34. Fejezet ~ Első nagy vita

 


 -Neked is szia. -mosolyodtam rá.  Fel sem nézett a telefonjából, csak integetett egyik kezével. Összeráncoltam a szemöldököm, majd kivettem a kezéből a telefont.
-Hééj. -szólt rám keresztbe tett kezekkel.
-Legalább egy sziát mondj a barátnődnek.
-Szia. Megfelel? -Hát ez nem volt túl kedves. -kuporodtam be a kanapé végére, és szomorúan néztem magam elé. Niall rám nézett, majd sóhajtott egyet.
-Jaj Em, ne haragudj. Nem akartam bunkó lenni veled. -jött közelebb hozzám.
-Nem baj. -mosolyodtam el, majd ő is.
-Liam hol van?
-Azt hiszem fent. -válaszolt a szőkeség.
Felfutottam az emeletre, majd bevágódtam Liam mellé a kanapéjára.
-Sziaaa. Jössz filmezni?
-Persze. -nevetett, majd lementünk. Kiválasztottam egy vígjátékot, majd elmentem popcornt csinálni. Kikészítettem három poharat, meg egy üveg kólát, majd visszamentem.  Behuppantam középre. Kezemben egy nagy tányér popcornnal. Film közben Niallel sokszor összeért a kezünk. Liam vállára hajtottam a fejem, úgy néztem tovább a filmet. Niall megköszörülte a torkát, majd rosszallóan nézett rám. Felállt majd elment a konyhába és egy nagy tábla csokival tért vissza. Gyorsan falta. Ezt akkor szokta, amikor ideges.
-Kapok? -utaltam a csokira. Rám nézett, majd megrázta a fejét. -Na, légyszi. -megforgatta a szemét, majd odanyújtotta felém a táblának azt a részét, ahova még nem harapott bele.
-Jó lesz az elejéről is. -nevettem, majd beleharaptam oda ahova ő is.
-Ez olyan mintha csókolóztunk volna..
-Nem egészen. -nevettem. De nem foglalkozott velem, visszatért a csokihoz. Amint vége lett a filmnek megvacsoráztunk, ami spagetti volt. Általában ha spagettit csináltunk Niallel mindig közösen ettük, és olyan csókokat loptunk egymástól, mint a Suzi és Tekergőben. Most ehelyett egymással szemben ültünk, és figyeltük a másikat. Kaja után még beszélgettünk, meg TV-ztünk, majd felmentünk a szobánkba. Elmentem fürdeni, majd úgy döntöttem most nem szemétkedek, ezért csak a sima pizsimet vettem fel. Bebújtam az ágyba, majd vártam Niallre hogy megérkezzen. Kissé vizes hajjal feküdt be mellém, majd felém fordult.
-Ma szinte alig beszéltünk. -mondtam neki.
-Aha.
-Hogy telt a napod?
-Jól.
-Bővebben? -nevettem.
-Egész jól.
-Aha. Mit csináltatok amíg nem voltunk itthon Ellel?
-Semmit.
-Aha. Szóval akkor semmit tettetek. Érdekes...
-Az. -kezdtem felkapni a vizet, amiért nem lehetett Niallel értelmesen beszélni.
-Most még 3 napig nem fogsz szóba állni velem?! -csattantam fel egy kicsit. Ideges voltam, mert egész nap alig beszéltünk ráadásul hozzám se akar szólni.
-Nem tudom.
-Valami bajod van ? -néztem rá felhúzott szemöldökkel, de csak elfordult.
-Nincs.
-Tudom hogy valami bajod van...Most az a problémád, hogy nem érhetsz hozzám? Nem gondoltam volna hogy egy ilyen kis pitiáner játék miatt felkapod a vizet... -nem válaszolt. -Niall mi a fészkes fene bajod van ?! Mond már el légy oly szíves ! -hirtelen felém fordult.
-Azért akartad ezt a játékot, hogy közben Liammel lehess?! -kérdezte ideges hangon.
-Mi van?!
-A filmnézés közben. Ráhajtottad Liam fejére a fejed... Neked tetszik Liam?!
-Niall te teljesem meghibbantál? -kaptam fel a vizet.
-Válaszolj. Jobban tetszik, mint én? Vagy csak már unsz engem? Mond meg nyugodtan, ha nem akarod velem. -szemei izzottak az idegességtől. Ezt most komolyan gondolja? A fiúk a legjobb barátaim Eleanoron, Norán és Lolán kívül. Mindig megöleljük egymást, megpusziljuk, mert barátok vagyunk. Komolyan azt hiszi, hogy Liambe vagyok szerelmes? Amikor mindent megtennék érte? Azt hiszi hogy elhagynám egy csapattársa miatt?
-Te teljesen hülye vagy... Nem ettél ma eleget ezért rajtam töltöd ki a dühödet?!
-Még mindig nem válaszoltál. Liam vagy én ?
-Jól van Niall. Tudod mit? Akkor ezek szerint neked nem tűnt fel eddig, hogy te vagy a mindenem. Hogy bármit megtennék érted. Szóval akkor nem bízol bennem? Vagy csak nem bírod elviselni, ha nem az van amit te akarsz? Tudod mit? Tessék, aludd ki magad. Akkor talán holnap lehet majd veled normálisan beszélni. Mert jelenleg kezelhetetlen vagy. -ezzel kipattantam az ágyból, kirohantam és becsaptam magam mögött az ajtót. Szemeimbe könnyek gyűltek, majd lerohantam a lépcsőn, le a kanapéra. Elővettem egy paplant meg egy ágyneműt, megágyaztam magamnak, majd egy tábla csokival és egy üveg Nutellával befészkeltem magam. Szemeimből potyogtam a könnyek folyamatosan. Nem akartam elhinni, hogy Niall ezt hiszi. Teljesen megbuggyant. Ma egész nap furcsa volt, de ez az esti kirohanása...Nálam is kiverte a biztosítékot. Nem szoktunk veszekedni, de még csak hangosabban beszélni sem egymással. Erre tessék. Nem hiszem el, hogy ezt hiszi.
 Csak tömtem magamba a kalóriát, majd lépteket hallottam a lépcsőről. Reménykedtem, hogy ne Niall legyen az. Pár pillanat múlva Liamet láttam meg magam előtt. Leült mellém, és hosszasan megölelt.
-Mi a baj, Em? Összevesztetek?
-Niall teljesen meghülyült. Azt hiszi, hogy téged szeretlek helyette..
-Mi van? -Liam álla a földig esett.
-Teljesen meghibbant...Nem tudom mi baja van, de nagyon rosszul esik, hogy nem bízik bennem...És akkor ezek szerint azt érzi, hogy nem szeretem...Miért nem tudja felfogni hogy nekem rajta kívül nem számít más? Mit rontottam el, hogy ezt feltételezi? Esküszöm nem értem! -törtem ki magamból, majd zokogni kezdtem.
-Nyugodj meg, rendben? Biztos vagyok benne, hogy szeret. Hidd el! Órákat képes áradozni rólad amikor próbákon vagyunk, csak te jársz az eszébe. Egyfolytában mosolyog amikor szóba kerülsz. Komolyan! Nem volt még ilyen boldog sohasem! És abban is bizo vagyok, hogy tudja, te is mennyire szereted. Lehet, hogy csak rossz napja van...Nekem is szokott lenni. Régebben amikor együtt voltam Daniellel, akkor valamikor rám is rám jött a féltékenységi roham. Hidd el, megesik. Mert belegondoltam, hogy mi lenne ha elveszteném. Lehet, hogy Niallel is ez van. Rosszul aludt, nem is evett ma sokat, és szar napja van. Ennyi. Mondjuk azért ez igazságtalan vádolás volt tőle, de holnapra megnyugszik. Higgy nekem. -kacsintott. -Amúgy, ezt mi te vágtad be? -nevetve nézett az üres Nutellás üvegre és a csokipapírra. Mosolyogva bólintottam.
-Hát tudod, lány vagyok. Ha kiakadok kalóriába fojtom bánatom. -vontam meg a vállam, majd lenyaltam a kanálról az utolsó csepp Nutellát is.
-Inkább...Ne közelíts azzal a kanálla, rendben? -vágott ijedt fejet, mire elmosolyodtam. -Na, de most már aludj.  Jó? Minden rendben lesz!
-Rendben. Köszönöm, hogy megvigasztaltál. -öleltem meg.
-Nincs mit. -mosolygott. Megvárta míg elhelyezkedem, majd felment. Elgondolkodtam. Lehet, hogy tényleg csak rossz napja volt. De akkor is ez nem mentség arra hogy meggyanúsított azzal, hogy nem szeretem...