kitisztult a látásképe elmosolyodott, majd egy csókot nyomott ajkaimra.
-Mi ez a jókedv? -nevettem.
-Az nem elég jó, hogy újra melletted ébredek?
-De. -pusziltam meg az arcát. -De megborotválkozhatnál, szúr az arcod. -kuncogtam, mire megsimította az arcát.
-Nem tetszem szőrösen?! -húzta fel a szemöldökét.
-De. Miattam szakállad is lehetne, akkor is imádnálak.
Kimásztam Niall szorításából, majd a konyha felé vettem az irányt.
-A palacsinta jó lesz, köszi. -kiabált utánam a kanapéról Niall, amire felnevettem.
-Csinálj magadnak! -nyújtottam rá nyelvet.
-Leharapom! -mosolygott.
Mosolyogva kezdtem el sütni a palacsintákat, illetve a kávékat főzni. Niall forró leheletét éreztem a nyakamon. Két keze a combomon pihent.
-Hmm?
-Semmi. Csak idejöttem. -mosolygott, majd figyelte tovább ahogy főzöm a kávét. Niall maga felé fordított, majd lágyan megcsókolt. Kezemmel beletúrtam a hajába.
-Sziasztok. -köszönt mosolyogva Liam. Niallel gyorsan elváltunk.
-Jó reggelt.-köszöntünk egyszerre.
-Akkor ezek szerint szent a béke. -ült le az asztalhoz Liam.
-Bizony. Köszi Liam. -ölelte meg Niall.
-Nincs mit haver.
Nem tudtam miről van szó, de úgy tartottam jónak, ha nem is tudok róla. Elkezdtünk kajálni, majd Niall kitalálta, hogy "cicát" csinál belőlem Nutellával. gy pöttyöt tett az orromra, illetve pár bajszot. Liam kinevetett, ezért neki pedig az arcára kentem két jó nagy foltot. Niall volt a következő, akinek szakállat rajzoltam. AZ egész álla és a szája fölött nutellás volt. Lefényképeztük magunkat, majd Niall felrakta Twitterre. " @Emma_Juley @Real_Liam_Payne Reggeli Nuttelázás. Haha xxx " Aztán egyeet külön rólam is feltöltött " @Emma_Juley Szeretem a cicákat. Meow, baby xx"
Liam elment a fürdőbe hogy lemossa magáról azt amit az ujjával nem tudott leszedni, Niall pedig beszorított a sarokba, maga felé fordított, majd elkezdte lenyalni az orromról a nutellát, majd az arcomról.
-Mit csinálsz? -kérdeztem nevetve.
-Ne pazaroljunk vizet. -mosolygott. Miután az arcom tiszta lett, kacsintott, hogy most rajta a sor. Pár perc múlva az ő arca is teljesen megtisztult.
-Hmm. Szeretem a Nutellát. -mosolygott, majd lenyalt egy kis résznyi maradék nutellát a szám sarkából, majd megcsókolt. Hirtelen nagyon mefájdult a hasam. Elmentem a mosdóba, majd rögtön tudtam. Sajnos nem volt nálam se tampon sem betét.
-Niall! -kiabáltam ki a fürdőből.
-Igen?-szaladt rögtön az ajtóhoz kétségbeesetten. -Baj van?
-Hát.. -pirultam el. -Meg szeretnélek kérni valamire...
-Na ne kímélj... Ugye nincs baj?
-Hoznál nekem a boltból tampont? -löktem ki elpirulva. Niall megkönnyebbülten sóhajtott. Azt hitte szegényem hogy valami baj van. Odajött hozzám, majd szorosan magához szorított és megcsókolt.
-Olyan aranyos vagy. Ne legyél zavarban emiatt. -simított végig az arcomon.
-De ez olyan..aahj te fiú vagy. És ez egy lányos téma... -néztem magam elé. Niall felemelte az államat, majd a szemembe nézett.
-Tudom ám, hogy milyenek a lányok. Ne nézz már ilyen hülyének. -adott egy szájra puszit, majd megsimította a pocakom
-Fáj? -halványan bólintottam. Azokon a napokon mindig eléggé szenvedtem, mert nagyon fájt a hasam és hányingerem volt. Már kisebb korom óta elviselhetetlenek ezek a napok. Főként az első kettő. És most hogy Niallel vagyok, olyan ciki ez a egész... Felhúzta a pólómat a hasamon, majd egy puszit nyomott a pocakomra. Felnevettem, mert csikizett ahogy az orrával köröket rajzolt rajta.
-Hány napig leszel tabu számomra? -kérdezte elhúzott szájjal.
-4. -Niall szemei kikerekedtek.
-Oh...Akkor mond mit hozzak és már sietek is.
Felírtam neki egy papírlapra, majd egy csók után el is ment.
-Niall hova megy ilyen sietősen? -nézett rám kérdően Liam.
-Ő..Csak elküldtem valamiért...Női dolgok...
-Aha, értem.-mosolygott.
Liam felment a szobájába, én pedig vártam Niallt. A papírra még felírtam egy direkt ilyen napokra való gyógyszert is, mert akkor jobb lesz és nem fog annyira fájni a hasam. Fél óra múlva sietősen betoppant kipirult arccal.