Sziasztok! :) Ez a rész elég szerelmesre és
romantikusra sikerült, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket. Jópár
dolog lesz benne, ami nem valós, csak gondoltam szólok, mielőtt valaki
szól, hogy ez nem így van meg az sem. :)
xoxo
Amint leértünk, Niall szülei egy nagy táblával vártak minket , amin ez állt : "Isten hozott újra itthon!" Szerintem nagyon aranyos dolog volt ez tőlük. Niall odafutott hozzájuk és megölelte őket.
-Jaj, de örülök, hogy újra itt vagy! -mondta az anyukája, és szerintem levegőt se hagyott Niallnek, úgy szorította. AMikor végre elengedte, a barátom megölelte az apját is, illetve a bátyját.
-Anya,apa, ő itt a barátnőm, Emma. -mosolyogva mutatott rám.
-Jó napot! -mentem közelebb hozzájuk kicsit zavarban érezve magam.
-Ó, hadd nézzelek csak. Nagyon szép lány vagy, mit ne mondjak. Nem csodálom, hogy megakadt rajtad Niall szeme. Maura vagyok. -ölelt meg. Niall egy kicsit elpirult. Bemutatkozott az apja is.
-Greg? -kérdezte Niall kétségbeesetten.
-Sajnos nincs itthon. ELment nyarlni a barátaival már egy hete. -Látszólag Niall egy kicsit elszomorodott.
-Na, indulhatunk? -kérdezte fülig érő szájjal az anyja.
-Persze. -vágta rá Niall, majd megfogta a kezemet. Niall családja nagyon kedves. Azt hiszem nem vagyok unszimpatikus nekik. Legalábbis remélem. Odaértünk egy kocsihoz, majd beszálltunk. Én Niall mellett ültem.
-Na, és milyen volt az utatok? -kérdezte Maura.
-Jó. -rendezte le egy szóval Niall.
-Bővebben?
-Nagyon jó. -nevetett a barátom. Pár perc múlva megérkeztünk egy aranyos házhoz. Szerintem nagyon szép volt. Bementünk, majd Niall megfogta a cuccainkat, és lerakta a nappaliba.
-Jó újra itthon. -mosolygott, majd magához ölelt.
-Na, fiatalság, asztalhoz! -csapkodta a kezét Maura. Niallnek felcsillantak a szemei, majd futni kezdett a konyhába, ezt kiabálva "Kajaaaaaa!" Én csak nevettem ezen.
-Hát, igen. A mi kis Niallünk egy kis éhenkórász, de gondolom ezt már tudod. -nevetett mellettem Niall anyja.
-Igen. -nevettem én is, majd bementünk a konyhába, ahol Niall már fogta a kezébe a kést és a villát, de közben a szemével a mellette lévő hely és köztem körözött. Vettem az adást. Leültem mellé. Az apja is leült, majd az anyja egy nagy edényt hozott ki a sütőből. Egy nagy csirke volt benne, és egy csomó krumpli. Niall rengeteg krumplit kivett és egy csomó húst tett a tányérjára és nekiesett. Én csak nevettem rajta. Kaja után Niallel felmentünk a szobájába. Niall levetdött az ágyra, majd maga mellé invitált. Átölelt, és megcsókolt.
-Na, milyenek a szüleim? -kérdezte.
-Jó fejek. -nevettem.
-Itt fogunk aludni.
-Tényleg? Ha nem mondod nem jövök rá magamtól. -nevettem, mire ő is nevetett.
-Mit csináljunk ma?
-Én nem tudom. Te vagy idevalósi. Mit kéne megnéznünk?
-Mi lenne ha elmennénk sétálni egy kicsit. Na?
-Benne vagyok. -kacsintottam rá. Felálltunk az ágyból, majd a bőröndök felé vettük az irányt. elvettünk egy kényelmesebb cuccot, és lementünk az emeletről.
-Elmegyünk egy kicsit sétálni, jó? Majd jövünk. -szólt a szüleinek Niall.
-Rendben. Jó szórakozást!
Kiléptünk a házból, majd kéz a kézben kezdtünk el sétálni. Niall végig magyarázta, hogy hol ki lakik, és hogy szeretné ha megismerném őket, illetve hogy kivel milyen kapcsolatban volt, stb. 5 perc se telt el, mire egy csoport lány kezdett el felénk futni. Niall sóhajtott egyet.
-Kaphatunk egy fényképet Niall? Egy autogrammot? Veled is Emma? -kérdezgették egyszerre. Niall mindenkivel csinált képet, autogrammot is. Én is csináltam velük képet. Meglepetésemre még autogrammot is kértek TŐLEM IS! Huh. Amikor végre elmentek Niall dünnyögött egy kicsit.
-Ne haragudj. Azt hittem itt békénhagynak. De nem...Nagyon szeretem a rajongóinkat, és nekik köszönthetünk mindent, de azért legalább otthon egy kicsit elkerülhetnének. -nevetett.
-Semmi baj. -csókoltam meg, majd mentünk tovább. Egy kis tóhoz érkeztünk. Leültünk egy padra, majd bámultuk a vizet.
-Egyszer kiskoromba beleestem. -nevetett. Erre nekem is nevetnem kellett, mert eltudtam képzelni, ahogy Niall mászkál a szélén, majd egyszer csak potty, bent van a tóban.
-Azért annyira nem volt vicces, mert 1 hétig halszagom volt. -na erre mégjobban nevetni kezdtem. Niall sem bírta, kinevette saját magát. Közelebb jött hozzám, én pedig ráhajtottam a fejem a vállára.
-Olyan jó, hogy itt vagy nekem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire megváltoztattad az életem. -felemelem a fejem, és a szemébe néztem. -Hogy már minden nap van értelme felkelnem, abban a tudatban, hogy veled lehetek. Imádom nézni, ahogy alszol. -erre elmosolyodotott- Imádom, ahogy szuszogsz. Amikor nevetsz olyan aranyos fejed van, és a nevetésed is különleges. Imádom, hogy ugyan olyan gyönyörű vagy egy egyszerű szabadidőruhában is, mint egy estélyiben. Engem nem érdekel, hogy ki vagy-e sminkelve, vagy hogy megvan-e csinálva a hajad, vagy hogy ki vagy-e öltözve, mindenhogy gyönyörű vagy. Imádom benned, hogy kedves vagy. Mindenkit meghallgatsz, mindenkivel megértő vagy. Azt is, hogy mindig mosolyogsz. Azt hiszem nem is láttam még a tédnél szebb mosolyt. Imádom, hogy minden együtt töltött idő kincs. Minden perc különleges veled. És nem átlagos pár vagyunk. Mivel egyben legjobb barátok is, akik mindent megbeszélnek egymással , és mindent elhülyéskednek. Ugyan úgy tudok veled hülyülni, mint egy haverral. El sem hiszed, hogy mennyire megbántam, amikor megcsókolt az a lány, és nem löktem el magamtól. Utáltam magam miatta... Nem bírtam tükörbe nézni, látni a saját arcom... Mert nem érdemelted meg. És annyira hálás vagyok, hogy megbocsájtottál. Emma, nagyon szeretlek, és köszönöm, hogy vagy nekem. -és megcsókolt. Ez a csók gyengéd volt, de mégis szenvedéllyel és szerelemmel teli. Niall kezei a derekamon voltak,én pedig összekulcsoltam a kezem a nyakánál. A könnyek folytak a szememből. Egyszerűen nem tudtam felfoni, amiket mondott nekem. Soha életemben nem mondtak nekem még ilyet. El sem tudom mondani, mit éretem akkor. Soha nem akarom Niallt elveszíteni, soha. A kedvessége, a romantikussága, és mindene hatással van rám. AMikor vele vagyok, úgy érzem magam, mintha a mennyekben lennék. Semmi sem számít, csak Ő és Én. Igen, szerencsés vagyok, mert megtaláltam a nagy Őt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Niallel szeretnék megöregedni, neki szeretnék gyerekeket szülni, vele szereték élni. És azt hiszem, nem sok ember mondhatja el magáról, hogy 17 évesen megtalálta az igazit.
NIall észrevette, hogy sírok.
-Baj van? -nézett rám kétségbeesetten.
-Nem, csak tudod, nem tudom elmondani mit érzek most. Nekem soha senki nem mondott még ilyen szépet. Én is nagyon,nagyon,nagyon szeretlek. Nem tudom elmondani mennyire. Köszönöm, hogy vagy nekem. Máig nem értem, hogy lehetek ennyire szerencsés, hogy a barátomnak tudhatlak. Niall, ígérd meg, hogy örök életünkben együtt maradunk.
-Megígérem. -ekkor egy láncot húzott elő a zsebéből. Egy ezüstlánc volt, a medálon pedig egy forever jel, benne pedig egy N és egy E betű. Felcsatolta a nyakamra.
-Tessék. Íme a bizonyíték, hogy örökké szeretni foglak.
-Niall...Ez...Gyönyörű. Köszönöm! -szorosan megöleltem, és megcsókoltam. Ez a nap életem legszebb napja, az hiszem nyugodt szívvel mondhatom. Az a lánc, egyszerűen gyönyörű. De az a legszebb benne, hogy a szerelmemtől kaptam , és szívből. SOha többet nem fogom levenni. Ahányszor ránézek majd, mindig eszembe fog jutni ez a nap, amikor egy tóparton egy padon ülve Niall elmondta, mit érez irántam,és örök szerelmet ígért nekem ezzel a lánccal. Az érzés,ami most bennem van, leírhatatlan. Azt hiszem végtelen hosszú szövegben tudnám csak leírni.
Niallel kéz a kézben tettük tovább a sétánkat. Megmutatott egy csomó fontos helyszínt számára. Pl. a volt iskoláját, templomot, barátai házát. A sétánk kicsit hosszúra sikeredett. 4 óra séta után visszaértünk Niallékhez. A anyukája már kajával fogadott minket. Rögtön észrevette a láncot a nyakamban.
-Ó, jaj de gyönyörű. Az N és az E gondolom Niallt és Emmát jelent. Ezt te csináltattad Niall?
-Igen. Tőle kaptam. -mosolyogtam Niallre. Maura szemeiből egy-két könnycsepp gördült le.
-Jaj, ne haragudjatok, de olyan aranyosak vagytok együtt. Csinálhatok rólatok egy képet? -ezzel már futott is egy szobába, majd egy fényképezővel tért vissza. Niall két kezét a csípőmre tette, és mögém állt. Maura legalább vagy 30 képet csinált rólunk. Néhány nagyon aranyos is lett, amikor mindketen grimaszolunk, vagy éppen csókolózunk, vagy Niall egy puszit ad a fejemre.
-Úgy örülök, hogy ilyen aranyos barátnője van Niallnek. -ültetett le a kanapéra Maura, miközben Niall kiment a mosdóba. Erre nem tudtam mit válaszoljak, ezért csak mosolyogtam. -Tudod, mindig arról álmodozott, hogy majd egyszer megtalálja a hercegnőjét, és ő lesz a legboldogabb a világon. Sok barátnője volt már, de az elmúlt időben nem. Sokszor szomorú is volt miatta, hogy ő nem kell senkinek, örök életében egyedül lesz, és hogy milyen ronda. Ezek persze butaságok. Mindig vígasztaltam, de sohasem akarta elhinni. Azt hiszem sosem láttam még ilyen boldognak. Nagyon boldog veled, és ha ő boldog, akkor én is. És tényleg nagyon örülök, hogy te vagy a barátnője. Remélem ez örökre így is marad.
-Hát..Köszönöm, mrs. Horan. Ez sokat jelent nekem.
-Hívj csak Maurának, kedvesem. Nem vagyok olyan öreg. -nevetett. Ekkor visszajött Niall. Kicsit megszeppenve vette észre, hogy egy beszélgetés közepette vagyunk az anyjával.
Emma ruhája:
xoxo
Amint leértünk, Niall szülei egy nagy táblával vártak minket , amin ez állt : "Isten hozott újra itthon!" Szerintem nagyon aranyos dolog volt ez tőlük. Niall odafutott hozzájuk és megölelte őket.
-Jaj, de örülök, hogy újra itt vagy! -mondta az anyukája, és szerintem levegőt se hagyott Niallnek, úgy szorította. AMikor végre elengedte, a barátom megölelte az apját is, illetve a bátyját.
-Anya,apa, ő itt a barátnőm, Emma. -mosolyogva mutatott rám.
-Jó napot! -mentem közelebb hozzájuk kicsit zavarban érezve magam.
-Ó, hadd nézzelek csak. Nagyon szép lány vagy, mit ne mondjak. Nem csodálom, hogy megakadt rajtad Niall szeme. Maura vagyok. -ölelt meg. Niall egy kicsit elpirult. Bemutatkozott az apja is.
-Greg? -kérdezte Niall kétségbeesetten.
-Sajnos nincs itthon. ELment nyarlni a barátaival már egy hete. -Látszólag Niall egy kicsit elszomorodott.
-Na, indulhatunk? -kérdezte fülig érő szájjal az anyja.
-Persze. -vágta rá Niall, majd megfogta a kezemet. Niall családja nagyon kedves. Azt hiszem nem vagyok unszimpatikus nekik. Legalábbis remélem. Odaértünk egy kocsihoz, majd beszálltunk. Én Niall mellett ültem.
-Na, és milyen volt az utatok? -kérdezte Maura.
-Jó. -rendezte le egy szóval Niall.
-Bővebben?
-Nagyon jó. -nevetett a barátom. Pár perc múlva megérkeztünk egy aranyos házhoz. Szerintem nagyon szép volt. Bementünk, majd Niall megfogta a cuccainkat, és lerakta a nappaliba.
-Jó újra itthon. -mosolygott, majd magához ölelt.
-Na, fiatalság, asztalhoz! -csapkodta a kezét Maura. Niallnek felcsillantak a szemei, majd futni kezdett a konyhába, ezt kiabálva "Kajaaaaaa!" Én csak nevettem ezen.
-Hát, igen. A mi kis Niallünk egy kis éhenkórász, de gondolom ezt már tudod. -nevetett mellettem Niall anyja.
-Igen. -nevettem én is, majd bementünk a konyhába, ahol Niall már fogta a kezébe a kést és a villát, de közben a szemével a mellette lévő hely és köztem körözött. Vettem az adást. Leültem mellé. Az apja is leült, majd az anyja egy nagy edényt hozott ki a sütőből. Egy nagy csirke volt benne, és egy csomó krumpli. Niall rengeteg krumplit kivett és egy csomó húst tett a tányérjára és nekiesett. Én csak nevettem rajta. Kaja után Niallel felmentünk a szobájába. Niall levetdött az ágyra, majd maga mellé invitált. Átölelt, és megcsókolt.
-Na, milyenek a szüleim? -kérdezte.
-Jó fejek. -nevettem.
-Itt fogunk aludni.
-Tényleg? Ha nem mondod nem jövök rá magamtól. -nevettem, mire ő is nevetett.
-Mit csináljunk ma?
-Én nem tudom. Te vagy idevalósi. Mit kéne megnéznünk?
-Mi lenne ha elmennénk sétálni egy kicsit. Na?
-Benne vagyok. -kacsintottam rá. Felálltunk az ágyból, majd a bőröndök felé vettük az irányt. elvettünk egy kényelmesebb cuccot, és lementünk az emeletről.
-Elmegyünk egy kicsit sétálni, jó? Majd jövünk. -szólt a szüleinek Niall.
-Rendben. Jó szórakozást!
Kiléptünk a házból, majd kéz a kézben kezdtünk el sétálni. Niall végig magyarázta, hogy hol ki lakik, és hogy szeretné ha megismerném őket, illetve hogy kivel milyen kapcsolatban volt, stb. 5 perc se telt el, mire egy csoport lány kezdett el felénk futni. Niall sóhajtott egyet.
-Kaphatunk egy fényképet Niall? Egy autogrammot? Veled is Emma? -kérdezgették egyszerre. Niall mindenkivel csinált képet, autogrammot is. Én is csináltam velük képet. Meglepetésemre még autogrammot is kértek TŐLEM IS! Huh. Amikor végre elmentek Niall dünnyögött egy kicsit.
-Ne haragudj. Azt hittem itt békénhagynak. De nem...Nagyon szeretem a rajongóinkat, és nekik köszönthetünk mindent, de azért legalább otthon egy kicsit elkerülhetnének. -nevetett.
-Semmi baj. -csókoltam meg, majd mentünk tovább. Egy kis tóhoz érkeztünk. Leültünk egy padra, majd bámultuk a vizet.
-Egyszer kiskoromba beleestem. -nevetett. Erre nekem is nevetnem kellett, mert eltudtam képzelni, ahogy Niall mászkál a szélén, majd egyszer csak potty, bent van a tóban.
-Azért annyira nem volt vicces, mert 1 hétig halszagom volt. -na erre mégjobban nevetni kezdtem. Niall sem bírta, kinevette saját magát. Közelebb jött hozzám, én pedig ráhajtottam a fejem a vállára.
-Olyan jó, hogy itt vagy nekem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire megváltoztattad az életem. -felemelem a fejem, és a szemébe néztem. -Hogy már minden nap van értelme felkelnem, abban a tudatban, hogy veled lehetek. Imádom nézni, ahogy alszol. -erre elmosolyodotott- Imádom, ahogy szuszogsz. Amikor nevetsz olyan aranyos fejed van, és a nevetésed is különleges. Imádom, hogy ugyan olyan gyönyörű vagy egy egyszerű szabadidőruhában is, mint egy estélyiben. Engem nem érdekel, hogy ki vagy-e sminkelve, vagy hogy megvan-e csinálva a hajad, vagy hogy ki vagy-e öltözve, mindenhogy gyönyörű vagy. Imádom benned, hogy kedves vagy. Mindenkit meghallgatsz, mindenkivel megértő vagy. Azt is, hogy mindig mosolyogsz. Azt hiszem nem is láttam még a tédnél szebb mosolyt. Imádom, hogy minden együtt töltött idő kincs. Minden perc különleges veled. És nem átlagos pár vagyunk. Mivel egyben legjobb barátok is, akik mindent megbeszélnek egymással , és mindent elhülyéskednek. Ugyan úgy tudok veled hülyülni, mint egy haverral. El sem hiszed, hogy mennyire megbántam, amikor megcsókolt az a lány, és nem löktem el magamtól. Utáltam magam miatta... Nem bírtam tükörbe nézni, látni a saját arcom... Mert nem érdemelted meg. És annyira hálás vagyok, hogy megbocsájtottál. Emma, nagyon szeretlek, és köszönöm, hogy vagy nekem. -és megcsókolt. Ez a csók gyengéd volt, de mégis szenvedéllyel és szerelemmel teli. Niall kezei a derekamon voltak,én pedig összekulcsoltam a kezem a nyakánál. A könnyek folytak a szememből. Egyszerűen nem tudtam felfoni, amiket mondott nekem. Soha életemben nem mondtak nekem még ilyet. El sem tudom mondani, mit éretem akkor. Soha nem akarom Niallt elveszíteni, soha. A kedvessége, a romantikussága, és mindene hatással van rám. AMikor vele vagyok, úgy érzem magam, mintha a mennyekben lennék. Semmi sem számít, csak Ő és Én. Igen, szerencsés vagyok, mert megtaláltam a nagy Őt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Niallel szeretnék megöregedni, neki szeretnék gyerekeket szülni, vele szereték élni. És azt hiszem, nem sok ember mondhatja el magáról, hogy 17 évesen megtalálta az igazit.
NIall észrevette, hogy sírok.
-Baj van? -nézett rám kétségbeesetten.
-Nem, csak tudod, nem tudom elmondani mit érzek most. Nekem soha senki nem mondott még ilyen szépet. Én is nagyon,nagyon,nagyon szeretlek. Nem tudom elmondani mennyire. Köszönöm, hogy vagy nekem. Máig nem értem, hogy lehetek ennyire szerencsés, hogy a barátomnak tudhatlak. Niall, ígérd meg, hogy örök életünkben együtt maradunk.
-Megígérem. -ekkor egy láncot húzott elő a zsebéből. Egy ezüstlánc volt, a medálon pedig egy forever jel, benne pedig egy N és egy E betű. Felcsatolta a nyakamra.
-Tessék. Íme a bizonyíték, hogy örökké szeretni foglak.
-Niall...Ez...Gyönyörű. Köszönöm! -szorosan megöleltem, és megcsókoltam. Ez a nap életem legszebb napja, az hiszem nyugodt szívvel mondhatom. Az a lánc, egyszerűen gyönyörű. De az a legszebb benne, hogy a szerelmemtől kaptam , és szívből. SOha többet nem fogom levenni. Ahányszor ránézek majd, mindig eszembe fog jutni ez a nap, amikor egy tóparton egy padon ülve Niall elmondta, mit érez irántam,és örök szerelmet ígért nekem ezzel a lánccal. Az érzés,ami most bennem van, leírhatatlan. Azt hiszem végtelen hosszú szövegben tudnám csak leírni.
Niallel kéz a kézben tettük tovább a sétánkat. Megmutatott egy csomó fontos helyszínt számára. Pl. a volt iskoláját, templomot, barátai házát. A sétánk kicsit hosszúra sikeredett. 4 óra séta után visszaértünk Niallékhez. A anyukája már kajával fogadott minket. Rögtön észrevette a láncot a nyakamban.
-Ó, jaj de gyönyörű. Az N és az E gondolom Niallt és Emmát jelent. Ezt te csináltattad Niall?
-Igen. Tőle kaptam. -mosolyogtam Niallre. Maura szemeiből egy-két könnycsepp gördült le.
-Jaj, ne haragudjatok, de olyan aranyosak vagytok együtt. Csinálhatok rólatok egy képet? -ezzel már futott is egy szobába, majd egy fényképezővel tért vissza. Niall két kezét a csípőmre tette, és mögém állt. Maura legalább vagy 30 képet csinált rólunk. Néhány nagyon aranyos is lett, amikor mindketen grimaszolunk, vagy éppen csókolózunk, vagy Niall egy puszit ad a fejemre.
-Úgy örülök, hogy ilyen aranyos barátnője van Niallnek. -ültetett le a kanapéra Maura, miközben Niall kiment a mosdóba. Erre nem tudtam mit válaszoljak, ezért csak mosolyogtam. -Tudod, mindig arról álmodozott, hogy majd egyszer megtalálja a hercegnőjét, és ő lesz a legboldogabb a világon. Sok barátnője volt már, de az elmúlt időben nem. Sokszor szomorú is volt miatta, hogy ő nem kell senkinek, örök életében egyedül lesz, és hogy milyen ronda. Ezek persze butaságok. Mindig vígasztaltam, de sohasem akarta elhinni. Azt hiszem sosem láttam még ilyen boldognak. Nagyon boldog veled, és ha ő boldog, akkor én is. És tényleg nagyon örülök, hogy te vagy a barátnője. Remélem ez örökre így is marad.
-Hát..Köszönöm, mrs. Horan. Ez sokat jelent nekem.
-Hívj csak Maurának, kedvesem. Nem vagyok olyan öreg. -nevetett. Ekkor visszajött Niall. Kicsit megszeppenve vette észre, hogy egy beszélgetés közepette vagyunk az anyjával.
Emma ruhája:
Ez olyan cuki <3
VálaszTörlés