V. Fejezet ~ Minden rosszban van valami jó

-Szabad egy táncra, hölgyem? -nézett rám a gyönyörű szemeivel, és a kezét nyújtotta.
-Persze, Uram.
A kezeit a derekamra helyezte, én pedig az enyémeket a hátára. A gyomrom görcsben volt, éreztem hogy izzadok, és a szívem nagyon hevesen vert.  Éreztem Niall szívdobogását. AZ övé sem volt valami nyugodt. Legalább úgy vert mint az enyém.
-Te vagy a legszebb itt. -súgta a fülembe.
-Ne akard hogy elpriuljak. -súgtam vissza mosollyal.
-Pedig az a célom.
-Zavarba akarsz ejteni?
-Igen.
-Miért?
-Mert az azt jelenti, hogy bejövök neked.
Erre nem tudtam válaszolni. Niall a szemembe nézett mélyen, és közeledett felém. Az arcán végig egy kis mosoly volt. Először csak egy szájrapuszit adott, hogy megnézze, mit reagálok. Én is adtam egyet az övére. Erremegkönnyebülést vettem észre rajta. Majd...Megcsókolt. A nylevünkkel szájcsatát vívtunk. Életem legszebb csókját kaptam. Tele volt szenvedéllyel, vággyal, és szeretettel. Niall keze lejjebb csúszott a derekamról, és a fenekemen landolt. Belemosolyogtam a csókunkba. Folytattuk tovább, amit abbahagytunk. Az egész szám alatt csókolóztunk. Amint vége lett a számnak, Niall megfogta a kezem, majd kivitt egy ajtón. Nekitámasztott a falnak, a kezeit a fejem mellett tartotta, és mélyen a szemembe nézett.
-Emma Ashley Juley. Leszel a barátnőm?
-Niall James Horan. Semmi se tenne boldogabbá. -nevettem rá, majd megcsókolt. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk.
-Niall... -mondtam két csók között. -Hagyjuk abba, mert nem lesz jó vége. -Niall is észrevette a helyzetet, hogy ezt most kell abbahagyni. Megfogta a kezem, majd visszamentünk. Adott egy csókot, majd odament a többiekhez a pulthoz. Én leültem Liam mellé.
-Akkor ezek szerint hivatalosan is együtt vagytok. -mosolygott rám Liam.
-Azthiszem igen. -mosolyogtam vissza. Hiszen tényleg. Rámtalált a szerelem. Egy olyan srácot tudhatok a barátomnak, aki kedves, romantikus, vicces, és még sorolhatnám a jó tulajdonságokat. Azt hiszem ez életem legszebb napja.

1 óra múlva Harry egy idegen nő melleihez beszélt, Louis négykézláb mászva valami répákat keresett, Zayn össze vissza dölöngélt és idegbeteg fejet vágott, és az én kis Ír manóm is eléggé becsiccsentett, mert mindenen röhögött, amit mondtak neki. Liammel úgy döntöttünk, összeszedjük a fiúkat és hazamegyünk. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült is. Amikor mindenki bent volt a kocsiban elindultunk haza. Vagyis a srácokhoz. Elég kellemetlen helyzet volt, mert Niall az egyik oldalról a combomat tapizta, Harry pedig a melleimet környékezte a kezeivel. Nem győztem elvenni a kezüket, de csak azért nem voltam mérges, mert részegek. Amikor megérkeztünk, Harry "megáldott" egy bokrot. Értitek, hogy gondolom. Zayn elfeküdt a kanapén, Louis elesett a lépcsőn, Harry a konyhaasztalon terült el, Liammel pedig Niallt felvittük a szobába és befektettük az ágyába. Liam is elment aludni én pedig Zayn szobájába mentem, mert Niall mellett nem tudtam volna aludni úgy elterült. Reggel arra keltem, hogy valaki betántorog a szobába. Amint felkapcsolta a villanyt, egy nagyot skított Zayn.
-Jézusom! Te mit keresel itt. A szívbajt hoztad rám. -erre csak röhögni tudtam.
-Bocsi, de muszáj volt valahova mennem és ez volt a legközelebb.
-Nem baj. Csak legközelebb ne hozd rám a frászt.
-Okés.
Kimásztam Zayn ágyából, és a földszint felé vettem az irányt. Louis még mindig a lépcsőn feküdt. Át kellett lépnem rajta. Harry a konyhaasztalon. Liam pedig a konyhában ült és kávét csinált.
-Jóreggelt. -köszönt kedvesen.
-Szia.
-Kérsz kávét?
-Igen, köszi. Szerintem még csinálj, mert nem lesz elég, ha felkelnek a fiúk. -nevettem.
-Valahogy gondoltam. Már előkészítettem a fejfájáscsillapítókat is. Kemény buli volt. -röhögött. -Bár azért eléggé sajnáltalak amikor Harry és Niall rádnyomult. -röhögött tovább.
-Na... Az nem volt vicces. Majd meg is kapják tőlem a magukét ha felkelnek.
Ekkor Louis vánszorgott be a konyhába.
-Fájdalomcsillapítót. Azonnal... -nyögte ki, miközben leült a pulthoz és a fejét fogta.
-Mi van Répasrác? Sok volt a karotin az éjjel? -kérdeztem röhögve.
-Haha. Vicces. Ha annyit ittál volna mint én, akkor...
-De nem ittam annyit. -vágtam a szavába.-Én tudom kontrolálni magam Tomlinson. -kacsintottam rá. Ekkor megjelent Harry is és Zayn is lejött az emeletről.
-Fuu. Nem emlékszem semmire. -röhögött Harry.
-Hát te? Hogy-hogy nem nyavalyogsz? -kérdeztem meglepődve.
-Minek azt. Attól nem lesz jobb. -nevetett tovább. -Különben is, tudod: We wanna live while we"re young. -kacsintott rám, mire én csak nevetni tudtam. Pár perccel később levánszorogott az én kis Ír manóm is az emeletről. Kicsit kómás fejjel, de mosolyogva jött be a konyhába.Kíváncsi voltam, hogy megcsókol- e a többiek előtt, vagy nem csinál semmit. Amikor odaért hozzám, egy hosszú csókot nyomott az ajkaimra. Erre a fiúk csak kitágult szemekkel néztek, kivéve Liamet, aki csak mosolygott.
-Akkor ti most? Hivatalosan is jártok? -kérdezte meglepődve Louis.
-Igen. -mondta büszkén Niall. Erre mindenki tapsolni kezdett, mi meg csak nevettünk.
-Akkor még most mondani akarok valamit. Nem vagyunk még felkészülve a kis Niallökre és a kis Emmákra, szóval védekezzetek.-mondta halál komoly arccal Louis. Erre mindenki röhögésbe tört ki, Louis se bírta tovább tartani a Poker Facet.
-Na, akkor most egy költői kérdés. Ki emlékszik valamire a tegnapról? -kérdezte Zayn.
-Én annyira, hogy az 5. Tequilámnál jártam és a pultnál flörtöltem a pultos csajjal. Onnantól semmi. -mondta Louis.
-Én annyira, hogy....Na jó. Semmire... -vallotta be Harry, amire mindenki röhögni kezdett.
-Én a legfontosabbra emlékszem. Amikor megcsókoltam Emmát. -erre mindenki 'húúú'-zni kezdett, Niall pedig megcsókolt. Ekkor esett le, hogy még Harrynek és Niallnek tartozom valamivel. Először Harryt, majd Niallt pofoztam meg. Szegények csak bámultak rám, mint borjú az új kapura.
-Naaa. Ezt miért kaptuk? -fogta az arcát Harry.
-Amiért letapiztatok tegnap este.
-Komoly?
-Igen. -erre Harry arcán egy perverz mosoly jelent meg. -Csak milyen kár Styles, hogy nem emlékszel rá. -nyújtottam rá nyelvet.-Na srácok, nekem mennem kellene.
-Na ne már. De visszajössz délután?
-Persze.
Niallel felmentünk az emeletre, ugya is otthagytam a cipőm. Niall átöltözött, én felkaptam a cipőm. Éppen a tükörnél álltam, hogy megnézzem nem- kenődött el a sminkem, amikor Niall hátulról átölelt.
-Olyan jó, hogy már a barátnőmnek tudhatlak. -adott egy puszit a fejemre.
-Igen.
Elindultunk hazafelé. Amikor bementünk, behívtam Niallt, hiszen itt volt az ideje, hogy bemutassam anyuéknak. De amikor beléptünk, nem találtam senkit. Csak egy levelet a pulton.
"Kedves Emma!
Ne haragudj, hogy köszönés nélkül elmentünk, de muszáj volt. A nagyi rákos lett, szóval el kellett utaznunk AMerikába amilyen gyorsan csak tudtunk. Nagyon sajnáljuk. Majd telefonon tartjuk a kapcsolatot. Nem tudjuk mikor megyünk, remélem elleszel egyedül. Puszi: anya."
-Na, mi az?-tudakolta Niall.
-Anyuék elmentek Amerikába, mert a nagyi rákos. -erre könnyek kezdtek hullani a szememből. A kedvenc nagymamám nem lehet rákos! Az azt jelenti, hogy meg fog hallani! AZ nem lehet. Niall odajött hozzám, és szorosan magához ölelt. Nagy szükségem volt most erre az ölelésre. Jó pár perc múlva abbahagytam a sírást. Niall látszólag nagyon sajnált.
-Figyelj, Em.
-Igen? -szipogtam.
-Most, hogy egyedül kellene lenned, ki tudja mennyi ideig, arra gondoltam, odaköltözhetnél addig hozzánk. A fiúk is szívesen látnának, és én is sokkal boldogabb lennék, ha minden nap melletted kelhetnék fel. Benne vagy?
EL sem akartam hinni. Költözzek hozzájuk? Ez csodás! Minden napot a szerelmemmel tölthetek, és a 4 idióta barátjával. Nem is tudtam volna nemet mondani.
-Jaj Niall. Nagyon köszönöm! -ugrottam a nyakába.-Na gyere, menjünk pakolni!