36. Fejezet ~ Kínos beszélgetések

omg*--* el sem hiszem, túl vagyunk az 1000 oldalmegjelenítésen.*--* köszönöm mindenkinek <3


-Hát te? -kérdeztem nevetve.
-Megtámadott egy csapat lány... És futottam előlük. -lihegett szegénykém, majd lerakta a zacskót az asztalra.
-Nagyon köszönöm! Ezer hála! -adtam neki egy cuppanós puszit az arcára, majd futottam is vissza a fürdőbe. Már rögtön rám is tört a rosszullét. Szépen lassan kimentem, majd leültem a kanapéra. Niallhöz bújtam, ő pedig egyik kezével átölelte a vállam, a másikkal pedig a hasamat simogatta.
-Rosszul vagy? -kérdezte aggodalmasan, mire egy aprót bólintottam. -Jaj, de örülök, hogy nem lány vagyok...-nevetett, mire hasba boxoltam, és elsírtam magam. Magam sem tudom miért, csak jólesett.
-Jézusom, valami rosszat mondtam?! -nézett rám kétségbeesett szemekkel, majd ölelt magához szorosan, miközben apró puszikat hagyott végig az arcomon, és lecsókolta a könnycseppjeimet. -Valami baj van szerelmem?! -aggodalmaskodott.
-Ne haragudj.Nincs semmi, csak a hormonok. -mosolyogtam, majd letöröltem a könnyeimet. Niall megkönnyebbülten sóhajtott.
-A frászt hoztad rám. Nem szeretem ha sírsz. -csókolt meg. A nap további részében felmentünk a szobánkba, majd csokit majszolva néztünk filmeket az ágyban feküdve. Niall vállára döntöttem a fejem, ő pedig továbbá is simogatott, illetve puszilgatott.
-Ahj. Na jól van már Alejandro, lődd le azt a szerencsétlen Torrest... -forgatta a szemét Niall, mire felnevettem. -Az a Laurita meg megcsalta Aljandrot! A szemétláda!
Niall végig megjegyzéseket tett a filmekre és a sorozatokra, én pedig szakadtam a röhögéstől.  Este megfürödtünk, majd visszabújtunk az ágyba.
-Nézzük a jó oldalát. -szólalt meg a csendből Niall. -Legalább nem vagy terhes. -nevetett, mire oldalba boxoltam. -Naaa. Megint gonosz vagy... -tettette a megsértődést, de nem jött össze neki, mert elnevette magát.
-Amúgy, anyuék holnap jönnek.
-Okés. De ugye itt maradsz? -nézett rám hirtelen kétségbeesetten. Bizony, ez a kérdés bennem is rengetegszer felmerült. Vajon anyuék meg fogják engedni? Nagyon félek, hogy nem...
-Megbeszélem velük. -simítottam meg az arcát, majd egy puszi után jó éjszakát kívántam neki.
Az éjszakám kicsit sem volt nyugis. Rendszeresen felkeltem rá, hogy begörcsöl a hasam. Reggel felnéztem az órára, és 12.14-et mutatott. Niall is még jóízűen szundított mellettem. Elmosolyodtam, majd elkezdtem ébresztgetni.
-Jó reggelt álomszuszék. Hasunkra süt a nap. -kuncogtam, de csak elfordult a másik irányba. Megharaptam a fülét, majd egyből kipattantak a szemei.
-Naa. Ez fájt .-dörzsölte meg álmoskás szemeit.
-Jó reggelt. -csókoltam meg.
-Neked is. -levánszorogtunk a lépcsőn kéz a kézben, majd lent már várt minket Liam, Harry, Nora és Louis.
-Na, megjött a szerelmespár. Talán nem volt nyugis éjszakátok, fiatalság? -méregetett minket Louis felhúzott szemöldökkel.
-Most nem lehet, Louis. Mert Emmának közbejött...valami. -erre elpirultam.
-Szar ügy, Niall! Ezt megszívtad!-röhögött a barátomon Lou, mire én is felnevettem, Niall pedig csak durcis képet vágott. Elkezdtünk reggelizni, majd anya telefonált, hogy hamarosan hazaérnek. Felfutottam a szobámba, majd felrángattam magamra egy egyszerű szerelést és futottam is le.
-Elmegyek veled ! -kiáltott utánam Niall, mire  elmosolyodtam.
-Siess az öltözéssel!
Pár pillanat alatt már futott is le Niall, közben éppen a pólóját vette, aztán felhúzta a sliccét a gatyáján, majd felkapta a cipőjét.
-Indulhatunk!
Beültünk a kocsiba, majd siettünk a házunkhoz. Mire odaértünk még nem volt ott senki. Türelmetlenül doboltam a lábammal, Niall pedig magához ölelt. Pár pillanat múlva megláttam a kocsinkat. Mosoly szaladt a számra, és nekirohantam az elsőként kiszálló bátyámnak.
-Adam! -szorosan öleltem magamhoz. A szüleim és Adam arca már nem volt olyan szomorú, nyilvánvalóan már sikerült feldolgozniuk a gyászt.
-Azért levegőt had kapjak! -nevetett.
-Ezer éve nem láttalak, te hülye! -mosolyogtam, majd elengedtem. Aztán odarohantam anyuékhoz is. Anyu mosolyogva ölelte ki belőlem a szuszt is.
-Pakoljatok be, gyertek. -mondtam nekik, miután puszit adtak Niallnek, illetve Adam szúrós szemekkel vizsgálta Niallt, mire a barátom elpirult. Bementünk. Eszembe jutott, hogy elég régen voltam itt utoljára. Anyuék tudták, hogy Niallnél lakom, és nem is ellenkeztek, szóval reméltem, hogy megengedik, hogy továbbra is ott maradhassak. Kipakoltak, közben anyuéknak meséltem, ők is nekem, aztán Adamet szekáltam és kifaggattam mindenféle táboros történetről. A muszklijai megdagadtak az idő alatt.
-Hm. Megizmosodtál ! Milyen erős bátyám van ! -nevettem rá, Niall pedig szomorúan elhajtotta a fejét.
-Ne aggódj. Te is tökéletes vagy. -suttogtam a fülébe, majd rám mosolygott, és megcsókolt.
-Öm. Azt hiszem meg kellene beszélnünk ezt a "hol lakom" problémát. -köhintett apa.
-Igazából csak meg szeretném érni önöket, hogy had maradjon nálam Emma. Mindennél jobban szeretném, és remélem megengedik. Vigyázok rá, és szerintem ő is jól érzi magát, mivel ott van a barátnője is, illetve az új barátai, és a fiúk is nagyon kedvelik.
-Ezt este még megbeszéljük.Mi lenne, ha ma estére átjönnétek vacsorára? Még nem is volt nagyon alkalmunk megismerni téged, Niall.
 -Felőlem rendben. -mosolygott a barátom.
-Akkor gyertek 6-ra!
Még egyszer megöleltem mindenkit, majd elindultunk vissza Niallel.
-Szerinted megengedik? -kérdezte aggódva.
-Remélem. -húztam félre a szám, majd bámultam ki az ablakon.
Visszaérve már megérkezett Lola és Zayn is. A nyakukba ugrottam, majd elmesélték, hogy hol voltak, meg ilyenek. Lolával és Norával úgy döntöttünk, elmegyünk a városba. Beültünk a Starbucksba, majd elkezdtük faggatni Lolát.
-Na mesélj. Mi volt? Mit csináltatok? Milyen Zayn? -kérdezte izgatottan Nora.
-Hát, igazából...mesés. -pirult el. -Nagyon kedves a családja, és a húgaival is jól kijövök. Még vásárolni meg termálba is elmentem velük. Persze Zayn annyira nem díjazta, mert ő nem lehetett ott a csajos délutánon.
-Hm. Amúgy képzeld anyuék ma hazajöttek, és megyünk hozzájuk Niallel vacsorázni. Már előre félek, hogy mit fognak mondani Niallnek. Főleg Adam... -erre mindannyian felnevettünk.
-Zayn szülei lazán vették ezt a dolgot.Szerencsére. -mosolygott Lola.
-Remélem apuék se lesznek "cikik", illetve nem égetik le Niallt, vagy engem..-húztam e a szám.
Pár óra trécselés után hazamentünk, majd siettem, mert hamarosan indulnunk kellett.. Egy egyszerű szerelést magamra kaptam, majd jeleztem Niallnek, hogy mehetünk. Beültünk a kocsiba, majd Niall idegesen ragaszkodott a kormányhoz.
-Nyugi. Nem fognak megenni.-nevettem, de az arca megrándult az izgatottságtól.
-De...nem szeretem az ilyen komoly vacsorákat...És azt hiszem a bátyád nem szívlel engem túlságosan...
-Nyugi. Adam a bátyám. Ez tök normális, csak félti a húgát. És nem bántana ne aggódj. -nevettem, majd megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, megfogtam Niall kezét, majd bátorítóan megszorítottam. Egy gyors csókot leheltem rá, majd becsöngettem. Amint beléptünk finom illatok csapták meg az orromat, Niall szeme is felcsillant.
-Gyertek beljebb, drágáim. -mosolygott anyu, majd megpuszilta Niallt és engem is. Levettük a cipőket meg a kabátokat, aztán le is ültünk az asztalunkhoz. Niall mellém ült, majd végig fogta az egyik kezemet. Szegényem arca végig piros színben úszott.
-Jó étvágyat! -és nekikezdtünk a kajának. Niall nem mert annyit enni, mint szokott. Erre persze kuncogtam, anyuék meg nem értették mért.
-Nos. Meséljetek valamit. Milyen az együttélés? -kérdezte anyu.
-Nagyon jó. Azt hiszem jobb nem is lehetne. -mosolyogtam.
-Niall. Mesélj magadról valamit.
-Hát..Niall Horan vagyok, 19 éves. Írországból származom, és jelentkeztem az X-Factorba 2010-ben, akkor tettek minket össze egy csapattá a fiúkkal. 3.-ként végeztünk, aztán nem hagytuk abba a bandázást. Jelenleg együtt élünk a "direction házban" , és dolgozunk az új albumon. Aztán, őő, imádok gitározni, 12 éves korom óta zenélek. És nagyon szeretem a lányukat. -mosolygott rám.
-Ühüm. És...Em hányadik csajod? -vágott közbe Adam, mire szúrós szemekkel néztem rá, Niall pedig elvörösödött.
-Hát,őő...Nem volt olyan sok barátnőm ezelőtt...
-Jó válasz -kacsintott rá a bátyám, mire Niall megkönnyebbültem felsóhajtott. Nagyjából mindenfélét kérdeztek Nialltől, végül is azzal telt el az idő, hogy kifaggatták a barátom az élete minden részéről. Egy nagy beszéd után anyu jelezte, hogy menjek vele. Vettem a lapot. Adtam egy puszit Niallnek, mire ő kétségbeesetten nézett rám, hogy itt hagyom. Anyuval felmentünk a szobámba, majd leültünk az ágyamra.
-Nagyon kedves fiú ez a Niall, és tényleg szeret téged. -simította meg a karom anyu.
-Igen. És én is őt.
-Szóval...akkor ott szeretnél nála maradni?
-Igen. Mindennél jobban...
-Apuval átgondoltuk...és hát, még 18 se vagy, meg elég fiatal, és ő az első komoly barátod is...és szeptembertől suli... -nagyon megijedtem, hogy nem fogja megengedni -de arra jutottunk, hogy legyen. Niall kedvesnek tűnik, és ahogy kivettem a szavaiból a tenyerén hordoz téged.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! -ugrottam anyu nyakába. -Igen, mindentől félt. -még mindig fülig ért a szám.
-De azért néha látogass is haza. -mosolygott anyu.
-Ez természetes.
-És még valami...  Szóval, tudom, hogy nem vagy már kislány..és hogy ő az első hosszabb távú kapcsolatod..és, hogy egy szobában alszotok...Szóval, csak azt szeretném, ha vigyáznál magadra, ha lenne valami. Hiszen ő mégiscsak fiú, nem fog örökre várni. És..
-Anya. Nyugi. Csak tisztázom, hogy már lefeküdtünk. -anyu szemei 4 méteresre nyújtóztak.
-Őőő..Ő..Rendben. Köszönöm, hogy elmondtad. De ugye...
-Igen, anya. Nem leszek, és nem is vagyok terhes. Figyelünk. -nyugtattam meg.
-Rendben..Tudod, olyan furcsa ez nekem, hogy a lányom nagylány lett. -ölelt meg nevetve.
-Anya, tudtad, hogy nem maradok örökre a kicsi lányod.
-Igen, csak olyan gyorsan eltelt ez a pár év...De, ha valami baj lenne, akkor azonnal szólj, vagy ha valami kérdésed van.
-Rendben, megígérem. De remélem nem lesz semmi baj.
Felálltunk, majd lefelé vettük az irányt.