-Mi történt veled? Nem szoktál ilyen kedves lenni.. -nevettem.
-Semmi. Nem főzhetek kávét nektek?
-Hát, de...
Megérkzett Lola is. Ő is kómás fejjel és kócos hajjal. Zayn végigmérte, majd elmosolyodott. Lola arckifejezése Oscar-díjat érdemelt volna, amikor meglátta, hogy ott van Zayn.
-Tessék. Kávé. -adott oda neki egy bögrét Zayn.
-K.Köszi.. -ült le a pultoz Lola, és próbálta takarni a fejét.
Idő közben a többi fiú is leért. Az én kis ír manóm még nem. Gondoltam felmegyek hozzá. Ahogy benyitottam, még javában aludt. Olyan aranyos volt, elmosolyodtam. A szája nyitva volt, a takaró lecsúszva róla, keze a feje alatt. Nagyon aranyos volt. Le is fényképeztem a telefonommal titokban. Odabújtam mellé, hátha akkor felébred, de csak átkarolt, és aludt tovább. Elkezdtem simogatni a hasát, mire elmosolyodott álmában. Mivel még mindig nem kelt fel, ezért egy ébresztő csókot kellett bevetnem. Erre rögtön felébredt, majd először megijedt, hogy mit keresek rajta, és mért csókolom meg álmában, de aztán elmosolyodott.
-Neked is jóreggelt... -köszöntött, majd beletúrt a hajamba.
-Muszáj volt valahogy felkeltenelek. -nevettem.
-Hát, ezt az ébresztés megtudnám szokni. Minden reggel kelts így. -csókolt meg. -Rendben ? -mosolygott rám kedvesen.
-Rendben. -simítottam végig az arcán. Lemásztam róla, vagyis csak másztam volna, ha nem húz vissza. Mindig ezt csinálja. Ilyenkor mosolyogva néz rám, és csücsörít, hogy még egy csókot kér.
-Na, gyere menjünk le. -nevettem el magam.
-De én ma nem akarok. Veled akarok lenni...Egész nap. Itt. -nézett rám boci szemekkel. -Különben is még ki kell engesztelned amiért ma nem aludtál mellettem. -kacsintott huncuton.
-Meglátjuk... -nevettem el magam. Odabújtam hozzá, majd ránk húzta a takarót. A takaró melege átjárta a testem. Melegség öntött el. Bekuckoltam magam Niall karja közé, ráhajtottam a fejem a mellkasára, majd lehunytam a szemem, és élveztem ahogy a meleg lehellete égeti a fejbúbom. Azt hiszem elaludtam. Arra ébredtem, hogy Louis ront be hozzánk.
-Ébresztőőőőőőőőőőőőőőő! -kiabálta. Niallre néztem, akinek mé csukva volt a szeme, nem bírta kinyitni mert bántotta a fény.
-Louis... -nöszörgött a barátom. -Hagyj minket aludni...
-Emberek ! 3 óra van! Vendégünk lesz 6-ra!
-Milyen vendég? -nézett kikerekedett szemekkel Niall.
-Egy ismerősömet hozom vacsorára. -mosolygott rám Louis. Nyilvánvalóan Eleanor lesz az. Louis új barátnője. Már  nagyon kíváncsi vagok rá. Biztos kedves lány. Kimásztam Niall mellől.
-Khhm. -visszanéztem, nem értem mit akart.
-Igen?
-Reggeli csók? Mindig elfelejted... -zsörtölődött, majd elfordult felőlem. Odaosontam mögé, hozzábújtam és magam felé fordítottam. De elfordította a fejét.
-Ha elfordítod a fejed nem kapsz délutáni csókot. -nevettem. Erre visszafordította a fejét, elmosolyodott.
-Várok... -megcsókoltam, majd elnevettem magam.
-Olyan vagy mint egy rossz kisgyerek aki nem kapta meg a cukorkáját. -kócoltam össze a haját.
-Te vagy az én ovis szerelmem. -nézett rám csillogó szemekkel, majd kikelt az ágyból. Egy újabb csók csattant el, majd lementünk. Lent csak Liam és Louis volt.
-Többiek? -kérdeztem  meglepődve.
-Zayn és Lola elmentek randizni -erre elmosolyodtam, reméltem, hogy összejönnek, mert nagyon összeillenek, és szeretném, hogy mindkettő boldog legyen. - Harry és Nora pedig nem tudom. Ők is elmentek valahova.
-Aha. És 6-ra megjönnek?
-Nem fognak. -szomrokodott Louis.
-Fel a fejjel. Majd megimserik később. -ütögettem meg Louis vállát. Niall már falta a reggelijét, én pedig narancslét csavartam.
-Kér valaki? -néztem körbe a fiúkon, de el voltak foglalva. -Hát jó. -mosolyogtam magamba. A következő pillanatban két kezet éreztem a derekamon, illetve egy puha ajkat az arcomon. Niall volt az. ELmosolyodtam.
-Mit csinálsz? -kérdeztem emelkedő-ereszkedő hangvonalon. Erre megpuszilta a vállam.
-Nekem is csinálsz? -suttogta a fülembe. Bólintottam egyet, majd elkezdtem facsarni a narancsokat. Niall közben a nyakamat és a vállamat csókolgatta.
-Ha elveszed a figyelmem, akkor nem tudom megcsinálni. -nevettem. Niall is elnevette magát. Amikor kész lettem elengedett és egy csókot kaptam tőle.
-Köszönöm. -mosolygott.
-Nincs mit. -mosolyogtam vissza.
Ekkor Louis jött be a konyhába teljesen izgatottan.
-Emma! Segíts főzni!
-Segítek de mit? -nevettem.
-Találjuk ki...
Pár perc találgatás után Lousinak eszébe jutott, hogy desszertként mindenképpen palacsinta legyen. A főételnek végül a panírozott csirkemellszeletek nyertek sültkrumpival és rizssel. Louissan nekiálltunk. ELőször felvagdostam a csirkemellcsíkokat, addig Louis a krumplival küszködött. Kisebb-nagobb sikerrel.
-Niall!! -kiabáltam a kanapén TVző barátomnak. -Told ide a formás feneked és segíts. -nevettem. Niall egy perc alatt megjelent, majd beszorított a sarokba.
-Bajod van a fenekemmel, drágám? -húzta fel az egyik szemöldökét.
-Nincs az ég világon semmi. -nevettem.
-A múlt éjjel még tetszett. -húzta fel az egyik szemöldökét és felröhögött, majd én is. Louis úgy tett, mintha nem hallotta volna, és inkább vágta tovább a krumplit.
-Segíts Louisnak krumplit hámozni és végni. -adtam eg cuppanós puszit az arcára.
-Igen is kapitány! -szalutált.
-Hangosabban!
-IGEN IS KAPITÁNY! -erre mindannyian elnevettük magunkat, majd folytattuk a munkát. Miután kész lett a főétel, jött a palacsinta. Ebből órási botrány lett, mivel Louis minden másodikat kiejtette a serpenőből, mi meg Niallel csak nevettünk rajta, mert erősködött, hogy ő akarja csinálni. Miután elfogott a fél adag, és csak 5 palacsinta volt kész, Lou feladta.
-Feladom. Inkább csináld te. -nyújtotta nekem a serpenyőt. ELnevettem magam, majd megcsináltam a palacsntákat. Megkentük őket nutellával és lekvárral, meg kakaóval s vaníliapudinggal. Niall legalább ez alatt megevett 7-et.
-Niall. -csaptam rá a kezére. -Ne edd meg az összeset. Nem jut estére. -nevettem.
-Éje vagok. -mormolta teli szájjal.
-Csinálok neked egy szendvicset. -mosolyogva vonultam a konyhába és egy szendvicset készítettem a barátomnak. Odavittem elé, mielőtt még megeszi az összes palacsintát. Egy csókot adott 'köszönöm'ként.
-Huh. Kész vagyunk. Köszi mindent. -ölelt meg Lou.
-Ugyan semmiség. Menj fel, kezdj készülődni, addig elpakolok. -mosolyogtam rá. Louis már el is tűnt az emeleten.
-Te Em. Nekem itt valami gyanús. Csaj jön? -nézett Niall rám felhúzot szemekkel.
-Lehetséges... -mondtam titokzatos hangon.
-Hmm. A répasrác becsajozott. Ez király. -nevetett. Elpakoltam a konyhában, előkészítettem az asztalt. Mivel csak négyen leszünk, ezért csak 4 főre terítettem. Felmentem én is átöltözni és lezuhanyozni. Egy egyszerű ruhát vettem fel.
-Hm. SZép vagy.- füttyögött utánam Niall, amit csak egy mosollyal kísértem. Lementem, ahol Louis már izgatottan ült a kanapén. A lábával dobolt.
-Louis. Nyugi. Minden jó lesz. -mosolyogtam rá.
-Remélem. Csak nem tudom, mit tegyek. Megcsókoljam-e amint megjön, vagy nem. Szerinted?
-Már csókolóztatok?
-Igen.
-Akkor szerintem nincs akadálya. De ne előttünk, mert akkor zavarba fogod hozni. Majd Niallel felmegyünk vacsi után, és akkor haza is kíréheted. Jó?
-Rendben.
Csengettek. Louis idegesen rohant az ajtóhoz. Addigra Niall is leért.
-Szia. -köszöntötte barátnőjét Louis két puszival.
-Szia Louis. -jött be a fülig érő szájjal a lány. Nagyon szép volt. Tökéletes arc, szép mosoly, jó alak, barna haj. És kedvesnek tűnt.
-Eleanor, ő itt Emma és Niall.
-Szia, szólíts csak Em-nek. -öleltem meg a lányt. Látszólag egy kicsit zavarban volt.
-Szia, Niall. -adott a barátom két puszit a lánynak.
-Eleanor. -mosolygott tovább.
-Na gyertek , üljünk asztalhoz. -ajánlottam fel az ötlelet. Louis végig Elt nézte, El pedig Louis. Nagyon aranyosak voltak, komolyan. Elején még olyan zárkózott volt a lány, de aztán feloldódott, és le sem lehetett állítani a szóáradatból. Egy csomó minden kiderült róla, illetve mi is meséltünk neki. Nagyon jól telt az este hangulata. El nagyon jó fej lány, és szerintem összeillenek Louissal.
-Figyelj EL. Holnap van kedved eljönni velem, meg a lányokkal valahova? Megismerhetnéd őket is.
-Ez tök jó ötlet. -mosolygott csillogó szemekkel. -Szívesen megyek. Mikor?
-Majd reggel írok.


Telefonszámot cseréltünk, bekövettük egymást Twitteren. Nyitottunk egy üveg bort, majd továbbá is beszélgettünk. Jeleztem Niallnek, hogy menjünk fel, hagyjuk őket egyedül.
-Na mi felmegyünk, lefekszünk aludni. További szép estét. -köszöntem el egy öleléssel Eltől. -Akkor majd holnap. -kacsintottam rá.
Niallel a szobánk felé vettük az irányt. Felvettük a pizsinket, majd lefeküdtünk aludni.
-Aranyos lány, nem?
-Aha. Cuki.
-Összeillenek Louissal. És olyan szép EL. Jó alakja van, szép arca, és... -Niall a számra tette a mutatóujját.
-Csss. Ne is mond tovább. Mert nekem nálad tökéletesebb embert senki se tud mutatni. -nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt. Amikor bókol nekem, mindig eszembe jut, hogy mivel érdemeltem ki egy ilyen csodás barátot, mint Niall.