XXVII. Fejezet ~ "Nem lehet! "

-Nehogy elkapjatok valamit. Inkább ne gyertek be...
-Hát az engem nem érdekel. Nem hagyunk egyedül. -mosolygott Harry. Elmosolyodtam, majd a többiek is kimentek egy kis idő után. Niall befeküdt mellém, majd magához húzott.
-Niall.. Nagyon kedves tőled, hogy gondoskodsz rólam de nem szeretném, hogy elkapj valamit tőlem. Nektek most dolgoznotok kell.
-Szerinted engem a munka érdekel amikor a barátnőm beteg? Nem fogsz megszabadulni tőlem ilyen könnyen... Egész nap itt leszek melletted és nem érdekel ha elkapok valamit. Figyelj, az tök buli hogy együtt fekszünk betegen. -nevetett, mire nekem is nevetnem kellett. Bekapcsoltuk Niall szobájába a TV-t (amit eddig nem nagyon használtunk amióta itt vagyok) , majd valami vígjátékot néztünk, amin Niall majdnem leesett az ágyról úgy röhögött. Aztán elnyomott az álom. Arra keltem fel, hogy Niall gyomra korgott. Felnevettem.
-Jó "reggelt" drágám. -puszilta meg a homlokom.
-Niall. Nem kell 24 órás fegyülelet. Menj le enni. -nevettem.
-Nem megyek. Itt maradok veled. -simított végig a karomon.
-Niall. Ha te nem mész le akkor én mászok ki az ágyból. Megértetted? -a hangom fenyegető volt. Niall sóhajtott egyet, majd lefutott. 2 perc alatt vissza is tért, kezében egy tányérral rajta sok gofrival, a  másik kezében pedig Nutellával, a szájában pedig késsel. Erre elnevettem magam. Visszabújt mellém, majd elkezdte kenni a gofrikat.
-Neke i ee ke. -nyögte ki teli szájjal. Szerintem a Neked is enned kell!-re gondolt. - Küöbe ne fosz megógúi. - 'különben nem fogsz meggyógyulni'. Felnevettem. Elvettem egy gofrit, majd villámszerűen kezdtem befalni. Már nagyon éhes voltam. Aztán lecsúszott a második és a harmadik is. Niall is velem evett, majd azon nevettünk, hogy csupa nutellásak vagyunk. Niall többször próbált megcsókolni, de nem engedtem neki, mert így sem szabadna közel lennie hozzám, különben elkap valamit.
-Megőrjítessz, hogy nem csókolhatlak meg... -mérgelődött. Elmosolyodtam, majd csak egymás tekintetét néztük. Lola, Nora és Eleanor lépett be az ajtómon. Niall kimászott mellőlem, majd vette a lapot és kiment, de még előtte motyogott egy "visszatérek!" szöveget. A lányok mosolyogva ültek le mellém az ágyra. El még egy tábla csokit is hozott.
-Mi újság van? "jól" nézel ki. -nevtett Lola.
-Haha. Nem vagyok a legjobban. Nagyon fáj a fejem és hányingerem van és ráz a hideg.
-Jaj drágám. -szomorkodott El- Gyorsan meggyógyulsz ne aggódj. -mosolygott. Pár percen keresztül még beszélgettünk, megpróbálták elterelni a figyelmem a betegségemről. Niall 5 percenként benézett, hogy minden oké-e.
-Tök cuki Niall hogy így aggódik értd. -nevetett El.
-Bizony. Nm is találhattam volna nála jobbat. Csak attól félek, hogy elkap valamit tőlem, és nem tud menni próbára...És akkor nagyon lelkiismeretfurdallásom lenne....De nem hajlandó egyedül hagyni sem. Így is szinte megkell neki tiltanom hogy megcsókoljon. -a lányok felnevttek.
-Hát igen... -gondolkodott Nora. -Egy gondoskodó pasi. Hm, szexi. -erre mindenki úgy felröhögött, hogy zengett a szoba. Jó pár perc után kimentek a lányok, majd Niall jött is vissza egy orvos kíséretével. Az orvos megnézte mi a bajom, majd felírt gyógyszereket, amikért Niall elküldte a fiúkat. Azt mondta a doki, hogy 2-3 napon belül kutya bajom sem lesz. A napom további részében aludtam, a fiúk felváltva jöttek be, mindenki boldogított egy kicsit, majd Niall tért vissza mindig. Elmondhatatlanul szeretem. Annyira kedves és figyelmes velem. AHogy oda-vissza rohangál, hogy a kedvembe járjon. Ahogy nem hagy egy percig sem unatkozni. Csodálatos! Este először kimásztam az ágyból. Niall rögtön ott termett mellettem, nehogy elessek.
-Niall. beteg vagyok nem béna. -nevettem. -Csak fürdeni megyek.
-Hm. Nem kell valaki, aki segít felöltözni és levetkőzni? -mosolygott huncutul. Elmosolyodtam.
-Nem, köszönöm. Ez még megy egyedül is édes. -kacsintottam rá, majd bementem a fürdőbe. Engedtem magamnak vizet, de Niall nem engedte, hogy sokáig fürödjek, mert még így is lázas voltam. A fejem majd széthasadt, és a hányinger nem múlt. Felöltöztem a pizsimbe, majd visszabújtam az ágyba. A végtagjaimat levegőnek éreztem, mindtha nem lettek volna csontjaim. Niall betakargatott, bevetette velem a gyógyszereimet, majd megpuszilta a homlokom. Ő is elment fürdeni, majd bebújt mellém. Magához invitált.
-Jobban vagy már? -kérdezte kdves hangon, miközben a hajamat csavargatta az ujjai köré.
-Hát, nem tudom. A hányinger nem akar elmúlni. De a fejem már jobb és a hideg sem ráz annyira.
-Ő, Em... Lehet, hogy furcsa kérdés, de ugye...ez nem amiatt van, hogy...tudod. Vagyis, védekeztünk, csak...érted...Mi van ha mégis? -hirtelen felültem. A gyomromba görcs szökött. Mi van ha terhes vagyok és azért van hányingerem? Nem, nem lehet...Nem lehetek terhes! Hiszen akkor miért lenne lázam? Próbáltam okokat gyűjteni, hogy miért nem lehetek terhes. Hiszen mindig vigyáztunk...És Niall is megígérte hogy nem lesz semmi baj...Nem lehetek terhes! Sokat eszek mostanában, de az nem azt jelenti...Nem jelentheti azt! És akkor miért lennék lázas és mért fájna a fejem? Az agyam kikapcsolt egy pillanatra, nagyon megijedtem. Pedig tudtam, hogy nem lehetek terhes, hiszen minden biztonságos volt...
-Em..Hahó. -legyezett Niall a kezével a fejem előtt.
-Nem lehetek terhes Niall! -mondtam kicsit hangosabban. Éppen ekkor jött volna be az ajtón Liam. AZonnal megállt, és furcsán nézett rám. Az arcom és Niallé is kétségbeesést tükrözött. Liam hezitálás nélkül kiment.
-Hát..Akkor én..Megyek...
Niallel egymásra néztünk.
-Nem, Niall...Nem lehetek terhes. Hiszen attól hogy hányingerem van az nem azt jelenti...És miért lennék lázas? És mért fájna a fejem? És biztonságban voltunk...Ugye?! -néztem rá kétségbeesetten.
-Persze! Védekezés nélkül bele se mennék. Annyi eszem azért van. Én nem azt mondtam, hogy terhes vagy, csak...megfordult a fejemben a rosszullét miatt...Ennyi.
-Mindenesetre nagyon remélem...
-Nem lesz semmi baj, jó? -nézett bele a szemembe Niall. Leforgott előttem az életem, hogy Niallel együtt nevelünk egy kisbabát, úgy hogy ráadásul még mi magunk is gyerekek vagyunk. Nem lennénk rá felkészülve. Egyértelmű, hogy Nialltől szeretném majd a gyermekeimet, de nem most jött el az idő. Niall simogatta a hátam, ezzel próbált nyugtatni.
-És..Amúgy...Nem késett, vagy ilyenek...Ugye?
-Nem. Pontos volt.
-Akkor nincs miért aggódni. -sóhajtott megkönnyebbülten Niall.
-És Liam mit fog most hinni?!
-Semmit. Et csak egy rossz feltételezés volt. Ennyi. Nyugi, rendben? -puszilta meg az arcom. -Most pedig aludj. És ne félj, rendben? -halványan bólintottam, majd próbáltam lehunyni a szemem. A agyam kattogott, és nem tudtam aludni. Amikor ránéztem Niallre, ő is éberen feküdt szinte pislogni sem pislogott. Nagyon féltem a gondolattól, hogy tényleg terhes leszek. Pedig tudtam, hogy nem lehetséges, de reszkettm a gondolattól. Hajnali 1-kor ránéztem az órára. 3 órája próbálok aludni, de nem sikerül.
-Mi a baj, Em? -suttogta Niall.
-Nem tudok aludni.
-Pedig próbálj meg. Pihenned kell. -simította meg az arcom.
-Neked is. Nem kell egész éjjel is őrködnöd felettem. -mosolyodtam el. Erre nem válaszolt. Nagy nehezen sikerült álomba ringatnom magam. Álmaimban Niallel egy kis szigeten voltunk, csak mi ketten egy kis apró bambuszházban. Vidáman futkoztunk, élveztük a fiatalságunkat. Majd egyszer csak jött egy baba, és végig csak sírt, és sírt, Niall pedig elhajózott a szigetről, és egyedül maradtam a babával.
Felriadtam.
-Em. Minden rendben? Kivert a víz és nyöszörögtél... -nézett rám kérdően Niall.
-Rosszat álmodtam...-közelebb bújtam Niallhez, hogy érezzem tényleg mellettem van és nem hajózik el tőlem olyan messzire amennyire csak lehet. Gyorsan visszaaludtam. Reggel már arra ébredtem, hogy a napfény szűrődik be az ablakunkon. ELnéztem balra, és Niallt fedeztem fel mosolyogva. Szemei karikásak voltak. Gondolom nem aludt egy percet sem az éjjel.
-Jó reggelt. -köszönt, majd megpuszilt. -Hiányzik a jóreggelt csók. -kunkorodott le a szája.
-Jó reggelt. Már csak pár napig bírd ki. -mosolyogtam.
-Elvonási tüneteim vannak miattad. -nevetett fel. Hangja mély volt, és álmos. A hideg is kirázot tőle, amilyen aranyosan mondta. -Jobban vagy?
-Mondjuk. De nagyon fáj a torkom...
-Ma el kell mennünk a stúdióba. De a lányok és El itt lesznek veled. -mondta szomorúan.
-Jaj Niall, ne legyél emiatt szomorú. Ki fogom bírni, jó? -simítottam meg az arcát. Bólintott, majd kimászott mellőlem. Elkezdett öltözni előttem, amivel azt érte el, hogy most ő kínzott engem.
-Khmm. Nem illik kínozni a beteget... -tettettem a megsértődöttet.
-Nem illik bámulni a doktor urat. -nevetett. Amint végzett még elmondta hogy ha valami baj van akkor azonnal hívjam, vagy szóljak a lányoknak. Mgpuszilt, majd szomorúan kiment. Úgy döntöttem egy kicsit kimozdulok az ágyamból. A takarót magammal vonszolva lementem. A többiek mosolyogva néztek rám.
-Jó reggelt kis beteg. -nevetett Liam.
-Azonnal menj vissza az ágyba! Pihenned kell! -szólt rám Niall.
-Had legyek már egy kicsit lent. -nevettem.- Itt a takaróm velem és itt is tudok TV-zni. -Niall megforgatta a szemeit, majd csöngettek. El jelent meg az ajtóban. Louissal egy csókkal köszöntötték egymást. Nagyon aranyosak voltak. A fiúk elköszöntek majd elmentek. El mosolyogva jött be, meg akart ölelni, de nem engedtem, mert tényleg nem szeretném hogy más is elkapja.
-Na hogy van a kis betegünk? -nevetett El, majd elült mellém. Nora és Lola éppen a konyhában tevékenykedtek.
-Jobban. Már kezd elmúlni a hányingerem. -mosolyogtam. Megjelent Nora és Lola kezükben szendvicsekkel, és kakaóval. Nekiestem a kajának. A többik csak nevettek rajtam, pedig én csak nagyon éhes voltam azért ettem ennyit. Az időnk további részében beszélgettünk, illetve töménytelen mennyiségű filmet néztünk. Délután aludtam egyet, majd amikor felkeltem körömlakkoztunk. Elnek az összes körme más színű volt, Norának fehér, Lolának epres, az enyém pedig hófehér. Nora nagyon szépen fest körmöt. Én magamnak sosem tudom jól megcsinálni. Olyan jó volt nem egész nap az ágyban feküdni...KElmondtam nekik félve a "terhesség" sztorit is. Először kikerekedett szemekkel figyeltek, majd megnyugtattak, hogy ha minden rendben volt akkor nem lehet semmi baj. De ha annyira aggódok akkor nézzek meg egy terhességi tesztet. Később megérkeztek a fiúk is hulla fáradtan. Szegény Niall mint egy hulla olyan volt. Amint meglátott mosolyogva futott felém, majd hosszan megölelt.