-Nehogy elkapjatok valamit. Inkább ne gyertek be...
-Hát az engem nem
érdekel. Nem hagyunk egyedül. -mosolygott Harry. Elmosolyodtam, majd a
többiek is kimentek egy kis idő után. Niall befeküdt mellém, majd
magához húzott.
-Niall.. Nagyon kedves tőled, hogy gondoskodsz rólam de nem szeretném, hogy elkapj valamit tőlem. Nektek most dolgoznotok kell.
-Szerinted
engem a munka érdekel amikor a barátnőm beteg? Nem fogsz megszabadulni
tőlem ilyen könnyen... Egész nap itt leszek melletted és nem érdekel ha
elkapok valamit. Figyelj, az tök buli hogy együtt fekszünk betegen.
-nevetett, mire nekem is nevetnem kellett. Bekapcsoltuk Niall szobájába a
TV-t (amit eddig nem nagyon használtunk amióta itt vagyok) , majd
valami vígjátékot néztünk, amin Niall majdnem leesett az ágyról úgy
röhögött. Aztán elnyomott az álom. Arra keltem fel, hogy Niall gyomra
korgott. Felnevettem.
-Jó "reggelt" drágám. -puszilta meg a homlokom.
-Niall. Nem kell 24 órás fegyülelet. Menj le enni. -nevettem.
-Nem megyek. Itt maradok veled. -simított végig a karomon.
-Niall.
Ha te nem mész le akkor én mászok ki az ágyból. Megértetted? -a hangom
fenyegető volt. Niall sóhajtott egyet, majd lefutott. 2 perc alatt
vissza is tért, kezében egy tányérral rajta sok gofrival, a másik
kezében pedig Nutellával, a szájában pedig késsel. Erre elnevettem
magam. Visszabújt mellém, majd elkezdte kenni a gofrikat.
-Neke i ee
ke. -nyögte ki teli szájjal. Szerintem a Neked is enned kell!-re
gondolt. - Küöbe ne fosz megógúi. - 'különben nem fogsz meggyógyulni'.
Felnevettem. Elvettem egy gofrit, majd villámszerűen kezdtem befalni.
Már nagyon éhes voltam. Aztán lecsúszott a második és a harmadik is.
Niall is velem evett, majd azon nevettünk, hogy csupa nutellásak
vagyunk. Niall többször próbált megcsókolni, de nem engedtem neki, mert
így sem szabadna közel lennie hozzám, különben elkap valamit.
-Megőrjítessz,
hogy nem csókolhatlak meg... -mérgelődött. Elmosolyodtam, majd csak
egymás tekintetét néztük. Lola, Nora és Eleanor lépett be az ajtómon.
Niall kimászott mellőlem, majd vette a lapot és kiment, de még előtte
motyogott egy "visszatérek!" szöveget. A lányok mosolyogva ültek le
mellém az ágyra. El még egy tábla csokit is hozott.
-Mi újság van? "jól" nézel ki. -nevtett Lola.
-Haha. Nem vagyok a legjobban. Nagyon fáj a fejem és hányingerem van és ráz a hideg.
-Jaj
drágám. -szomorkodott El- Gyorsan meggyógyulsz ne aggódj. -mosolygott.
Pár percen keresztül még beszélgettünk, megpróbálták elterelni a
figyelmem a betegségemről. Niall 5 percenként benézett, hogy minden
oké-e.
-Tök cuki Niall hogy így aggódik értd. -nevetett El.
-Bizony.
Nm is találhattam volna nála jobbat. Csak attól félek, hogy elkap
valamit tőlem, és nem tud menni próbára...És akkor nagyon
lelkiismeretfurdallásom lenne....De nem hajlandó egyedül hagyni sem. Így
is szinte megkell neki tiltanom hogy megcsókoljon. -a lányok
felnevttek.
-Hát igen... -gondolkodott Nora. -Egy gondoskodó pasi.
Hm, szexi. -erre mindenki úgy felröhögött, hogy zengett a szoba. Jó pár
perc után kimentek a lányok, majd Niall jött is vissza egy orvos
kíséretével. Az orvos megnézte mi a bajom, majd felírt gyógyszereket,
amikért Niall elküldte a fiúkat. Azt mondta a doki, hogy 2-3 napon belül
kutya bajom sem lesz. A napom további részében aludtam, a fiúk
felváltva jöttek be, mindenki boldogított egy kicsit, majd Niall tért
vissza mindig. Elmondhatatlanul szeretem. Annyira kedves és figyelmes
velem. AHogy oda-vissza rohangál, hogy a kedvembe járjon. Ahogy nem hagy
egy percig sem unatkozni. Csodálatos! Este először kimásztam az ágyból.
Niall rögtön ott termett mellettem, nehogy elessek.
-Niall. beteg vagyok nem béna. -nevettem. -Csak fürdeni megyek.
-Hm. Nem kell valaki, aki segít felöltözni és levetkőzni? -mosolygott huncutul. Elmosolyodtam.
-Nem,
köszönöm. Ez még megy egyedül is édes. -kacsintottam rá, majd bementem a
fürdőbe. Engedtem magamnak vizet, de Niall nem engedte, hogy sokáig
fürödjek, mert még így is lázas voltam. A fejem majd széthasadt, és a
hányinger nem múlt. Felöltöztem a pizsimbe, majd visszabújtam az ágyba. A
végtagjaimat levegőnek éreztem, mindtha nem lettek volna csontjaim.
Niall betakargatott, bevetette velem a gyógyszereimet, majd megpuszilta a
homlokom. Ő is elment fürdeni, majd bebújt mellém. Magához invitált.
-Jobban vagy már? -kérdezte kdves hangon, miközben a hajamat csavargatta az ujjai köré.
-Hát, nem tudom. A hányinger nem akar elmúlni. De a fejem már jobb és a hideg sem ráz annyira.
-Ő,
Em... Lehet, hogy furcsa kérdés, de ugye...ez nem amiatt van,
hogy...tudod. Vagyis, védekeztünk, csak...érted...Mi van ha mégis?
-hirtelen felültem. A gyomromba görcs szökött. Mi van ha terhes vagyok
és azért van hányingerem? Nem, nem lehet...Nem lehetek terhes! Hiszen
akkor miért lenne lázam? Próbáltam okokat gyűjteni, hogy miért nem
lehetek terhes. Hiszen mindig vigyáztunk...És Niall is megígérte hogy
nem lesz semmi baj...Nem lehetek terhes! Sokat eszek mostanában, de az
nem azt jelenti...Nem jelentheti azt! És akkor miért lennék lázas és
mért fájna a fejem? Az agyam kikapcsolt egy pillanatra, nagyon
megijedtem. Pedig tudtam, hogy nem lehetek terhes, hiszen minden
biztonságos volt...
-Em..Hahó. -legyezett Niall a kezével a fejem előtt.
-Nem
lehetek terhes Niall! -mondtam kicsit hangosabban. Éppen ekkor jött
volna be az ajtón Liam. AZonnal megállt, és furcsán nézett rám. Az arcom
és Niallé is kétségbeesést tükrözött. Liam hezitálás nélkül kiment.
-Hát..Akkor én..Megyek...
Niallel egymásra néztünk.
-Nem,
Niall...Nem lehetek terhes. Hiszen attól hogy hányingerem van az nem
azt jelenti...És miért lennék lázas? És mért fájna a fejem? És
biztonságban voltunk...Ugye?! -néztem rá kétségbeesetten.
-Persze!
Védekezés nélkül bele se mennék. Annyi eszem azért van. Én nem azt
mondtam, hogy terhes vagy, csak...megfordult a fejemben a rosszullét
miatt...Ennyi.
-Mindenesetre nagyon remélem...
-Nem lesz semmi
baj, jó? -nézett bele a szemembe Niall. Leforgott előttem az életem,
hogy Niallel együtt nevelünk egy kisbabát, úgy hogy ráadásul még mi
magunk is gyerekek vagyunk. Nem lennénk rá felkészülve. Egyértelmű, hogy
Nialltől szeretném majd a gyermekeimet, de nem most jött el az idő.
Niall simogatta a hátam, ezzel próbált nyugtatni.
-És..Amúgy...Nem késett, vagy ilyenek...Ugye?
-Nem. Pontos volt.
-Akkor nincs miért aggódni. -sóhajtott megkönnyebbülten Niall.
-És Liam mit fog most hinni?!
-Semmit.
Et csak egy rossz feltételezés volt. Ennyi. Nyugi, rendben? -puszilta
meg az arcom. -Most pedig aludj. És ne félj, rendben? -halványan
bólintottam, majd próbáltam lehunyni a szemem. A agyam kattogott, és nem
tudtam aludni. Amikor ránéztem Niallre, ő is éberen feküdt szinte
pislogni sem pislogott. Nagyon féltem a gondolattól, hogy tényleg terhes
leszek. Pedig tudtam, hogy nem lehetséges, de reszkettm a gondolattól.
Hajnali 1-kor ránéztem az órára. 3 órája próbálok aludni, de nem
sikerül.
-Mi a baj, Em? -suttogta Niall.
-Nem tudok aludni.
-Pedig próbálj meg. Pihenned kell. -simította meg az arcom.
-Neked
is. Nem kell egész éjjel is őrködnöd felettem. -mosolyodtam el. Erre
nem válaszolt. Nagy nehezen sikerült álomba ringatnom magam. Álmaimban
Niallel egy kis szigeten voltunk, csak mi ketten egy kis apró
bambuszházban. Vidáman futkoztunk, élveztük a fiatalságunkat. Majd
egyszer csak jött egy baba, és végig csak sírt, és sírt, Niall pedig
elhajózott a szigetről, és egyedül maradtam a babával.
Felriadtam.
-Em. Minden rendben? Kivert a víz és nyöszörögtél... -nézett rám kérdően Niall.
-Rosszat
álmodtam...-közelebb bújtam Niallhez, hogy érezzem tényleg mellettem
van és nem hajózik el tőlem olyan messzire amennyire csak lehet. Gyorsan
visszaaludtam. Reggel már arra ébredtem, hogy a napfény szűrődik be az
ablakunkon. ELnéztem balra, és Niallt fedeztem fel mosolyogva. Szemei
karikásak voltak. Gondolom nem aludt egy percet sem az éjjel.
-Jó reggelt. -köszönt, majd megpuszilt. -Hiányzik a jóreggelt csók. -kunkorodott le a szája.
-Jó reggelt. Már csak pár napig bírd ki. -mosolyogtam.
-Elvonási
tüneteim vannak miattad. -nevetett fel. Hangja mély volt, és álmos. A
hideg is kirázot tőle, amilyen aranyosan mondta. -Jobban vagy?
-Mondjuk. De nagyon fáj a torkom...
-Ma el kell mennünk a stúdióba. De a lányok és El itt lesznek veled. -mondta szomorúan.
-Jaj
Niall, ne legyél emiatt szomorú. Ki fogom bírni, jó? -simítottam meg az
arcát. Bólintott, majd kimászott mellőlem. Elkezdett öltözni előttem,
amivel azt érte el, hogy most ő kínzott engem.
-Khmm. Nem illik kínozni a beteget... -tettettem a megsértődöttet.
-Nem
illik bámulni a doktor urat. -nevetett. Amint végzett még elmondta hogy
ha valami baj van akkor azonnal hívjam, vagy szóljak a lányoknak.
Mgpuszilt, majd szomorúan kiment. Úgy döntöttem egy kicsit kimozdulok az
ágyamból. A takarót magammal vonszolva lementem. A többiek mosolyogva
néztek rám.
-Jó reggelt kis beteg. -nevetett Liam.
-Azonnal menj vissza az ágyba! Pihenned kell! -szólt rám Niall.
-Had
legyek már egy kicsit lent. -nevettem.- Itt a takaróm velem és itt is
tudok TV-zni. -Niall megforgatta a szemeit, majd csöngettek. El jelent
meg az ajtóban. Louissal egy csókkal köszöntötték egymást. Nagyon
aranyosak voltak. A fiúk elköszöntek majd elmentek. El mosolyogva jött
be, meg akart ölelni, de nem engedtem, mert tényleg nem szeretném hogy
más is elkapja.
-Na hogy van a kis betegünk? -nevetett El, majd elült mellém. Nora és Lola éppen a konyhában tevékenykedtek.
-Jobban.
Már kezd elmúlni a hányingerem. -mosolyogtam. Megjelent Nora és Lola
kezükben szendvicsekkel, és kakaóval. Nekiestem a kajának. A többik csak
nevettek rajtam, pedig én csak nagyon éhes voltam azért ettem ennyit.
Az időnk további részében beszélgettünk, illetve töménytelen mennyiségű
filmet néztünk. Délután aludtam egyet, majd amikor felkeltem
körömlakkoztunk. Elnek az összes körme más színű volt, Norának fehér,
Lolának epres, az enyém pedig hófehér. Nora nagyon szépen fest körmöt.
Én magamnak sosem tudom jól megcsinálni. Olyan jó volt nem egész nap az
ágyban feküdni...KElmondtam nekik félve a "terhesség" sztorit is.
Először kikerekedett szemekkel figyeltek, majd megnyugtattak, hogy ha
minden rendben volt akkor nem lehet semmi baj. De ha annyira aggódok
akkor nézzek meg egy terhességi tesztet. Később megérkeztek a fiúk is
hulla fáradtan. Szegény Niall mint egy hulla olyan volt. Amint meglátott
mosolyogva futott felém, majd hosszan megölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése