XXX. Fejezet ~ "Nem tudtam, milyen a gyászolás"

Pár lépés után levette a szememről a kendőt. gy dombtetőn voltunk. Ráláttunk mindenre. Fölöttünk az égen ragyogtak a csillagok, csak a holdfény világított ránk. Egy kis pokróc volt leterítve, rajta egy kosár, mellette pár gyertya és egy szál vörös rózsa.
-Niall...EZ gyönyörű! -ugrottam a nyakába és megcsókoltam.
-Remélem tetszik. Belátni majdnem egész Londont! -csodáltuk ketten a kilátást, miközben Niallhöz bújtam, ő pedig a derekamat fogta. -Hölgyem. -utalt a pokrócra. Mosolyogva ültem le. Niall elővett egy üveg pezsgőt, majd koccintottunk.
-Mire is?
-Ránk. -mosolygott a barátom, majd megcsókolt.
Elővett szendvicseket, muffinokat, mindenféle kaját, majd "vacsorázni" kezdtünk. Elég viccesen nézhettünk ki. Niall szinte mindent befalt. Miután megettük a kajánkat, elfeküdtünk a pokrócon. Niallhöz bújtam, ő átfogta a vállam, majd így feküdve néztük a csillagokat. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk.
-Ott gy E betű az égen. -mutatott fel. A csillagok egy  E betűt formáztak. Elmosolyodtam.
-Ott meg egy sültcsirke.
-HOL? -csattant fel Niall.
-Sehol. -nevettem fel, amire a barátom szúrós szemekkel nézett rám, majd hirtelen fölém került.
-Te becsaptál? -érintette össze a homlokunkat.-Ez nem volt szép tőled... -puszilta meg az orrom hegyét. Kuncogtam.
-Mi olyan vicces, drágám?
-Csikiz a szád. -mosolyogtam rá.
-Jó az illatod. -húzta végig az orrát a nyakam vonalába. -Szeretem a parfümöd...-súgta a fülembe. Gyors lendülettel átfordítottam magunkat. Én kerültem felülre. Niall meglepetten nézett én pedig csak mosolyogtam.
-Ez nem jött össze, "drágám". -kuncogtam.
-Szemtelen vagy. -nevetett.
-Te meg túl szexi. -haraptam bele az alsó ajkába. Szeretem amikor játszadozunk egymással. Mindig nevetés lesz a vége.
-Hmm. Észre sem vettem hogy epres a szájfényed. -nyalta meg a száját.
-Ez málnás, Niall. -nevettem, majd ő is.
-Jó, mind egy. Gyümölcs az gyümölcs.
AZ este további részben beszélgettünk, nevetgéltünk, Niall előszedett egy takarót, összebújva betakaróztunk, majd a csillagos ég alatt elaludtunk.
Reggel arra keltünk, hogy a nap felkel. Még sötét volt, de a nagy narancssárga gömb már egyre feljebb emelkedett. Gyönyörű volt.
-Niall, kelj fel! -próbáltam puszikkal felébreszteni a barátom. Kómásan felnézett, majd felült mellém.
-Wow. -csak ennyit tudott mondani. SZótlanul néztük, ahogy a nap egyre feljebb ér, és végül elfoglalta teljes helyét. Elég korán volt még. Niallel összepakoltunk, becuccoltunk a kocsiba, majd hazafelé vettük az irányt.
-Köszönök mindent. Ez csodálatos volt. -öleltem át és egy csókkal jutalmaztam.
-A legszebb lányért mindent. -puszilta meg a homlokom.
Beültünk a kocsiba, majd hazafelé vettük az irányt. Otthon még senki sem volt fent, mert még nagyon korán volt. Mi is úgy döntöttünk, hogy inkább visszafekszünk aludni. Felmentünk a szobánkba majd ledöntöttük a fejünket.
Telefoncsörgésre keltem fel. Kómásan kinyitottam a szemem, majd felvettem a telefont.
-Háló? -ásítottam a telefonba.
-Szia Em.. Anya vagyok. -hangja szomorú volt. Felültem az ágyban éreztem hogy valami nincs rendben.
-Igen?Mi a helyzet?
-A nagyi...meghalt. -hirtelen összetört bennem a világ. A szeretett nagymamám meghalt. Eszembe jutottak a vele töltött emlékeim, amikor még kislány voltam. AMikor minden félét mesélt nekem. AMikor megtanított gyermekláncfűből fejkoronát készíteni. AMikor együtt sütöttük az almás pitét. Nem bírtam válaszolni, reagálni. Patakszerűen kezdtek folyni a könnyeim. Orbitális lelkiismeret furdalást éreztem, amiért az utóbbi időben szinte nem is láttam a nagyimat. Niall ijedten nézett rám kómás fejjel, amint észrevette hogy sírok azonnal felült és odajött mellém.
-Emma. M-Mi történt? -kérdezte aggódva.
-Meghalt... -ennyit tudtam kinyögni. Niall furcsán nézett rám, majd szorosan magához húzott. Csak sírtam, és sírtam. Nem vesztettem el eddig egy rokonomat sem, ezért nem tudtam még, milyen a gyászolás, vagy az óriási szomorúság. Tessék, megtudtam. Niall pólóján már szinte alig volt száraz rész a könnyeim miatt. Csak szorított magához, és simogatta a hátam. Ha ő nem lenne, nem tudom mi lett volna velem. Fél óra után sikerült abbahagynom.
-Sajnálom...De itt vagyok veled és segítek. -puszilt meg Niall. Elmondhatatlanul hálás voltam neki, amiért mellettem állt és segített. Lementünk a többikhez, majd furcsán néztek ránk.
-Valami baj van?
-Emma nagyija meghalt. -erre ismét kitört belőlem a sírás. A fiúk szomorúan jöttek oda hozzám, és végigölelgettek. Az egész napom sírásból állt, illetve a fiúk vigasztaltak. Lelkiismret furdalásom volt, mert elrontottam a jókedvüket.
Másnap reggel anyu ismét felhívott, hogy a temetés 3 nap múlva lesz.
A 3 nap nagyon lassan telt. Sírtam, ki sem mozdultam, illetve enni sem ettem valami sokat. Felvettem egy fekete ruhaszettet, majd beültünk a kocsiba. A repülőtérhez érve bemondták, hogy az Amerikába induló gép hamarosan indul. Becsekkoltunk, majd felszálltunk. Addigra már nem nagyon tudtam sírni. Már könny sem jött több a szememből. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel egy embert egy szerette halála.