Régebben arról álmodoztam, hogy egy farmon fogok lakni és lesznek lovaim, teheneim, csirkéim, stb. Kaja után Niallel felmentünk a szobánkba. Én egy kockás inget és egy magasított derekú rövidgatyát vettem fel. A gatyába betűrtem a kockás inget. Hozzá pedig egy hozzáíllő western csizmát. Niall is kockás inget vett, és egy fekete gumicsizmát. Viccesen néztünk ki, mit ne mondjak. Lementünk, ahol Niall szülei már készen voltak. Ők is kockás ingbe és gumicsizmába. Beültünk a kocsiba, majd mentünk is. A kocsiút csöndese telt, csak én és Niall beszélgettünk, egyser aztán megszólalt Maura.
-De ugye azért védekeztetek? -kérdezte kicsit aggódó hangon. Niallel egymásra néztünk és teljesen elpirultunk.
-Ö.. Igen anya... - vágta rá Niall halk hangon.
-Tudjátok, hogy ez a szülőknél is kínos téma, csak nem szeretnék még nagymama lenni.
-Értjük, anya. -válaszolt zavarban Niall. Én inkább nem szólaltam meg, mert így is elég kínos volt a helyzet.
-Csak annyit akarok még mondani, hogy...
-Anya! Nem vagyunk gyerekek, jó? Tudjuk, hogy védekezni kell... Válthatnánk témát? Köszi... -mondta kicsit már idegesen Niall.
-Megjöttünk! -kiáltotta el magát Niall apja. Egy aranyos kis farmhoz értünk. Nagyon tetszett. Volt egy csomó ló is. Kiszálltunk a kocsiból, majd egy Niall szüleivel egyidős pár jött oda hozzánk mosolyogva. Puszival köszöntötték egymást.
-Sziasztok! Jaj, Niall milyen régen láttunk utoljára! -ölelték meg Niallt.
-Ühüm..Örülök. -motyogott.
-És kit hoztatok magatokkal, Maura?
-Niall barátnője vagyok. -fogtam kezet velük. -Emma.
-Milyen szép neved van. Oh, Niall milyen nagy már, te jó ég. Még barátnője is van. -Niall elég morcosank tűnt.
-Én Sarah vagyok, ő pedig a férjem, Edward. -fogott velem kezet az asszony.
-Örvendek. -mosolyogtam.
-Na, ne is várjunk tovább, azt mondom nyeregbe! -és elindultunk a pajta felé. A lovak már készen álltak.
-Neharagudjatok, de nem tudtuk, hogy vendég is jön. Amikor azt mondtad meglepetés, nem gondoltam, hogy emberre gondolsz Maura. SZóval nem bánjátok, ha Niallel egy lovon mentek?
-Nem, dehogy is. -vágta rá Niall. -Legalább nem fogom végig unni a túrát. -súgta a fülembe, mire én csak elnevettem magam.
-Melyiket szeretnétek? -elkezdtem megnézni a lovakat, majd egy igazán megfogott. Egy teljesen fekete, fehér csíkkal az orrán.
-Niall! Mi menjünk ezzel! Jó?
-Ha neked jó, nekem is. -mosolygott rám, és egy puszit adott a homlokomra.
-Jó választás. Ő Gyémánt, 1 éves kanca. Nagyon kedves természete van.
-Csodás. -mosolyogtam. Mindenki felült a saját lovára. Gyámántra először Niall, mögé pedig én ültem.
-Tetszik ez a helyzet. -súgta oda nekem.
-Haha. -boxoltam vállba hátulról. -A lovagolásra figyelj, aranyom.
-Nos, akkor induljunk. A túraútvonalat úgy is tudjátok. Kivéve EMma, de ugye ő Niallel van. Ha akartok akkor különvállhattok. Rendben? Ismerem a fiatalságot. -kacsintott ránk. Hát mit ne mondjak, nem hiszem hogy egy erdő vagy egy nagy rét lenne a legjobb alkalom rá...
-Rendben. -mondta Niall. Az első 15 percbe együtt ment a csapat, de mi leváltunk. Niall szólt hogy különválunk, mert mi a réten szeretnénk menni, nem az erdőben. Remélem, ismeri az utat.
-Niall. Ismered a terepet? -kérdeztem kicsit aggódva.
-Persze. Rengeteget jártunk ide régebben. Csak az én kedvenc lovam meghalt tavaly...
-Oh. Sajnálom...
-Hasonlított Gyémántra, csak sötétbarna volt, nem fekete.
-Értem.
-Na de most kapaszkodjerősen! Inudláááááás! -kiáltotta el magát. Erősen átkaroltam, hogy véletlenül se essek le és vágtatni kezdtünk. Hihetetlen érzés volt, ahogy vágtattunk keresztül a réten. Mindketten kiabáltunk és élveztük, ahogy a szél átfúj a testünkön. Közben persze a testem égett is, hiszen Niallhöz voltam tapadva szorosan. Pár perc száguldás után egy kis patakhoz értünk, mellette egy paddal és néhány fával. Niall lelassított,majd megálltunk a patak mellett. Leszállt a lóról, majd engem is lesegített. Vagyis, a kezével elkapott. A kezében vitt, majd lerakott a padra. Odaült mellém.
-Szeretem ezt a helyet. Csönd van, tudsz gondolkodni, és, romantikus. -mosolygott rám, majd hosszasan megcsókolt. Ráhajtottam a fejem az ölére, ő pedig a hajamat kezdte pödörni.
-Király volt ez a száguldás. -törtem meg a csendet. Niall nevetett egyet.
-Bezony. Szeretek lovagolni. Amúgy te lovagoltál már?
-Régebben igen. De mindig féltem, hogy le fogok esni. -nevettem. Pár percig beszélgettünk még, majd Niall mondta, hogy induljunk.
-Most te fogsz vezetni. -mutatott a kezével Gyémánt felé.
-Tessék? te jól meggondoltad ezt? Én szeretnék még élni... -csattantam fel, amire Niall csak elnevette magát, majd hátulról megfogott, és Gyémánt felé kezdett vonszolni.
-Gyerünk, gyerünk. Ne kelljen vonszolni.
-De Niall, már ezer éve nem lovagoltam. Hallod? -erre odafordított magához és megcsókolt.
-Segítek, jó? Ottleszek mögötted és veled együtt fogom irányítani a lovat. -nézett rám a tengerkék szemeivel. Bólintottam egyet, majd elhatároztam, hogy felülök a lóra, de nem sikerült. Niall majdnem megszakadt a röhögéstől.
-Ez nem vicces. Inkább segíts szívem. -nyújtottam rá a nyelvem. Erre megemberelte magát, és abbahagyta a röhögést. Megfogott, és számolni kezdett.
-Egy, kettő, háá-rom! -elkezdett tolni Gyámántra, a fenekemnél fogva. Sikerült, mert felszálltam.
-Ez tetszett neked, ugye? -vontam fel a szemöldököm. Csak megrántotta a vállát, mosolygott egyet, és felszállt mögém.
Megfotam a szárat, majd Niall a kezeit az enyémre tette. Szorosan hozzámsimult, a feje pedig pár miliméterre az enyém mellett volt, a vállam fölött.
-Indulatunk? -súgta a fülembe.
-Naná!
Ezzel Niall ránott egyet a száron, és elindultunk. Én sikítottam egyet, mert hirtelen megijedtem. Niall elkezdett ismét röhögni rajtam, majd egy puszit nyomott a nyakamra.
-Ha azt akarod, hogy élve eljussunk a pajtához, akkor ezt ne csináld. -szóltam rá, mert így teljesen elveszi a figyelmemet. De nem hagyta abba, tovább csókolgatta a nyakam.
-Niall! -nevettem el magam.
-Jó,jó, abbahagyom. De csak azért, mert nem szeretném, hogy meghaljunk. -nevetett. Normális tempóba mentünk tovább. Nagyon megnyugtató volt az út. Niallel végig beszéltünk és nevettünk, csak néha elvette a figyelmem az irányításról. Visszamentünk a pajtához. A kis túránk laza 3 órát vett igénybe.
-Na milyen volt? -kérdezte Sarah.
-Csodás. -mosolyogtam, majd Niall segített leszállni a lóról. Ismét, a kezében kapott el.
-Merre voltatok? -kérdezte most Edward.
-A réten metünk körbe, és a pataknál is voltunk. -válaszola Niall, miközeben leszedte a nyerget Gyémántról, és visszavezette a állatot a pajtába.
-Niall, Emma. Bevállaljátok, hogy lecsutakoljátok a lovakat?
-Persze. -vágtam rá. Mindenki eltűnt a pajtából, csak ketten maradtunk. Lecsutakoltuk a lovakat, de sokkal több időbe telt, mint terveztük, mert Niall folyton megtámadott a kefével, vagy megcsókolt, vagy kergetni kezdett. Nagyon jól szórakoztunk. Amikor végeztünk kimentünk a többiekhez, akik már egy nagy faasztalnál ültek.
-Gyertek, ebéd!
Niallnek nem kellett kétszer mondani. Kézenfogva futottunk az asztalhoz. Egy nagy bográcsban főzött Edward gulyáslevest. Niallel leültünk az asztalhoz, majd mindketten kaptunk egy-egy nagy fatálat tele levessel illetve egy-egy nagy szelet kenyeret. Niall még repetázott is, sőt még az enyémnek a felét is megette, mert én már nem bírtam többet magamba tömni.
-És mióta vagytok együtt? -törte meg a csendet Sarah.
-Lassan 1 hónapja. -mosolygott Niall.
-Oh. Szép pár vagytok. -mosolygott.
-Köszönjük. -viszonotam a gesztust.
-Megnézhetjük az állatokat? -kérdezte Niall.
-Persze, menjetek csak. Be is mehettek hozzájuk ha akartok.
Ezzel a lendülettel Niall megfogta a kezem, és az állatokhoz mentünk.